Chapter 31

 

zene

Hangosan bekopogtam az említett lakosztályba. A gyomrom kavargott, nem tudtam mi fog történni, bár nem lepődtem meg volna semmin. 1 perc várakozás után, Louis nyitott ajtót, majd mikor meglátott azonnal a nyakamba ugrott, és szorosan átölelt.
-Végre.. azt hittem sosem jössz vissza. Nagyon hiányoztál.-mondta.
-Te is.-mosolyodtam el, majd miután elvette a bőröndjeim betessékelt a lakosztályba ahol 3 henyélő srácot pillantottam meg az extra nagy kanapén. Niall éppen egy óriás szendviccsel küzdött, Liam tévézett, míg Zayn a haját igazgatta.
-Fiúk, nézzétek kit találtam.-mondta Lou.
Azonnal rám kapták tekintetüket, majd miután végigmértek (?), Zayn és Liam felállt és megölelt, de Niall csak rosszalló pillantással nézett és visszafordult a tévéhez, mire kicsit elszomorodtam.
-Hogy vagy Bella?-kérdezte Zayn.
-Megvagyok, de most lefekszem ha nem baj.. majd holnap mindent megbeszélünk, de nem érzem jól magam. Hol aludhatok?
Liam megmutatta a szobát, majd még 2 perc beszélgetés után távozott. Azonnal levetkőztem és a zuhany alá álltam, majd befeküdtem a kényelmes ágyba.  Nem aludtam, nem tudtam, egyből Harry járt a fejembe, hogy vajon hogy van, és hol lehet. Vajon Niall miért haragszik, mi baja? A fejem eszméletlenül hasogatott, azt hittem szétrobban. Kivánszorogtam a konyhába, s útközben az összes fiú végigmért, Harry kivételével, mert nem volt ott.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan Zayn.
-Igen..-mondtam, majd miután bevettem egy altatót, kómásan visszavándoroltam a szobámba, és nem sokkal később el is aludtam.

~*~

Mikor felébredtem csak egy cetlit találtam a hűtőn, miszerint a srácok elmentek interjúzni. Gyorsan megreggeliztem és elindultam a belvárosba. Nem tudtam merre megyek, hiszen még sosem jártam Párizsban, csak követtem a tömeget. Útközben betértem egy-egy szimpatikus üzletben, és vásároltam pár dolgot, majd csak sétáltam, friss levegőt szívtam és próbáltam nem gondolni arra hogy mi vár rám. Bementem egy étterembe, ahonnan jó illatok szűrődtek ki, és beültem egy könnyed, jól megérdemelt ebédre. Éppen jólesően falatoztam, mikor egy srác vágódott le velem szembe. 

-Bocs a zavarásért, de leülhetek, nincs más hely.-mondta, mire csak bólintottam, és tovább nyomkodtam a mobilom. 

Nagyon kedves volt, idegen, mégis rokonszenves. Nagyon jól elbeszélgettünk, majd miután mindketten megebédeltünk, elindultunk a saját utunkra.Én a hotel felé vettem az irányt. Rengetegen voltak az utcákon, azt hittem eltévedek, hiszen sosem jártam itt, de magamnak is meglepetést okozva, mégis visszataláltam a keresett helyre.

Kicsit nehézkesen nyitottam ki a szobaajtót, mivel mindkét kezem tele volt szatyrokkal, de valahogy mégis sikerült. 

-Sziasztok.-köszöntem.

-Hol voltál?-kérdezte Louis. 

-Az állatkertben, megnéztem hogy ott vagy e.-mondtam, mire mindenki felnevetett, Lou pedig bevágta a durcást. 

-Srácok..kérdezhetek valamit?-ültem le velük szembe a dohányzóasztalra.

-Mondd csak.

-Hol van Harry?-kérdeztem és aggódva vártam a választ, de az a hátam mögül jött. 

-Itt vagyok.-mondta az ismerős hang, mire megpördültem tengelyem körül és azonnal szembe találtam vele magam.
Megfogta a csuklóm, és erősen, mégsem erőszakosan húzott maga után, gondolom a szobájába. Mikor beértünk, becsukta az ajtót, és leült mellém az ágyra.
2 perc kínos csend után, végül megszólalt.
-Sajnálom.-mondta, mire rápillantottam és egy kósza könnycseppet véltem felfedezni arcán.
-Te sírsz?-kérdeztem.
-Jó, nem kell kicsúfolni.-vonta meg a vállát.
Sosem sírt még értem senki, főleg nem egy srác, aki nem mellékesen egy világsztár. El volt keseredve, én pedig nem tudtam tovább tettetni hogy haragszom rá, és kibírom nélküle, mert nem.. nem bírom. Az életet jelenti nekem, szükségem van rá, minden áron.
Megsimítottam arcát és megpusziltam a száját.
-Ne sajnáld. Mindenki követ el hibákat, és milyen barátnő lennék ha nem bocsájtanék meg?-kérdeztem mire felcsillant a szeme.
-Normális..egy átlagos lány sosem bocsájtana meg nekem.. semmi áron.
-Hát én nem vagyok átlagos.-biggyesztettem le ajkaim.
-És ezt mennyire szeretem benned.-mondta, majd magához húzott és megcsókolt. Lefektetett az ágyra, ajkai nem váltak el enyéimtől.
-Harry.. ne, kérlek.-toltam el magamtól. -Csak erre kellek?-kérdeztem.
-Dehogy is, nem..kérlek, esküszöm hogy nem, csak annyira őrjítő vagy, és hiányzol.
-Te is hiányzol, de ne most.. nem lehet.-mondtam majd megpusziltam arcát, és Niall szobájába mentem, amire rövid keresgélés után rá is bukkantam.
-Bejöhetek?-nyitottam be.
-Nem.-mondta, mire bementem és becsuktam magam után az ajtót.
-Mi bajod Niall? Mi történt?-kérdeztem.
-Semmi.. nem akarlak látni.-mondta, mire legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Köszönöm.-suttogtam és elhagytam a szobát.
Vissza mentem Harryhez és befészkeltem magam mellé, az ágyba, és mellkasába bújtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi..csak gondolkozom.
-Min?
-Mindenen.. rajtunk.
-És azon belül min?
-Tudod Harry, én nem vágyom többre, de őszintén, kezdem azt érezni hogy eltávolodunk, sosem megyünk sehová ketten, nem voltunk igazi randin, és nem tudom, kezdem azt érezni hogy nem vagyok már fontos neked.

Harry

Mikor ezeket kimondta, ledöbbentem. Igaza volt, de még mennyire. Ha tudná milyen fontos nekem, biztos nem mondaná ezt, de nem tudja, mert nem mondom, mert nem mutatom, nem teszek semmit hogy érezze.
-Sajnálom..nem érdemellek meg.-mondtam keservesen.-Igazad van..mindenben.
-Lehet hogy ez az én hibám is, de szeretném folytatni, mert én még mindig ugyanúgy szeretlek mint azelőtt, de nem tudom hogy te mit érzel, hogy te mit gondolsz. Nem látok beléd, és úgy érzem nem bízol bennem.. amikor a fejemhez vágtad hogy Chuchkkal hancúroztam, akkor úgy megbántottál, mint még senki azelőtt, mert csak miattad tettem, csak érted dolgoztam, mert szeretlek Harry Styles, mindennél jobban szeretlek.
-Nagyon nagy hiba volt, nem kellett volna. Utána én is rádöbbentem, de már nem volt időm bocsánatot kérni. Mióta elmentél, evett az ideg, hogy visszajössz-e még, ha visszajössz miattam teszed-e, vagy csak elviszed a cuccaid. Szörnyű volt ez a pár nap nélküled, és nem akarom még egyszer átélni. Rosszabb volt mint bármely kínzás a földön.-mondtam neki, és nem csak szépítettem a dolgokat, hanem ezt éreztem. Fájt, nagyon fájt,miközben én voltam a hibás, és nem ő cselekedett rosszul.
-Gyere ide mackó.-mondta egy könnycseppel szeme sarkában, és szorosan hozzám bújt. Annyira szorítottam, sosem akartam elengedni, azt kívántam bár megállna az idő körülöttünk.

Brook

Kivánszorogtunk Harryvel a nappaliba, és a többiekhez ültünk, akik nagyon vitáztak valamin. Nem mertem Niall szemébe nézni, féltem a megvetéstől, a haragtól, és nem akartam ezzel újra szembesülni.
-Niall nem mehetsz el, nem lehet így.-mondta keservesen Louis.
-Mindenki azt mondja hogy nem vagyok jó, és a legtöbben engem utálnak a legjobban a bandából,csak titeket szeretnek és biztos van okuk rá.
-Nem akarok beleszólni.. de te ki akarsz lépni?-kérdezte Harry döbbentem. -Te normális vagy?
-Ez van Harry.. nem bírom tovább. Okkal némították el a mikrofonom.
-Állj..Niall, nem tudom miért haragszol rám, de bármennyire is utálsz, ezt tudnod kell. Régen, mikor nem ismertelek titeket személyesen, te voltál a kedvencem a bandából. Valószínűleg nem adsz a véleményemre, de okkal kerültél a csapatba, és előfordulhat hogy kevesebben szeretnek téged mint őket, de azok az emberek, jobban szeretnek mint bármelyiküket. Okkal vagytok öten, és nem véletlen hogy a csapat része vagy, nélküled nem lenne ugyan az az egész, és hogy tudd.. azoknál az embereknél akik utálnak százszor többet érsz. Ők világhírű énekesek? Legyen már egy kis önbecsülésed, és mutasd meg nekik, hogy nincs igazuk.. nem éri meg hogy feladd az álmod.-mondtam és visszaballagtam a szobába, hagytam megbeszélni ezt az egészet. Bele se merek gondolni mi lesz, ha Niall tényleg kilép. Feloszlik a banda? Örökre eltávolodnak?
Gondolkozásomat a nyíló ajtó szakította  félbe. Niall lépett be rajta, mire felálltam és megöleltem. Csendesen szipogott a vállamba fúrva fejét.
-Ugye kiverted a fejedből ezt a butaságot Niall?-kérdeztem mire csak aprót bólintott.- Értékes ember vagy.. és ezt sose felejtsd el.-suttogtam,és erősebben szorítottam a szomorkodó szőke srácot magamhoz.
Úgy érzetem kezd minden visszaállni a rendes kerékvágásba, minden helyre kerül. Harryvel megpróbálunk mindent, hogy rendbe hozzuk enyhén kisiklott kapcsolatunkat, de biztos vagyok hogy megtudjuk oldani.. érzem, mert szeretem.

Chapter 30

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de sajnos rengeteg elintéznivalóm volt, ami halaszthatatlan volt, de a lényeg hogy végre megérkeztem, és hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog.  Másrészt, szeretném megemlíteni a 2600 oldalmegtekintést, hatalmas örömet okoztatok nekem. 

