Brook
Nagyon jól ment mindenkinek a szörfözés, és mikor már mindenki ment egy kört, hirtelen ötlettől vezérelve, egy szó nélkül felpattantam, és a vizes, kiengedett hajam kontyba fogtam, és a 3 srác felé siettem, majd kértem egy deszkát, nyilvánvaló indokkal... szörfözni szeretnék.
A srácok eléggé meglepődtek, látva milyen jó vagyok szörfözésben, de mivel a legtöbb barátom fiú, rengeteget gördeszkáztam, és szörföztem, sőt.. snowboardoztam velük, és ami a lábmozgást illeti, az már adott. Az emberek sosem néznének ki ilyent egy olyan lányból mint én, hiszen lányosan öltözöm, nem kifejezetten sportosan, de volt egy ilyen időszak is az életemben, amit már nem tudok kitörölni a múltamból soha, de.. nem is akarok.
Megköszöntem a 3 srácnak a deszkát, és beszaladtam a már hűvösebb vízbe. Lelocsoltam felforrósodott bőröm, majd a deszkára pattantam, és beúsztam a mélyebb részre, ami szörfözésre volt kijelölve. Felálltam a deszkára, és először óvatosan, majd vadabban szeltem a hullámokat. Annyira hiányzott ez, hogy az legyek aki lenni akarok, és ne azt kelljen mutatnom a világnak, ami csak egy álca, egy lepel, ami takarja az igazi éned. Sosem voltam egy visszahúzódó, félős és gyáva lány, de a múltam tett arról hogy most már nehezebben nyíljak meg embereknek.
A vízben össze-vissza ugráltam, trükköztem, próbáltam visszaemlékezni a srácok mozdulataira, mikor elutaztunk nyáron, együtt..mindannyian. Bármennyire is próbálom elfelejteni őket, néha felbukkan az a maró érzés, hogy mennyire hiányoznak azok, akiket valaha a legjobban szerettél. Marja a lelked a tudat, hogy valahol, messze ő nekik is hiányzol, de nem tudsz tenni ellene semmit, tehetetlen vagy, és gyáva lépni.
A hullámok kezdtek egyre gyérebben közeledni, én pedig leugrottam a deszkáról, fejessel a mély vízbe. Elképzelhetetlenül jól esett, ahogy a hideg víz átszlalomozott az egész testemen, ahogy kitisztította a tudatom. A deszkámmal együtt, kicammogtam a partra és a srácoktól elköszöntem egy twitter csere után, majd a fiúkhoz indultam.
Már messziről láttam, hogy Niall egy óriás szendvicset eszik.
Harryhez léptem, aki nyakamat masszírozva átölelt, mire halkan felszisszentem, de úgy látszik nem elég halkan. Még mindig fájt kicsit a tetoválás helye.
-Mi a baj?-kérdezte Harry aggódva, és már a hajam alá nyúlt.
-Semmi, semmi.-mondtam és lehámoztam kezét magamról.
-Látom hogy hazudsz.-mondta szomorúan.
-Jó..tessék.-fogtam fel a hajam és háttal fordultam neki.
Pár másodperc néma csend után, közelebb lépett és végigsimított a megjelölt területen, majd egy apró puszit nyomott rá.
-Nagyon tetszik.-mondta, majd szembe fordított magával és lágy csókkal illette ajkaim.
Csókja egyre vadabb, és érzékibb volt. A srácok kiabálása hangzott hátunk mögül, én pedig csak bemutattam nekik, mire felröhögtek.
Harryvel, még egy kis beszélgetés után visszamentünk a srácokhoz és letelepedtünk a pokrócokra.
-Mennyi smink van rajtad?-kérdezte Louis, mire furcsán pillantottam rá.
-Lou.. ne fárassz..most ugrottam fejest, szóval szerinted?-kérdeztem tőle.
-Harapós a ciculi.-mondta Harry.
-Harry..ne mérgesíts fel.-vetettem rá egy ideges pillantást.
-Naa..ciculi,engem úgysem bántanál.-mondta,
-Styles.. Fuss.!-kiabáltam, mire elrohant. Utánairamodtam, végig kergettem az egész tengerparton, majd a vége az lett, hogy az ölébe ugrottam, és lábaim a dereka köré fontam, így megpörgetett és közben végig falta ajkaim.
Ebben a pillanatban észre vettem, hogy milyen szerencsés vagyok. Van egy barátom aki szeret, aki feláldozna értem mindent. Igazi barátokra leltem, és sosem voltam még ilyen boldog az egész életemben. Meleg érzés fogott el, és nem az időjárás miatt. A szívem hevesebben vert, csodálkozom nem hallották a túlpartról is. Ebben a pillanatban leírhatatlan érzés fogott el, ez az érzés.. leírhatatlan volt, szomorú és boldog is egyben, most hogy valami véget ért, kezdődött valami teljesen új, ami olyan mintha újjászületnél, és testedbe újra élet szállna.
