Chapter 38

KEDVES OLVASÓK!

Nagyon köszönöm a gyarapodó megtekintéseket,

és most kivételesen nincs miről nagyon beszéljek nektek,

így remélem tetszeni fog a rész, megpróbáltam jó hamar hozni,

a múltkori "kisebb" késések miatt.

Jó olvasást!

Ölel, L*

zene

10 nappal később

Elég erős fejfájással ébredtem. A srácok rávettek egy nagyobb bulira, és egy kicsit elszaladt velem a ló és túlzásba vittem az alkoholos italok fogyasztását. Márkék házában aludtam, a többi barátommal együtt. Lebattyogtam a már ismerős ház lépcsőjén, és a szekrényekben való hosszas keresgélés után, végül megtaláltam a gyógyszereket, és mindenkinek kikészítettem 2 szem fejfájáscsillapítót és egy pohár vizet, majd bevettem a saját adagom. Nagyon nyeltem, az ízetlen nedű jólesően csorgott végig torkomon, így enyhítve keserű szájízem. Elfelejtettem említeni, hogy ma van az én egyetlen barátom - Harry Styles - születésnapja. Felmentem twitterre, és elkezdtem olvasgatni a híreket, mikor megakadt a szemem egy felettébb érdekes cikken.

Harry Styles a lélektipró!

A One Direction frontembere, Harry Styles (18), 

Harry Styles
A nőcsábász

most sem hazudtolta meg önmagát.

Ahogy ex- vagy jelenlegi barátnője elhagyta a várost,

 nem töltötte idejét hasztalanul. Nem tudunk pontos információkkal szolgálni a sztárpár kapcsolatáról, hisz Brook J.Johnson (18),

elhagyta Londont, és hazájába utazott, de nem tudjuk mennyi időre. 

Vajon mit szól a gyönyörű, egyre keresetteb modell barátja viszonyaihoz? Vetélytársnak érzi a szőke countryénekesnőt, Taylor Swiftet, aki minden pillanatban Harryn csüng?

Nem kell félni, egyelőre még semmi sem biztos,

de a balhé már a forr a levegőben. 

Harry, Harry.. most sem csalódtunk benned!!

Vállatvonva, tekertem lefelé a cikkeket, igazából már meg sem lepődtem. Elég szomorú ha az ember már oda jut, hogy egy ilyen kaliberű dologra, már csak úgy reagál, hogy "már megszoktam". Mióta hazautaztam, már legalább 10 ilyen cikket láttam.. de szerintem keveset mondok. Az első eléggé megviselt és elszomorított, de már nem tud foglalkoztatni a dolog. Harry alig hív telefonon, biztos nagyon elfoglalt a nőcskéivel, de remélem a legjobbakat, és próbálok bízni benne, és a telefonban is elhinni, amiket mondd. Megígértem Eleanornak - csak ő tud róla -, hogy Harry szülinapjára odautazom a koncert helyszínére, és meglepem Harryt, de ennél többet ne nagyon várjon el tőlem, nincs nagy kedvem a "bulizáshoz", de hiszek Harrynek, bízom benne, hogy nem csinált hülyeséget. Mivel az időeltolódás a két város közt nagyon nagy, így el kellett kezdenem készülődni. Ledobáltam magamról a ruháim, majd miután kulcsra zártam a fürdő ajtaját, beálltam a forró víz alá. Körülbelül 20 percig áztattam magam, majd egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a zuhanykabinból. "Felraktam" egy nem túl erős sminket, majd felvettem a már tegnap kiválasztott ruhámat. Most hogy a modellkarrierem így beindult, már nem járhatok olyan ruhákba amilyenekben kedvem tartja.
Mióta Magyarországon vagyok, már legalább 15 fotózáson voltam, és Londonból, megyek tovább New Yorkba, Párizsba, mindenhova ahol munkát ajánlottak. Hajamat kontyba fogtam, feltoltam egy napszemüveget orromra, majd leslattyogtam a konyhába, ahol a fiúk már vártak. Mindegyiküket sorra megölelgettem, majd a hosszas búcsú után, elindultam édesanyám házához.
5 perc alatt odaértem, hisz köztudott hogy Márk háza nagyon közel van anyáéhoz. Kinyitottam az ajtót és egy hangos köszönés után felcaplattam a szobámba és lelöktem a 3 dugig pakolt bőröndöt a lépcsőn,ami nagy zajjal érkezett le a földszintre. Anya meglepetten dugta ki fejét a konyhából.
-Minden rendben kislányom? Szívbajt hozod rám.-fújtatott, mire csak halkan felkuncogtam.
-Nagyon fogsz hiányozni.-öleltem magamhoz szorosan.
-Ígérd meg hogy még látlak a nyáron.-kérlelt.
-Megígérem.-suttogtam fülébe, és egy apró könnycsepp csordult ki szemem sarkából, amit azonnal letöröltem. Hosszas puszit nyomtam homlokára, majd két bőröndömmel együtt léptem ki a ház elé és elindultam vissza Márkék házához, mivel Márk volt olyan kedves és felajánlotta, hogy kifuvaroz a reptérre.
A fekete Range Rover motorháztetejét törölgette egy vizes ronggyal, s mikor észrevett azonnal abbahagyta éppen végzett cselekedetét, hozzám sietett, majd elvett 2 bőröndöt, és a csomagtartóba pakolta őket.
Kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, majd nagy léptekkel sietett át a másik oldalra és beült a volán mögé. Hátradőlve a kényelmes bőrülésben, intettem még egy utolsót a srácoknak majd Márk felé pillantottam aki az útra összpontosított.
-Biztos hogy jól cselekszel Brook?-kérdezte. - Aggódok érted, nem akarom hogy összetörje a szíved.
-Ő életem szerelme, soha nem szerettem senkit még annyira mint őt, és képtelen lennék elhagyni, vagy ha elveszíteném.. én belehalnék.-motyogtam.
-Ha megbánt, saját kezűleg fogom kinyírni azt megígérem neked itt és most.-mondta.
Szájam sarkában ott bujkált egy apró mosoly. Jó tudni, hogy Márk még mindig törődik velem és még mindig fontos vagyok a számára.
Útközben sokat beszélgettünk, szóba került az egyetem, hogy hol fog lakni, én hol fogok lakni (?), mert még ezt sem tudom egyelőre. Mesélni kezdett a nyári munkáról is, az egyetemi osztálytársairól, és reménykedik hogy az angol csajok jók. Fiúk..
A nagy csacsogásokban elmerülve, hirtelen kaptam észbe, hogy a táskám alján csörög a telefonom. Gyorsan előhalásztam,majd rányomtam a fogadás gombra.
-Szia JJ, itt Chuck Bass.
Legelőször, a név hallatán nem ugrott be, kivel is beszélek, de pár másodpercen belül nyugtáztam, hogy Ő az a Chuck Bass, aki engem eljuttatott Bostonba még anno, hogy segítsen megvalósítani a tervem, miszerint a srácok 2 éves bandaévfordulójára készítsek egy flashmobot.
-Mi újság veled Bass?-kérdeztem.
-Velem semmi, de veled mint hallom annál több. Hallom most indulsz körútra, különböző országokba, különböző fotózásokra. Ez nem semmi Johnson. Elismerésem.-mondta, és hallottam hogy mosolyog.
-Köszönöm, de nem hiszem hogy csak ezért hívtál.-mondtam és rosszallóan csóváltam a fejem.
-Túl jól ismersz.. arra gondoltam, hogy ha nem zavarna veled tartanék, de ha nem szeretnéd, nem kell, nem erőltetem.-mondta legcsábosabb hangján.
-Hmm..talán.-mondtam kuncogva.
-Oké, akkor a római reptéren találkozunk este 11-kor.-mondta és lerakta a telefont.
Ez a srác nem ismer határokat. Mint ő is említette, a srácok most Olaszországban turnéznak éppen, pontosan Rómában, az itáliai fővárosban. Nem egyszer jártam már ott, és valami eszméletlenül gyönyörű, így nem is bántam a meghívást Eleanor részéről.
Mikor megérkeztünk a reptérre, elbúcsúztam Márktól, és megbeszéltük hogy mikor találkozunk legközelebb, ami csak a nyár legeslegvégén lesz, de addig tartjuk a kapcsolatot skypeon és telefonon, mint ahogy mindig tettük.

~*~*~

Kicsit nyúzottan tápászkodtam fel az ülésemből, és követtem a tömeget a kifelé vezető úton, a csomagkiadó felé. Már most késésben voltam, úgyhogy próbáltam igyekezni amennyire csak bírtam. 15 perc alatt végre megkaptam az összes csomagom, majd kiballagtam a reptér elé. Maga az épület, nagyon modern volt, tele várókkal, ízléses, márkás boltokkal, nagyon tetszett. Mikor kiértem az utcára, megcsapott a hűvösebb, ám annál tisztább levegő. Elővettem egy szál cigarettát, míg próbálkoztam leinteni egy taxit és meggyújtottam. Első szippantásra a nikotin mérgező füstje köhögést váltott ki belőlem, de a második slukkot, már nyugodtan, megszokva fújtam ki. Egyre idegesebb voltam a többiekkel való találkozás miatt, hisz 2 hete nem láttam őket. Több kevesebb sikerrel, végül fogtam egy taxit. A sofőr míg bepakolta a csomagjaim, én még szívtam egy utolsót a csikkemből, majd elhajítottam a csatornába. Beültem a hátsó ülésre és elvitettem magam az arénába, ahova 10 perc alatt megérkeztünk. Kifizettem a sofőrt, majd megcsörgettem Eleanor mobilját, aki a hívás után kijött az aréna elé, és a hátsó bejáraton segített bevinni a bőröndjeim, majd visszamentünk a színfalak mögé, ahol Daniellebe és Perriebe ütköztem, akik felsikítottak mikor megláttak.
-Ajj, de hiányoztatok már.-mondtam és én is velük ugráltam.
A koncert feléről lemaradtam, elég sokat késtem, de a lényeg hogy itt vagyok.