Jó olvasást mindenkinek, Puszi L*

 

 zene

Reggel 8-kor ébredtem, és mivel a srácok még nagyban az igazak álmát aludták, halkan kivánszorogtam a házból, a deszkámmal együtt és elindultam anyához, hogy meglátogassam. Egész úton Harryn járt az eszem, mert.. ha szeretsz valakit, nem olyan egyszerű elfelejteni.Szakítanom kéne vele, de azzal csak magamat tenném tönkre. Nem tudom mit érez, nem tudom hogy tekint rám, segítségre van szükségem, de nem akarok gyengeséget mutatni, szeretnék a saját lábamra állni, és megmutatni hogy képes vagyok megoldani ezt a problémát egyedül. Szeretem őt..azt hiszem.

-Szia anya.-trappoltam be az ajtón nagy robajjal, hogy a szomszéd is hallja. 

Észrevettem hogy a néni a szomszédból, az ablakon keresztül bámult rám. Nem értem, mióta az eszemet tudom, mindig az ablakban ül, lehet hogy csak odatette a fotóját.. fura. 

-Szia kicsim. Menj zuhanyozz le, és öltözz át, van egy meglepetésem, odakészítem az ágyadra.-mondta anya, mire arcon pusziltam, és indultam is a fürdőszobába. 

Beálltam a forró vízcseppek alá, melyek lágyan simogatták bőröm minden egyes szegletét. Versenyt futottak nyakamtól a bokámig, majd eltűntek. Izgatottan másztam ki a zuhany alól, a hajamra és a testemre csavartam egy-egy törülközőt, majd kirontottam a szobámba.

Egy cipős dobozt véltem megpillantani az ágyamon, amit eszméletlen gyorsasággal csomagoltam ki, majd a benne lévő tartalomtól elakadt a szavam. Egy gyönyörű sport cipő volt benne, olyan amilyenre mindig is vágytam még kisebb koromban. Míg régen a tánc volt az életem, minden momentumban táncoltam, és csak sportcipőt hordtam, de anya szerint, ahogy növök, szorul belém valami nőiesség.

Gyorsan felkaptam magamra pár lenge, otthoni ruhadarabot, lerohantam hozzá és a hátára ugrottam. 

-Akkora vagy kicsim mint egy víziló.-mondta, mire mérgesen néztem rá. 

-Én is szeretlek.

Anyával az egész napot beszélgetéssel töltöttük, hasznos tanácsokat adott a Harry üggyel kapcsolatban, amin meglepődtem, hiszen ebben sosem jeleskedett. 

Elindultam a szobámba kicsit összepakolni a dolgaim, amiket viszek magammal, majd fel akartam hívni a fiúkat, de csak akkor döbbentem rá, hogy nincs meg a telefonom. 

Márk

Hirtelen megcsörrent egy telefon, de az itt tartózkodók közül senkié nem volt. Az asztalon rezgett egy készülék, ami egyikünkhöz sem tartozott. Brook telefonja zenélte az egyik kedvenc dallamom. Mindenki fölé hajolt, és eltorzult tekintettel meredt a kijelzőre, ami Harry nevével villogott. 

-Vedd fel.-bökött oldalba Rocsi, mire felvettem a készüléket és azonnal kihangosítottam.

-Szia Brook..végre felvetted. Kérlek ne haragudj, annyira sajnálom amit mondtam, teljesen ké..-kezdte.

-Állj, állj öcsi.. nyugi, Brook nincs itt.. Márk vagyok, és a srácok.-mondtam, mire mindenkinek a szája elhagyott egy apró "sziát".

-Mi? Mivan? Hol van Brook?

-Állj már le haver, nincs vele semmi, itt hagyta a mobilját, és tudd nagyon boldog nélküled.-kiabált Ricsi. 

-Na..elég legyen. Szóval, Brook szeret, boldog.. de látszik a szemében a szomorúság, nem ugyanolyan mint volt, és valld be haver, irtó nagy hibát követtél el. Tudod, a megcsalás után ez a legrosszabb, hogy egy csajnak megtiltasz valamit, és vérig sérted.-mondta Erik.

-Szerintetek mit csináljak? Szakítsak?-kérdezte, mire elképedtem. 

-Hát, ha ennyire vagy képes, és nem tudsz küzdeni érte, és nem harcolsz egy ilyen lányért, akkor valami nagy baj van veled. Ha akarod őt, ne add fel.-mondtam, majd megszakítottam a hívást. 

A telefonbeszélgetést, pár perc néma csönd követte. 

-Szerintetek jó neki vele?-kérdezte Tomi.

-Reméljük, hogy a legjobbat tettük. Én bízom a srácban, akármennyire is bunkó tud lenni, de mikor bevallotta hogy tetszik neki JJ, akkor ott elnyerte a bizalmam, és hiszek abban hogy ezt meg tudják oldani a helyes módon.-mondtam,de magamat is bizonygatnom kellett az igazamat illetően.

Brook

Anyával töltöttem az egész napot, sütöttünk, mindent megbeszéltünk, sokat mesélt az új munkájáról. Filmeket néztünk, miközben végig beszélgettünk, és nevettünk. Anyukám a legjobb barátnőm, ez már biztos. Persze, nem mondom hogy nem tud szigorú lenni, de még akkor is nagyon szeretem. Anya mindig laza volt, mindig azt akarta hogy a saját hibáimból tanuljak, ami az életem során sok mindenre megtanított és felkészített egy-két rám váró dologra.
4-kor dörömbölést hallottuk az ajtón, majd miután beengedtem a srácokat, és visszaszereztem a mobilomat is, anyától elbúcsúzva, elindultunk a Balatonra.

~*~

-Jesszusom, azt hittem már sosem érünk ide.-pattantam ki a már álló járműből, és kinyújtóztattam végtagjaim.-Ha még két percet benn kellett volna ülnöm ezzel a zenével, és ilyen szagokban..khm.. esküszöm kiugrottam volna.-forgattam meg a szemem.

A csomagjainkat becipeltük a kis üdülőházba, ami éppen a Balaton parton helyezkedett el, jóformán csak egy kerítés választotta el a víztől. Lepakoltunk, majd miután szobákat választottunk, amit Ricsi kedvesen beosztott, azonnal fürdőruhára váltottunk, és mentünk fürödni. Én inkább a parton napozgattam és magazinokat olvastam, míg a srácok egész áldott délután áztatták magukat a vízben. 

-Menjünk vissza szerintem, el kell készülni a bulira, meg még oda is kéne érni.-húzta a száját Áron.

-Majd teleportálunk.-tápászkodtam fel a homokból, majd a srácokkal az oldalamon baktattunk fel a házba. Letusoltam, megigazítottam a hajam, majd választottam egy, az alkalomnak megfelelő ruhát, majd vártam a fiúkra, és mivel ők többen vannak, és egy zuhanyzó van, eléggé nehézkesen ment a folyamat. 

-Mehetünk.-hallottam a kiabálásokat.

20 perc séta után megláttuk a neoncsövekkel kivilágított diszkót, amit elég sok ember vett körbe. 

-Jesszus Brook J.Johnson.. kaphatok egy autogrammot?-rohant oda hozzám 4, nálam pár évvel fiatalabb lány. 

-Persze.-firkantottam alá a lapjukat, majd a srácokkal tovább indultam. 

-Gyönyörű vagy ma este.-suttogta Márk a fülembe alig hallhatóan.

-Köszönöm.-válaszoltam. 

Márk.. nehéz bevallani, de a srácok közül, talán hozzá álok a legközelebb. Olyan nekem mint más lányoknak a legjobb barátnőjük, akikkel vásárolni járnak, akikkel pletykálnak. Márk, mindent megtesz értem, mindig mellettem áll, segít erősnek maradni. Minden kis titkomat tudja, még a legjelentéktelenebb dolgokat is ismeri, nem tudom mit tennék nélküle, ha nem lenne itt nekem, egy olyan ember, akire mindig támaszkodhatok, aki mindig befogad, aki mindig nyújt egy segítő kezet. A többi sráchoz is nagyon közel állok, de Márkkal érzem megszakíthatatlannak a kapcsolatom, egy biztos pontnak az életemben, ami mostanában nem sok van. Harryt is kezdem elveszíteni, és már kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a hibás. Nem vagyok képes még egyszer végig csinálni azt, amit már annyiszor végig kellett játszanom, azt hogy kiszanáltak, és eldobtak, mint egy elhasznált zsebkendőt, vagy egy megunt játékszert. Lehet, hogy olyannak tűnök, olyan lánynak, aki erre való, de nem érzem magam ilyennek, és nem is szeretnék olyanná válni, akit bárki megkaphat, akit bárki kihasználhat.

A srácok azonnal elvegyültek a tömegben, míg én a bárpulthoz mentem és azonnal ittam egy rövidet. Végül egy kis hangulat alapozás után a táncparkettre siettem, és a fiúkkal együtt táncoltam egész éjjel. Már elég régen táncoltam, ahhoz képest, hogy régen napi szinten látogattam a tánctermeket, és így már kezd minden furcsává válni. Azzal, hogy a srácokkal járok el turnékra, feladtam az életem legfőbb pontjait, rengeteg lehetőséget szalasztottam el. Tudom, a tánc nem nagy dolog, de emellett még ott az egyetem, és a barátaim.. sőt..a családom. Jobban visszagondolva, nem is értem miért mentem bele. Azt hittem több időt tölthetek Simonnal, és hogy ő is velünk tart, de tévedtem. Ő győzött meg, hogy egyáltalán részt vegyek ezen a turnén, bár nem értem a srácok miért engedték meg, hogy egy ismeretlen velük tartson. Simon szerint, ez jó a karrieremnek és a srácok nagyon aranyosak, örülne ha megismerkednénk. Az egész estét végig táncoltunk, és kikapcsolódtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de már alig álltam a lábamon, így elindultam hazafelé, bár megjegyzem nem volt probléma mentes az út, kétszer majdnem fejre estem.
Mikor beléptem a házba megcsörrent a telefonom, amit egy huzamosabb idő szerencsétlenkedés után a fülemhez emeltem.
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Szia Brook Louis vagyok.-mondta, mire csak felröhögtem.
-Szia Louis. Rég láttalak, még mindig szereted a répát?
-Brook.. te ittál?
-Én..-csuklottam.-Én nem, esküszöm. Okom nincs rá, hiszen a pasim egy szemétláda, bár ehhez már hozzászoktam-horkantottam.
-Brook.. ígérd meg hogy most lefekszel, és holnap felhívsz.
-Nem hívlak fel Louis.. mert elegem van. Mindenki kihasznál és nem hagyom többé. Majd találkozunk-csaptam le a telefont, majd eldőltem az ágyamon és nemsokára elaludtam.

~*~

Mikor reggel felébredtem, semmi nem rémlett a tegnap estéről, csak a telefonbeszélgetésem Louval. Nem érdemelte meg hogy így beszéljek vele, miután csak segíteni próbált, így egy könnyed reggeli és zuhany után, azonnal felhívtam. 

-Szia Louis.-szóltam bele halkan. -Sajnálom amit mondtam, nem gondoltam komolyan.-sóhajtottam. 

Annyira fájt a fejem, már csak az hiányzott, hogy megvitassuk mi is van Harryvel.

-Tudod Brook.. fájt amit mondtál, mikor csak jót akartam. 

-Tudod Louis.. nekem az fájt, hogy Harry így viselkedett és nem panaszkodom. Van ilyen.. 

