Sziasztok! Sajnálom hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de sajnos rengeteg elintéznivalóm volt, ami halaszthatatlan volt, de a lényeg hogy végre megérkeztem, és hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Másrészt, szeretném megemlíteni a 2600 oldalmegtekintést, hatalmas örömet okoztatok nekem.
Jó olvasást mindenkinek, Puszi L*
Reggel 8-kor ébredtem, és mivel a srácok még nagyban az igazak álmát aludták, halkan kivánszorogtam a házból, a deszkámmal együtt és elindultam anyához, hogy meglátogassam. Egész úton Harryn járt az eszem, mert.. ha szeretsz valakit, nem olyan egyszerű elfelejteni.Szakítanom kéne vele, de azzal csak magamat tenném tönkre. Nem tudom mit érez, nem tudom hogy tekint rám, segítségre van szükségem, de nem akarok gyengeséget mutatni, szeretnék a saját lábamra állni, és megmutatni hogy képes vagyok megoldani ezt a problémát egyedül. Szeretem őt..azt hiszem.
-Szia anya.-trappoltam be az ajtón nagy robajjal, hogy a szomszéd is hallja.
Észrevettem hogy a néni a szomszédból, az ablakon keresztül bámult rám. Nem értem, mióta az eszemet tudom, mindig az ablakban ül, lehet hogy csak odatette a fotóját.. fura.
-Szia kicsim. Menj zuhanyozz le, és öltözz át, van egy meglepetésem, odakészítem az ágyadra.-mondta anya, mire arcon pusziltam, és indultam is a fürdőszobába.
Beálltam a forró vízcseppek alá, melyek lágyan simogatták bőröm minden egyes szegletét. Versenyt futottak nyakamtól a bokámig, majd eltűntek. Izgatottan másztam ki a zuhany alól, a hajamra és a testemre csavartam egy-egy törülközőt, majd kirontottam a szobámba.
Egy cipős dobozt véltem megpillantani az ágyamon, amit eszméletlen gyorsasággal csomagoltam ki, majd a benne lévő tartalomtól elakadt a szavam. Egy gyönyörű sport cipő volt benne, olyan amilyenre mindig is vágytam még kisebb koromban. Míg régen a tánc volt az életem, minden momentumban táncoltam, és csak sportcipőt hordtam, de anya szerint, ahogy növök, szorul belém valami nőiesség.
Gyorsan felkaptam magamra pár lenge, otthoni ruhadarabot, lerohantam hozzá és a hátára ugrottam.
-Akkora vagy kicsim mint egy víziló.-mondta, mire mérgesen néztem rá.
-Én is szeretlek.
Anyával az egész napot beszélgetéssel töltöttük, hasznos tanácsokat adott a Harry üggyel kapcsolatban, amin meglepődtem, hiszen ebben sosem jeleskedett.
Elindultam a szobámba kicsit összepakolni a dolgaim, amiket viszek magammal, majd fel akartam hívni a fiúkat, de csak akkor döbbentem rá, hogy nincs meg a telefonom.
Márk
Hirtelen megcsörrent egy telefon, de az itt tartózkodók közül senkié nem volt. Az asztalon rezgett egy készülék, ami egyikünkhöz sem tartozott. Brook telefonja zenélte az egyik kedvenc dallamom. Mindenki fölé hajolt, és eltorzult tekintettel meredt a kijelzőre, ami Harry nevével villogott.
-Vedd fel.-bökött oldalba Rocsi, mire felvettem a készüléket és azonnal kihangosítottam.
-Szia Brook..végre felvetted. Kérlek ne haragudj, annyira sajnálom amit mondtam, teljesen ké..-kezdte.
-Állj, állj öcsi.. nyugi, Brook nincs itt.. Márk vagyok, és a srácok.-mondtam, mire mindenkinek a szája elhagyott egy apró "sziát".
-Mi? Mivan? Hol van Brook?
-Állj már le haver, nincs vele semmi, itt hagyta a mobilját, és tudd nagyon boldog nélküled.-kiabált Ricsi.
-Na..elég legyen. Szóval, Brook szeret, boldog.. de látszik a szemében a szomorúság, nem ugyanolyan mint volt, és valld be haver, irtó nagy hibát követtél el. Tudod, a megcsalás után ez a legrosszabb, hogy egy csajnak megtiltasz valamit, és vérig sérted.-mondta Erik.
-Szerintetek mit csináljak? Szakítsak?-kérdezte, mire elképedtem.
