A fotózás már a vége felé közeledett. Mint egy villámcsapás, úgy hasított belém a tudat, hogy 2 nap múlva lesz, pontosan 2 éve, hogy a One Direction egy bandát alkot. Az ajándékom már rég elterveztem, de most, ebben a helyzetben észrevettem hogy nehezebb lesz megvalósítani.
-Chuck.. amint hangoztattad nagyon befolyásos ember vagy, és nagyon kéne a segítséged. Most azonnal el kéne jutnom Bostonba.-mondtam neki a földet pásztázva.
-Jó..szólok Frednek, hogy kell a magángépem. Hazavigyelek előtte?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Megköszönném.-válaszoltam.
Azonnal elindultunk a lakókocsink fele, és hálát adok az istennek hogy a srácok még nem értek haza.
Gyorsan átöltöztem, és hagytam egy levelet a srácoknak, hogy rosszat sejtsenek. Nem akarom megbántani őket, csak igazi meglepetést okozni nekik.
"Srácok.. egy ideig nem láttok. Ne aggódjatok értem. Ölel benneteket, B."
Egy kisebb bőrönddel száguldottam ki Chuck limójához,mert ő olyannal is rendelkezik. Még a kocsiból gyorsan tárcsáztam Amy-t, aki egy bostoni újságíró, hogy tegyen közzé egy cikket az eseménnyel kapcsolatban, hogy minél többen legyenek. Mindent tisztáztunk, nagyon hálás voltam neki hogy ennyire segítőkész, csak úgy mint Chucknak.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire hálás vagyok, amiért ezt teszed értem, közben még nem is ismersz.-mondtam neki.
-Jobban ismerlek mint hiszed. Én nem szoktam csak úgy valaki miatt lemondani a tárgyalásaim, és csak úgy elfurikázni az illetőt Bostonba, és még ráadásul vele is tartani.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Tényleg nagyon köszönöm.-öleltem meg mikor kiszálltunk a "kocsiból".
Felszálltunk a magángépére, ami pár perccel később a magasba emelkedett.
Nagyon fájt magam mögött hagynom a fiúkat, és tudtam hogy mennyire aggódhatnak, és nem akartam bántani őket. Harry biztos össze van omolva, vagy legalább is nagyon aggódik, és keres.
Fátyolos tekintettel bámultam ki az ablakon, és néztem a távolodó várost, és reménykedtem hogy nem fognak haragudni.
-Mesélsz magadról?-fordult felém Chuck.
-Hát.. a One Directionnel turnézom, amúgy Magyar vagyok. Harry Styles a barátom, és most miattuk utazom el, mert meg kell szerveznem nekik egy meglepetést. Amúgy 18 vagyok, anyukámmal éltem, apukám.. pedig -csuklott el a hangom- ő már nincs.-mondtam kicsit szomorúan. Amúgy mostanában modellkedem, és amúgy táncos vagyok.
-Nem is akár milyen modell vagy.. gyönyörű vagy. -mosolygott.
-Most te jössz.-mondtam rá kacsintva.
Belekezdett a hosszas történetbe. Megtudtam hogy nagyon gazdag, apja meghalt, anyukáját elvesztette. Sosem volt hosszú kapcsolata, inkább váltogatta barátnőit. Egy vállalatot vezet, melyet apja hagyott rá, és amúgy Manhattanből származik. Teljes mértékben megbízott bennem, mindent elmondott nekem, egy idegennek.. akit még csak nem is ismer.
Harry
A hosszas kocsiút után, végre megérkeztünk a lakókocsihoz. Elsőként pattantam ki a sötétített ablakú járműből, és berontottam a "lakásunkba", ami teljesen üres volt, csak egy levelet pillantottam meg az asztalon. Többször is olvastam azt az egy sort, és még mindig nem voltam képes felfogni.
"Ne aggódjatok értem"
-Hova ment? Hol lehet? Miért ment el?-ordítottam, majd lerogytam a kanapéra. Fájdalom járta át a testem, majd a hálóba rohantam, ahol Brook összes cucca hevert. Nem sokára vissza fog jönni. Szeret engem, és nem hagyhatott csak így el. A többiek is teljesen lesokkolódva álltak a levelet bámulva, mintha attól történne valami.
-Nyugi Harry, visszajön, biztos dolga van. Ne féltsd, nem birtokolhatod, saját élete van.-mondta Liam. Igaza volt, belátom, de nem értettem mi lehet ennyire sürgős, hogy csak így, csapot papot maga mögött hagyva elmenjen.
Brook
30 perccel később landoltunk Bostonban. A gyomrom görcsbe rándult, izgultam, hogy mikén fog menni a holnapi esemény. Már este 7 óra volt, így azonnal Chuck sofőrje egy hotelbe vitt minket, ahol kipihenhettük magunkat. Az utcák üresek voltak, elhagyatottak, semmi nyüzsgés, melynek valamilyen szinten örültem is, mert nem voltak fotósok és paparazzik, akik azonnal tönkreteszik az ajándékom. Az út szótlanul telt. Egy részem még mindig teljesen lesokkolva vette észre, hogy egy vad idegen férfi, aki mellesleg egy évvel idősebb nálam, csak úgy elrepít egy teljesen másik városba, ez felfoghatatlan volt számomra. Nem sokkal később megérkeztünk a fényűző és csillogó hotelbe, ahol azonnal elvették a csomagjainkat. Lefoglaltunk egy szobát, majd 2 perc liftezés után beléptünk a lakosztályunkba, ahol mindketten hulla fáradtan dőltünk le aludni egy szó nélkül.
Gyorsan rendeltem 3 szendvicset, amit útközben bedobunk majd. Chuck is nemsokára elkészült, kezébe nyomtam 2 szendvicset, majd a kellékeket egy táskába összedobva, és egy térképpel a kezemben elindultunk.
Falatozva lépkedtünk a komor, kicsit borús utcákon, majd izgatottan értük el a helyszínt. Rengeteg embert véltem megpillantani, mire elfogott a leírhatatlan öröm. Köszöntem Amy-nek, aki egy nagy ölelés után a kezembe nyomott egy megafont én pedig felálltam egy kisebb emelvényre.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki felém fordult, és az egész tömeg egy emberként sikított fel. -Mint tudjátok Brook J. Johnson vagyok Harry Styles barátnője, és ezért vagytok itt, hogy segítsetek nekem elkészíteni a legjobb ajándékot a One Direction megalakulásának évfordulójára.-folytattam monológom, mire még hangosabb ordítás lett. Mindenki izgatottan forgott, beszélgetett.
-Szóval, a lényeg az lenne hogy a táncot, amit kedves barátnőm Amy, tegnap közzétett különböző portálokon, és ti megtanultatok, ma teljesen profizmussal kéne előadni. Még sosem csinált senki ilyet a srácoknak, és ez szerintem nagyon szép ajándék lenne. Szóval halljam, benn vagytok?-kiabáltam még hangosabban, mire csak egy hangos igent kaptam válaszul.
Lemásztam Chuck segítségével a pódiumról, majd el kezdtem összeállítgatni a kisebb csoportokat, hogy mi szerint vonulnak be, összeállítottam egy kis csoportot akik a videó elején énekelni is fognak, majd mikor 100 %-ig biztosak voltunk, hogy tökéletes lesz a beállítás, és a táncot is számtalanszor elpróbáltuk, elkezdődött a flashmob, melyet számos ember figyelt és több profi kamerás barátom is filmezett.
A végeredmény csodálatos lett, és nagyon boldog voltam, hogy sikerült ezt össze hozni a srácoknak, remélem elnyeri a tetszésüket.
Mikor mindennel végeztünk, az összes résztvevőnek dedikálást tartottam, de a fotós lehetőségeket, most visszautasítottam, mivel nem akartam hogy megtudják mire készülök. Az esemény, az egész napomat igénybe vette, csak akkor tudtam kifújni magam, mikor Chuck mellé huppantam le a kanapéra, este 8 órakor, aki elismerő tekintettel mért végig.
-Nem semmi mit hoztál össze nekik. Le vagyok nyűgözve.
-Megértelek. Én is le lennék magamtól.-horkantottam.
-Te aztán nem vagy szégyenlős.-nevetett fel.
-Menjünk el valahová, ne üljünk itthon.-nyöszörögtem.
-Jézusom, egész nap rohangáltál, nem volt elég. Én már abban is elfáradtam ahogy néztelek.-hárította el kívánságom.
-Naa, csak egy mozi.-kértem.
-Jó, legyen, gyere.-húzott fel a kanapéról, majd dzsekinket leakasztva a fogasról, elindultunk az említett hely felé. Egy vígjátékot választottunk, közös megegyezés alapján.
Beültünk a terembe, ahol nem maradtunk észrevétlenek. Chuckot, is rengetegen ismerik, mivel nagyon híres ember, interjúkat ad, a világ legnagyobb embereivel tárgyal, és ugye engem is könnyen felismertek. A filmet, végig nevettük, miközben egymást dobáltuk kukoricával.
-Menjünk pizzázni.-vetettem fel az ötletet.
-Ja most már éhes a kisasszony, miután rám borította a kukoricáját.-forgatta meg a szemét, de szája sarkában ott bujkált egy apró mosoly.
Másnap reggel kipattantak a szemeim, és azonnal Chuckon kezdtem ugrálni hogy keljen fel, mivel indulnunk kell vissza. Ma még a srácok San Franciscoban vannak. A felvétel tökéletes lett, csodálatosan megvágtuk, és kaptak tőlem egy kis üzenetet is az elejére. Mindketten letusoltunk, majd reggeliztünk, végül elindultunk a reptérre. Végig beszélgettünk, viccelődtünk. Az utóbbi két napban, nagyon megkedveltem Chuckot, és ő is ugyanúgy érez véleményem szerint.
A kocsiból még gyorsan telefonáltam egyet.
-Szia Sel, Brook vagyok. Akkor meglesz a torta ugye, 2-re megyek érte.
-Igen Brook, ne aggódj, minden készen van.-nyugtatott le, majd még 1 perc csevej után megszakítottam a vonalat.
2 óra alatt meg érkeztünk San Franciscoba. Kiterveltem mindent. Chuck elvitt a lakókocsihoz, majd egy nagy öleléssel elköszöntem tőle.
Zayn
Nagy csörömpölést hallottunk mire mindannyian kirohantunk az étkező felé. Nem volt ott semmi, csak egy óriási ajándékdoboz. Azonnal szétmarcangoltuk a csomagolópapírt, majd következett az idegölő játék. Minden dobozban volt még egy, egyre kisebbek. 30 dobozt csomagoltunk ki, mire elértünk a legaljára, egy apró kis pedrivehoz, amit azonnal a laptophoz csatlakoztattunk, és azonnal elindítottuk.
Teljesen lesokkolódtunk. Brookot pillantottuk meg a képernyőn.
-Sziasztok srácok! Sajnálom hogy eltűntem ebben a 2 napban, de ezt mind csak miattatok tettem, mert meglepetést szerettem volna okozni, és csak így volt teljes a hatás. Ezzel az ajándékkal szeretnék nektek nagyon nagyon boldog, 2 éves banda évfordulót kívánni, és tudatni veletek, hogy szeretlek benneteket.-mondta ki, mire mind összenéztük.
-Jézusom el is felejtettem.-nyögte Liam.
