Chapter 29

 

zene

Mikor kinyitottam a szemeim, jólesően pillantottam a két ölelő karra, majd a tulajdonosukra. Harry szemei csillogtak, édeses göndörödő haja a homlokára lógott, tökéletes ajkai csak pár mm-re voltak. Éreztem forró leheletét arcomon. Gyönyörű smaragd zöld szemeire tévedt tekintetem, de meg is bántam. Azonnal elvesztem bennük, mint egy labirintusban, és bármennyire is szerettem volna megszabadulni pillantásától, nem tudtam. Olyan volt mint egy bilincs, ami leláncol. Harry megnyalta alsó ajkát, mire egy nagyot nyeltem, és azonnal kezeim közé fogtam arcát, és szenvedélyesen csókoltam meg. Gyorsan lehámozta rólam a dzsekit, miközben szuszogva, levegőért kapkodva csókoltuk egymást folyamatosan. Pólóm alá nyúlt, és bejárta kezével minden egyes szegletét, mire belesóhajtottam csókunkba. Éreztem hogy elmosolyodik. Már a melltartóm kapcsával babrált, mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk, és a fontosabb dolog az hogy hol. 

-Harry.. Harry..-toltam el magamtól nagy küzdelem árán.-A lakókocsiban vagyunk, a srácok kinn vannak a nappaliban, ami egy kartonfallal van elválasztva, szóval nem lenne szerencsés..most..érted.-nyökögtem kínosan. 

-Igaz.-mondta majd egy kicsit csalódottan bújt hozzám. 

-Kérdeznem kell valamit Harry.-mondtam. 

-Bármit amire kíváncsi vagy.

-Haragudnál ha 4 napig nem látnál?-kérdeztem halkan, lesütött szemekkel. Féltem reakciójától, nem mertem szemébe nézni.

-Megint? Miért?-kérdezte. 

-Hát, szeretnék haza menni meglátogatni anyáékat, és a fiúkat, nagyon hiányoznak.

-Neked még ők is fontosabbak mint én, nem hiszem el. Most mentél el két napra, nem volt elég?Ott szórakoztál azzal a sráccal, láttam a felvételen..-mondta.
-Harry már nagyon sok ideje nem láttam őket, és édesanyám is hiányzik.
-Nem érdekel, mindenki fontosabb neked, menj csak nyugodtan, bánts meg nyugodtan, kit érdekel Harry Styles?-röhögött fel.
 Kezem a magasba emelkedett, és hangos csattanással érte az arcát. 

-Te rohadék.-ordítottam. -Nem vetted észre, hogy a belem kidolgoztam hogy örömet szerezhessek nektek, de főleg neked? Kinek vagy fontos? Nekem az vagy, vagyis eddig az voltál. Szégyelld magad Harry Styles.-mondtam és a bőröndömet becipzározva rontottam ki a nappaliba, és egy szó nélkül ki a lakókocsiból. Hangosan bevágtam az ajtót és mint egy végszó, könnyeim eleredtek. Azonnal leintettem egy taxit, és a reptérre mentem. Gyorsan foglaltam egy jegyet a legközelebbi gépre, ami 1 óra múlva indul. 

A könnyeim patakokban folytak, nem tudtam elhinni, hogy az az ember akit szerettem, ennyire átvágott, ennyire megbántott. Mindent érte tettem, és a hülye bandájáért, akik már annyira a szívemhez nőttek, hogy lelkiismeret furdalás gyötör, mert gondolatban lehülyézem őket. Tudtam hogy a sok jó után, következni fog valami rossz, de nem gondoltam hogy pont Harrytől kapom, akiért kitettem a lelkemet. 

Harry 

-Mi volt ez? Miért ment el?-kérdezte Louis akaratosan. 

-Azért mert neki a barátai is fontosabbak meg a családja,  hazament, és én meg megmondtam neki hogy szerintem ne menjen, mert velem nem is törődik, csak velük.. 

-Harry, te hallod amit kimondtál? Az édesanyja, a legjobb barátai..persze hogy fontosabbak. Sejtettem hogy nem vagy normális, de most már biztosan tudom.-mondta Liam. 

-De miért? Most ment el két napra.. nem volt elég? Ott is hancúrozott azzal a sráccal, nem értem minek kell még négy nap-mondtam, de meginogtam.