A homlokon Harry homlokának támasztottam, így néztem zöld, csillogó szemeibe, amibe apró mosoly ült. Láttam szemein hogy mosolyog, éreztem hogy szeret. Apró könnycseppek gyülekeztek szemem sarkában, de felfelé pislogtam, mert nem volt okom sírni.
-Na induljunk fel a lakókocsiba, kezd hűvös lenni.-kiabált Louis a fülembe.
-Menjetek nyugodtan, majd jövök.-mondtam jelezve, hogy szeretnék kicsit egyedül lenni.
Harry megpuszilta a fejem búbját, majd lassan eltűntek a saroknál, amerről jöttünk. Ledőltem a homokba. Szemem lehunytam, és csak egyedül voltam, csöndben, nyugodtan. A házunkban volt egy kis, elrejtett búvóhelyem, ahol senki nem talált meg, ahol csak én voltam, a gondolataimmal körülvéve. Imádok a barátaimmal lenni, de néha, mindenki érzi, azt a jóleső csöndet, mikor senki nem zavar, mikor nem érzed kellemetlenül magad csendesen ülve a sarokban.
Még egy ideig bámészkodtam, és elmélkedtem, majd felvéve a ruháimat, és a pokrócot magamra csavarva sétáltam vissza a "kis" lakókocsihoz.
Mikor beléptem, mikor Paul szobájában játszott kicsi a rakást, mire csak ösztönösen elmosolyodtam.
Nem is meséltem még Paulról. Paul, a fiúk menedzsere, és nagyon jó fej, bár elég szigorú ha a szabályokat, fellépéseket nézzük, amúgy mindig a srácok kedvében jár, és próbál nem ideg összeroppanást kapni.
Elmentem a másik irányba, majd azonnal a fürdőszobába mentem, ahol vettem egy extra gyors zuhanyt, de a baj csak annyi volt, hogy utána vettem észre hogy nem hoztam semmilyen tiszta ruhát be magammal.
Halkan nyitottam ki az ajtót, majd óvatosan, hangtalanul lopakodtam el a bőröndökig, és kikotortam magamnak egy pizsamát, ami egy hosszabbított póló volt és egy francia bugyi.
Csináltam körülbelül 100 darab szendvicset, majd bementem a srácokhoz és leraktam eléjük a tálat, mert éppen nagyon belemerültek a videójátékba, és amíg Paul be nem ront, addig fel sem fognak állni enni.
-Istennő vagy.-ugrott mellém Niall, és magához ölelt.. nagyon szorosan.
-Na adjatok egy konzolt.-mondtam, mire 5 fürkésző szempár szegeződött rám. -Mivan, most nem fogok nézni ahogy játszotok inkább lenyomlak titeket párszor.-mondtam mire Niall a konzolját kezembe adta, ő pedig arrébb ment a szendvicsek társaságát élvezve.
Éppen egy autóversenyzős játék ment. Nem vagyok nagy játékos, de azért 9 fiúval majdnem mindennap ezt játszottam, úgyhogy van egy csöppke tapasztalatom.
Már rutinosan kezdtem el nyomogatni a gombokat, és irányítani a kocsit. Louist letoltam az útról, Liambe belementem teljes erővel, Harry magától kiesett, miközben a srácokon röhögött, Zayn pedig férfiasan küzdött tovább.
-Annyira lealázlak.-mondta.
-Egy 10-esbe, hogy nyerek.-válaszoltam, szemem le sem véve a képernyőről.
Zayn sokáig bírta, fej-fej mellett haladtunk, majd egy óvatlan pillanatban, már a célnál félrelöktem, és beértem előre.
-Mindentől elveszed a kedvünket.-mondta Liam szomorúan.
-Hát..aki nem tud, ne játsszon.-vontam vállat, majd leültem Niall mellé az ágyra és elmajszoltam egy szendvicset.
-Nézünk valami filmet?-kérdezte Louis, majd válaszra se méltatva berakott egy horror filmet.
-Úgy tűnik nincs más választásunk.-motyogtam, majd leültem melléjük a körasztalhoz, és onnan bámultam a laptopot.
Hát, a horror filmeken nagyon szoktam félni, de úgy látszik kezdek felnőni. Meg se rezzentem a film közben, jólesően szürcsöltem a Cola-mat.
Niall egy takarót terített a fejére, Liam eltorzult fejjel nézte a képernyőt, mire felnevettem.
-Neked ez vicces? Mindjárt meghalok úgy félek.-nyögte Harry.
-Úgy tűnik ma nekem kell megvédeni titeket.
-Kijössz velem a konyhába?-kérdezte Niall.
-Kimehetek.-mondtam, majd kézen fogva kihúztam a "konyhába".
Miután csináltunk kaját, Niall halkan nyammogot, nekem meg támadt egy ötletem.
