Chapter 36

KEDVES OLVASÓK!

Hát először is hatalmas köszönetet szeretnék mondani a 8000+ megtekintésért, imádom az olvasóimat! Szeretném ha kommentek is lennének, mert nem tudom hogy egyáltalán tetszik-e az adott fejezet, vagy nem, így nem tudok változtatni sem, úgyhogy remélem ez megoldaható lesz!:)

Mostanában próbálom majd sűrűbben hozni a fejezeteket, mert eléggé elmaradtam. Úgy terveztem hogy ilyenkorra már lehet hogy be is fejezem, de elég sok dolog közbejött amit tényleg sajnálok. Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó szórakozást, L*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zene

Őrületes élvezet arra ébredni hogy a nap vakítóan süt a szemedbe, és majd' kiégeti a retinád. Átfordultam a másik oldalamra, és mikor megpillantottam a mellettem fekvő göndörkét, aki még nagyban kergette álmában a bárányokat, azonnal mosoly ült az arcomra. Apró csókot leheltem arcára, majd indultam volna a konyhába, mikor megragadta a csuklóm és visszarántott maga mellé. 

-Szökünk?-kérdezte reggeli, sexy rekedtes hangján. 

-Igen.-nyújtottam ki a nyelvem, mire csak magához húzott, és csiklandozni kezdett én pedig csak vonaglottam és sikítottam mint az őrült. 

-Srácok reggeli.-hallottam Niall hangját a konyhából.

-Harry..-kiabáltam, de a számat befogta, méghozzá saját ajkaival. 

Mohón falta ajkaim, óvatosan csókolt, és úgy éreztem vigyáz rám mint egy régi porcelánbabára, ami kényes és bármely pillanatban összetörhet szorítása közt. 

Gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot és egy toppot, majd megvártam Harryt míg felöltözik és együtt vonultunk ki a már teljes létszámú konyhába, de meglepődtünk mivel +1 főre nem számítottunk.

-Belefért még egy gyors menet?-kérdezte Louis szemöldök vonogatva.

-Nem, Louis.-forgattam meg a szemem.

-Akkor kettő? Még jobb.-röhögött fel az egész asztal, én pedig elvörösödtem mint egy paradicsom.

-Sziasztok.-köszönt Paul. 

-Mit keresel itt?-kérdezte Louis.

-Ha nem vágnál a szavamba elmondanám esetleg. Rossz hírekkel jövök. Az első hogy ma visszamegyünk Londonba, mert rengeteg munka van. Új dalokat kell írni srácok, és nemsokára elő kell rukkolnunk egy új albummal. Következő hogy a turné egy héttel rövidebb lesz, aminek ti örültök, de sajnos a lányok már nem jöhetnek velünk. Taylor ha nagyon akar igen, de Brook sajnos nem.-mondta mire kiesett a villa a kezemből.

Harry szemszöge

" a lányok már nem jöhetnek velünk.." "Brook sajnos nem"

Ez a két mondat visszhangzott a fejemben. 

-De miért?-csattantam fel ingerülten. 

-A menedzsmentet nem bírálhatom felül Harry akármennyire is szeretném. Próbáltam menteni ami még menthető, de ezt sajnos már nem tudtam. Taylor csak azért maradhat, mert nem jár senkivel a bandából. Sajnálom Harry én megpróbáltam, lobbiztam, nem is egyszer, de.. nem ment.

-Miért pont Brook nem?-kérdeztem idegesen.

Elöntött a méreg, kettős érzelmek kavarogtak bennem. Úgy éreztem magam, mint egy 5 éves kisfiú, akit éppen elszakítottak a legkedvesebb játékától, de ez nem jó hasonlat, mert Brook nekem minden, csak nem játék. Nem tudtam mit tegyek, elfogadjam-e vagy őrjöngjek.. nem volt sok választásom. Ahogy Brookra pillantottam, láttam a fájdalmat a szemében, ahogy gyűlnek benne a könnyek. Az asztal alatt kezére simítottam enyémet, amit erősen megszorított. Fájt, hogy elválasztanak tőle.. mindennél jobban sértett, marta a szívem.

-Azért Brook, mert a menedzsment szerint elvonja a figyelmed, nem tudsz jól teljesíteni, és fáj belátni de lehet hogy valamennyire igazuk van. Nem őket pártolom, félreértés ne essék, de egy hónapot ki fogtok bírni, ahogy a többiek is teszik.

-Harry.. ki fogjuk bírni.-nézett rám és bólintott.

Mintha nem is engem, hanem magát akarta volna meggyőzni. Nem akarom elveszíteni, nem akarom hogy távol legyen.. nem akarom hogy 1 hónapot elválasztva kelljen töltenünk.

-Rendben. Kezdjetek pakolni srácok, minden rendben lesz, majd a gépen átbeszélitek hogyan tovább. Londonban találkozunk.-mondta és mintha mi sem történt volna sietősen elviharzott.

Nem szólalt meg senki, a csend rettentő kínos volt, még a légy zümmögését is hallani lehetett. Nem tudtuk mit kéne mondani, mi lenne megfelelő ebben a helyzetben. 

Miközben még mindig Brook kezét szorongattam, a srácok hol Brookra hol rám pillantgattak.

Brook

Elszomorodtam. Mintha kitépték volna a szívem egy darabját. Ez az 5 srác, annyira a szívemhez nőtt, eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy elszakadjak tőlük, akár csak egy kisebb időre is, de most nincs más választásom, muszáj kibírnom.. vagyis kibírnunk ezt a pár hetet. Lassan a srácok elindultak pakolni, én pedig még mindig ott ültem a konyhaszéken felhúzott lábakkal, és bámultam magam elé a semmibe. Felálltam és kiálltam az erkélyre, ahol a virító nap boldogan szambázott az ég legtetején. A fák burjánzottak, a szétszórt virágokba gyengéden bele-bele kapott az enyhén még hűvös szél. Ide oda pillantgattam, néztem a szerelmes párokat ahogy nevetve, boldogan teszik meg az utat a tengerpartig. Ilyenkor átkozom el, hogy olyan buta voltam, hogy egy világhírű szupersztárba szerettem bele. Nem bánom, mert szeretem, de ilyenkor nagyon nehéz nekünk. Félek hogy a kapcsolatunk esetleg nem lesz elég erős hogy kibírja a külön töltött periódust, de muszáj bíznom.. muszáj hinnem, hogy a lehető legjobb formában kerülünk ki ebből a szituációból. 

Hirtelen 2 kar fonódott derekamra, magához ölelt, szorított. Nem volt kétséges, hogy ki az illető, illata azonnal bekúszott orromba, amit jólesően beszívtam. Mosolygásra késztetett apró gesztusa, azonnal elöntött a megnyugvás.

-Szeretlek Brook.. minden rendben lesz.-nyomott apró puszi nyakamra, mire kirázott a hideg és megremegtek térdeim.
Mikor meglátom Őt, hasamban a lepkék felébrednek és csak úgy verdesnek. Térdeim beleremegnek mikor meglátom, mikor hallom a nevét, szívem hevesebben dübörög.
-Imádom, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőled.-suttogta.
-Imádom, hogy te vagy az aki ezeket kiváltja belőlem.-válaszoltam.

Elvonultunk a szobánkba pakolni, ami abból állt a srácok részéről, hogy mindent gyűrőtten begyűrtek a bőröndbe, ami "összement" állításuk szerint. Már semmi sem volt ugyan olyan, mindenki szomorkásan, a még ránk váró elválás tudatában pakolászott, tudtuk hogy életünk egy szakasza itt egy kis időre lezárul és tehetetlenek voltunk. Mint egy ember, ki ártatlan, de leláncolták, mozdulni nem tudott akkor sem ha minden erejével megfeszülve próbálta letépni láncait, mindhiába.

~*~

Pár óra múlva már a srácok magángépén ültünk, de sehol nem hangzott nevetés, kacagás, ökörködés, "éhes vagyok", semmi, csak a mellettem ülő Harry halk levegővétele. 

-Srácok, ne vegyük ezt ilyen véresen komolyan. Ki fogjátok bírni, ti ott lesztek egymásnak, de nekem senkim nem marad. Hazaköltözöm, így lesz a legjobb. Nem sokára újra látjuk egymást, és minden pillanatban gondolni fogok rátok.-mosolyodtam el. 

-Hívni foglak.-suttogta Harry.

-Várni fogom.-nyomtam csókot ajkaira.

-Majd néha összeülünk kamerázni.-mosolygott Niall. 

-Mindig, ha csak szabadidőnk van.-kontrázta Louis, mire csak mosolyogni tudtam. 

Az út hátralévő része, jókedvben telt, mindenki ponékodott, Harry vicceket mondott, amit nemhogy mi, de szerintem még Ő se értett, elkezdődtek a sztorizgatások, a közösen töltött időnk legviccesebb pillanatairól, szóba kerültek a szerelmek, a bulik, jól esett nosztalgiázni, és közben reménykedni, hogy a jelenleg fennálló szituáció a legjobban fog elsülni és a barátságunk és szerelmünk kibírja a távolságot és a kapcsolatok megerősödnek. 