-Most miért vagy velem ilyen, csak szeretnék segíteni?

-Louis.. lehet hogy ezen már nem lehet segíteni..

-Dehogynem.. ha a szemébe tudsz nézni és azt mondani hogy nem szereted akkor oké, beletörődök hogy reménytelen a kapcsolatotok.

-Nem tudom.. 

-Amúgy hogy vagy?

-Őszintén.. nem vagyok a toppon. Tegnap a sárga földig ittam magam, és egyfolytában kattog az agyam. 

-Ne gondolkozz ezen sokat.. mit súg a szíved? 

-Semmit, néha úgy érzem nem is dobog.. nekem ez nem megy. 

-Mikor jössz vissza?-kérdezte. -Vagy .. vissza jössz egyáltalán?-halkult el. 

-Igen..mindenképpen vissza.. de még nem tudom mikor. Szerintem 3 nap múlva, de egyáltalán nem biztos.-mondtam. 

-Hát rendben.. remélem nem maradsz sokat, Harry idegbeteg lett, nem szól hozzánk, csapkod, tör-zúz.. és a múltkor elkezdte hogy öngyilkos akar lenni. Brook.. szüksége van rád. 

-Majd beszélünk Louis, vigyázzatok egymásra.-köszöntem el, és leraktam a telefont.

Harry..öngyilkosság, tör-zúz,idegbeteg.. még csak most fogtam fel a szavak jelentését, hogy mit is jelentenek igazából, hogy mi van Harryvel. Nem akarom hogy hülyeséget csináljon, főleg nem ekkorát.

3 NAP MÚLVA

-Srácok..nagyon fogtok hiányozni, gyertek ki látogatni, ha van időtök. Szeretlek benneteket, örülök hogy együtt töltöttük ezt a pár napot, igazi élmény volt.-nevettem fel, miközben a srácokat ölelgettem a beszállási pultnál.

-Ne menj el, szeretlek.-vágott szomorú fejet Ricsi. 

-Muszáj.. jövök ha tudok vissza, ígérem. Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra.

-Szeretünk.-borultunk össze egy csoportos ölelésre, majd elváltunk és beszálltam a repülőbe. Tudtam hogy hosszú út vár rám, és utána egy meg hosszabb beszélgetés. Azonnal helyet foglaltam, újságokat olvastam, néztem az éppen a kivetítőn játszódó filmet, zenét hallgattam, majd az út közepe felé álomba merültem. 

-Kérem utasainkat kapcsolják be öveiket, a leszállást megkezdjük.-hallottam egy nő hangját, mire egyből kinyitottam szemeim és bekapcsoltam az övem. Vártam már hogy leszálljunk,izgatott voltam, és ideges egyben. Féltem hogy véget ér, hogy megint egyedül maradok. 

Összeszedtem a csomagjaim majd kiléptem a hűvös, már Párizsi levegőre. A srácok már itt vannak Franciaországba, és hotelben laknak, így tudom hova kell mennem, mivel Paul volt oly szíves megosztani velem az információkat.

A hűvös levegő megcsapta az arcom, majd egy jóleső nyújtózkodás után leintettem egy taxit és a hotelhez vitettem magam.

-Jó napot.-köszöntem a recepciós nőnek.-Directiont keresem.Melyik szoba?-kérdeztem. 

-4220-as lakosztály, 7. emelet.-mondta, mire szívélyes pillantással jutalmaztam, majd tétovázás nélkül elindultam az előbb hallott irányba. 

 

Chapter 29

 

zene

Mikor kinyitottam a szemeim, jólesően pillantottam a két ölelő karra, majd a tulajdonosukra. Harry szemei csillogtak, édeses göndörödő haja a homlokára lógott, tökéletes ajkai csak pár mm-re voltak. Éreztem forró leheletét arcomon. Gyönyörű smaragd zöld szemeire tévedt tekintetem, de meg is bántam. Azonnal elvesztem bennük, mint egy labirintusban, és bármennyire is szerettem volna megszabadulni pillantásától, nem tudtam. Olyan volt mint egy bilincs, ami leláncol. Harry megnyalta alsó ajkát, mire egy nagyot nyeltem, és azonnal kezeim közé fogtam arcát, és szenvedélyesen csókoltam meg. Gyorsan lehámozta rólam a dzsekit, miközben szuszogva, levegőért kapkodva csókoltuk egymást folyamatosan. Pólóm alá nyúlt, és bejárta kezével minden egyes szegletét, mire belesóhajtottam csókunkba. Éreztem hogy elmosolyodik. Már a melltartóm kapcsával babrált, mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk, és a fontosabb dolog az hogy hol. 

-Harry.. Harry..-toltam el magamtól nagy küzdelem árán.-A lakókocsiban vagyunk, a srácok kinn vannak a nappaliban, ami egy kartonfallal van elválasztva, szóval nem lenne szerencsés..most..érted.-nyökögtem kínosan. 

-Igaz.-mondta majd egy kicsit csalódottan bújt hozzám. 

-Kérdeznem kell valamit Harry.-mondtam. 

-Bármit amire kíváncsi vagy.

-Haragudnál ha 4 napig nem látnál?-kérdeztem halkan, lesütött szemekkel. Féltem reakciójától, nem mertem szemébe nézni.

-Megint? Miért?-kérdezte. 

-Hát, szeretnék haza menni meglátogatni anyáékat, és a fiúkat, nagyon hiányoznak.

-Neked még ők is fontosabbak mint én, nem hiszem el. Most mentél el két napra, nem volt elég?Ott szórakoztál azzal a sráccal, láttam a felvételen..-mondta.
-Harry már nagyon sok ideje nem láttam őket, és édesanyám is hiányzik.
-Nem érdekel, mindenki fontosabb neked, menj csak nyugodtan, bánts meg nyugodtan, kit érdekel Harry Styles?-röhögött fel.
 Kezem a magasba emelkedett, és hangos csattanással érte az arcát. 

-Te rohadék.-ordítottam. -Nem vetted észre, hogy a belem kidolgoztam hogy örömet szerezhessek nektek, de főleg neked? Kinek vagy fontos? Nekem az vagy, vagyis eddig az voltál. Szégyelld magad Harry Styles.-mondtam és a bőröndömet becipzározva rontottam ki a nappaliba, és egy szó nélkül ki a lakókocsiból. Hangosan bevágtam az ajtót és mint egy végszó, könnyeim eleredtek. Azonnal leintettem egy taxit, és a reptérre mentem. Gyorsan foglaltam egy jegyet a legközelebbi gépre, ami 1 óra múlva indul. 

A könnyeim patakokban folytak, nem tudtam elhinni, hogy az az ember akit szerettem, ennyire átvágott, ennyire megbántott. Mindent érte tettem, és a hülye bandájáért, akik már annyira a szívemhez nőttek, hogy lelkiismeret furdalás gyötör, mert gondolatban lehülyézem őket. Tudtam hogy a sok jó után, következni fog valami rossz, de nem gondoltam hogy pont Harrytől kapom, akiért kitettem a lelkemet. 

Harry 

-Mi volt ez? Miért ment el?-kérdezte Louis akaratosan. 

-Azért mert neki a barátai is fontosabbak meg a családja,  hazament, és én meg megmondtam neki hogy szerintem ne menjen, mert velem nem is törődik, csak velük.. 

-Harry, te hallod amit kimondtál? Az édesanyja, a legjobb barátai..persze hogy fontosabbak. Sejtettem hogy nem vagy normális, de most már biztosan tudom.-mondta Liam. 

-De miért? Most ment el két napra.. nem volt elég? Ott is hancúrozott azzal a sráccal, nem értem minek kell még négy nap-mondtam, de meginogtam.

-De ott nem szórakozott Harry, nekünk, értünk dolgozott hogy boldognak lásson minket, főleg téged. A barátja vagy Harry és most tiportad a földbe, mikor a lelkét kiteszi értünk. És az a srác.. vele nem hempergett, hanem ő egy ismerőse aki elvitte őt Bostonba.-kiabált Zayn.

-Jézusom..-suttogtam. 

Abban a pillanatban, mintha szíven szúrtak volna, és nem volt egy pajzsom védekezni. Nem volt, mert nem érdemeltem meg. Rájöttem mit tettem és mekkorát hibáztam.A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Ököllel csaptam bele az asztalba. Fájdalom járta át a testem, megérdemeltem azt a pofont, habár már sokat kaptam az életben, ez volt a legjogosabb. Mérges voltam, ölni tudtam volna. A legfontosabb embert az életemből, talán most üldöztem el örökre. Nem is értem, miért mondtam ezt neki, csak mérges voltam és kétségbeesett hogy itt hagy még négy napra, de ezzel csak azt értem el, hogy örökre elhagy. Sokkal jobb örökre, mint négy napra. Gratulálok Harry..

Brook

A repülőtéren üldögéltem csendesen, és vártam mikor szólítják már az én gépembe beszállókat. 

Lábammal idegesen dobogtam, minél előbb el akartam menni, távol ettől a helytől. Nagyon fáj amit kaptam, az embertől akiért az életem is odaadnám.

Kérem utasainkat, a Magyarországra tartó gépre a beszállást megkezdjük.

Boldogan, és megkönnyebbülve pattantam fel, és izgatottan léptem be a repülőgépbe. Gyorsan elfoglaltam a helyem, és fülesemet bedugva, azonnal aludni próbáltam, mert ha gondolkozom, akkor csak szomorúbb leszek.

-Hölgyem, ennivalót hoztam, mit kér?-kiabált egy nő a fülembe és az arcomba nyomta a választékot.

-Óó..egy salátát, köszönöm.-mosolyogtam kedvesen rá, majd kifizettem. 

Már indult volna tovább, mikor még utána szóltam. 

-Mennyi idő van még landolásig?-kérdeztem. 

-4 óra.-mosolygott.-Most a magyar idő szerint, reggel 4 óra.

-Köszönöm szépen.-válaszoltam, majd elmerültem a reggelimben. 

Izgultam, hogy láthatom végre a srácokat, és tudom is hogy hol vannak. Mivel ugye most mennénk egyetemre mindannyian, így a suliban vannak, és készülnek a vizsgákra, ebben biztos vagyok. Július elején járunk, és ezek az órák minden nap tartanak, reggel 8-tól, 10-ig, július végéig. Ha nem utaztam volna el, akkor én is ott gürcölnék. Nekik egyáltalán nem volt ínyükre, elmenni ezekre az órákra, de végül meggyőztem őket, mert így biztosan bekerülnek majd az egyetemekre, meg nem árt egy kicsit nekik is tanulni. Így már tudtam hova vezet az első utam. Miután bemajszoltam az ételt,felálltam és a táskámba pakolt pár ruhadarabot átvettem a repülőgép szák mosdófülkéjében,ami egy bang feliratú pólóból és egy rövid farmernadrágból állt, mivel az idő 30° körül szambázott, és megigazítottam a hajam. Komótosan visszaballagtam a helyemre és azonnal visszadugtam fülembe a már lemerülő félben lévő fülhallgatót, és egyre izgatottabban püföltem az apró gombokat.


8 óra után pár perccel landoltam. Még bementem a mosdóba, és vettem egy kávét, majd kavargó gyomorral szálltam be a taxiba. Ahogy egyre felismertem egy-egy épületet, boldogság fogott el. Végre otthon lehetek, ahova tartozom, habár, ezek után is hiányoznak a srácok, nem bántam meg hogy eljöttem. Szívem a torkomban dobogott, hangosan zakatolt. Ezerwattos mosollyal arcomon bámultam az otthonom, minden egyes épületet, amihez valami emlék kötött. Jól esett hallani a magyar hangokat, a rádiót, a taxist ahogy magában beszél. Őrült késztetést éreztem arra hogy felnevessek,de visszafogtam magam. Gondolataimból a hangos fékcsikorgás ébresztett, jelezve hogy megérkeztem. A sofőr segítőkészen nyúlt a csomagjaimért, majd miután kifizettem őt, bőröndjeimet magam után húzva indultam be az iskolámba, ahol életem eddigi részét töltöttem, ahol az életem legszebb és legfájóbb eseményei egyaránt megtörténtek. 
Beléptem az iskolába, és az a jellegzetes szag azonnal megcsapta az orrom. A készülő ebéd, a tisztítószerek szaga keveredve terjengett a folyosókon. A portára léptem be, ahol az idős portásnéni kikerekedett szemekkel pillantott rám, majd megölelt.
-Hogy vagy kislányom, azt hittünk sosem látunk viszont? A srácok már nem ugyan olyanok a kis bajkeverőjük nélkül.-mondta aranyosan. Pár szót váltottam vele, majd a bőröndjeim nélkül, jólesően slattyogtam végig a folyosón az osztálytermünk felé. Mindenhol síri csend, csak pár tanár kiabálása hallatszik ki egy-egy tanteremből.
Megálltam az ajtó előtt, majd egy nagy levegőt vettem, és lassan a kilincsre helyeztem a kezem. Bátorságom összeszedve benyitottam, majd egy hangos, megjegyzem illedelmes köszönés után a tanárnak az osztály felé fordultam, akik csak most eszméltek fel ki is vagyok.
A 9 srác az osztály hátuljából őrjöngve állt fel,és rohant felém, majd Márk felemelt és megpörgetett. Mindannyian kiabáltak, kósza kérdések záporoztak. Most veszem észre milyen jó velük újra, és nem is értem hogy bírtam elviselni hiányukat.
-Örülök, hogy a fiatalemberek ilyen nagy lelkesedéssel fogadják régi játszópajtásuk, kinek visszatérése nem tölt el nagyobb örömökkel, mivel még több problémám lesz, megkérem önöket hogy fáradjanak vissza padjaikhoz, és foglaljanak helyet.-kiabált Pintér tanárnő.
-Máris asszonyom, de valljuk be ez érdekesebb mint a matek.-vonta meg a vállát Erik, mire az egész osztály felnevetett.
A lányok, hát, vegyes véleményen voltak, van aki örült, van aki nem foglalt pártot, de volt számtalan olyan lány is, aki rosszallóan, villámokat szóró tekintettel nézett rám. Elég kellemetlen volt, az igazat megvallva, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy mit gondolnak a lányok.
A srácokkal hátraballagtam, és mivel csak Márk helyett volt hely, mellé huppantam le, és kikerekedett szemmel vizslattam a füzetét.
-Te ezt érted is?-kérdeztem.
-Dehogy értem, úgy nézek ki? Amúgy..állj, jézusom el sem hiszem hogy itt vagy, de hogy kerülsz ide, miért nem szóltál, és hogy hogy otthagytad azt a bájgúnárt?
-Ömm.. hát, meglepetésnek szántam, és már rettenetesen hiányoztatok, és azért hagytam ott, mert nagyon megbántott, de majd visszamegyek egyszer.. gondolom. Vagyis biztos,de körülbelül egy hetet maradok itt.-mosolyogtam rá, és megöleltem.
-Nagyon hiányoztál. Holnap elmarad a tanítás, így egész nap szabad, és megyünk le a balcsira, meg egész nap deszkázunk és lazulunk. Benne vagy?
-Most komolyan kérdezted? Még jó hogy benne vagyok, szerinted miért jöttem haza?
-Azt hittem, azért hogy meglátogasd Pintért.-vágott elkeseredett arcot, megszólalását, pedig egy kisebb ütéssel díjaztam.
-Ha már megjött Johnson kisasszony, kérem ne vonja el a fiúk figyelmét a matematika rejtelmeiről.
-Azt nem kell elvonni, már amúgy is elment.-horkantott Zsolt, mire felnevettünk, és lepacsiztunk.
Pintér elvörösödött fejjel, dühösen meresztgette a szemeit, majd folytatta a diktálást.
Míg Márk a matek példákat bújta, vagyis érdekes rajzokat készített a füzetébe, meztelen nőkről és elmagyarázta nekem a női szervezet működését, addig én a telefonomon olvasgatta a TeenPix magazint, míg egy érdekes cikkre bukkantam és Márk elé nyomtam a telefont.
"Brook J.Johnson a kalandor. Modell üdvöskénket, legutóbb a magyarországi repülőtéren kapták lencsevégre, míg egy nappal azelőtt Bostonban élvezte az életet az egyre feltörekvő  sztár, Harry Styles barátnője. Úgy látszik, kedvenc sztárpárunk, kezd egyre jobban eltávolodni egymástól, Brook sírva lépett ki a San Franciscoi utcákra, majd egyenesen a reptér felé vette az irányt. Harry Styles megint végett vetett kapcsolatának, vagy ez esetben a hölgyemény hibázott? Van egy sejtésünk, miszerint Harryt féltékenységi roham kapta el, mint ezelőtti kapcsolataiban is, mert barátnőjét Chuck Bass oldalán látta. Mondjuk ebben az esetben érthető a féltékenység, mert Chuck Bass még Harryn is túltesz a nők terén. Brook, kit választasz? Vajon együtt marad a sztár pár? Mi lesz a sorsuk? 
-Nem semmi.-nyögte ki végül. -De min vesztetek össze?
-Azt vágta a fejemhez, hogy Ő nem fontos nekem, de azt elfelejtette hogy Chuck Bass elvitt Bostonba, hogy a 2 éves bandaévfordulójukra készítsek egy flasmobot, és azt mondta ne jöjjek haza, mivel most mentem el 2 napig, és hogy az nem-e volt elég?-röhögtem kínosan.
-Jézusom.. bár mondjuk jó tudni, hogy mi többet érünk mint az a hülye ficsúr.-fordult hátra Ricsi.
Nagyon jól éreztem magam a srácokkal már akkor is mikor csak a tanteremben ültünk, és csak pár szót váltottunk. Sosem lehet őket megunni, és örülök hogy még nem felejtettek el engem örökre. Nagyon várom már a délutánt, hogy együtt deszkázhassunk, mint a régi szép időkben, mikor még a kutya sem tudta ki vagyok. Nagyon kellett már ez a kikapcsolódás, és próbálom Harryt is kiverni a fejemből, de nem túl egyszerű, mivel a telefonom megállás nélkül csörög.

-Mehetünk?-kérdezte Márk, miután haza vittük Márk lakásába a cuccaim.
-Ömm.. nincs deszkám, emlékszel?-kérdeztem.
-Nem..de várj.-rohant fel a lépcsőn, majd egy perc múlva nagy robajjal száguldott le.
-Jesszusom, ez még megvan?-néztem a régi deszkámra, amit itt hagytam Márknak, mielőtt elmentem.
-Hogyne lenne, mikor hiányoztál ezt nézegettem.-ölelt magához.
A srácok után mentünk, majd deszkára pattantunk, és száguldottunk az elhagyatott utcákon, és mentünk a gördeszka parkba, ahol anno szórakoztunk és gyakoroltunk.
Nagyon sokáig deszkáztunk, és nem mondom hogy nem estem sokat, mert akkor hazudnék, de a tudat hogy nem én voltam az egyetlen kicsit megnyugtat. A srácok egyfolytában ökörködtek és nevettettek, ezért sokszor elterelődött a figyelmem a fontosabb dolgokról.
Mikor kifáradtunk leültünk egy körbe és beszélgetni kezdtünk. Elmeséltem nekik mindent, a nyaram eddigi részét, miközben a lábam pásztáztam, amin akkor foltok voltak mint a tenyerem.

-Adsz egy cigit?-kérdeztem Fecótól, mire csak a kezembe nyomott egy szálat. Meggyújtotta a már számban lévő károsító drogot, amiből én jólesőt szippantottam.
-Várj csinálok egy képet.-kiabált Áron.

Én csak Márk kezébe nyomtam a cigit, megigazítottam a sapkám és a hajam, majd egy furcsa mozdulatot csináltam kezeimmel, és közte kifújtam a füstöt. Ezt a mozdulatot, pár éve csináltál, és gondoltam megmutatom hogy tisztán emlékszem rá.
-Neee.. a jellegzetes cigifújós mozdulatunk. J.J költözz haza, nélküled meghalunk az unalomtól, már nem is olyan jó a hangulat. -nyavalyogtak.
-De miért nem szerváltok pár csajt?
-Mert nekünk nem kell más csaj csak te.-mondta Márk mire elmosolyodtam.
-Nem ígérek semmit fiúk. Beadom a jelentkezésem itt is és Londonban is egyetemre. Ahova felvesznek oda megyek.-vontam vállat. -De csak egy apró kérdés. Ti miért nem költöztök ki Londonba hozzám. Simon azt mondta hogy van egy lakása ami hatalmas és ezren elférünk benne. Miért ne? Együtt lehetünk, tanulhatunk, és ott vannak a fiúk is.-mondtam.
-Nem tudom, ez nehéz. Azt hittük hogy csak a nyárra mész el.-mondták.
-Én is azt hittem, de Harry miatt megváltozott minden. Őszintén megvallva fogalmam sincs mihez fogok kezdeni, nem gondoltam még bele mit kezdjek magammal. Most itt van a modellkedés is, meg itt van a tánc is, és nem tudom hogy akarok-e tovább tanulni.
-Majd lesz valahogy, de ha úgy alakul, hogy külön országban élünk, sokszor kell látogass.
-Meg ígérem.-mondtam és összefonódtunk egy csoportos ölelésre.
-Amúgy azok a képek az újságokban, gyönyörűek. Meg, táncolsz még amúgy?
-Persze. Sosem hagynám abba.-válaszoltam.

Még egy ideig deszkáztunk, majd haza felé vettük az irányt. Megálltunk a mi házunk előtt, ahol anya és én laktunk, majd becsöngettünk. Anya ajtót nyitott, de nem látott engem. Mindenki befurakodott és a nagy tömegben ki sem látszottam.
-Sziasztok srácok, mi járatban?-kérdezte édesanyám.
-Hoztunk egy meglepetést.-válaszolt Tomi.
-Szia anya.-bújtam ki a srácok közül, kisebb-nagyobb nehézségek árán.
Anya meg sem tudott szólalni, álla a földet verte.
-Kicsim.-rohant oda hozzám és szorosan magához ölelt.
-Annyira hiányoztál anya.-suttogtam neki, pár könnycseppel szemem sarkában.
-Te is, el sem tudod képzelni mennyire.
Anya beinvitált minket, leültünk a kanapéra, a srácokkal együtt. Páran a földön nyomorogtak, miközben elmeséltem anyának az egész nyarat, semmit sem kifelejtve, majd miután sütit is kaptunk amit délután készített elhagytuk a terepet, és Márkék házába mentünk, mert megbeszéltük hogy aznap ott alszunk, és másnap haza jövök anyához.
Lassan ballagtunk a sivár, halk utcákon. A srácok egymást lökdösték, vagy rajtam ugráltak, vagy esetleg lefeküdtek a földre és gurultak. Nem normálisak, ez más biztos.