-Ijesszük meg a srácokat. Kifestelek zombinak, benne vagy?-kérdeztem.
-Most az egyszer.
-Akkor maradj itt, és halkan csámcsogj, addig hozok sminket.-mondtam és a bőröndömhöz mentem kikotorni a kellékeket.
Először bekentem Niallt alapozóval, majd fehér púderrel kentem át az egész arcát. Pirosítóval és szemceruzával, csináltam vérfoltokat, majd útjára eresztettem.
Elindult kifelé, hörgő, nyökögő, visító hangokat adott ki. Mikor a fiúk meglátták felsikítottak. Louis Liam ölébe ugrott aki sikított, Harry az asztal alá bújt, Zayn.. ő szerintem elájult.
A konyhapultnak dőlve, rázkódtam a nevetéstől, szó szerint már a könnyem is kicsordult. Nagyon vicces látvány volt.
-Jézusom.-mentem vissza hozzájuk.
-Tudtuk hogy profin sminkelsz, de ennyire? Nagyon megijedtem.
-Azt hittem szívrohamot kapok.
-Szerintem bepisiltem.-hangzott végül Louistól.
-Akkor menjünk aludni, nehogy véletlen valaki maradandó károsodást szenvedjen, meg holnap amúgy is interjúztok, meg én is megyek fotózásra.-mondtam nekik, mire egyetértően bólogattak. Egyszemélyes ágyak voltak, méghozzá emeletesek. Én fenn aludtam, mert kiskoromtól kezdve félek alul aludni, mert félek hogy rám esik a fölöttem alvó, és ezt azóta sem tudtam kinőni. Alattam aludt Harry, velem szembe Niall, alatta Liam, mellettem Zayn, alatta pedig Louis. Felmásztam és besüppedtem a párnámba, mire éreztem hogy egy kéz motoszkál az arcomban.
-Mivan Zayn?-kérdeztem nevetve.
-Semmi, csak nem tudok aludni.
-Ja értem, és akkor én se.-nevettem.
-Valahogy így, de addig mesélhetnél valamit még magadról. Éppen arról beszélgettünk, mikor lent maradtál a parton, hogy már rég óta ismerünk, és szeretünk, de lényegében, semmit nem tudunk rólad.-magyarázott.
-Hát..idővel megtudtok mindent,amit szükséges tudnotok..-válaszoltam.
-Én is mondok egy titkot, ha te is.-mondta.
-Nincs alku.-röhögtem.
Még egy ideig beszélgettünk, majd Zayn énekelni kezdett, én pedig, lágy, simogató hangjára, mely átjárta a szoba minden egyes szegletét, azonnal elaludtam.
Reggel hangos ordításra keltem. A szobában már nem volt senki, így azonnal leugrottam az ágyról és kisiettem a konyhába ahol nem várt látvány fogadott.
Harry és Louis már majdnem egymásnak ugrottak. Szemeik villámokat szórtak, tüzeltek a méregtől.
-Állj..fiúk, nyugi.-álltam közéjük.-Ne veszekedjetek, legjobb barátok vagytok.-mondtam.
-Menj innen.-hallottam Harry hangját.
-Nem Harry. Vagy fogod magad, és átsétálsz a másik szobába, vagy előbb engem ütsz meg és utána a legjobb barátod.-mondtam, mire azt láttam szemében hogy hezitál. Fogta magát és kirontott a busz ajtaján, majd utána a fiúk is, mivel indultak a fotózásra. Nem tudom mi volt ez, de nem is akarom.
Elmentem átöltözni, majd felöltöztem és Pault egyedül hagyva a lakókocsiban, elindultam a fotózásra, egy taxival.
10 perc alatt oda is értem, majd a jatt után bementem a helyszínre, ahol azonnal mindenki körülvett és kérdezgetni kezdett, majd egy srác szétterelt mindenkit.-Szia..-köszöntem neki.
-Hogy hívnak?-kérdezte köszönés nélkül.
-Brook J.Johnson, és te ki vagy?
-Chuck Bass.-mondta ezt olyan vonzón, hogy már majdnem elpirultam.-Apámé ez a cég, és ma van a szerencsenapon, mivel egy ilyen gyönyörű hölgybe ütköztem mint te vagy.-bókolt.
Chuckon végigpillantva, látszott hogy ízléses, hogy elegáns. Nyakkendőben és öltönyben volt, nagyon jól nézett ki.-Azt hiszem, lemondok pár megbeszélést és megnézem a fotózásod.. egyre jobban érdekelsz.-mondta, mire csak elmosolyodtam, és próbáltam kerülni tekintetét.
-Jó szórakozást.-mondtam végül, és elmentem az öltözőbe és a sminkeshez. 30 percbe telt csak a készülődés, majd betoltak a kamerák elé. Az elején egy kicsit kellemetlen volt, Chuck előtt, aki végig csak semmitmondó arccal, és egy féloldalas mosollyal bámult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése