Nagyon megijedtem.. mikor Brook kimászott a szekrényből, nagy kő esett le a szívemről, megnyugodtam és nagyot sóhajtottam. Láttam hogy nincs minden rendben, mert szomorú és a csuklóját szorította. Azonnal odalépett hozzá Zayn és nézegetni kezdte, mivel én teljesen leblokkoltam, nem is tudom miért.
-Ez meg kell nézie orvosnak. Nagyon csunyán beütötted.-mondta Louis óriási szakértelemmel, mire Brooknak egy aranyos mosoly szökött arcára.
-Hogy verted be ennyire?-kérdezte Niall.
-Hát.. nagyon megijedtem, és utamban volt valami.. a fal.-mondta mire elmosolyodtam, mellé léptem és puszit nyomtam feje búbjára.
-Ügyes vagy.-gratuláltam neki, mire gonoszan nézett, majd elindult a szobájába és bebújt az ágyba.
-Na álljon meg a menet. Nem gondolod hogy most aludni fogsz.. öltözz fel, beviszlek az ügyeletre.
-Harry.. nem megyek be, semmiség.. már számtalanszor volt ilyen és másnapra elmúlt.-mondta és erősen kapaszkodott az ágyba, attól félve hogy elcipelem.
-Jó,de ha reggelre nem jobb.. beviszlek mielőtt indulunk tovább és még meg is büntetlek.
-Mi lesz a büntetés?-nézett rám félve.
-Nem kapsz több gumicukrot.-mondtam, mivel tudom hogy az a gyengéje. Egyszerűen él-hal érte, nem tud annélkül élni.
Szeme elkerekedett és azonnal felpattant és elviharzott a fürdőbe és percek alatt felöltözött.
Már egy ideje együtt vagyunk, és még mindig nem mer előttem öltözni.. szerintem ez aranyos.
A szekrényen halkan kopogtatva vártam míg kijön, majd már lábammal is dobogtam. Nem akartam, hogy valami komolyabb baja legyen a mi hülyeségünk miatt, egy kis ártatlan csíny miatt.Nem akarok neki fájdalmat okozni, semmivel sem megbántani.. nagyon szeretem őt és azt hiszem még sosem érzetem ilyent egy lány iránt sem. Ő az aki, azért szeret amilyen, és aki vagyok, nem akar megváltoztatni, és kihozza belőlem a legjobb oldalam. Mellette igazi férfinak érzem magam, és tudom hogy bármikor bármiben számíthatok rá, és nem akarom hogy csalódjon bennem. Belehalnék ha elveszíteném.. örökre vele akarok lenni.
Nemsokára megjelent az ajtóban egy farmerben, és egy nagy kapucnis pulcsiban, ami mellesleg Niallé. Egy adidas pulcsi volt, színes és csíkos, Brook pedig imádta, mert szivárvány színű szerinte, így Niall neki adta. Imádja Brookot. Barátnőm haja lófarokban, míg egy-egy szál szerte szét ágazott, de még így is gyönyörű volt, smink nélkül és kócosan.
-Menjünk.-sóhajtotta, majd elindult a kocsi felé, én pedig lassan követtem, egy apró mosollyal szám szélén.
Kinyitottam neki az ajtót majd átsiettem a kocsi túl oldalára és behuppantam a volán mögé, majd beindítottam a motort és sietősen a gázra tapostam, hogy minél előbb beérjünk a kórházba.
Az út hangtalanul telt, Brook kibámult az ablakon, rám se nézett, én pedig nem akartam megzavarni a gondolkodásban, meg igazából fáradt is voltam.
15 perc múlva parkoltam le a kórház előtt, és megsimítottam Brook combját, mire ő azonnal kiszállt a kocsiból és elindult az épület felé meg sem várva engem.
Brook
Előreviharzottam az épület felé, Harryt a kocsiban hagyva, mert megint hallottam azt a jellgzetes hangot, sms-em jött.
" Remélem leamputálják a kezed. Nem fogod fel hogy neked véged?"
Nagyon féltem, remegtem. Annyira megijedtem, honnan tudhatja valaki az összes lépésem, honnan tudhat rólam mindent, követ, figyel engem?
Körbenéztem, és mint mindig most sem láttam senkit. Miért velem történik ez? Miért akar valaki egyfolytában bántani és fájdalmat okozni nekem?
Harry is beért, majd együtt léptünk be a kórházba, és miután beszéltünk egy nővérrel, a falnál ültünk, egy-egy széken, de nem szóltunk egymáshoz.
Azt érzem hogy teljesen meg fogok őrülni, mindig csak ezen kattog az agyam, hogy valaki tényleg figyel. Nagyon félek..
-Brook J.Johnson?-szólt ki egy férfi egy teremből mire bementem, Harry kezét elengedve.
Felültetett egy asztalra és egy géppel párszor lefotózta a kezem, majd egy üveggel elkerített gépezet mögé ment, és fontoskodóan kezdte nyomogatni.
-Csontrepedés.. sínbe kéne tegyem, de inkább csak bekötjük, és próbálkozzon pihentetni, és kérem, minden este kösse át valaki, mert a kötés meglazul.-mondta miközben a fáslit tekergette a csuklómra, olyan szorosan hogy azt hittem leáll a vérkeringésem.
Adtam egy aláírást, mondva a lánya imád engem, majd egy köszönés után, kiléptem a váróba, ahol Harry a térdére hajolva, előre görnyedve ült.
-Jól vagy?-sietett felém, mikor meglátott.
-Igen.-mosolyogtam, majd szabad kezemet az övére kulcsoltam.
-Haza akarsz menni?-kérdezte, és szemei furán csillogtak.
-Nem..de hova mennénk?
-Majd meglátod.-húzott maga után majd beültetett a kocsiba.
10 perc furikázás után megálltunk, majd miután kisegített a kocsiból, láttam hogy a Central Parkban vagyunk, ahol minden sötét nem tartózkodik ott senki.
Egy pokrócot vett ki a csomagtartóból, majd besétáltunk a szökőkút felé, s ott leterítette, majd ráfeküdt és maga melletti helyet egy édes mosollyal megpaskolta.
Mellé bújtam, és mindkét kezemmel átöleltem és szorítottam amennyire csak bírtam. Nagyon félek hogy elveszítem, nem tudom mit tegyek. Nem akarok neki szólni, hisz neki is van elég baja, de én megőrülök így érzem.
Együtt néztük a csillagokat, Harry a hajam, néha a hátam birizgálta, egyszer-egyszer csókot lehelt ajkamra. Nagyon jól éreztem magam vele, sikerült kicsit kiverni a fejemből a gondolatokat, és csak úgy lenni. Mintha, senki sem számítana csak mi ketten.
Kezdett hideg lenni, így visszasétáltunk, az innen már közeli hotelbe és azonnal lefeküdtünk aludni, mivel holnap indulunk tovább.
Reggel nagyon korán ébredtem. Hunyorogva az órára pillantottam és láttam hogy még csak 7 óra körül jár az idő. Tudtam hogy úgysem bírok visszaaludni, így óvatosan kikászálódtam, Harry karjai közül, majd egy pokrócot magam köré csavarva a nappaliba leültem a kanapéra és az ablakon keresztül bámultam az ébredező várost. Hirtelen ötlettől vezérelve a telefonomért nyúltam, és sms-t küldtem a névtelen zaklatómnak.
"Ki vagy?"
10 perc múlva már jött is a válasz.
"A legrosszabb rémálmod."
Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a zokogás, reszkettem a félelemtől, minden porcikámat átjárta a borzongás. Tanácstalan voltam, tehetetlen, nem tudtam mihez kezdjek, vagy hogyan védjem meg a srácokat. Nem akarok nekik még több zűrzavart okozni, haza kéne mennem, és örökre elfelejtenem őket, de így magamat teszem tönkre. Azt érzem, nincs jó megoldás, nincs mit tenni.
Lassan a srácok is kezdtek kifelé szivárogni. Egyenként mind a hűtőhöz mentek és megreggeliztek, majd én is csatlakoztam hozzájuk 2 szendvicsre , majd elkezdtük lehordani a turnébuszhoz a bőröndjeinket.
A buszon, egy fürdő, egy háló (ami közös), egy kis nappali étkezővel összeépítve, és egy kisebb konyha van. Már előre látom, milyen lesz 5 sráccal nyomorogni.
Bepakoltuk a csomagjainkat, majd Liamet visszakísértem fizetni.
Felléptünk a buszra, és az étkezőasztal köré ültünk, ahol a srácok egy laptop képrenyőjét bámulták, ezek szerint filmet vagy videót néztek.
-Gyere ide.-mondta Harry, és az ölébe húzott. -Olyan sovány vagy, meg sem érzem hogy az ölemben ülsz.-suttogta.
-Hát.. van ilyen.-vontam meg a vállam nevetve.
A srácokkal az utat végig nevettünk, és beszélgettünk. Úgy döntöttem az sms-es üggyel kapcsolatban, hogy megváltoztatom a számom, így nem tud küldözgetni smseket, vagy ha mégis, nem érdekel.
Pár óra múlva megérkeztünk San Franciscoba, és azonnal a tengerpartra mentünk, bár én még óvatosan, nem akartam megint beverni a kezem, de mikor levettem a kötést, már nyoma se volt, nem is volt lila és be sem volt dagadva.
-Látod én megmondtam.-nyújtottam a nyelvem barátomra, aki csak megcsókolt.
Mindenki felvette a fürdőruháját, majd kiléptünk a buszból, és a srácok, Harry kivételével előrerohantak a vízbe, Harry meg mellettem sétált.
-Menj már.-böktem a víz felé, majd egy puszi után elrohant. Lepakoltam és leterítettem a törölközőket, mire a srácok jelentek meg mögöttem és Harry hátulról megölelt.
-Hideg vagy.-mondtam, próbálva elhúzódni tőle.
-Gyere be, jó a víz, vagy beviszünk mi.-mondták, majd elindultunk a víz felé.
Harry
Brook gyönyörű volt fürdőruhában. Minden porcikája, mindene tökéletes volt. Éppen Louis fröcskölte, mikor három napbarnított, menő, szörfös csávó jött mellénk, és azonnal a barátnőmmel kezdtek flörtölni.
-Sziaa Kislány. Van kedved velünk szörfözni?
-Mizu cica?-mondogatták, én pedig kezdtem ideges lenni, de Liam mellém lépett.
-Srácok nem tudjátok hol lehet itt rendes szörf oktatót találni?
-Mi oktatunk is, úgyhogy szívesen segítünk. Ők itt Zack, Mason és én pedig Kyle vagyok.-mutatott végig csoportjukon.
Mindenki benne volt a szörfözésben, így a csapatot két részre osztották. Brook éelőre ment, mi 5-en, pedig maradtunk hátul, mert csak egyesével lehet menni.
-Kyle gyengéd érzelmeket táplál a barátnőd iránt.-bökött meg Liam.
-Ez az ára ha a barátnőd egy top-modell. Nyugi, szeret téged.-mondta Zayn, majd tovább figyeltük a 3 srácok ahogy a barátnőm taperolják, majd végül elengedik, az alapok megbeszélése után, hogy mehessen a vízbe.
Lassan beúszott, majd egy nagyobb hullámnál a deszkára pattant, és egyenesen profin szelte a hullámokat.
-Azt a rohadt.-mondta tágra nyílt szemekkel Louis.
-Nagyon durván nyomja. Le fog nyomni minket.-nyögte ki Liam.
Büszkén mosolyodtam el, barátnőmet figyelve, aki kecsesen szelte a fodros vizet, közbe néha-néha ránk kacsintott. Nagyon ügyes volt, már-már teljesen profi. Egyszer sem esett el, különböző trükköket tudott, fantasztikus volt.
Mikor kiúszott a három srác megölelte, és még beszélgettek vele, majd mikor jött felén, elég feltűően bámulták hátsó felét.
Hangos tapsolásba és fütyülésbe kezdtünk.
-Nagyon jó vagy.-mondtam neki, és magamhoz öleltem Brookot, aki még enyhén lihegett.
-Most mi jövünk.-sikított Louis és a víz felé rohant.
2 24. fejezet van :)
VálaszTörlésKöszönöm, javítottam :)
VálaszTörlés