Mikor beléptünk a házba, a deja vu érzésem volt, amennyit már itt jártam. Semmi nem változott, minden ugyanolyan rumlis de mégis otthonos.
-Te se lettél rendszeretőbb.-böktem oldalba barátom.
-Hát, nem..le se tagadhatom. De tegnap raktam rendet.
-Hűű.. hát ha mikor rend van, akkor a csilláron ruhák lógnak, nem akarom tudni milyen a rumli.-forgattam a szemem.
Csináltunk egy rakás pattogatott kukoricát, majd benyomtunk egy filmet. Miközben a srácok nagyban a képernyőt bámulták, én felmentem twitterre. El is felejtettem említeni, hogy mennyi követőm lett twitteren, és mennyi rajongó írt nekem üzenetet. Egy részük kedves, de több a rosszakaró, féltékeny One Direction rajongó.
-Áron..miért raktad fel ezt a képet?-kérdeztem.
-Miért ne? Nagyon szép vagy rajta, úgyhogy.-vont vállat, majd a képernyőre szegezte a tekintetét hogy le ne maradjon, valami eget rengetően fontos jelenetről.
Pár tweetben lettem megjelölve, például Harrytől, Louistól.
Nem válaszoltam rájuk, csak egy gyors üzenetet hagytam az üzenőfalamon.

Brook J.Johnson @BrookJJ

• Best day with my boys. Missed you a lot.

fordítás: Best day with my boys. Missed you a lot.- Legjobb nap a srácaimmal. Nagyon hiányoztatok.

Chapter 28

 zene

A fotózás már a vége felé közeledett. Mint egy villámcsapás, úgy hasított belém a tudat, hogy 2 nap múlva lesz, pontosan 2 éve, hogy a One Direction egy bandát alkot. Az ajándékom már rég elterveztem, de most, ebben a helyzetben észrevettem hogy nehezebb lesz megvalósítani.
-Chuck.. amint hangoztattad nagyon befolyásos ember vagy, és nagyon kéne a segítséged. Most azonnal el kéne jutnom Bostonba.-mondtam neki a földet pásztázva.
-Jó..szólok Frednek, hogy kell a magángépem. Hazavigyelek előtte?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Megköszönném.-válaszoltam.
Azonnal elindultunk a lakókocsink fele, és hálát adok az istennek hogy a srácok még nem értek haza.
Gyorsan átöltöztem, és hagytam egy levelet a srácoknak, hogy rosszat sejtsenek. Nem akarom megbántani őket, csak igazi meglepetést okozni nekik.
"Srácok.. egy ideig nem láttok. Ne aggódjatok értem. Ölel benneteket, B."
Egy kisebb bőrönddel száguldottam ki Chuck limójához,mert ő olyannal is rendelkezik. Még a kocsiból gyorsan tárcsáztam Amy-t, aki egy bostoni újságíró, hogy tegyen közzé egy cikket az eseménnyel kapcsolatban, hogy minél többen legyenek. Mindent tisztáztunk, nagyon hálás voltam neki hogy ennyire segítőkész, csak úgy mint Chucknak.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire hálás vagyok, amiért ezt teszed értem, közben még nem is ismersz.-mondtam neki.
-Jobban ismerlek mint hiszed. Én nem szoktam csak úgy valaki miatt lemondani a tárgyalásaim, és csak úgy elfurikázni az illetőt Bostonba, és még ráadásul vele is tartani.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Tényleg nagyon köszönöm.-öleltem meg mikor kiszálltunk a "kocsiból".
Felszálltunk a magángépére, ami pár perccel később a magasba emelkedett.
Nagyon fájt magam mögött hagynom a fiúkat, és tudtam hogy mennyire aggódhatnak, és nem akartam bántani őket. Harry biztos össze van omolva, vagy legalább is nagyon aggódik, és keres.
Fátyolos tekintettel bámultam ki az ablakon, és néztem a távolodó várost, és reménykedtem hogy nem fognak haragudni.
-Mesélsz magadról?-fordult felém Chuck.
-Hát.. a One Directionnel turnézom, amúgy Magyar vagyok. Harry Styles a barátom, és most miattuk utazom el, mert meg kell szerveznem nekik egy meglepetést. Amúgy 18 vagyok, anyukámmal éltem, apukám.. pedig -csuklott el a hangom- ő már nincs.-mondtam kicsit szomorúan. Amúgy mostanában modellkedem, és amúgy táncos vagyok.
-Nem is akár milyen modell vagy.. gyönyörű vagy. -mosolygott.
-Most te jössz.-mondtam rá kacsintva.
Belekezdett a hosszas történetbe. Megtudtam hogy nagyon gazdag, apja meghalt, anyukáját elvesztette. Sosem volt hosszú kapcsolata, inkább váltogatta barátnőit. Egy vállalatot vezet, melyet apja hagyott rá, és amúgy Manhattanből származik. Teljes mértékben megbízott bennem, mindent elmondott nekem, egy idegennek.. akit még csak nem is ismer.

Harry

A hosszas kocsiút után, végre megérkeztünk a lakókocsihoz. Elsőként pattantam ki a sötétített ablakú járműből, és berontottam a "lakásunkba", ami teljesen üres volt, csak egy levelet pillantottam meg az asztalon. Többször is olvastam azt az egy sort, és még mindig nem voltam képes felfogni.
"Ne aggódjatok értem"
-Hova ment? Hol lehet? Miért ment el?-ordítottam, majd lerogytam a kanapéra. Fájdalom járta át a testem, majd a hálóba rohantam, ahol Brook összes cucca hevert. Nem sokára vissza fog jönni. Szeret engem, és nem hagyhatott csak így el. A többiek is teljesen lesokkolódva álltak a levelet bámulva, mintha attól történne valami.
-Nyugi Harry, visszajön, biztos dolga van. Ne féltsd, nem birtokolhatod, saját élete van.-mondta Liam. Igaza volt, belátom, de nem értettem mi lehet ennyire sürgős, hogy csak így, csapot papot maga mögött hagyva elmenjen.

Brook

30 perccel később landoltunk Bostonban. A gyomrom görcsbe rándult, izgultam, hogy mikén fog menni a holnapi esemény. Már este 7 óra volt, így azonnal Chuck sofőrje egy hotelbe vitt minket, ahol kipihenhettük magunkat. Az utcák üresek voltak, elhagyatottak, semmi nyüzsgés, melynek valamilyen szinten örültem is, mert nem voltak fotósok és paparazzik, akik azonnal tönkreteszik az ajándékom. Az út szótlanul telt. Egy részem még mindig teljesen lesokkolva vette észre, hogy egy vad idegen férfi, aki mellesleg egy évvel idősebb nálam, csak úgy elrepít egy teljesen másik városba, ez felfoghatatlan volt számomra. Nem sokkal később megérkeztünk a fényűző és csillogó hotelbe, ahol azonnal elvették a csomagjainkat. Lefoglaltunk egy szobát, majd 2 perc liftezés után beléptünk a lakosztályunkba, ahol mindketten hulla fáradtan dőltünk le aludni egy szó nélkül.

Reggel 9-kor ébredtem, és azonnal készülődni kezdtem, miután felébresztettem ideiglenes lakótársam. Letusoltam, hajamat begöndörítettem, majd egy vastagabb pulcsit vettem fel, egy szűk, testhez simuló farmert, és egy rövid szárú, magassarkú csizmát.
Gyorsan rendeltem 3 szendvicset, amit útközben bedobunk majd. Chuck is nemsokára elkészült, kezébe nyomtam 2 szendvicset, majd a kellékeket egy táskába összedobva, és egy térképpel a kezemben elindultunk.
Falatozva lépkedtünk a komor, kicsit borús utcákon, majd izgatottan értük el a helyszínt. Rengeteg embert véltem megpillantani, mire elfogott a leírhatatlan öröm. Köszöntem Amy-nek, aki egy nagy ölelés után a kezembe nyomott egy megafont én pedig felálltam egy kisebb emelvényre.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki felém fordult, és az egész tömeg egy emberként sikított fel. -Mint tudjátok Brook J. Johnson vagyok Harry Styles barátnője, és ezért vagytok itt, hogy segítsetek nekem elkészíteni a legjobb ajándékot a One Direction megalakulásának évfordulójára.-folytattam monológom, mire még hangosabb ordítás lett. Mindenki izgatottan forgott, beszélgetett.
-Szóval, a lényeg az lenne hogy a táncot, amit kedves barátnőm Amy, tegnap közzétett különböző portálokon, és ti megtanultatok, ma teljesen profizmussal kéne előadni. Még sosem csinált senki ilyet a srácoknak, és ez szerintem nagyon szép ajándék lenne. Szóval halljam, benn vagytok?-kiabáltam még hangosabban, mire csak egy hangos igent kaptam válaszul.
Lemásztam Chuck segítségével a pódiumról, majd el kezdtem összeállítgatni a kisebb csoportokat, hogy mi szerint vonulnak be, összeállítottam egy kis csoportot akik a videó elején énekelni is fognak, majd mikor 100 %-ig biztosak voltunk, hogy tökéletes lesz a beállítás, és a táncot is számtalanszor elpróbáltuk, elkezdődött a flashmob, melyet számos ember figyelt és több profi kamerás barátom is filmezett.
A végeredmény csodálatos lett, és nagyon boldog voltam, hogy sikerült ezt össze hozni a srácoknak, remélem elnyeri a tetszésüket.
Mikor mindennel végeztünk, az összes résztvevőnek dedikálást tartottam, de a fotós lehetőségeket, most visszautasítottam, mivel nem akartam hogy megtudják mire készülök. Az esemény, az egész napomat igénybe vette, csak akkor tudtam kifújni magam, mikor Chuck mellé huppantam le a kanapéra, este 8 órakor, aki elismerő tekintettel mért végig.
-Nem semmi mit hoztál össze nekik. Le vagyok nyűgözve.
-Megértelek. Én is le lennék magamtól.-horkantottam.
-Te aztán nem vagy szégyenlős.-nevetett fel.
-Menjünk el valahová, ne üljünk itthon.-nyöszörögtem.
-Jézusom, egész nap rohangáltál, nem volt elég. Én már abban is elfáradtam ahogy néztelek.-hárította el kívánságom.
-Naa, csak egy mozi.-kértem.
-Jó, legyen, gyere.-húzott fel a kanapéról, majd dzsekinket leakasztva a fogasról, elindultunk az említett hely felé. Egy vígjátékot választottunk, közös megegyezés alapján.
Beültünk a terembe, ahol nem maradtunk észrevétlenek. Chuckot, is rengetegen ismerik, mivel nagyon híres ember, interjúkat ad, a világ legnagyobb embereivel tárgyal, és ugye engem is könnyen felismertek. A filmet, végig nevettük, miközben egymást dobáltuk kukoricával.
-Menjünk pizzázni.-vetettem fel az ötletet.
-Ja most már éhes a kisasszony, miután rám borította a kukoricáját.-forgatta meg a szemét, de szája sarkában ott bujkált egy apró mosoly.

Másnap reggel kipattantak a szemeim, és azonnal Chuckon kezdtem ugrálni hogy keljen fel, mivel indulnunk kell vissza. Ma még a srácok San Franciscoban vannak. A felvétel tökéletes lett, csodálatosan megvágtuk, és kaptak tőlem egy kis üzenetet is az elejére. Mindketten letusoltunk, majd reggeliztünk, végül elindultunk a reptérre. Végig beszélgettünk, viccelődtünk. Az utóbbi két napban, nagyon megkedveltem Chuckot, és ő is ugyanúgy érez véleményem szerint.
A kocsiból még gyorsan telefonáltam egyet.
-Szia Sel, Brook vagyok. Akkor meglesz a torta ugye, 2-re megyek érte.
-Igen Brook, ne aggódj, minden készen van.-nyugtatott le, majd még 1 perc csevej után megszakítottam a vonalat.
2 óra alatt meg érkeztünk San Franciscoba. Kiterveltem mindent. Chuck elvitt a lakókocsihoz, majd egy nagy öleléssel elköszöntem tőle.

Zayn

Nagy csörömpölést hallottunk mire mindannyian kirohantunk az étkező felé. Nem volt ott semmi, csak egy óriási ajándékdoboz. Azonnal szétmarcangoltuk a csomagolópapírt, majd következett az idegölő játék. Minden dobozban volt még egy, egyre kisebbek. 30 dobozt csomagoltunk ki, mire elértünk a legaljára, egy apró kis pedrivehoz, amit azonnal a laptophoz csatlakoztattunk, és azonnal elindítottuk.
Teljesen lesokkolódtunk. Brookot pillantottuk meg a képernyőn.
-Sziasztok srácok! Sajnálom hogy eltűntem ebben a 2 napban, de ezt mind csak miattatok tettem, mert meglepetést szerettem volna okozni, és csak így volt teljes a hatás. Ezzel az ajándékkal szeretnék nektek nagyon nagyon boldog, 2 éves banda évfordulót kívánni, és tudatni veletek, hogy szeretlek benneteket.-mondta ki, mire mind összenéztük.
-Jézusom el is felejtettem.-nyögte Liam.
A videó egy flashmobot tartalmazott. Brook egy pódiumon állt, és kiabált a lányoknak, akik mind csak őrjöngtek és sikítoztak, majd táncoltak. Rengetegen voltak, sőt.. még annál is többen. Mind tátott szájjal bámultunk a képernyőt, majd mikor már azt hittük vége,jött a legjobb rész.
-Én azt kívánom a srácoknak, hogy legyenek boldogok, és hogy maradjanak ugyanolyanok amilyenek most. Imádlak titeket, ja és mielőtt elfelejtem, Brook a legnagylelkűbb lány akit valaha láttam, és nagyon szerencsés vagy vele Harry Styles, nagyon jó párost alkottok. 
-Én azt kívánom srácok, hogy maradjatok ugyanilyen sikeresek, és minél több hírnevet kívánok nektek. Nagyon szeretlek titeket. 
-Én azt üzenem a srácoknak, hogy vigyázzanak magukra, és jöjjenek Bostonba.
-Én csak annyit mondok nekik, hogy ők a példaképeim, és remélem mindig egy banda maradnak. Ez nagyon sokat jelentene az összes lánynak a világon. 
-Boldog 2 évet One Direction.-kiáltotta végül az összes lány, a sok személyes üzenet után. Brook is ott állt a tömeg szélén egy sráccal, és éppen megölelte.

Mint egy végszóra, úgy csörtetett be Brook az ajtón. Még reagálni sem volt időnk, annyira meg voltunk lepődve. Ez a sok kedves szó, ez az ajándék, mindegyikőnket nagyon meghatotta.
-Boldog 2 évet srácok.-mosolygott, és egy óriás tortát bontott ki, amin mindegyikünkről volt egy figura. Tele volt színes szivecskékkel, volt rajta egy csomó répa, Nando's felirat, egy macska, egy fésű (nekem), pár kanál.
Mind hálásan pillantottunk Brookra, aki csak mosolyogva pillantott végig a társaságon.
Mindenki sorra megölelte, majd átengedtük Harrynek a terepet aki a levegőbe kapta Brookot, és megpörgette, majd boldogan csókolta meg. Mikor kimásztak egymás szájából, Louis szólalt meg.

Brook

-Brook.. ez egyszerűen elképesztő, nincsenek szavak, arra amit értünk tettél. Nagyon szépen köszönjük, teljes szívünkből. El sem tudom képzelni mennyi munka lehetett, és sosem kaptunk szerintem még ilyen szép ajándékot, és a tudat hogy ezt csak miattunk hoztad össze, hihetetlen, nem is értem egyáltalán mivel érdemeltük ki.-kezdte Louis.
-Ti befogadtatok, szerettek, ti vagytok most már a családom, és ennyivel tartoztam nektek, de ha nem, akkor sem érdekel, mivel megérdemlitek, és büszke vagyok rátok.-mondtam nekik, mire egy-egy aranyos mosoly jelent meg arcukon. -Ha nem haragszotok kicsit lepihenek, elég sokat dolgoztam ebben a két napban kicsit kifáradtam.-mondtam, majd elindultam a háló felé, ami inkább hasonlított egy csatatérre.

Harry

-El sem tudom hinni.-suttogtam.
-Ez elképesztő, sosem hittem volna, hogy valaki ilyet tesz értünk.-mondta Zayn is teljesen egyetértéssel.
-Én, nem is tudok megszólalni.-mondta végül Niall.
Felálltam a helyemről, és Brook után caplattam. El sem tudom mondani mennyire hiányzott ebben a 2 napban az érintése, az ölelése, a csókja, egyszerűen csak hogy mellettem legyen, és érezzem a közelségét. Már az ágyban feküdt, és mélyeket szuszogott. Nem bírtam ki, muszáj volt befeküdnöm mellé, mire csak rám pillantott, és egy apró puszit nyomot az arcomra, majd befészkelte magam karjaim közé, és erősen hozzám bújt.
Azt hittem végleg elmegy..de most hogy újra itt van velem, úgy érzem egyre jobban és jobban szeretem.

Chapter 27

zene

Brook

Nagyon jól ment mindenkinek a szörfözés, és mikor már mindenki ment egy kört, hirtelen ötlettől vezérelve, egy szó nélkül felpattantam, és a vizes, kiengedett hajam kontyba fogtam, és a 3 srác felé siettem, majd kértem egy deszkát, nyilvánvaló indokkal... szörfözni szeretnék.
A srácok eléggé meglepődtek, látva milyen jó vagyok szörfözésben, de mivel a legtöbb barátom fiú, rengeteget gördeszkáztam, és szörföztem, sőt.. snowboardoztam velük, és ami a lábmozgást illeti, az már adott. Az emberek sosem néznének ki ilyent egy olyan lányból mint én, hiszen lányosan öltözöm, nem kifejezetten sportosan, de volt egy ilyen időszak is az életemben, amit már nem tudok kitörölni a múltamból soha, de.. nem is akarok.

Megköszöntem a 3 srácnak a deszkát, és beszaladtam a már hűvösebb vízbe. Lelocsoltam felforrósodott bőröm, majd a deszkára pattantam, és beúsztam a mélyebb részre, ami szörfözésre volt kijelölve. Felálltam a deszkára, és először óvatosan, majd vadabban szeltem a hullámokat. Annyira hiányzott ez, hogy az legyek aki lenni akarok, és ne azt kelljen mutatnom a világnak, ami csak egy álca, egy lepel, ami takarja az igazi éned. Sosem voltam egy visszahúzódó, félős és gyáva lány, de a múltam tett arról hogy most már nehezebben nyíljak meg embereknek.
A vízben össze-vissza ugráltam, trükköztem, próbáltam visszaemlékezni a srácok mozdulataira, mikor elutaztunk nyáron, együtt..mindannyian. Bármennyire is próbálom elfelejteni őket, néha felbukkan az a maró érzés, hogy mennyire hiányoznak azok, akiket valaha a legjobban szerettél. Marja a lelked a tudat, hogy valahol, messze ő nekik is hiányzol, de nem tudsz tenni ellene semmit, tehetetlen vagy, és gyáva lépni.

A hullámok kezdtek egyre gyérebben közeledni, én pedig leugrottam a deszkáról, fejessel a mély vízbe. Elképzelhetetlenül jól esett, ahogy a hideg víz átszlalomozott az egész testemen, ahogy kitisztította a tudatom. A deszkámmal együtt, kicammogtam a partra és a srácoktól elköszöntem egy twitter csere után, majd a fiúkhoz indultam.
Már messziről láttam, hogy Niall egy óriás szendvicset eszik.
Harryhez léptem, aki nyakamat masszírozva átölelt, mire halkan felszisszentem, de úgy látszik nem elég halkan. Még mindig fájt kicsit a tetoválás helye.
-Mi a baj?-kérdezte Harry aggódva, és már a hajam alá nyúlt.
-Semmi, semmi.-mondtam és lehámoztam kezét magamról.
-Látom hogy hazudsz.-mondta szomorúan.
-Jó..tessék.-fogtam fel a hajam és háttal fordultam neki.
Pár másodperc néma csend után, közelebb lépett és végigsimított a megjelölt területen, majd egy apró puszit nyomott rá.
-Nagyon tetszik.-mondta, majd szembe fordított magával és lágy csókkal illette ajkaim.
Csókja egyre vadabb, és érzékibb volt. A srácok kiabálása hangzott hátunk mögül, én pedig csak bemutattam nekik, mire felröhögtek.
Harryvel, még egy kis beszélgetés után visszamentünk a srácokhoz és letelepedtünk a pokrócokra.
-Mennyi smink van rajtad?-kérdezte Louis, mire furcsán pillantottam rá.
-Lou.. ne fárassz..most ugrottam fejest, szóval szerinted?-kérdeztem tőle.
-Harapós a ciculi.-mondta Harry.
-Harry..ne mérgesíts fel.-vetettem rá egy ideges pillantást.
-Naa..ciculi,engem úgysem bántanál.-mondta,
-Styles.. Fuss.!-kiabáltam, mire elrohant. Utánairamodtam, végig kergettem az egész tengerparton, majd a vége az lett, hogy az ölébe ugrottam, és lábaim a dereka köré fontam, így megpörgetett és közben végig falta ajkaim.
Ebben a pillanatban észre vettem, hogy milyen szerencsés vagyok. Van egy barátom aki szeret, aki feláldozna értem mindent. Igazi barátokra leltem, és sosem voltam még ilyen boldog az egész életemben. Meleg érzés fogott el, és nem az időjárás miatt. A szívem hevesebben vert, csodálkozom nem hallották a túlpartról is. Ebben a pillanatban leírhatatlan érzés fogott el, ez az érzés.. leírhatatlan volt, szomorú és boldog is egyben, most hogy valami véget ért, kezdődött valami teljesen új, ami olyan mintha újjászületnél, és testedbe újra élet szállna.
A homlokon Harry homlokának támasztottam, így néztem zöld, csillogó szemeibe, amibe apró mosoly ült. Láttam szemein hogy mosolyog, éreztem hogy szeret. Apró könnycseppek gyülekeztek szemem sarkában, de felfelé pislogtam, mert nem volt okom sírni.