-De ott nem szórakozott Harry, nekünk, értünk dolgozott hogy boldognak lásson minket, főleg téged. A barátja vagy Harry és most tiportad a földbe, mikor a lelkét kiteszi értünk. És az a srác.. vele nem hempergett, hanem ő egy ismerőse aki elvitte őt Bostonba.-kiabált Zayn.

-Jézusom..-suttogtam. 

Abban a pillanatban, mintha szíven szúrtak volna, és nem volt egy pajzsom védekezni. Nem volt, mert nem érdemeltem meg. Rájöttem mit tettem és mekkorát hibáztam.A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Ököllel csaptam bele az asztalba. Fájdalom járta át a testem, megérdemeltem azt a pofont, habár már sokat kaptam az életben, ez volt a legjogosabb. Mérges voltam, ölni tudtam volna. A legfontosabb embert az életemből, talán most üldöztem el örökre. Nem is értem, miért mondtam ezt neki, csak mérges voltam és kétségbeesett hogy itt hagy még négy napra, de ezzel csak azt értem el, hogy örökre elhagy. Sokkal jobb örökre, mint négy napra. Gratulálok Harry..

Brook

A repülőtéren üldögéltem csendesen, és vártam mikor szólítják már az én gépembe beszállókat. 

Lábammal idegesen dobogtam, minél előbb el akartam menni, távol ettől a helytől. Nagyon fáj amit kaptam, az embertől akiért az életem is odaadnám.

Kérem utasainkat, a Magyarországra tartó gépre a beszállást megkezdjük.

Boldogan, és megkönnyebbülve pattantam fel, és izgatottan léptem be a repülőgépbe. Gyorsan elfoglaltam a helyem, és fülesemet bedugva, azonnal aludni próbáltam, mert ha gondolkozom, akkor csak szomorúbb leszek.

-Hölgyem, ennivalót hoztam, mit kér?-kiabált egy nő a fülembe és az arcomba nyomta a választékot.

-Óó..egy salátát, köszönöm.-mosolyogtam kedvesen rá, majd kifizettem. 

Már indult volna tovább, mikor még utána szóltam. 

-Mennyi idő van még landolásig?-kérdeztem. 

-4 óra.-mosolygott.-Most a magyar idő szerint, reggel 4 óra.

-Köszönöm szépen.-válaszoltam, majd elmerültem a reggelimben. 

Izgultam, hogy láthatom végre a srácokat, és tudom is hogy hol vannak. Mivel ugye most mennénk egyetemre mindannyian, így a suliban vannak, és készülnek a vizsgákra, ebben biztos vagyok. Július elején járunk, és ezek az órák minden nap tartanak, reggel 8-tól, 10-ig, július végéig. Ha nem utaztam volna el, akkor én is ott gürcölnék. Nekik egyáltalán nem volt ínyükre, elmenni ezekre az órákra, de végül meggyőztem őket, mert így biztosan bekerülnek majd az egyetemekre, meg nem árt egy kicsit nekik is tanulni. Így már tudtam hova vezet az első utam. Miután bemajszoltam az ételt,felálltam és a táskámba pakolt pár ruhadarabot átvettem a repülőgép szák mosdófülkéjében,ami egy bang feliratú pólóból és egy rövid farmernadrágból állt, mivel az idő 30° körül szambázott, és megigazítottam a hajam. Komótosan visszaballagtam a helyemre és azonnal visszadugtam fülembe a már lemerülő félben lévő fülhallgatót, és egyre izgatottabban püföltem az apró gombokat.


8 óra után pár perccel landoltam. Még bementem a mosdóba, és vettem egy kávét, majd kavargó gyomorral szálltam be a taxiba. Ahogy egyre felismertem egy-egy épületet, boldogság fogott el. Végre otthon lehetek, ahova tartozom, habár, ezek után is hiányoznak a srácok, nem bántam meg hogy eljöttem. Szívem a torkomban dobogott, hangosan zakatolt. Ezerwattos mosollyal arcomon bámultam az otthonom, minden egyes épületet, amihez valami emlék kötött. Jól esett hallani a magyar hangokat, a rádiót, a taxist ahogy magában beszél. Őrült késztetést éreztem arra hogy felnevessek,de visszafogtam magam. Gondolataimból a hangos fékcsikorgás ébresztett, jelezve hogy megérkeztem. A sofőr segítőkészen nyúlt a csomagjaimért, majd miután kifizettem őt, bőröndjeimet magam után húzva indultam be az iskolámba, ahol életem eddigi részét töltöttem, ahol az életem legszebb és legfájóbb eseményei egyaránt megtörténtek. 
Beléptem az iskolába, és az a jellegzetes szag azonnal megcsapta az orrom. A készülő ebéd, a tisztítószerek szaga keveredve terjengett a folyosókon. A portára léptem be, ahol az idős portásnéni kikerekedett szemekkel pillantott rám, majd megölelt.
-Hogy vagy kislányom, azt hittünk sosem látunk viszont? A srácok már nem ugyan olyanok a kis bajkeverőjük nélkül.-mondta aranyosan. Pár szót váltottam vele, majd a bőröndjeim nélkül, jólesően slattyogtam végig a folyosón az osztálytermünk felé. Mindenhol síri csend, csak pár tanár kiabálása hallatszik ki egy-egy tanteremből.
Megálltam az ajtó előtt, majd egy nagy levegőt vettem, és lassan a kilincsre helyeztem a kezem. Bátorságom összeszedve benyitottam, majd egy hangos, megjegyzem illedelmes köszönés után a tanárnak az osztály felé fordultam, akik csak most eszméltek fel ki is vagyok.
A 9 srác az osztály hátuljából őrjöngve állt fel,és rohant felém, majd Márk felemelt és megpörgetett. Mindannyian kiabáltak, kósza kérdések záporoztak. Most veszem észre milyen jó velük újra, és nem is értem hogy bírtam elviselni hiányukat.
-Örülök, hogy a fiatalemberek ilyen nagy lelkesedéssel fogadják régi játszópajtásuk, kinek visszatérése nem tölt el nagyobb örömökkel, mivel még több problémám lesz, megkérem önöket hogy fáradjanak vissza padjaikhoz, és foglaljanak helyet.-kiabált Pintér tanárnő.
-Máris asszonyom, de valljuk be ez érdekesebb mint a matek.-vonta meg a vállát Erik, mire az egész osztály felnevetett.
A lányok, hát, vegyes véleményen voltak, van aki örült, van aki nem foglalt pártot, de volt számtalan olyan lány is, aki rosszallóan, villámokat szóró tekintettel nézett rám. Elég kellemetlen volt, az igazat megvallva, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy mit gondolnak a lányok.
A srácokkal hátraballagtam, és mivel csak Márk helyett volt hely, mellé huppantam le, és kikerekedett szemmel vizslattam a füzetét.
-Te ezt érted is?-kérdeztem.
-Dehogy értem, úgy nézek ki? Amúgy..állj, jézusom el sem hiszem hogy itt vagy, de hogy kerülsz ide, miért nem szóltál, és hogy hogy otthagytad azt a bájgúnárt?
-Ömm.. hát, meglepetésnek szántam, és már rettenetesen hiányoztatok, és azért hagytam ott, mert nagyon megbántott, de majd visszamegyek egyszer.. gondolom. Vagyis biztos,de körülbelül egy hetet maradok itt.-mosolyogtam rá, és megöleltem.
-Nagyon hiányoztál. Holnap elmarad a tanítás, így egész nap szabad, és megyünk le a balcsira, meg egész nap deszkázunk és lazulunk. Benne vagy?
-Most komolyan kérdezted? Még jó hogy benne vagyok, szerinted miért jöttem haza?
-Azt hittem, azért hogy meglátogasd Pintért.-vágott elkeseredett arcot, megszólalását, pedig egy kisebb ütéssel díjaztam.
-Ha már megjött Johnson kisasszony, kérem ne vonja el a fiúk figyelmét a matematika rejtelmeiről.
-Azt nem kell elvonni, már amúgy is elment.-horkantott Zsolt, mire felnevettünk, és lepacsiztunk.
Pintér elvörösödött fejjel, dühösen meresztgette a szemeit, majd folytatta a diktálást.
Míg Márk a matek példákat bújta, vagyis érdekes rajzokat készített a füzetébe, meztelen nőkről és elmagyarázta nekem a női szervezet működését, addig én a telefonomon olvasgatta a TeenPix magazint, míg egy érdekes cikkre bukkantam és Márk elé nyomtam a telefont.
"Brook J.Johnson a kalandor. Modell üdvöskénket, legutóbb a magyarországi repülőtéren kapták lencsevégre, míg egy nappal azelőtt Bostonban élvezte az életet az egyre feltörekvő  sztár, Harry Styles barátnője. Úgy látszik, kedvenc sztárpárunk, kezd egyre jobban eltávolodni egymástól, Brook sírva lépett ki a San Franciscoi utcákra, majd egyenesen a reptér felé vette az irányt. Harry Styles megint végett vetett kapcsolatának, vagy ez esetben a hölgyemény hibázott? Van egy sejtésünk, miszerint Harryt féltékenységi roham kapta el, mint ezelőtti kapcsolataiban is, mert barátnőjét Chuck Bass oldalán látta. Mondjuk ebben az esetben érthető a féltékenység, mert Chuck Bass még Harryn is túltesz a nők terén. Brook, kit választasz? Vajon együtt marad a sztár pár? Mi lesz a sorsuk? 
-Nem semmi.-nyögte ki végül. -De min vesztetek össze?
-Azt vágta a fejemhez, hogy Ő nem fontos nekem, de azt elfelejtette hogy Chuck Bass elvitt Bostonba, hogy a 2 éves bandaévfordulójukra készítsek egy flasmobot, és azt mondta ne jöjjek haza, mivel most mentem el 2 napig, és hogy az nem-e volt elég?-röhögtem kínosan.
-Jézusom.. bár mondjuk jó tudni, hogy mi többet érünk mint az a hülye ficsúr.-fordult hátra Ricsi.
Nagyon jól éreztem magam a srácokkal már akkor is mikor csak a tanteremben ültünk, és csak pár szót váltottunk. Sosem lehet őket megunni, és örülök hogy még nem felejtettek el engem örökre. Nagyon várom már a délutánt, hogy együtt deszkázhassunk, mint a régi szép időkben, mikor még a kutya sem tudta ki vagyok. Nagyon kellett már ez a kikapcsolódás, és próbálom Harryt is kiverni a fejemből, de nem túl egyszerű, mivel a telefonom megállás nélkül csörög.

-Mehetünk?-kérdezte Márk, miután haza vittük Márk lakásába a cuccaim.
-Ömm.. nincs deszkám, emlékszel?-kérdeztem.
-Nem..de várj.-rohant fel a lépcsőn, majd egy perc múlva nagy robajjal száguldott le.
-Jesszusom, ez még megvan?-néztem a régi deszkámra, amit itt hagytam Márknak, mielőtt elmentem.
-Hogyne lenne, mikor hiányoztál ezt nézegettem.-ölelt magához.
A srácok után mentünk, majd deszkára pattantunk, és száguldottunk az elhagyatott utcákon, és mentünk a gördeszka parkba, ahol anno szórakoztunk és gyakoroltunk.
Nagyon sokáig deszkáztunk, és nem mondom hogy nem estem sokat, mert akkor hazudnék, de a tudat hogy nem én voltam az egyetlen kicsit megnyugtat. A srácok egyfolytában ökörködtek és nevettettek, ezért sokszor elterelődött a figyelmem a fontosabb dolgokról.
Mikor kifáradtunk leültünk egy körbe és beszélgetni kezdtünk. Elmeséltem nekik mindent, a nyaram eddigi részét, miközben a lábam pásztáztam, amin akkor foltok voltak mint a tenyerem.

-Adsz egy cigit?-kérdeztem Fecótól, mire csak a kezembe nyomott egy szálat. Meggyújtotta a már számban lévő károsító drogot, amiből én jólesőt szippantottam.
-Várj csinálok egy képet.-kiabált Áron.