Harry

A színpadon ugráltunk éppen a WMYB-ra, mikor Eleanorék nagy sikításban törtek ki. Fogalmam sincs mi történhetett, de nem is érdekelt. Bántott, hogy Brook még csak nem is hívott fel a születésnapomon még egy nyamvadt üzenetet se hagyott, ellenben Taylorral, aki egész nap körülugrált és kedveskedett. Brookkal, nem beszéltem annyit telefonon, igen belátom elhanyagoltam Őt, és az újságok pletykái nem igazak. Nem csaltam meg.. idáig. Taylor belemenne, és mivel látom hogy Brookot már nem igazán érdeklem, így inkább én is elterelem a figyelmem.
Egykedvűen énekelgettem, majd válaszoltunk a twitter kérdésekre, majd még pár dal után végleg elbúcsúztunk és mindannyian az egyszemélyes öltözőnk felé vettük az irányt. Mikor beléptem a szobába, pólómat a szoba sarkába dobtam, és egy törölközővel letöröltem felsőtestem, majd mikor nyílt az ajtó a hátam mögé pillantottam, és megpillantottam Taylort, vörös ruhájában.
Becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb lépett hozzám.
-Boldog születésnapot Harry.-suttogta ajkaimra.
Nem bírtam tovább, a bánat és a vágy nem hagyott más utat. Ajkaimat az övére tapasztottam, de a csók közben mindvégig JJ járt a fejemben, egyre hevesebben kezdtem csókolni, ami Taylort is felbátorította. Levegő hiányában szétváltunk, majd az ajtó felé pillantottam, ami tárva nyitva állt, és megláttam Brookot aki teljesen megsemmisülve állt ott, pár könnycsepp szaladt végig az arcán.
Mikor észrevette hogy figyelem őt, csak megrázta a fejét és elrohant.
-Basszameg.-ordítottam.

Brook

Miután a srácok lejöttek a színpadról, mind bevonultak saját kis fészkükbe. Danielle és Perrie már barátjuk után mentek én pedig még Eleanorral beszélgettem.
-Megyek megnézem Harryt.. már nagyon hiányzik, aztán még bemegyek hozzátok az öltözőbe ha nem zavarok, elköszönök mindenkitől aztán itthagyom a társaságot.-mondtam, mire El lebiggyesztette ajkait, és elindult Louis öltözője felé.
Megálltam Harry ajtaja előtt. Nagy levegőt vettem, és remegő kézzel nyomtam le a kilincset.Mindenre számítottam, de erre nem. Harry nagyban kotorászott Taylor szájában, és nagyon élvezte. Nem vett észre. Nem tudtam megszólalni, teljesen lefagytam. Teljesen megsemmisültem, a könnyek egyre csak gyűltek a szememben. Mikor Harry rám pillantott, nem bírtam ránézni, undorodtam tőle, így inkább elfutottam. Abban a pillanatban, nem számított hova megyek, csak szaladtam, minél messzebb.
A lány mosdóban kötöttem ki, ahol lecsúsztam a falnál és kitört belőlem a zokogás. Hirtelen kinyílt egy fülke, és Perrie lépett ki rajta.
-Jézusom, JJ, mi történt?-guggolt le mellém azonnal és magához ölelt. -Ne sírj, sshh.-próbált nyugtatni.
Végül felállt és valahová elrohant, de nem is bántam hogy egyedül hagyott, de örömöm alábbhagyott, mikor Eleanor és Danielle társaságában tért vissza.Sokáig nyugtatgattak, ölelgettek, mire kicsit alább hagyott sírásom, és eltudtam mesélni mi történt.
-Mocskos kurva az a Taylor esküszöm megtépem.-kelt ki magából Perrie, mire halványan elmosolyodtam.
-Ne féltsd Harryt se, nem úgy tűnt mint aki nagyon tiltakozni akar.-suttogtam, majd felálltam és jéghideg vizet engedve a csapból, megmostam az arcom. Nekidőltem a mosdónak és úgy pillantottam fel a tükörképemre.
Egy megtört, nyúzott, kisírt szemű lányt láttam, aki régi önmagának csak egy hasonmása.
Az órámra pillantottam és láttam hogy már fél 11-re jár az idő. Kértem egy tollat és egy papírt, majd egy levelet adtam át a lányoknak, hogy juttassák el a rá írt személynek,nem lettem volna képes Harry szemébe néztem, gyűlöltem őt.  Egy-egy ölelés után bőröndjeim kíséretében, ültem be egy taxiba és indultam a reptérre.