-Na induljunk fel a lakókocsiba, kezd hűvös lenni.-kiabált Louis a fülembe.
-Menjetek nyugodtan, majd jövök.-mondtam jelezve, hogy szeretnék kicsit egyedül lenni.
Harry megpuszilta a fejem búbját, majd lassan eltűntek a saroknál, amerről jöttünk. Ledőltem a homokba. Szemem lehunytam, és csak egyedül voltam, csöndben, nyugodtan. A házunkban volt egy kis, elrejtett búvóhelyem, ahol senki nem talált meg, ahol csak én voltam, a gondolataimmal körülvéve. Imádok a barátaimmal lenni, de néha, mindenki érzi, azt a jóleső csöndet, mikor senki nem zavar, mikor nem érzed kellemetlenül magad csendesen ülve a sarokban.
Még egy ideig bámészkodtam, és elmélkedtem, majd felvéve a ruháimat, és a pokrócot magamra csavarva sétáltam vissza a "kis" lakókocsihoz.
Mikor beléptem, mikor Paul szobájában játszott kicsi a rakást, mire csak ösztönösen elmosolyodtam.
Nem is meséltem még Paulról. Paul, a fiúk menedzsere, és nagyon jó fej, bár elég szigorú ha a szabályokat, fellépéseket nézzük, amúgy mindig a srácok kedvében jár, és próbál nem ideg összeroppanást kapni.
Elmentem a másik irányba, majd azonnal a fürdőszobába mentem, ahol vettem egy extra gyors zuhanyt, de a baj csak annyi volt, hogy utána vettem észre hogy nem hoztam semmilyen tiszta ruhát be magammal.
Halkan nyitottam ki az ajtót, majd óvatosan, hangtalanul lopakodtam el a bőröndökig, és kikotortam magamnak egy pizsamát, ami egy hosszabbított póló volt és egy francia bugyi.
Csináltam körülbelül 100 darab szendvicset, majd bementem a srácokhoz és leraktam eléjük a tálat, mert éppen nagyon belemerültek a videójátékba, és amíg Paul be nem ront, addig fel sem fognak állni enni.
-Istennő vagy.-ugrott mellém Niall, és magához ölelt.. nagyon szorosan.
-Na adjatok egy konzolt.-mondtam, mire 5 fürkésző szempár szegeződött rám. -Mivan, most nem fogok nézni ahogy játszotok inkább lenyomlak titeket párszor.-mondtam mire Niall a konzolját kezembe adta, ő pedig arrébb ment a szendvicsek társaságát élvezve.
Éppen egy autóversenyzős játék ment. Nem vagyok nagy játékos, de azért 9 fiúval majdnem mindennap ezt játszottam, úgyhogy van egy csöppke tapasztalatom.
Már rutinosan kezdtem el nyomogatni a gombokat, és irányítani a kocsit. Louist letoltam az útról, Liambe belementem teljes erővel, Harry magától kiesett, miközben a srácokon röhögött, Zayn pedig férfiasan küzdött tovább.
-Annyira lealázlak.-mondta.
-Egy 10-esbe, hogy nyerek.-válaszoltam, szemem le sem véve a képernyőről.
Zayn sokáig bírta, fej-fej mellett haladtunk, majd egy óvatlan pillanatban, már a célnál félrelöktem, és beértem előre.
-Mindentől elveszed a kedvünket.-mondta Liam szomorúan.
-Hát..aki nem tud, ne játsszon.-vontam vállat, majd leültem Niall mellé az ágyra és elmajszoltam egy szendvicset.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte Louis, majd válaszra se méltatva berakott egy horror filmet.
-Úgy tűnik nincs más választásunk.-motyogtam, majd leültem melléjük a körasztalhoz, és onnan bámultam a laptopot.
Hát, a horror filmeken nagyon szoktam félni, de úgy látszik kezdek felnőni. Meg se rezzentem a film közben, jólesően szürcsöltem a Cola-mat.
Niall egy takarót terített a fejére, Liam eltorzult fejjel nézte a képernyőt, mire felnevettem.
-Neked ez vicces? Mindjárt meghalok úgy félek.-nyögte Harry.
-Úgy tűnik ma nekem kell megvédeni titeket.
-Kijössz velem a konyhába?-kérdezte Niall.
-Kimehetek.-mondtam, majd kézen fogva kihúztam a "konyhába".

Miután csináltunk kaját, Niall halkan nyammogot, nekem meg támadt egy ötletem.
-Ijesszük meg a srácokat. Kifestelek zombinak, benne vagy?-kérdeztem.
-Most az egyszer.
-Akkor maradj itt, és halkan csámcsogj, addig hozok sminket.-mondtam és a bőröndömhöz mentem kikotorni a kellékeket.
Először bekentem Niallt alapozóval, majd fehér púderrel kentem át az egész arcát. Pirosítóval és szemceruzával, csináltam vérfoltokat, majd útjára eresztettem.
Elindult kifelé, hörgő, nyökögő, visító hangokat adott ki. Mikor a fiúk meglátták felsikítottak. Louis Liam ölébe ugrott aki sikított, Harry az asztal alá bújt, Zayn.. ő szerintem elájult.
A konyhapultnak dőlve, rázkódtam a nevetéstől, szó szerint már a könnyem is kicsordult. Nagyon vicces látvány volt.
-Jézusom.-mentem vissza hozzájuk.
-Tudtuk hogy profin sminkelsz, de ennyire? Nagyon megijedtem.
-Azt hittem szívrohamot kapok.
-Szerintem bepisiltem.-hangzott végül Louistól.
-Akkor menjünk aludni, nehogy véletlen valaki maradandó károsodást szenvedjen, meg holnap amúgy is interjúztok, meg én is megyek fotózásra.-mondtam nekik, mire egyetértően bólogattak. Egyszemélyes ágyak voltak, méghozzá emeletesek. Én fenn aludtam, mert kiskoromtól kezdve félek alul aludni, mert félek hogy rám esik a fölöttem alvó, és ezt azóta sem tudtam kinőni. Alattam aludt Harry, velem szembe Niall, alatta Liam, mellettem Zayn, alatta pedig Louis. Felmásztam és besüppedtem a párnámba, mire éreztem hogy egy kéz motoszkál az arcomban.
-Mivan Zayn?-kérdeztem nevetve.
-Semmi, csak nem tudok aludni.
-Ja értem, és akkor én se.-nevettem.
-Valahogy így, de addig mesélhetnél valamit még magadról. Éppen arról beszélgettünk, mikor lent maradtál a parton, hogy már rég óta ismerünk, és szeretünk, de lényegében, semmit nem tudunk rólad.-magyarázott.
-Hát..idővel megtudtok mindent,amit szükséges tudnotok..-válaszoltam.
-Én is mondok egy titkot, ha te is.-mondta.
-Nincs alku.-röhögtem.
Még egy ideig beszélgettünk, majd Zayn énekelni kezdett, én pedig, lágy, simogató hangjára, mely átjárta a szoba minden egyes szegletét, azonnal elaludtam.

Reggel hangos ordításra keltem. A szobában már nem volt senki, így azonnal leugrottam az ágyról és kisiettem a konyhába ahol nem várt látvány fogadott.
Harry és Louis már majdnem egymásnak ugrottak. Szemeik villámokat szórtak, tüzeltek a méregtől.
-Állj..fiúk, nyugi.-álltam közéjük.-Ne veszekedjetek, legjobb barátok vagytok.-mondtam.
-Menj innen.-hallottam Harry hangját.
-Nem Harry. Vagy fogod magad, és átsétálsz a másik szobába, vagy előbb engem ütsz meg és utána a legjobb barátod.-mondtam, mire azt láttam szemében hogy hezitál. Fogta magát és kirontott a busz ajtaján, majd utána a fiúk is, mivel indultak a fotózásra. Nem tudom mi volt ez, de nem is akarom.
Elmentem átöltözni, majd felöltöztem és Pault egyedül hagyva a lakókocsiban, elindultam a fotózásra, egy taxival.
10 perc alatt oda is értem, majd a jatt után bementem a helyszínre, ahol azonnal mindenki körülvett és kérdezgetni kezdett, majd egy srác szétterelt mindenkit.
-Szia..-köszöntem neki.
-Hogy hívnak?-kérdezte köszönés nélkül.
-Brook J.Johnson, és te ki vagy?
-Chuck Bass.-mondta ezt olyan vonzón, hogy már majdnem elpirultam.-Apámé ez a cég, és ma van a szerencsenapon, mivel egy ilyen gyönyörű hölgybe ütköztem mint te vagy.-bókolt.
Chuckon végigpillantva, látszott hogy ízléses, hogy elegáns. Nyakkendőben és öltönyben volt, nagyon jól nézett ki.-Azt hiszem, lemondok pár megbeszélést és megnézem a fotózásod.. egyre jobban érdekelsz.-mondta, mire csak elmosolyodtam, és próbáltam kerülni tekintetét.
-Jó szórakozást.-mondtam végül, és elmentem az öltözőbe és a sminkeshez. 30 percbe telt csak a készülődés, majd betoltak a kamerák elé. Az elején egy kicsit kellemetlen volt, Chuck előtt, aki végig csak semmitmondó arccal, és egy féloldalas mosollyal bámult.

Chapter 26

Harry

Nagyon megijedtem.. mikor Brook kimászott a szekrényből, nagy kő esett le a szívemről, megnyugodtam és nagyot sóhajtottam. Láttam hogy nincs minden rendben, mert szomorú és a csuklóját szorította. Azonnal odalépett hozzá Zayn és nézegetni kezdte, mivel én teljesen leblokkoltam, nem is tudom miért.
-Ez meg kell nézie orvosnak. Nagyon csunyán beütötted.-mondta Louis óriási szakértelemmel, mire Brooknak egy aranyos mosoly szökött arcára.
-Hogy verted be ennyire?-kérdezte Niall.
-Hát.. nagyon megijedtem, és utamban volt valami.. a fal.-mondta mire elmosolyodtam, mellé léptem és puszit nyomtam feje búbjára.
-Ügyes vagy.-gratuláltam neki, mire gonoszan nézett, majd elindult a szobájába és bebújt az ágyba.
-Na álljon meg a menet. Nem gondolod hogy most aludni fogsz.. öltözz fel, beviszlek az ügyeletre.
-Harry.. nem megyek be, semmiség.. már számtalanszor volt ilyen és másnapra elmúlt.-mondta és erősen kapaszkodott az ágyba, attól félve hogy elcipelem.
-Jó,de ha reggelre nem jobb.. beviszlek mielőtt indulunk tovább és még meg is büntetlek.
-Mi lesz a büntetés?-nézett rám félve.
-Nem kapsz több gumicukrot.-mondtam, mivel tudom hogy az a gyengéje. Egyszerűen él-hal érte, nem tud annélkül élni.
Szeme elkerekedett és azonnal felpattant és elviharzott a fürdőbe és percek alatt felöltözött.
Már egy ideje együtt vagyunk, és még mindig nem mer előttem öltözni.. szerintem ez aranyos.

A szekrényen halkan kopogtatva vártam míg kijön, majd már lábammal is dobogtam. Nem akartam, hogy valami komolyabb baja legyen a mi hülyeségünk miatt, egy kis ártatlan csíny miatt.Nem akarok neki fájdalmat okozni, semmivel sem megbántani.. nagyon szeretem őt és azt hiszem még sosem érzetem ilyent egy lány iránt sem. Ő az aki, azért szeret amilyen, és aki vagyok, nem akar megváltoztatni, és kihozza belőlem a legjobb oldalam. Mellette igazi férfinak érzem magam, és tudom hogy bármikor bármiben számíthatok rá, és nem akarom hogy csalódjon bennem. Belehalnék ha elveszíteném.. örökre vele akarok lenni.

Nemsokára megjelent az ajtóban egy farmerben, és egy nagy kapucnis pulcsiban, ami mellesleg Niallé. Egy adidas pulcsi volt, színes és csíkos, Brook pedig imádta, mert szivárvány színű szerinte, így Niall neki adta. Imádja Brookot. Barátnőm haja lófarokban, míg egy-egy szál szerte szét ágazott, de még így is gyönyörű volt, smink nélkül és kócosan.
-Menjünk.-sóhajtotta, majd  elindult a kocsi felé, én pedig lassan követtem, egy apró mosollyal szám szélén.
Kinyitottam neki az ajtót majd átsiettem a kocsi túl oldalára és behuppantam a volán mögé, majd beindítottam a motort és sietősen a gázra tapostam, hogy minél előbb beérjünk a kórházba.
Az út hangtalanul telt, Brook kibámult az ablakon, rám se nézett, én pedig nem akartam megzavarni a gondolkodásban, meg igazából fáradt is voltam.
15 perc múlva parkoltam le a kórház előtt, és megsimítottam Brook combját, mire ő azonnal kiszállt a kocsiból és elindult az épület felé meg sem várva engem.

Brook

Előreviharzottam az épület felé, Harryt a kocsiban hagyva, mert megint hallottam azt a jellgzetes hangot, sms-em jött.
" Remélem leamputálják a kezed. Nem fogod fel hogy neked véged?"
Nagyon féltem, remegtem. Annyira megijedtem, honnan tudhatja valaki az összes lépésem, honnan tudhat rólam mindent, követ, figyel engem?
Körbenéztem, és mint mindig most sem láttam senkit. Miért velem történik ez? Miért akar valaki egyfolytában bántani és fájdalmat okozni nekem?
Harry is beért, majd együtt léptünk be a kórházba, és miután beszéltünk egy nővérrel, a falnál ültünk, egy-egy széken, de nem szóltunk egymáshoz.
Azt érzem hogy teljesen meg fogok őrülni, mindig csak ezen kattog az agyam, hogy valaki tényleg figyel. Nagyon félek..

-Brook J.Johnson?-szólt ki egy férfi egy teremből mire bementem, Harry kezét elengedve.
Felültetett egy asztalra és egy géppel párszor lefotózta a kezem, majd egy üveggel elkerített gépezet mögé ment, és fontoskodóan kezdte nyomogatni.
-Csontrepedés.. sínbe kéne tegyem, de inkább csak bekötjük, és próbálkozzon pihentetni, és kérem, minden este kösse át valaki, mert a kötés meglazul.-mondta miközben a fáslit tekergette a csuklómra, olyan szorosan hogy azt hittem leáll a vérkeringésem.
Adtam egy aláírást, mondva a lánya imád engem, majd egy köszönés után, kiléptem a váróba, ahol Harry a térdére hajolva, előre görnyedve ült.
-Jól vagy?-sietett felém, mikor meglátott.
-Igen.-mosolyogtam, majd szabad kezemet az övére kulcsoltam.
-Haza akarsz menni?-kérdezte, és szemei furán csillogtak.
-Nem..de hova mennénk?
-Majd meglátod.-húzott maga után majd beültetett a kocsiba.
10 perc furikázás után megálltunk, majd miután kisegített a kocsiból, láttam hogy a Central Parkban vagyunk, ahol minden sötét nem tartózkodik ott senki.
Egy pokrócot vett ki a csomagtartóból, majd besétáltunk a szökőkút felé, s ott leterítette, majd ráfeküdt és maga melletti helyet egy édes mosollyal megpaskolta.
Mellé bújtam, és mindkét kezemmel átöleltem és szorítottam amennyire csak bírtam. Nagyon félek hogy elveszítem, nem tudom mit tegyek. Nem akarok neki szólni, hisz neki is van elég baja, de én megőrülök így érzem.
Együtt néztük a csillagokat, Harry a hajam, néha a hátam birizgálta, egyszer-egyszer csókot lehelt ajkamra. Nagyon jól éreztem magam vele, sikerült kicsit kiverni a fejemből a gondolatokat, és csak úgy lenni. Mintha, senki sem számítana csak mi ketten.
Kezdett hideg lenni, így visszasétáltunk, az innen már közeli hotelbe és azonnal lefeküdtünk aludni, mivel holnap indulunk tovább.

Reggel nagyon korán ébredtem. Hunyorogva az órára pillantottam és láttam hogy még csak 7 óra körül jár az idő. Tudtam hogy úgysem bírok visszaaludni, így óvatosan kikászálódtam, Harry karjai közül, majd egy pokrócot magam köré csavarva a nappaliba leültem a kanapéra és az ablakon keresztül bámultam az ébredező várost. Hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúltam, és sms-t küldtem a névtelen zaklatómnak.
"Ki vagy?"
10 perc múlva már jött is a válasz.
"A legrosszabb rémálmod."
Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás, reszkettem a félelemtől, minden porcikámat átjárta a borzongás. Tanácstalan voltam, tehetetlen, nem tudtam mihez kezdjek, vagy hogyan védjem meg a srácokat. Nem akarok nekik még több zűrzavart okozni, haza kéne mennem, és örökre elfelejtenem őket, de így magamat teszem tönkre. Azt érzem, nincs jó megoldás, nincs mit tenni.

Lassan a srácok is kezdtek kifelé szivárogni. Egyenként mind a hűtőhöz mentek és megreggeliztek, majd én is csatlakoztam hozzájuk 2 szendvicsre , majd elkezdtük lehordani a turnébuszhoz a bőröndjeinket.
A buszon, egy fürdő, egy háló (ami közös), egy kis nappali étkezővel összeépítve, és egy kisebb konyha van. Már előre látom, milyen lesz 5 sráccal nyomorogni.
Bepakoltuk a csomagjainkat, majd Liamet visszakísértem fizetni.
Felléptünk a buszra, és az étkezőasztal köré ültünk, ahol a srácok egy laptop képrenyőjét bámulták, ezek szerint filmet vagy videót néztek.
-Gyere ide.-mondta Harry, és az ölébe húzott. -Olyan sovány vagy, meg sem érzem hogy az ölemben ülsz.-suttogta.
-Hát.. van ilyen.-vontam meg a vállam nevetve.
A srácokkal az utat végig nevettünk, és beszélgettünk. Úgy döntöttem az sms-es üggyel kapcsolatban, hogy megváltoztatom a számom, így nem tud küldözgetni smseket, vagy ha mégis, nem érdekel.
Pár óra múlva megérkeztünk San Franciscoba, és azonnal a tengerpartra mentünk, bár én még óvatosan, nem akartam megint beverni a kezem, de mikor levettem a kötést, már nyoma se volt, nem is volt lila és be sem volt dagadva.
-Látod én megmondtam.-nyújtottam a nyelvem barátomra, aki csak megcsókolt.
Mindenki felvette a fürdőruháját, majd kiléptünk a buszból, és a srácok, Harry kivételével előrerohantak a vízbe, Harry meg mellettem sétált.
-Menj már.-böktem a víz felé, majd egy puszi után elrohant. Lepakoltam és leterítettem a törölközőket, mire a srácok jelentek meg mögöttem és Harry hátulról megölelt.
-Hideg vagy.-mondtam, próbálva elhúzódni tőle.
-Gyere be, jó a víz, vagy beviszünk mi.-mondták, majd elindultunk a víz felé.

 Mikor a vízhez értünk, és a srácok egy pillanatig nem figyeltek, próbáltam elslisszolni, és visszafutni, de sikertelenül, mivel mind utamat állták, felkaptak és bevittek a vízbe, de a hajamat, hál' istennek megkímélték. Nincs kedvem 5 óráig szárítani.

Harry

Brook gyönyörű volt fürdőruhában. Minden porcikája, mindene tökéletes volt. Éppen Louis fröcskölte, mikor három napbarnított, menő, szörfös csávó jött mellénk, és azonnal a barátnőmmel kezdtek flörtölni.
-Sziaa Kislány. Van kedved velünk szörfözni?
-Mizu cica?-mondogatták, én pedig kezdtem ideges lenni, de Liam mellém lépett.
-Srácok nem tudjátok hol lehet itt rendes szörf oktatót találni?
-Mi oktatunk is, úgyhogy szívesen segítünk. Ők itt Zack, Mason és én pedig Kyle vagyok.-mutatott végig csoportjukon.

Mindenki benne volt a szörfözésben, így a csapatot két részre osztották. Brook éelőre ment, mi 5-en, pedig maradtunk hátul, mert csak egyesével lehet menni.
-Kyle gyengéd érzelmeket táplál a barátnőd iránt.-bökött meg Liam.
-Ez az ára ha a barátnőd egy top-modell. Nyugi, szeret téged.-mondta Zayn, majd tovább figyeltük a 3 srácok ahogy a barátnőm taperolják, majd végül elengedik, az alapok megbeszélése után, hogy mehessen a vízbe.
Lassan beúszott, majd egy nagyobb hullámnál a deszkára pattant, és egyenesen profin szelte a hullámokat.
-Azt a rohadt.-mondta tágra nyílt szemekkel Louis.
-Nagyon durván nyomja. Le fog nyomni minket.-nyögte ki Liam.
Büszkén mosolyodtam el, barátnőmet figyelve, aki kecsesen szelte a fodros vizet, közbe néha-néha ránk kacsintott. Nagyon ügyes volt, már-már teljesen profi. Egyszer sem esett el, különböző trükköket tudott, fantasztikus volt.
 Mikor kiúszott a három srác megölelte, és még beszélgettek vele, majd mikor jött felén, elég feltűően bámulták hátsó felét.
Hangos tapsolásba és fütyülésbe kezdtünk.
-Nagyon jó vagy.-mondtam neki, és magamhoz öleltem Brookot, aki még enyhén lihegett.
-Most mi jövünk.-sikított Louis és a víz felé rohant.