-Hát, ha ennyire vagy képes, és nem tudsz küzdeni érte, és nem harcolsz egy ilyen lányért, akkor valami nagy baj van veled. Ha akarod őt, ne add fel.-mondtam, majd megszakítottam a hívást.
A telefonbeszélgetést, pár perc néma csönd követte.
-Szerintetek jó neki vele?-kérdezte Tomi.
-Reméljük, hogy a legjobbat tettük. Én bízom a srácban, akármennyire is bunkó tud lenni, de mikor bevallotta hogy tetszik neki JJ, akkor ott elnyerte a bizalmam, és hiszek abban hogy ezt meg tudják oldani a helyes módon.-mondtam,de magamat is bizonygatnom kellett az igazamat illetően.
Brook
Anyával töltöttem az egész napot, sütöttünk, mindent megbeszéltünk, sokat mesélt az új munkájáról. Filmeket néztünk, miközben végig beszélgettünk, és nevettünk. Anyukám a legjobb barátnőm, ez már biztos. Persze, nem mondom hogy nem tud szigorú lenni, de még akkor is nagyon szeretem. Anya mindig laza volt, mindig azt akarta hogy a saját hibáimból tanuljak, ami az életem során sok mindenre megtanított és felkészített egy-két rám váró dologra.
4-kor dörömbölést hallottuk az ajtón, majd miután beengedtem a srácokat, és visszaszereztem a mobilomat is, anyától elbúcsúzva, elindultunk a Balatonra.
Brook
Anyával töltöttem az egész napot, sütöttünk, mindent megbeszéltünk, sokat mesélt az új munkájáról. Filmeket néztünk, miközben végig beszélgettünk, és nevettünk. Anyukám a legjobb barátnőm, ez már biztos. Persze, nem mondom hogy nem tud szigorú lenni, de még akkor is nagyon szeretem. Anya mindig laza volt, mindig azt akarta hogy a saját hibáimból tanuljak, ami az életem során sok mindenre megtanított és felkészített egy-két rám váró dologra.
4-kor dörömbölést hallottuk az ajtón, majd miután beengedtem a srácokat, és visszaszereztem a mobilomat is, anyától elbúcsúzva, elindultunk a Balatonra.
~*~
-Jesszusom, azt hittem már sosem érünk ide.-pattantam ki a már álló járműből, és kinyújtóztattam végtagjaim.-Ha még két percet benn kellett volna ülnöm ezzel a zenével, és ilyen szagokban..khm.. esküszöm kiugrottam volna.-forgattam meg a szemem.
A csomagjainkat becipeltük a kis üdülőházba, ami éppen a Balaton parton helyezkedett el, jóformán csak egy kerítés választotta el a víztől. Lepakoltunk, majd miután szobákat választottunk, amit Ricsi kedvesen beosztott, azonnal fürdőruhára váltottunk, és mentünk fürödni. Én inkább a parton napozgattam és magazinokat olvastam, míg a srácok egész áldott délután áztatták magukat a vízben.
-Menjünk vissza szerintem, el kell készülni a bulira, meg még oda is kéne érni.-húzta a száját Áron.
-Majd teleportálunk.-tápászkodtam fel a homokból, majd a srácokkal az oldalamon baktattunk fel a házba. Letusoltam, megigazítottam a hajam, majd választottam egy, az alkalomnak megfelelő ruhát, majd vártam a fiúkra, és mivel ők többen vannak, és egy zuhanyzó van, eléggé nehézkesen ment a folyamat.
-Mehetünk.-hallottam a kiabálásokat.
20 perc séta után megláttuk a neoncsövekkel kivilágított diszkót, amit elég sok ember vett körbe.
-Jesszus Brook J.Johnson.. kaphatok egy autogrammot?-rohant oda hozzám 4, nálam pár évvel fiatalabb lány.
-Persze.-firkantottam alá a lapjukat, majd a srácokkal tovább indultam.
-Gyönyörű vagy ma este.-suttogta Márk a fülembe alig hallhatóan.
-Köszönöm.-válaszoltam.