Én csak Márk kezébe nyomtam a cigit, megigazítottam a sapkám és a hajam, majd egy furcsa mozdulatot csináltam kezeimmel, és közte kifújtam a füstöt. Ezt a mozdulatot, pár éve csináltál, és gondoltam megmutatom hogy tisztán emlékszem rá.
-Neee.. a jellegzetes cigifújós mozdulatunk. J.J költözz haza, nélküled meghalunk az unalomtól, már nem is olyan jó a hangulat. -nyavalyogtak.
-De miért nem szerváltok pár csajt?
-Mert nekünk nem kell más csaj csak te.-mondta Márk mire elmosolyodtam.
-Nem ígérek semmit fiúk. Beadom a jelentkezésem itt is és Londonban is egyetemre. Ahova felvesznek oda megyek.-vontam vállat. -De csak egy apró kérdés. Ti miért nem költöztök ki Londonba hozzám. Simon azt mondta hogy van egy lakása ami hatalmas és ezren elférünk benne. Miért ne? Együtt lehetünk, tanulhatunk, és ott vannak a fiúk is.-mondtam.
-Nem tudom, ez nehéz. Azt hittük hogy csak a nyárra mész el.-mondták.
-Én is azt hittem, de Harry miatt megváltozott minden. Őszintén megvallva fogalmam sincs mihez fogok kezdeni, nem gondoltam még bele mit kezdjek magammal. Most itt van a modellkedés is, meg itt van a tánc is, és nem tudom hogy akarok-e tovább tanulni.
-Majd lesz valahogy, de ha úgy alakul, hogy külön országban élünk, sokszor kell látogass.
-Meg ígérem.-mondtam és összefonódtunk egy csoportos ölelésre.
-Amúgy azok a képek az újságokban, gyönyörűek. Meg, táncolsz még amúgy?
-Persze. Sosem hagynám abba.-válaszoltam.

Még egy ideig deszkáztunk, majd haza felé vettük az irányt. Megálltunk a mi házunk előtt, ahol anya és én laktunk, majd becsöngettünk. Anya ajtót nyitott, de nem látott engem. Mindenki befurakodott és a nagy tömegben ki sem látszottam.
-Sziasztok srácok, mi járatban?-kérdezte édesanyám.
-Hoztunk egy meglepetést.-válaszolt Tomi.
-Szia anya.-bújtam ki a srácok közül, kisebb-nagyobb nehézségek árán.
Anya meg sem tudott szólalni, álla a földet verte.
-Kicsim.-rohant oda hozzám és szorosan magához ölelt.
-Annyira hiányoztál anya.-suttogtam neki, pár könnycseppel szemem sarkában.
-Te is, el sem tudod képzelni mennyire.
Anya beinvitált minket, leültünk a kanapéra, a srácokkal együtt. Páran a földön nyomorogtak, miközben elmeséltem anyának az egész nyarat, semmit sem kifelejtve, majd miután sütit is kaptunk amit délután készített elhagytuk a terepet, és Márkék házába mentünk, mert megbeszéltük hogy aznap ott alszunk, és másnap haza jövök anyához.
Lassan ballagtunk a sivár, halk utcákon. A srácok egymást lökdösték, vagy rajtam ugráltak, vagy esetleg lefeküdtek a földre és gurultak. Nem normálisak, ez más biztos.

Mikor beléptünk a házba, a deja vu érzésem volt, amennyit már itt jártam. Semmi nem változott, minden ugyanolyan rumlis de mégis otthonos.
-Te se lettél rendszeretőbb.-böktem oldalba barátom.
-Hát, nem..le se tagadhatom. De tegnap raktam rendet.
-Hűű.. hát ha mikor rend van, akkor a csilláron ruhák lógnak, nem akarom tudni milyen a rumli.-forgattam a szemem.
Csináltunk egy rakás pattogatott kukoricát, majd benyomtunk egy filmet. Miközben a srácok nagyban a képernyőt bámulták, én felmentem twitterre. El is felejtettem említeni, hogy mennyi követőm lett twitteren, és mennyi rajongó írt nekem üzenetet. Egy részük kedves, de több a rosszakaró, féltékeny One Direction rajongó.
-Áron..miért raktad fel ezt a képet?-kérdeztem.
-Miért ne? Nagyon szép vagy rajta, úgyhogy.-vont vállat, majd a képernyőre szegezte a tekintetét hogy le ne maradjon, valami eget rengetően fontos jelenetről.
Pár tweetben lettem megjelölve, például Harrytől, Louistól.
Nem válaszoltam rájuk, csak egy gyors üzenetet hagytam az üzenőfalamon.

Brook J.Johnson @BrookJJ

• Best day with my boys. Missed you a lot.

fordítás: Best day with my boys. Missed you a lot.- Legjobb nap a srácaimmal. Nagyon hiányoztatok.