2 óra múlva landoltunk a már ismerős Heathrow repülőtéren, ahol foglaltam jegyet a holnap induló magyarországi járatra, miközben Harry szomorúan próbálta kivenni arckifejezésemből mit érezhetek, mire gondolhatok. 

Mire visszaértünk a One Direction villába, már a nap is lement, és mindenki jobbnak látta, ha aludni megy, nagyon fáradtak voltunk, elég sok idő az út Miami-tól, Londonig. Harry ölébe véve felcipelt, befeketett az ágyba, leráncigálta rólam a nadrágom, levette a pólóm, majd adott egyet a bőröndből az övéi közül, majd miután ő is átöltötözött, mellkasára húzott, s egy lágy puszit nyomva homlokomra leoltotta a villanyt. 

-Szeretlek.-suttogta.

Chapter 35

KEVDES OLVASÓK!

Mint már megszokhattátok, most is késve hoztam a fejezetet és ez nagyon sajnálom,

de elképzelhetetlenül sok dolgom van, de sietek mindig amennyire csak tudok. 

Hálás vagyok a 7700 megtekintésért, nagyon köszönöm, ti vagytok a legjobb

olvasók. Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó olvasást

Ölel L*

zene

Miután Taylornak segítettem találni egy megfelelő ruhát az esti partyra amit a srácok rendeznek, saját maguknak és még pár itteni barátjuknak. Letelepedtem a konyhapulthoz és a már fogyó félben lévő műzlisdoboz, maradék tartalmát kiürítettem egy öblös tálba és egy kis joghurttal megspékelve kellemesen falatoztam. Harry közben a mai programunkat ecsetelte, nagyon lelkesen,miszerint ez a mi napunk, csak ketten fogjuk eltölteni. Miután megreggeliztem, Harry beterelt a szobánkba, hogy minél gyorsabban készüljek, mert hosszú napunk lesz. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, megmosakodtam, rendbe szedtem magam és nem több mint 20 perc múlva kézenfogva léptünk ki Harryvel a közös lakosztályunk ajtaján. A szél lágyan fújt, a nap forrón perzselte bőröm, miközben Harry hüvelykujjával lágyan kézfejem simogatta. 

-Szeretlek, ugye tudod?-mondta végül, kicsit letörten. 

-Igen tudom.-mosolyogtam rá.

Nem mondtam neki semmi mást, attól függetlenül hogy én is nagyon szeretem őt, de bizonyítania kell, kicsit tepernie azért, hogy elfelejtsem a tegnapit. Megbocsátottam neki, de attól még rosszul esett amit tett, akkor is ha nem komolyan gondolta.

10 perc séta után letelepedtünk egy szimpatikus helyen a part szélén, majd Harry unszolására bementünk a vízbe, és csak szimplán jól éreztük magunkat. Ölébe kapott, lábaimat átfontam derekán, és arcán végigsimítva egy lágy csókkal jutalmaztam, de  neki ennyi nem volt elég. Letett a vízbe, egyik kezét derekamre vezette, míg a másikkal arcom birizgálta. 

Kifeküdtünk a napra, s miközben jólesően süttettük magunkat beszélgettünk. Fejemet Harry mellkasára döntöttem, ő pedig kézfejét hasamon nyugtatta. 

-Jól érzed magad?-pillatott rám. 

-Veled? Bárhol.-nyomtam puszit ajkaira, és elmosolyodtam. 

Teljes szívemből szeretem Harryt, és bár ha nem is megyünk sokszor randira, kisebb gesztusokból érzem hogy ő is szeret engem, úgy érzem hogy ő lehet az, ő lehet az akivel leélném a hátralévő életem, a nagy ő.

12 órakor, nehezen bár, de feltápászkodtunk és elindultunk ebédelni, egy a parthoz közeli étterembe. 

Egy óriás pizzát ettünk ketten, ami tényleg orbitális méretű volt. Én 2 szeletet ettem, úgyhogy Harrynek kellett megbirkóznia a maradékkal. Rengeteg téma szóba került az ebéd során, a banda, a turné, az iskola, és megkérte hogy menjek vele haza, Holmes Chapelbe, csak mi ketten, és a srácokat Miamiban hagyjuk, és majd találkozunk a turné helyszínén. Kicsit vonakodva, de beleegyeztem az ötletbe, nem azért mert nem szeretném megismerni a családját, mindennél jobban szeretném, de félek hogy nem fogok nekik tetszeni, és azért ez mégis létfontosságú lenne.
Miután végeztünk az ebéddel, és Harry kiosztott pár (több száz) autogrammot, elindultunk a központba, vásárolni.
-Harry nem kell vásárolnod velem, tudom hogy nem akarod. Nem kell feláldoznod magad.-mondtam neki.
-Érted bármit.-nyomott puszit homlokomra.
Szerintem utólag megbánta ezt a kijelentést, mivel minden boltba be kellett mennünk, és nem csak magamnak, hanem Harrynek és a srácoknak is vettünk ruhákat és új dolgokat, mert ugye a szupersztárok nem járhatnak ugyan abban a ruhában 1 évig. 6 óra felé végeztünk, már mindketten meggyötörtek voltunk, úgy éreztem a lábaim leszakadnak.
Haza siettünk és lepakoltuk a csomagokat.
-Öltözz csinosan.-kacsintott rám Harry, és elvonult a Zayn szobájában lévő zuhanyzóba.
A többiek már nagyban készülődtek a bulira, minden tele volt nasival és piával, már a DJ pultot is beüzemelték, már a hangulat is megvolt, pedig még csak 4en voltak. Taylor még készülődött.
Ahelyett hogy másokon gondolkoztam, inkább elvonultam zuhanyozni és keresni egy megfelő ruhát.

Végül egy nem is túl kihívó, és nem is túl estélyi ruhát választottam, de hogy véletlen se essek pofára, behívtam legkedvencebb arab barátomat. 

-Hűű, gyönyörű vagy. Tökéletes. Harry el fog ájulni azt garantálom.

-Köszönöm Zayn, nagyon szeretlek.-öleltem szorosan magamhoz, majd miután távozott a szobából befejeztem a sminkem majd Harry kiabálására kiléptem a szobából. 

-Ezt nem hiszem el.-bámult tátott szájjal. -Eszméletlenül nézel ki.-mondta végül, mire csak megcsókoltam, majd kezem az övére kulcsoltam. 

-Te sem nézel ki rosszul.-kacsintottam rá végül.

Limuzinnal mentünk, mint végül kiderült a kikötőbe. Rengeteg hajó és jacht állt a kikötőben, a sötétben minden kivilágítva, eszméletlen látvány volt. 

-Jónapot Hölgyem.-csókolt kezet egy 50 körüli férfi. -Főnök.-bólintott végül Harrynek, mire felnevettem. 

-Na mivan, már maffiavezér vagy, főnök?-nevettem. 

-Természetesen.-horkantott. 

Felvezettek minket egy óriási jachtra, ami teljesen üres volt, csak egy apró asztal állt a közepén gyertyafénybe burkolózva.

Harry kihúzta nekem a széket hogy leülhessek, majd velem szembe letelepedett és némaságba burkolózva ültünk egymással szemben. Nem kellett mondanunk semmit, nem éreztünk késztetést hogy megtörjük a csendet, nem volt kínos. Értettük egymást szavak nélkül is, pillantésokból is, jól esett a csend ahogy rám pillantott, ahogy rámmosolygott.

-Én is szeretlek Harry.-mondtam ki végül, mire ő csak elmosolyodott, felállt és kézen fogva felhúzott és beindította a magnót és táncolni kezdtünk. Fejem vállára hajtottam, míg kezeit csípőmön nyugtatta. 

-Örökre veled akarok lenni.-suttogta a fülembe.

-Én is Harry.. minden vágyam, hogy örökre szerethesselek.-suttogtam. 

Az egész este nagyon romantikus volt, megvacsoráztunk, táncoltunk, még énekelt is nekem, majd 10 óra felé, mindent megköszöntünk, és beszálltunk a limuzin kényelmes hátsó ülésére, ahol romantikus zene és pezsgő várt minket. 

-Köszönöm ezt az estét Harry, csodálatos volt, de nem kell rám költs. Már az ajándék, hogy szeretsz.-pusziltam meg arcát.

-Ez nem költés..szeretlek és bármint megtennék azért hogy boldognak lássalak. 

30 perc múlva, már a lakosztály ajtajában álltunk, ahova kissé félve léptünk be, mivel furcsa hangok szűrődtek ki, az üvöltő zenét túlharsogva. 

Úgy látszik a hangulat már a tetőfokára hágott. Azt hittem hogy a "pár itteni ismerős" 10 embert jelent, de ha nem voltunk vagy 100-an akkor hazudnék. Mindenki táncolt, ivott, vagy éppen egy-egy ismeretlennel smárolt.

Amint beléptünk egy lány Harry nyakába ugrott és elráncigálta őt mellőlem a táncparkett közepére, és "vonzón" simult barátomhoz. Beszéltem pár szót Niallel, Ő volt az egyetlen Zaynen kívül aki normál állapotban volt és beszélni is lehetett vele. Harryre pillantottam aki a táncparkett közepén ugyanúgy, de már nem csak 1 lánnyal, hanem legalább hárommal. Nem bírtam és nem is akartam tovább nézni. 

Mikor úgy tűnt, hogy senki nem figyelt rám pár könnyed lépéssel kislisszoltam a teraszra, majd felbontottam az eddig még használatlan cigis dobozom. A szál engedékenyen simult az ujjaimba, miközben számhoz emeltem azt és meggyújtottam a végét. A mérgező anyag jólesően pihent meg tüdőmben ezzel megnyugtatva az idegeimet. A fejem pár pillanat erejéig kiürült, csak a cigaretta amúgy rossz ízére koncentráltam, s azokra a mély lélegzetvételekre melyekkel magamba jutottam a nikotint.

A korlátra támaszkodtam és a kerítést körbeölelő bokrok sötéten magasokdtak, míg a fák kopasz ágai horrorfilmbe illően nyújtóztak a komor felhők fölé, miközben a köd nem nagyon engedett távolabb szemlélni. Pár perc múlva elnyomtam a még pislákoló csikket, és műmosolyt erőltetve arcomra visszaléptem a lakosztályba, reménykedve hogy senki nem vette észre az eltünésem. Harry a falnak támaszkodva pillantgatott körbe, úgy tűnik elege lett a csajokból. Mellé léptem és vállára hajtottam a fejem. 

-Ne haragudj, én sajná..-kezdte de nem engedtem hogy befejezze. 

-Nem haragszom.-állítottam le, mielőtt belemerülünk a témába.

Még sokáig táncoltunk, elég sokat ittak a vendégek, a directionös fiúk nem nagyon, sőt volt példa hogy egy kortyot sem. 12-kor elkezdtek távozni a vendégek, majd olyan fél 1 körül már csak mi voltunk és a rengeteg szemét. Úgy ítéltük meg hogy ehhez már túl fáradtak vagyunk, így másnapra hagyjuk a a takarítást. 

Mindenki bevonult a saját szobájába. Harry már nagyban aludt, mikor én még zuhanyoztam. Kimentem még egy üveg vízért, mikor Zayn szobájából furcsa hangokat hallottam és próbáltam bemenni, de az ajtó zárva volt. 

-Zayn.. engedj be, így nem tudok segíteni.-dörömböltem. 

Végül úgy tűnik, szavaim célba értek mivel az ajtó zárja kattant, és bejutást kaptam az adott szobába.

Aggodalmasan néztem végig meggörnyedt, térdelő alakján, miközben megkapaszkodott a vécé szélében, s megtámaszkodott a taposón. Rossz volt így látni, a hangokról nem is beszélve... Öklendezett, köhögött és próbált rávenni, hogy menjek ki mielőtt én is rosszul leszek.

-Jobban vagy?-kérdeztem.

-Mindent kiadtam azt hiszem.-nevetett fel kínosan. 

-Gyere feküdj le.-mondtam és az ágyba tuszkoltam. 

Kisiettem és hiper gyorsasággal készítettem egy forró teát majd a kezébe nyomtam egy kapszula társaságában.

-Ettől jobban leszel.-mondtam. 

-Te tényleg egy angyal vagy.-motyogta. 

-Csak próbálok segíteni. -válaszoltam. 

Mikor úgy tűnt elaludt kiszlalomoztam halkan a szobából és leültem a pulthoz és én is megittam egy pohár gőzölgő teát, ami nagyon jól esett, azon a hideg, esős éjjelen.

Elindultam aludni, de nem jutottam el szobámig, mert mikor bepillantottam Zayn szobájába  szembe találtam magam a vacogó, verejtékező fiúval. Borzalmas állapotban volt.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és letelepedtem a remegő fiú mellé, miközben az ágyon támaszkodtam. Nyugtató simogatásba kezdtem. Szórakozottan birizgáltam kócos tincseit, aggodalmasan simítottam végig meg-meg remegő vállain, míg nem megnyugodva tapasztaltam, hogy ha lassan is, de szemhéjai felengednek a görcsös szorításból és remegése is csillapodik. 

Az óra lassan hármat mutatott,de nem voltam hajlandó elmozdulni beteg barátom mellől, míg nem tapasztaltam hogy láza lejjebb megy és és ő nyugodtan alszik. 

Felelősségemnek éreztem hogy gondoskodjak róla, de végül nagy nehezen otthagytam az egyre csak múló  késői órákban.