Márk.. nehéz bevallani, de a srácok közül, talán hozzá álok a legközelebb. Olyan nekem mint más lányoknak a legjobb barátnőjük, akikkel vásárolni járnak, akikkel pletykálnak. Márk, mindent megtesz értem, mindig mellettem áll, segít erősnek maradni. Minden kis titkomat tudja, még a legjelentéktelenebb dolgokat is ismeri, nem tudom mit tennék nélküle, ha nem lenne itt nekem, egy olyan ember, akire mindig támaszkodhatok, aki mindig befogad, aki mindig nyújt egy segítő kezet. A többi sráchoz is nagyon közel állok, de Márkkal érzem megszakíthatatlannak a kapcsolatom, egy biztos pontnak az életemben, ami mostanában nem sok van. Harryt is kezdem elveszíteni, és már kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a hibás. Nem vagyok képes még egyszer végig csinálni azt, amit már annyiszor végig kellett játszanom, azt hogy kiszanáltak, és eldobtak, mint egy elhasznált zsebkendőt, vagy egy megunt játékszert. Lehet, hogy olyannak tűnök, olyan lánynak, aki erre való, de nem érzem magam ilyennek, és nem is szeretnék olyanná válni, akit bárki megkaphat, akit bárki kihasználhat.
A srácok azonnal elvegyültek a tömegben, míg én a bárpulthoz mentem és azonnal ittam egy rövidet. Végül egy kis hangulat alapozás után a táncparkettre siettem, és a fiúkkal együtt táncoltam egész éjjel. Már elég régen táncoltam, ahhoz képest, hogy régen napi szinten látogattam a tánctermeket, és így már kezd minden furcsává válni. Azzal, hogy a srácokkal járok el turnékra, feladtam az életem legfőbb pontjait, rengeteg lehetőséget szalasztottam el. Tudom, a tánc nem nagy dolog, de emellett még ott az egyetem, és a barátaim.. sőt..a családom. Jobban visszagondolva, nem is értem miért mentem bele. Azt hittem több időt tölthetek Simonnal, és hogy ő is velünk tart, de tévedtem. Ő győzött meg, hogy egyáltalán részt vegyek ezen a turnén, bár nem értem a srácok miért engedték meg, hogy egy ismeretlen velük tartson. Simon szerint, ez jó a karrieremnek és a srácok nagyon aranyosak, örülne ha megismerkednénk. Az egész estét végig táncoltunk, és kikapcsolódtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de már alig álltam a lábamon, így elindultam hazafelé, bár megjegyzem nem volt probléma mentes az út, kétszer majdnem fejre estem.
Mikor beléptem a házba megcsörrent a telefonom, amit egy huzamosabb idő szerencsétlenkedés után a fülemhez emeltem.
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Szia Brook Louis vagyok.-mondta, mire csak felröhögtem.
-Szia Louis. Rég láttalak, még mindig szereted a répát?
-Brook.. te ittál?
-Én..-csuklottam.-Én nem, esküszöm. Okom nincs rá, hiszen a pasim egy szemétláda, bár ehhez már hozzászoktam-horkantottam.
-Brook.. ígérd meg hogy most lefekszel, és holnap felhívsz.
-Nem hívlak fel Louis.. mert elegem van. Mindenki kihasznál és nem hagyom többé. Majd találkozunk-csaptam le a telefont, majd eldőltem az ágyamon és nemsokára elaludtam.
A srácok azonnal elvegyültek a tömegben, míg én a bárpulthoz mentem és azonnal ittam egy rövidet. Végül egy kis hangulat alapozás után a táncparkettre siettem, és a fiúkkal együtt táncoltam egész éjjel. Már elég régen táncoltam, ahhoz képest, hogy régen napi szinten látogattam a tánctermeket, és így már kezd minden furcsává válni. Azzal, hogy a srácokkal járok el turnékra, feladtam az életem legfőbb pontjait, rengeteg lehetőséget szalasztottam el. Tudom, a tánc nem nagy dolog, de emellett még ott az egyetem, és a barátaim.. sőt..a családom. Jobban visszagondolva, nem is értem miért mentem bele. Azt hittem több időt tölthetek Simonnal, és hogy ő is velünk tart, de tévedtem. Ő győzött meg, hogy egyáltalán részt vegyek ezen a turnén, bár nem értem a srácok miért engedték meg, hogy egy ismeretlen velük tartson. Simon szerint, ez jó a karrieremnek és a srácok nagyon aranyosak, örülne ha megismerkednénk. Az egész estét végig táncoltunk, és kikapcsolódtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de már alig álltam a lábamon, így elindultam hazafelé, bár megjegyzem nem volt probléma mentes az út, kétszer majdnem fejre estem.
Mikor beléptem a házba megcsörrent a telefonom, amit egy huzamosabb idő szerencsétlenkedés után a fülemhez emeltem.
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Szia Brook Louis vagyok.-mondta, mire csak felröhögtem.
-Szia Louis. Rég láttalak, még mindig szereted a répát?
-Brook.. te ittál?
-Én..-csuklottam.-Én nem, esküszöm. Okom nincs rá, hiszen a pasim egy szemétláda, bár ehhez már hozzászoktam-horkantottam.
-Brook.. ígérd meg hogy most lefekszel, és holnap felhívsz.
-Nem hívlak fel Louis.. mert elegem van. Mindenki kihasznál és nem hagyom többé. Majd találkozunk-csaptam le a telefont, majd eldőltem az ágyamon és nemsokára elaludtam.
~*~
Mikor reggel felébredtem, semmi nem rémlett a tegnap estéről, csak a telefonbeszélgetésem Louval. Nem érdemelte meg hogy így beszéljek vele, miután csak segíteni próbált, így egy könnyed reggeli és zuhany után, azonnal felhívtam.
-Szia Louis.-szóltam bele halkan. -Sajnálom amit mondtam, nem gondoltam komolyan.-sóhajtottam.
Annyira fájt a fejem, már csak az hiányzott, hogy megvitassuk mi is van Harryvel.
-Tudod Brook.. fájt amit mondtál, mikor csak jót akartam.
-Tudod Louis.. nekem az fájt, hogy Harry így viselkedett és nem panaszkodom. Van ilyen..
-Most miért vagy velem ilyen, csak szeretnék segíteni?
-Louis.. lehet hogy ezen már nem lehet segíteni..
-Dehogynem.. ha a szemébe tudsz nézni és azt mondani hogy nem szereted akkor oké, beletörődök hogy reménytelen a kapcsolatotok.
-Nem tudom..
-Amúgy hogy vagy?
-Őszintén.. nem vagyok a toppon. Tegnap a sárga földig ittam magam, és egyfolytában kattog az agyam.
-Ne gondolkozz ezen sokat.. mit súg a szíved?
-Semmit, néha úgy érzem nem is dobog.. nekem ez nem megy.
-Mikor jössz vissza?-kérdezte. -Vagy .. vissza jössz egyáltalán?-halkult el.
-Igen..mindenképpen vissza.. de még nem tudom mikor. Szerintem 3 nap múlva, de egyáltalán nem biztos.-mondtam.
-Hát rendben.. remélem nem maradsz sokat, Harry idegbeteg lett, nem szól hozzánk, csapkod, tör-zúz.. és a múltkor elkezdte hogy öngyilkos akar lenni. Brook.. szüksége van rád.
-Majd beszélünk Louis, vigyázzatok egymásra.-köszöntem el, és leraktam a telefont.
Harry..öngyilkosság, tör-zúz,idegbeteg.. még csak most fogtam fel a szavak jelentését, hogy mit is jelentenek igazából, hogy mi van Harryvel. Nem akarom hogy hülyeséget csináljon, főleg nem ekkorát.
3 NAP MÚLVA
-Srácok..nagyon fogtok hiányozni, gyertek ki látogatni, ha van időtök. Szeretlek benneteket, örülök hogy együtt töltöttük ezt a pár napot, igazi élmény volt.-nevettem fel, miközben a srácokat ölelgettem a beszállási pultnál.
-Ne menj el, szeretlek.-vágott szomorú fejet Ricsi.
-Muszáj.. jövök ha tudok vissza, ígérem. Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra.
-Szeretünk.-borultunk össze egy csoportos ölelésre, majd elváltunk és beszálltam a repülőbe. Tudtam hogy hosszú út vár rám, és utána egy meg hosszabb beszélgetés. Azonnal helyet foglaltam, újságokat olvastam, néztem az éppen a kivetítőn játszódó filmet, zenét hallgattam, majd az út közepe felé álomba merültem.
-Kérem utasainkat kapcsolják be öveiket, a leszállást megkezdjük.-hallottam egy nő hangját, mire egyből kinyitottam szemeim és bekapcsoltam az övem. Vártam már hogy leszálljunk,izgatott voltam, és ideges egyben. Féltem hogy véget ér, hogy megint egyedül maradok.
Összeszedtem a csomagjaim majd kiléptem a hűvös, már Párizsi levegőre. A srácok már itt vannak Franciaországba, és hotelben laknak, így tudom hova kell mennem, mivel Paul volt oly szíves megosztani velem az információkat.
A hűvös levegő megcsapta az arcom, majd egy jóleső nyújtózkodás után leintettem egy taxit és a hotelhez vitettem magam.
-Jó napot.-köszöntem a recepciós nőnek.-Directiont keresem.Melyik szoba?-kérdeztem.
-4220-as lakosztály, 7. emelet.-mondta, mire szívélyes pillantással jutalmaztam, majd tétovázás nélkül elindultam az előbb hallott irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése