Chapter 38

KEDVES OLVASÓK!

Nagyon köszönöm a gyarapodó megtekintéseket,

és most kivételesen nincs miről nagyon beszéljek nektek,

így remélem tetszeni fog a rész, megpróbáltam jó hamar hozni,

a múltkori "kisebb" késések miatt.

Jó olvasást!

Ölel, L*

zene

10 nappal később

Elég erős fejfájással ébredtem. A srácok rávettek egy nagyobb bulira, és egy kicsit elszaladt velem a ló és túlzásba vittem az alkoholos italok fogyasztását. Márkék házában aludtam, a többi barátommal együtt. Lebattyogtam a már ismerős ház lépcsőjén, és a szekrényekben való hosszas keresgélés után, végül megtaláltam a gyógyszereket, és mindenkinek kikészítettem 2 szem fejfájáscsillapítót és egy pohár vizet, majd bevettem a saját adagom. Nagyon nyeltem, az ízetlen nedű jólesően csorgott végig torkomon, így enyhítve keserű szájízem. Elfelejtettem említeni, hogy ma van az én egyetlen barátom - Harry Styles - születésnapja. Felmentem twitterre, és elkezdtem olvasgatni a híreket, mikor megakadt a szemem egy felettébb érdekes cikken.

Harry Styles a lélektipró!

A One Direction frontembere, Harry Styles (18), 

Harry Styles
A nőcsábász

most sem hazudtolta meg önmagát.

Ahogy ex- vagy jelenlegi barátnője elhagyta a várost,

 nem töltötte idejét hasztalanul. Nem tudunk pontos információkkal szolgálni a sztárpár kapcsolatáról, hisz Brook J.Johnson (18),

elhagyta Londont, és hazájába utazott, de nem tudjuk mennyi időre. 

Vajon mit szól a gyönyörű, egyre keresetteb modell barátja viszonyaihoz? Vetélytársnak érzi a szőke countryénekesnőt, Taylor Swiftet, aki minden pillanatban Harryn csüng?

Nem kell félni, egyelőre még semmi sem biztos,

de a balhé már a forr a levegőben. 

Harry, Harry.. most sem csalódtunk benned!!

Vállatvonva, tekertem lefelé a cikkeket, igazából már meg sem lepődtem. Elég szomorú ha az ember már oda jut, hogy egy ilyen kaliberű dologra, már csak úgy reagál, hogy "már megszoktam". Mióta hazautaztam, már legalább 10 ilyen cikket láttam.. de szerintem keveset mondok. Az első eléggé megviselt és elszomorított, de már nem tud foglalkoztatni a dolog. Harry alig hív telefonon, biztos nagyon elfoglalt a nőcskéivel, de remélem a legjobbakat, és próbálok bízni benne, és a telefonban is elhinni, amiket mondd. Megígértem Eleanornak - csak ő tud róla -, hogy Harry szülinapjára odautazom a koncert helyszínére, és meglepem Harryt, de ennél többet ne nagyon várjon el tőlem, nincs nagy kedvem a "bulizáshoz", de hiszek Harrynek, bízom benne, hogy nem csinált hülyeséget. Mivel az időeltolódás a két város közt nagyon nagy, így el kellett kezdenem készülődni. Ledobáltam magamról a ruháim, majd miután kulcsra zártam a fürdő ajtaját, beálltam a forró víz alá. Körülbelül 20 percig áztattam magam, majd egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a zuhanykabinból. "Felraktam" egy nem túl erős sminket, majd felvettem a már tegnap kiválasztott ruhámat. Most hogy a modellkarrierem így beindult, már nem járhatok olyan ruhákba amilyenekben kedvem tartja.
Mióta Magyarországon vagyok, már legalább 15 fotózáson voltam, és Londonból, megyek tovább New Yorkba, Párizsba, mindenhova ahol munkát ajánlottak. Hajamat kontyba fogtam, feltoltam egy napszemüveget orromra, majd leslattyogtam a konyhába, ahol a fiúk már vártak. Mindegyiküket sorra megölelgettem, majd a hosszas búcsú után, elindultam édesanyám házához.
5 perc alatt odaértem, hisz köztudott hogy Márk háza nagyon közel van anyáéhoz. Kinyitottam az ajtót és egy hangos köszönés után felcaplattam a szobámba és lelöktem a 3 dugig pakolt bőröndöt a lépcsőn,ami nagy zajjal érkezett le a földszintre. Anya meglepetten dugta ki fejét a konyhából.
-Minden rendben kislányom? Szívbajt hozod rám.-fújtatott, mire csak halkan felkuncogtam.
-Nagyon fogsz hiányozni.-öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy még látlak a nyáron.-kérlelt.
-Megígérem.-suttogtam fülébe, és egy apró könnycsepp csordult ki szemem sarkából, amit azonnal letöröltem. Hosszas puszit nyomtam homlokára, majd két bőröndömmel együtt léptem ki a ház elé és elindultam vissza Márkék házához, mivel Márk volt olyan kedves és felajánlotta, hogy kifuvaroz a reptérre.
A fekete Range Rover motorháztetejét törölgette egy vizes ronggyal, s mikor észrevett azonnal abbahagyta éppen végzett cselekedetét, hozzám sietett, majd elvett 2 bőröndöt, és a csomagtartóba pakolta őket.
Kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, majd nagy léptekkel sietett át a másik oldalra és beült a volán mögé. Hátradőlve a kényelmes bőrülésben, intettem még egy utolsót a srácoknak majd Márk felé pillantottam aki az útra összpontosított.
-Biztos hogy jól cselekszel Brook?-kérdezte. - Aggódok érted, nem akarom hogy összetörje a szíved.
-Ő életem szerelme, soha nem szerettem senkit még annyira mint őt, és képtelen lennék elhagyni, vagy ha elveszíteném.. én belehalnék.-motyogtam.
-Ha megbánt, saját kezűleg fogom kinyírni azt megígérem neked itt és most.-mondta.
Szájam sarkában ott bujkált egy apró mosoly. Jó tudni, hogy Márk még mindig törődik velem és még mindig fontos vagyok a számára.
Útközben sokat beszélgettünk, szóba került az egyetem, hogy hol fog lakni, én hol fogok lakni (?), mert még ezt sem tudom egyelőre. Mesélni kezdett a nyári munkáról is, az egyetemi osztálytársairól, és reménykedik hogy az angol csajok jók. Fiúk..
A nagy csacsogásokban elmerülve, hirtelen kaptam észbe, hogy a táskám alján csörög a telefonom. Gyorsan előhalásztam,majd rányomtam a fogadás gombra.
-Szia JJ, itt Chuck Bass.
Legelőször, a név hallatán nem ugrott be, kivel is beszélek, de pár másodpercen belül nyugtáztam, hogy Ő az a Chuck Bass, aki engem eljuttatott Bostonba még anno, hogy segítsen megvalósítani a tervem, miszerint a srácok 2 éves bandaévfordulójára készítsek egy flashmobot.
-Mi újság veled Bass?-kérdeztem.
-Velem semmi, de veled mint hallom annál több. Hallom most indulsz körútra, különböző országokba, különböző fotózásokra. Ez nem semmi Johnson. Elismerésem.-mondta, és hallottam hogy mosolyog.
-Köszönöm, de nem hiszem hogy csak ezért hívtál.-mondtam és rosszallóan csóváltam a fejem.
-Túl jól ismersz.. arra gondoltam, hogy ha nem zavarna veled tartanék, de ha nem szeretnéd, nem kell, nem erőltetem.-mondta legcsábosabb hangján.
-Hmm..talán.-mondtam kuncogva.
-Oké, akkor a római reptéren találkozunk este 11-kor.-mondta és lerakta a telefont.
Ez a srác nem ismer határokat. Mint ő is említette, a srácok most Olaszországban turnéznak éppen, pontosan Rómában, az itáliai fővárosban. Nem egyszer jártam már ott, és valami eszméletlenül gyönyörű, így nem is bántam a meghívást Eleanor részéről.
Mikor megérkeztünk a reptérre, elbúcsúztam Márktól, és megbeszéltük hogy mikor találkozunk legközelebb, ami csak a nyár legeslegvégén lesz, de addig tartjuk a kapcsolatot skypeon és telefonon, mint ahogy mindig tettük.

~*~*~

Kicsit nyúzottan tápászkodtam fel az ülésemből, és követtem a tömeget a kifelé vezető úton, a csomagkiadó felé. Már most késésben voltam, úgyhogy próbáltam igyekezni amennyire csak bírtam. 15 perc alatt végre megkaptam az összes csomagom, majd kiballagtam a reptér elé. Maga az épület, nagyon modern volt, tele várókkal, ízléses, márkás boltokkal, nagyon tetszett. Mikor kiértem az utcára, megcsapott a hűvösebb, ám annál tisztább levegő. Elővettem egy szál cigarettát, míg próbálkoztam leinteni egy taxit és meggyújtottam. Első szippantásra a nikotin mérgező füstje köhögést váltott ki belőlem, de a második slukkot, már nyugodtan, megszokva fújtam ki. Egyre idegesebb voltam a többiekkel való találkozás miatt, hisz 2 hete nem láttam őket. Több kevesebb sikerrel, végül fogtam egy taxit. A sofőr míg bepakolta a csomagjaim, én még szívtam egy utolsót a csikkemből, majd elhajítottam a csatornába. Beültem a hátsó ülésre és elvitettem magam az arénába, ahova 10 perc alatt megérkeztünk. Kifizettem a sofőrt, majd megcsörgettem Eleanor mobilját, aki a hívás után kijött az aréna elé, és a hátsó bejáraton segített bevinni a bőröndjeim, majd visszamentünk a színfalak mögé, ahol Daniellebe és Perriebe ütköztem, akik felsikítottak mikor megláttak.
-Ajj, de hiányoztatok már.-mondtam és én is velük ugráltam.
A koncert feléről lemaradtam, elég sokat késtem, de a lényeg hogy itt vagyok.

Harry

A színpadon ugráltunk éppen a WMYB-ra, mikor Eleanorék nagy sikításban törtek ki. Fogalmam sincs mi történhetett, de nem is érdekelt. Bántott, hogy Brook még csak nem is hívott fel a születésnapomon még egy nyamvadt üzenetet se hagyott, ellenben Taylorral, aki egész nap körülugrált és kedveskedett. Brookkal, nem beszéltem annyit telefonon, igen belátom elhanyagoltam Őt, és az újságok pletykái nem igazak. Nem csaltam meg.. idáig. Taylor belemenne, és mivel látom hogy Brookot már nem igazán érdeklem, így inkább én is elterelem a figyelmem.
Egykedvűen énekelgettem, majd válaszoltunk a twitter kérdésekre, majd még pár dal után végleg elbúcsúztunk és mindannyian az egyszemélyes öltözőnk felé vettük az irányt. Mikor beléptem a szobába, pólómat a szoba sarkába dobtam, és egy törölközővel letöröltem felsőtestem, majd mikor nyílt az ajtó a hátam mögé pillantottam, és megpillantottam Taylort, vörös ruhájában.
Becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb lépett hozzám.
-Boldog születésnapot Harry.-suttogta ajkaimra.
Nem bírtam tovább, a bánat és a vágy nem hagyott más utat. Ajkaimat az övére tapasztottam, de a csók közben mindvégig JJ járt a fejemben, egyre hevesebben kezdtem csókolni, ami Taylort is felbátorította. Levegő hiányában szétváltunk, majd az ajtó felé pillantottam, ami tárva nyitva állt, és megláttam Brookot aki teljesen megsemmisülve állt ott, pár könnycsepp szaladt végig az arcán.
Mikor észrevette hogy figyelem őt, csak megrázta a fejét és elrohant.
-Basszameg.-ordítottam.

Brook

Miután a srácok lejöttek a színpadról, mind bevonultak saját kis fészkükbe. Danielle és Perrie már barátjuk után mentek én pedig még Eleanorral beszélgettem.
-Megyek megnézem Harryt.. már nagyon hiányzik, aztán még bemegyek hozzátok az öltözőbe ha nem zavarok, elköszönök mindenkitől aztán itthagyom a társaságot.-mondtam, mire El lebiggyesztette ajkait, és elindult Louis öltözője felé.
Megálltam Harry ajtaja előtt. Nagy levegőt vettem, és remegő kézzel nyomtam le a kilincset.Mindenre számítottam, de erre nem. Harry nagyban kotorászott Taylor szájában, és nagyon élvezte. Nem vett észre. Nem tudtam megszólalni, teljesen lefagytam. Teljesen megsemmisültem, a könnyek egyre csak gyűltek a szememben. Mikor Harry rám pillantott, nem bírtam ránézni, undorodtam tőle, így inkább elfutottam. Abban a pillanatban, nem számított hova megyek, csak szaladtam, minél messzebb.
A lány mosdóban kötöttem ki, ahol lecsúsztam a falnál és kitört belőlem a zokogás. Hirtelen kinyílt egy fülke, és Perrie lépett ki rajta.
-Jézusom, JJ, mi történt?-guggolt le mellém azonnal és magához ölelt. -Ne sírj, sshh.-próbált nyugtatni.
Végül felállt és valahová elrohant, de nem is bántam hogy egyedül hagyott, de örömöm alábbhagyott, mikor Eleanor és Danielle társaságában tért vissza.Sokáig nyugtatgattak, ölelgettek, mire kicsit alább hagyott sírásom, és eltudtam mesélni mi történt.
-Mocskos kurva az a Taylor esküszöm megtépem.-kelt ki magából Perrie, mire halványan elmosolyodtam.
-Ne féltsd Harryt se, nem úgy tűnt mint aki nagyon tiltakozni akar.-suttogtam, majd felálltam és jéghideg vizet engedve a csapból, megmostam az arcom. Nekidőltem a mosdónak és úgy pillantottam fel a tükörképemre.
Egy megtört, nyúzott, kisírt szemű lányt láttam, aki régi önmagának csak egy hasonmása.
Az órámra pillantottam és láttam hogy már fél 11-re jár az idő. Kértem egy tollat és egy papírt, majd egy levelet adtam át a lányoknak, hogy juttassák el a rá írt személynek,nem lettem volna képes Harry szemébe néztem, gyűlöltem őt.  Egy-egy ölelés után bőröndjeim kíséretében, ültem be egy taxiba és indultam a reptérre.

Harry

Már reménykedtem, hogy Brook jön be hozzám, de legnagyobb csalódásomra Eleanor lépett be és egy papírt rakott le az asztalra. Nem szólt hozzám, csak szánakozva végigmért és elviharzott. Nem csoda ha Ő is idiótának tart. Felálltam és kinyitottam a levelet, amire gyöngybetákkel volt ráírva hogy Harry.

Kedves Harry!

Végeztünk. Örökre. Eljátszottad, 

az eddig feléd táplált összes tiszteletem és bizalmam. Hittem neked, 

mikor azt állítottad, hogy a pletykák és cikkek hazugságok, de most 

is csalódnom kelett benned. Feltétel nélkül szerettelek téged, úgy, 

mint még soha életemben senkit, de neked ez sem volt elég. Remélem,

ha már velem nem voltál, akkor Taylorral boldog leszel. Azért utaztam ide, 

hogy felköszöntselek a születésnapodon, de nem úgy sült el, mint azt gondoltam. 

Mindkettőnknek jobb lesz ha soha többet nem találkozunk. 

Boldog születésnapot Harry

Brook

Sírva rogytam össze, miután többször is végigolvastam a levelet. Könnyeim eláztatták a papírt és elmosták a még friss tintát. Egy személyt szerettem életemben igazán, a családomon kívül egy embernek voltam képes beismerni hogy szeretem, neki, de Őt is elvesztettem, mert nem tudtam uralkodni magamon. Hiába áltatom magam, nem vagyok jó ember, és nem tudok megváltozni, bármennyire is akarok. Brooknak összetörtem a szívét, és ezáltal saját magamét is. Szeretem Őt, még mindig.. és örökre fogom. Bele fogok halni, abba ha nem láthatom őt, és nem ölelhetem magamhoz soha többet.

Csak zokogtam a földön ülve, arcomat tenyerembe temettem, és rázkódó vállal próbáltam meg nem történtté tenni a ma estét, de mindent elszúrtam. Ezt is magamnak köszönhetem, minden jót, ami valaha az enyém volt, vagy történt velem, most egy szempillantás alatt elvesztettem, valószínűleg örökre.

4 srác lépett be az ajtón, saját bandatársaim, és mind szúrós, hitetlen tekintettel mértek végig. Szörnyű volt tudni, hogy Ők is elítélnek, de ezt a levest én főztem magamnak. 

-Megérte Harry? Megérte Taylor szájízét is megízlelni, és sutba dobni egy 3 hónapos kapcsolatot? Megérte Harry? Válaszolj..-ordított Zayn.

-Nem.. nem érte meg, most örülsz?-ordítottam, teljesen kikelve magamból.

-Harry, azt hittem ennél okosabb vagy. Egy gyönyörű, okos, segítőkész lányt dobtál el mint egy használt rongyot, kihasználtad és most a földbe tiportad. Szeretett téged..minden hibáddal együtt.. tudom, barátok vagyunk, de ezt azért nem gondoltam volna hogy megteszed. Igen, ne ítélj, hogy ne ítéltess, de ez a legundorítóbb dolog volt tőled amit életedben tettél.-kiabált velem az állítólagos legjobb barátom, Louis.

-Tudom.. hagyjatok már ti is. Nem elég nektek, hogy elvesztettem, most nektek is bántanotok kell? Utállak titeket, mind csak azt akarjátok hogy szenvedjek.-őrjöngtem, és kiabáltam. Forrt bennem a düh, majdnem felrobbantam, de inkább felkaptam a pólóm és dühösen elsiettem. A legközelebbi kocsmáig vitt az utam, nem bírtam ki,nem bírtam elviselni hogy Brook - életem szerelme - tényleg elment. 

Brook

Zokogva ültem a taxiban. Visszaemlékeztem az összes őrült dologra amit mondott, mikor mosolygott, mikor megérintett, megcsókolt, mikor bókolt, az összes gyönyörű napra amit együtt töltöttünk, és kerestem a hibát amit elkövethettem, hogy ezt érdemeltem, de nem tudtam megtalálni. Mindig a kedvében jártam, szerettem, szerelmes voltam és vagyok belé, de bármilyen nehéz lesz, muszáj túllépnem rajta, muszáj elfeljtenem gyönyörű, csillogó, smaragdzöld szemeit és mézédes ajkait. 

Chapter 37

KEDVES OLVASÓK!

Hatalmas köszönöttel tarozom a 10000+ olvasóért, hatalmas dolog ez nekem, 

mivel az előző blogom közel sem volt ennyire sikeres. Nagyon szeretlek titeket,és nélkületek lehetetlen lett volna. Végre eldöntöttem, hogy a blog teljes hossza  50 fejezet lesz, úgyhogy már nincs sok hátra, és tervezem a következő blogot. Tudom hogy most is későn hozom a részt, de remélem elnyeri a tetszéseteket és kérlek kommenteljetek.

Ez a többihez képest hosszú rész lesz, több izgalommal és történéssel. A zene most kivételesen nem nagyon illik a hangulathoz, de ez az egyik kedvenc számom, de valamennyire remélem azért összepasszol. Nagyon jó olvasást és szórakozást kívánok!!

Ölel, L*
zene

Mikor reggel felébredtem, már észleltem hogy Harry nincs mellettem, és a nappaliból is zajok szűrődtek be, így feltételezni mertem hogy már mind ébren vannak. Feltápászkodtam, majd miután mindenkinek köszöntem, kivánszorogtam a postáért, és visszaérve átnéztem a leveleket, mint ahogy minden reggel teszem, de ma nem várt dolog fogadott. Teljesen kiment a fejemből ez az egész.. 

-Srácok..-makogtam.

-Mi történt?-kapcsolt Liam először.

-Megjött a levelem az egyetemektől.-suttogtam. 

-És?-pattant fel Harry.

-Nem tudom.. nem nyitottam még ki. Srácok, ha én ezt a borítékot kinyitom.. lehet hogy nekünk örökre vége.- mondtam ki és tudatosult bennem a helyzet súlyossága. 

Ha felvesznek a londoni egyetemre, akkor a családom és a barátaimat vesztem el, ha meg a magyarországi egyetemre nyerek felvételt, akkor a pasim és a barátaim fognak elúszni. 

-Nyisd ki.-kérlelt Niall.

-Liam kérlek nyisd ki.Könyörgöm.-nyújtottam felé a borítékot. 

Óvatosan bontotta fel a jövőnket tartalmazó csomagot, és szemével ide oda cikázva futotta át a sorokat.

Hosszas, éveknek tűnő csend után végül megszólalt.

-Felvettek.-mondta.

-De hova?-kérdeztem megrökönyödve. 

-Londonba.-nyögte és felröhögött. -Felvettek Brook.-kiabált.

Sikítva ugrottam Harry nyakába, aki megpörgetett és úgy ölelt magához mint még soha.

Csoportos ölelésbe fonódtunk össze, azt hiszem így kellett lennie. Londonban sokkal több lehetőség rejlik számomra, sokkal jobban felvirágozhat a karrierem, de a barátaim.. akkor is a barátaim.

Megreggeliztünk, majd a srácok segítettek nekem pakolni, de nem hagyott nyugodni hogy Taylor egyfolytában Harry körül legyeskedett. Ez most remek alkalom lesz neki hogy elmegyek, és Harryvel távol leszünk egy időre. 

Mikor senki sem figyelt, halk léptekkel kislisszoltam a teraszra, és előhúztam a zsebembe rejtett egyetlen szál cigarettát. A meggyújtott szál engedékenyen simult az ujjaim közé, és a letüdőzött méreg leült a tüdőmben, ezzel nyugtatva idegeim és eloszlatva minden idegességem és kétségem. 

Hirtelen Zayn jelent meg mellettem, mire összerezzentem. 

-Nem szép dolog, titokban bagózni.-rázta a fejét. 

-Zayn.. nagyon félek, hogy Harry.. és Taylor, vagy valaki más, tudod.-hebegtem. 

-Figyelek rá, ígérem.-mondta, és átkarolta a vallám, így magához húzott.

-Köszönöm Zayn.. szeretlek.

-Én is téged Bella.-puszilt bele hajamba. 

~*~

Az egész napot pakolászással töltöttem, a srácokkal ökörködtünk, majd mindenkitől elbúcsúztam otthon, egy embert kivéve, és ez nyilvánvaló, hogy ki. 

Az autóban, a repülőtér fele, kezét végig combomon nyugtatta, vagy kézfejemen simított végig. Jól esett hogy velem van, még utoljára, bár tudom, hogy az utolsó közös esténknek nem úgy kellett volna eltelnie, ahogy eltelt. 

-Sajnálom Harry.-motyogtam.

-Mit?-pillantott rám.

-Nem vagyok jó barátnő.. nagyon sajnálok mindent, minden az én hibám volt, sosem figyeltem a te érdekeid, mindig csak magamra gondoltam. Nagyon sajnálom. 

-Ez egyáltalán nem így van, semmiért nem vagy hibás, ne szidd magad. És ha így is lenne, akkor sem érdekelne, mert teljes szívemből szeretlek, és mikor a barátnőmnek kértelek, tudtam hogy az összes hibád is jön veled, és így vagy tökéletes.. a legjobb barátnő vagy aki e kerek földön létezik.-mosolyodott el a végére.

E szavak hallatán, még nehezebbnek tűnt elengednem, de csak 3 hetet kell kibírnunk.

Mikor megérkeztünk, és a beszállókapuhoz értünk, a becsekkolás és a csomagok feladása után, csak szorosan hozzábújtam. 

-Csókolj meg, mielőtt végleg elköszönnél.-suttogtam a fülébe, mire ajkait enyémeknek nyomta és úgy csókolt meg, hogy a világ a feje tetejére állt. Benne volt minden elfojtott érzelme, bánata, szomorúsága, a hiány, a szenvedély, a vágy, és a szerelem. Úgy szorítottuk egymást, mint még soha, az élet körülöttünk tovább haladt, és féltünk, hogy egyetlen apró mozdulatra, tettre, a körénk fonódott buborék kipukkan és mi visszakerülünk a zord valóságba, ebből az idilli, álomszerű világból.

Ez volt az utolsó csókunk, mikor elváltak ajkaink, elengedtem kezét, és inkább vissza se nézve szálltam be a repülőgépbe, miközben a sós könnycseppek áztatták arcom. Ezt az emléket akartam őrizni róla, az utolsó csókunkra akartam emlékezni.

Elfoglaltam a helyem, majd azonnal bedugva a fülesem álomra hajtottam a fejem, ez tűnt a legokosabb megoldásnak, addig se kattog az agyam. 

Nem sokára el is bóbiskoltam, és legközelebb a stewardess ébresztett, miszerint leszállunk és kezdjek készülődni. 

Megkönnyebbültem hogy nemsokára találkozok anyával és a srácokkal, akik segítenek kiverni a fejemből a sok szörnyűséget, és a srácok hiányát. 

A gép leszállt, és azonnal a csomagjaimért mentem amiket gyorsan meg is kaptam, majd egyből édesanyám házához vitettem magam egy taxival. Az út körülbelül 20 perc volt, de egy egész örökkévalóságnak tűnt. 

Harry

Ahogy elsétált, könny szökött a szemembe. Már most hiányzik. 

Kisétáltam a kocsim felé, majd a volán mögé ülve, beindítottam a motort, ami hangosan felbőgött, de tudtam nem akarok haza menni, mindegy hova csak ne haza. Össze vissza furikáztam, amerre az utam vitt, bíztam a sorsomban, hogy oda megyek ahova mennem kell. Végül este 8 fele, leparkoltam egy kis panzió előtt, ahova be is mentem, és kivettem egy szobát éjjelre. A kulccsal bementem a szobába, levettem a zakómat, ledobtam a székre, majd az ágy szélére ülve arcomat eltemettem tenyeremben és csak Ő járt a fejemben. Az első együttlétünk, az első csókunk, az a pillanat mikor Simon bemutatta nekünk, amikor először hallottam fülbe mászó, gyönyörű hangját és nevetését, mikor Niallt ellátta, hogy nem léphet ki a bandából, a flashmob amit nekünk szervezett, és hogy mennyiszer megbántottam, de ő még azok ellenére is szeret. 

Hátradőltem az ágyon és a fehér meszes plafont bámultam, majd elővettem a mobilomat és a fotóit nézegettem, az sms-einket, a közöss fotóinkat, azt a fotót amikor egy éjszaka a turné közben, sírt azért mert engem bántottak, és végül összebújva aludtunk el a kanapén, és Louis ezt sikeresen megörökítette.

Brook 

Mikor a száguldó jármű lelassult, észleltem az ismerős körmyéket, azonnal feltűnt édesanyám háza, a burjánzó növények a ház előtt, a kiskori hintám. Kifizettem a taxist, és miután elköszöntem, remegő gyomorral lépdeltem az ajtó elé, és izgalommal tele nyomtam meg a csengőt. Rövid várakozás után anya nyitott ajtót és teljesen lesokkolódva állt előttem.

-Szia anya.-húztam széles mosolyora ajkaim, és szorosan magamhoz öleltem amit ő is viszonzott.

-Annyira hiányoztál édes kincsem!-súgta a fülembe.

Nagyon örült nekem, de ő sem számított rám, azt hitte hogy kint maradok Harryvel, a nyár végéig biztosan, de elmeséltem neki mindent, az egyetemi felvételt is beleertve.

-Szerinted mi lenne a helyes? A londoni egyetmere menjek? A tánc és filmművészeti egyetem óriási lehetőség lenne, és mellette még a modellkedésre is maradna időm, de téged és a srácokat sosem látnám ami nagyon bánt.-szomorodtam el.

-Szünetekben mi látnánk egymást, de a srácokkal beszélj, mert van egy két dolog amiről lemaradtál. Már itthon sem ugyanolyan minden, mint volt. 

Anyával még rengeteget beszélgettünk, nevettünk, mesélt a munkájáról, az itthoni pletykákról, mindent megemlített ami fontos, majd miután kibeszélgettük magunkat, felöltöztem és elindultam Márk háza felé. Csendesen sétáltam a komor estében,egyfolytában gondolkoztam és rengeteg különböző dolog cikázott az agyamban, Harryn járt az eszem, hogy vajon mit csinál most, vajon jól van-e, hogy gondol-e rám egyáltalán. 

Ezek közt a gondolatok közt értem Márk házához és magabiztosan nyomtam meg a csengőt, de nem azt kaptam amire számítottam. 

-Kitti?-képedtem el. 

Soha az életben nem gyűlöltem még annyira senkit mint Kittit, apámon kívül. Kitti pasija a gimiben, elég nagymenőnek számított, de ő közben Márkot hülyítette, és közben ellenem és a srácok ellen fordította, mindenkinek össze vissza hazudozott, mindenkit bántott, az internetre hamis dolgokat rakott fel rólunk, és ez a szajha most itt van..

-Ki az Kitti?-lépett Márk Kitti mellé, és megállt benne az ütő. -JJ? Te mit keresel itt?-kérdezte.

-És ő mit keres itt?-kérdeztem és beinvitálás nélkül mentem be a házba, Márk és Kitti követtek.

Mikor beléptem, minden szempár rám szegeződött, kikapcsolták a zenét, senki nem tudott megszólalni.

-Kitti.. Most jobb lenne ha elmennél.-mondta Ricsi.

Megsértődve trappolt ki, felszegett állal, annyit se mondott, hogy sziasztok. Becsapta az ajtót maga után, a házra pedig síri csend telepedett.

-Elmegyek 1 hónapra és pont ő az akire leváltotok? Lecseréltek.. Ennyit jelntettem nektek?-kérdeztem.

-Hidd el.. Megváltozott, bocsánatot kért és tök jófej.-mondta Erik.

-Ti elfelejtettétek, hogy a barátságunk majdnem tönkrement miatta? Nektek ez nem számít semmit?

-JJ elmentél, itthagytál minket, mit vársz, mit tegyünk? Megkedveltük, és bár ő nem te, ő itt volt velünk, amíg te nem. 

-2 hónapról beszélünk. 10 évi barátság nektek 2 hónap alatt elmúlik. Most már látom, hogy jól döntöttem és ennek tényleg így kell lennie. 

-Ezt hogy érted?-kérdezte Márk.

-A nyár végén, londonba megyek egyetemre. Idáig hezitáltam, gondolkoztam, hogy maradjak-e, de köszönöm. Megkönnyítettétek a döntésem.

-Mi alapítottunk egy bandát négyen és egész jól beindult, kaptunk egy csomó felkérést is.-mondta Erik.

-Én és Áron itthon megyünk egyetemre, ugyan oda. A testnevelési főiskolára.-mondta Dani.

-Én elköltözöm Olaszba a szüleimmel.-kontrázott Robi.

-Én pedig Londonba megyek egyetemre. Felvettek.-nézett rám Márk, kicsit letörten a veszekedésünk után.

Elképedve néztem, hogy megoszlott a csapat, hogy széthullik a klikkünk és hogy milyen könnyen és hirtelen véget ért minden. 

-Sajnálom, hogy veszekedtünk. 3 hétig itthon leszek és szeretnék annyi időt tölteni veletek amennyit csak lehet, szeretném ha azt az idő amit még lehetőségünk van együtt tölteni, azt töltsük el úgy mint régen, csak mi 10-en. 

-Már rettenetesen hiányoztál. Sosem felejtettünk el, Kitti csak azért volt, mert téged kerestünk benne, téged akartunk pótolni, de nem ment.. Sajnáljuk.-mondta Ricsi és szorosan megölelt, majd az összes többi srác is magához ölelt. 

-Annyira hiányoztatok.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.

-Te is nekünk JJ. A nyár hátralévő része fergeteges lesz.-súgta a fülembe Márk.

Az este hátralévő részét azzal töltöttük, hogy meséltük egymásnak az élményeket, a nyár azt a részét amit külön töltöttünk, mindenről beszélgettünk, minden jelentéktelennek tűnő dologról, mert nem számít mit csináltunk addig míg együtt voltunk.  Az este végén, miután kiélveztük egymás társaságát és a fiúk is teljesen felfogták, hogy visszajöttem, végül elengedtek és hazamentem anyához, majd 10 perc beszélgetés után bedőltem az ágyba. Elég hosszú napom volt és amíg a srácokkal voltam, kaptam egy sms-t Amandától, miszerint holnap 2 fotózásra megyek, úgyhogy a holnapi napom se lesz egy sétagalopp, de a pozitívum az hogy, a srácok velem tartanak, ami így belegondolva nem is olyan jó ötlet. 

Zayn

Harry nem jött haza, miután kivitte Brookor a reptérre. Aggódtam, aggódtunk érte mindannyian, nem tudtuk hogy viseli, nem tudtuk hol van, de csak reménykedni tudtunk, hogy éretten kezeli a fennálló helyzetet és nem követ el hülyeséget. Mindenkiben csak most tudatosult teljesen, hogy tényleg elment és a ház már nem ugyanolyan nélküle, hiányzik az hogy mindenkiről gondoskodjon, hogy hangosan nevessen, vagy csak egy-egy beszólása Louisnak, teljesen megváltozott az egész állapot, egyedül Taylor volt felhőtlenül boldog. 

Kiültem a teraszra, és beszívtam a hűvös levegőt. Bámultam, a kivilágított, gyönyörű várost és közben csak megfeledkeztem minden problémánkról, Brook hiányáról, de elég nehéz volt, mivel Louis azon nyivákolt, hogy nincs kivel hülyüljön, Niall azon hogy nem tud olyan szendvicset csinálni, mint amilyet JJ szokott, Liam pedig azon sopánkodott, hogy végül Brook nem nyírta le a haját, pedig azt akarja hogy Ő csinálja meg neki. Harryt meg el sem mertem, és nem is akartam elképzelni.. 

Brook

Egy elég zavaros, nyugtalan éjszaka után ébredtem, elég nyúzottan. Nem volt akihez hozzábújjak, nem volt kit köszöntsek egy jó reggelt csókkal, és a tudat elszomorított. Azonnal fürödni mentem és miután bekaptam egy gyors reggelit, azonnal indultam a fotózásra, az Amanda által megadott helyszínre. A srácok már mind ott vártak és ahogy megláttak őrjöngeni és sikítozni kezdtek..egyszerűen nem normálisak. 

-Mióta szobroztok itt?-pillantottam félve Márkra.

-Azt hittük 8.30-ra kell jönni, úgyhogy 1 és fél órája.-nevetett fel. 

-Zseniálisak vagytok.. azért kilencetek közül egyikőtök sem tudta megjegyezni, hogy 10 óra, elég elszomorító, de nem baj, nem ítéllek el titeket, ugyanis a fogyatékosokat nem szabad.-röhögtem fel.

-Ezt még visszakapod hercegnő.-mosolygott Ricsi, mire csak egy szúrós pillantással jutalmaztam. 

-Szerintem kussolj.-suttogta Erik Ricsinek, és hátrált 2 lépést.

Miután kipoénkodtuk magunkat, bementünk a stúdióba, a srácok leültek engem pedig kisminkeltek és a hajam is megcsinálták, majd miután ruhákat is kaptam kezdődhetett a munka. 

Kicsit esedezve kezdődött a fotózás, eléggé elszoktam, de a végére már nagyon belejöttem. A srácok végig füttyögtek és ordítottak, aminek a fotós, sőt.. igazából senki nem örült, úgyhogy remek volt a hangulat. 2 óra után kész is lettünk, és a fotók egyszerűen csodálatosak lettek, de végleges állapotban csak holnap láthatom a magazinban.

Délben a srácokkal együtt ebédeltünk, majd utána míg Ők kiabáltak én végiggürcöltem még egyszer ugyan ezt a tortúrát a második fotózáson, majd este deszkáztunk, úgyhogy igazából a teljes napot együtt töltöttük, és csak poénkodtunk, hülyültünk és élveztük egymás társaságát, ameddig még lehet, és próbáltuk bepótolni a külön töltött időt. Mikor hazaértem, átöltözés nélkül zuhantam be pihe-puha ágyamba és elmerültem az álmok világában.

~*~

Reggel a telefonom csörgésére ébredten, és boldogság ült ki az arcomra, mikor megláttam Harry nevét villogni a képernyőn, és a közös fotónkat. Nagyon hiányzott már, eszméletlenül vártam már hogy felhívjon, már azt hittem teljesen megfeledkezett rólam. 

Vagy 2 óráig beszéltünk és meséltünk a tegnapi napunkról, a srácokkal is váltottam pár szót, miközben felöltöztem és elindultam a trafikba, hogy megvegyem az újságot, mert fúrt a kíváncsiság, hogy milyen lett a fotó.

-Tényleg Harry jut eszembe, vedd meg az Teen Vogue-t, mert benne van egy képem, én is éppen oda tartok.-meséltem neki izgatottan.

-Rendben. Kicsim mennem kell.. nagyon szeretlek és ha este ráérsz a srácokkal együtt, nyélbe ütünk egy webamerázást. Belehalok hogy nem láthatom minden nap milyen észveszejtően gyönyörű vagy.-mondta, és bár nem láttam, tudtam hogy mosolyog.

-Szeretlek Harry, vigyázz magadra.-nyomtam ki a hívást.

10 perc múlva beléptem a boltba és azonnal kikaptam a polcról az általam keresett magazint, majd fellapoztam és elállt a szavam. Életemben először gyönyörűnek éreztem magam, imádtam a képet. Azonnal felhívtam Amandát.

-Szia, láttad a fotót? Imádom.-ugrándoztam.

-Tényleg gyönyörű. Brook ma reggel 33 felkérés érekezett és mind híresebbnél, híresebb magazinoktól, de a baj csak annyi, hogy egy sem magyarországi. Tudom hogy úgy tervezted otthon maradsz, de meghívtak a Victoria's Secret Fashion Show-ba is, ami a modell szakmában a legnagyobb elismerés amit valaki talán kaphat. Gondold ezt végig, most lerakom. Majd hívj mit döntöttél, Puszi.-köszönt el, és választ se várva lerakta a telefont.

Úgy érzem a karrierem nagyon is sinen van, az életem jó úton halad. De érdemes itt hagynom a barátaimat és anyukámat, a hírnév miatt. Nem tudom mit tegyek. A kérdés az, hogy megéri?