Harry

Már reménykedtem, hogy Brook jön be hozzám, de legnagyobb csalódásomra Eleanor lépett be és egy papírt rakott le az asztalra. Nem szólt hozzám, csak szánakozva végigmért és elviharzott. Nem csoda ha Ő is idiótának tart. Felálltam és kinyitottam a levelet, amire gyöngybetákkel volt ráírva hogy Harry.

Kedves Harry!

Végeztünk. Örökre. Eljátszottad, 

az eddig feléd táplált összes tiszteletem és bizalmam. Hittem neked, 

mikor azt állítottad, hogy a pletykák és cikkek hazugságok, de most 

is csalódnom kelett benned. Feltétel nélkül szerettelek téged, úgy, 

mint még soha életemben senkit, de neked ez sem volt elég. Remélem,

ha már velem nem voltál, akkor Taylorral boldog leszel. Azért utaztam ide, 

hogy felköszöntselek a születésnapodon, de nem úgy sült el, mint azt gondoltam. 

Mindkettőnknek jobb lesz ha soha többet nem találkozunk. 

Boldog születésnapot Harry

Brook

Sírva rogytam össze, miután többször is végigolvastam a levelet. Könnyeim eláztatták a papírt és elmosták a még friss tintát. Egy személyt szerettem életemben igazán, a családomon kívül egy embernek voltam képes beismerni hogy szeretem, neki, de Őt is elvesztettem, mert nem tudtam uralkodni magamon. Hiába áltatom magam, nem vagyok jó ember, és nem tudok megváltozni, bármennyire is akarok. Brooknak összetörtem a szívét, és ezáltal saját magamét is. Szeretem Őt, még mindig.. és örökre fogom. Bele fogok halni, abba ha nem láthatom őt, és nem ölelhetem magamhoz soha többet.

Csak zokogtam a földön ülve, arcomat tenyerembe temettem, és rázkódó vállal próbáltam meg nem történtté tenni a ma estét, de mindent elszúrtam. Ezt is magamnak köszönhetem, minden jót, ami valaha az enyém volt, vagy történt velem, most egy szempillantás alatt elvesztettem, valószínűleg örökre.

4 srác lépett be az ajtón, saját bandatársaim, és mind szúrós, hitetlen tekintettel mértek végig. Szörnyű volt tudni, hogy Ők is elítélnek, de ezt a levest én főztem magamnak. 

-Megérte Harry? Megérte Taylor szájízét is megízlelni, és sutba dobni egy 3 hónapos kapcsolatot? Megérte Harry? Válaszolj..-ordított Zayn.

-Nem.. nem érte meg, most örülsz?-ordítottam, teljesen kikelve magamból.

-Harry, azt hittem ennél okosabb vagy. Egy gyönyörű, okos, segítőkész lányt dobtál el mint egy használt rongyot, kihasználtad és most a földbe tiportad. Szeretett téged..minden hibáddal együtt.. tudom, barátok vagyunk, de ezt azért nem gondoltam volna hogy megteszed. Igen, ne ítélj, hogy ne ítéltess, de ez a legundorítóbb dolog volt tőled amit életedben tettél.-kiabált velem az állítólagos legjobb barátom, Louis.

-Tudom.. hagyjatok már ti is. Nem elég nektek, hogy elvesztettem, most nektek is bántanotok kell? Utállak titeket, mind csak azt akarjátok hogy szenvedjek.-őrjöngtem, és kiabáltam. Forrt bennem a düh, majdnem felrobbantam, de inkább felkaptam a pólóm és dühösen elsiettem. A legközelebbi kocsmáig vitt az utam, nem bírtam ki,nem bírtam elviselni hogy Brook - életem szerelme - tényleg elment. 

Brook

Zokogva ültem a taxiban. Visszaemlékeztem az összes őrült dologra amit mondott, mikor mosolygott, mikor megérintett, megcsókolt, mikor bókolt, az összes gyönyörű napra amit együtt töltöttünk, és kerestem a hibát amit elkövethettem, hogy ezt érdemeltem, de nem tudtam megtalálni. Mindig a kedvében jártam, szerettem, szerelmes voltam és vagyok belé, de bármilyen nehéz lesz, muszáj túllépnem rajta, muszáj elfeljtenem gyönyörű, csillogó, smaragdzöld szemeit és mézédes ajkait.