A videó egy flashmobot tartalmazott. Brook egy pódiumon állt, és kiabált a lányoknak, akik mind csak őrjöngtek és sikítoztak, majd táncoltak. Rengetegen voltak, sőt.. még annál is többen. Mind tátott szájjal bámultunk a képernyőt, majd mikor már azt hittük vége,jött a legjobb rész.
-Én azt kívánom a srácoknak, hogy legyenek boldogok, és hogy maradjanak ugyanolyanok amilyenek most. Imádlak titeket, ja és mielőtt elfelejtem, Brook a legnagylelkűbb lány akit valaha láttam, és nagyon szerencsés vagy vele Harry Styles, nagyon jó párost alkottok.
-Én azt kívánom srácok, hogy maradjatok ugyanilyen sikeresek, és minél több hírnevet kívánok nektek. Nagyon szeretlek titeket.
-Én azt üzenem a srácoknak, hogy vigyázzanak magukra, és jöjjenek Bostonba.
-Én csak annyit mondok nekik, hogy ők a példaképeim, és remélem mindig egy banda maradnak. Ez nagyon sokat jelentene az összes lánynak a világon.
-Boldog 2 évet One Direction.-kiáltotta végül az összes lány, a sok személyes üzenet után. Brook is ott állt a tömeg szélén egy sráccal, és éppen megölelte.
Mint egy végszóra, úgy csörtetett be Brook az ajtón. Még reagálni sem volt időnk, annyira meg voltunk lepődve. Ez a sok kedves szó, ez az ajándék, mindegyikőnket nagyon meghatotta.
-Boldog 2 évet srácok.-mosolygott, és egy óriás tortát bontott ki, amin mindegyikünkről volt egy figura. Tele volt színes szivecskékkel, volt rajta egy csomó répa, Nando's felirat, egy macska, egy fésű (nekem), pár kanál.
Mind hálásan pillantottunk Brookra, aki csak mosolyogva pillantott végig a társaságon.
Mindenki sorra megölelte, majd átengedtük Harrynek a terepet aki a levegőbe kapta Brookot, és megpörgette, majd boldogan csókolta meg. Mikor kimásztak egymás szájából, Louis szólalt meg.
Brook
-Brook.. ez egyszerűen elképesztő, nincsenek szavak, arra amit értünk tettél. Nagyon szépen köszönjük, teljes szívünkből. El sem tudom képzelni mennyi munka lehetett, és sosem kaptunk szerintem még ilyen szép ajándékot, és a tudat hogy ezt csak miattunk hoztad össze, hihetetlen, nem is értem egyáltalán mivel érdemeltük ki.-kezdte Louis.
-Ti befogadtatok, szerettek, ti vagytok most már a családom, és ennyivel tartoztam nektek, de ha nem, akkor sem érdekel, mivel megérdemlitek, és büszke vagyok rátok.-mondtam nekik, mire egy-egy aranyos mosoly jelent meg arcukon. -Ha nem haragszotok kicsit lepihenek, elég sokat dolgoztam ebben a két napban kicsit kifáradtam.-mondtam, majd elindultam a háló felé, ami inkább hasonlított egy csatatérre.
Harry
-El sem tudom hinni.-suttogtam.
-Ez elképesztő, sosem hittem volna, hogy valaki ilyet tesz értünk.-mondta Zayn is teljesen egyetértéssel.
-Én, nem is tudok megszólalni.-mondta végül Niall.
Felálltam a helyemről, és Brook után caplattam. El sem tudom mondani mennyire hiányzott ebben a 2 napban az érintése, az ölelése, a csókja, egyszerűen csak hogy mellettem legyen, és érezzem a közelségét. Már az ágyban feküdt, és mélyeket szuszogott. Nem bírtam ki, muszáj volt befeküdnöm mellé, mire csak rám pillantott, és egy apró puszit nyomot az arcomra, majd befészkelte magam karjaim közé, és erősen hozzám bújt.
Azt hittem végleg elmegy..de most hogy újra itt van velem, úgy érzem egyre jobban és jobban szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése