Chapter 3

Brook

Délután nagyon jót beszélgettünk Harryvel. Igazából, még sosem találkoztam vele, alig tudtam róla valamit, a zenéjébe és az életébe sem volt mélyebb bepillantásom, de olyan volt, mintha már rég óta ismerném, és úgy beszélgettünk, mint régi barátok.
Megígértem a srácoknak, otthon, hogy kamerázunk hatkor, majd Harrynek elígérkeztem egy buliba.
Nagyon gyorsan eltelt az idő. A srácokkal jól szórakoztunk, Niallel nem nagyon beszélgettem, mert aludt és pihent, nagyon beverte szegényke a fejét. 6 órakor míg a srácok lementek szaunázni, csendben a nappaliba lopakodtam a laptopomért, de nem jártam sikerrel.
-Fenn vagyok-ijesztett meg Niall.
-Ajj.. nem vagy normális. Tudod hogy megijedtem? Én itt kémnek képzelem magam, te meg itt ijesztgetsz.-mondtam nevetve, mire felröhögött.
-Azt hittem a kémek nem félnek.-motyogta.
-Jó.. az most részletkérdés.-mondtam, majd lehuppantam a szembe lévő kanapéra. Felcsaptam a laptopomat, és beléptem a videochat programba, mire a srácok azonnal videohívást indítottak, amit azonnal el is fogadtam.
-Sziaa, hogy vagy?-ordították.
-Jól vagyok, és ti? Mi jót csináltatok ma? -kérdeztem, mire egymásra néztek és felröhögtek.
-Nem akarod tudni..-mondták.
-De.. na mondjátok.
-Erik.. feldugott egy nyalókát az orrába, ami sikeresen beleragadt, és mikor kitéptük, jött vele az összes orrszőre.-mesélték vihogva. Fetrengtem a kanapén a nevetéstől.
-Fúúj.. ez egyben vicces és undorító.-mondtam.
-Jajj.. még mielőtt elfelejtem, mikor hárman voltunk itthon, csináltunk neked egy ajándék fotót, de tudd, csak neked, csak most. Limitált kiadás.-mondták.

-Na hadd lássam.-mondtam és megnyitottam az általuk küldött képet. -Úristen..-motyogtam. Nem tudtam többet kinyögni.
-Ennyire rossz?-kérdezték.
Hatásszünet.A kép annyira jó volt, elmerengtem minden részletben.
-Imádom.-suttogtam, mire nagy őrjöngés és jókedv támadt.
-Mi meg téged imádunk.-mondták, mire elpirultam, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Annyira hiányoztok. Gyertek ide. Én nem mehetek vissza, de ti ide jöhettek, annyira hiányoztok, és szeretlek titeket.
-De.. nem lehet.. -motyogták.
-Tudom..-mondtam szomorúan.
-Figyi csajszi.. most letesszük. Szeretünk téged.. sőt imádunk.. és holnap ugyan ilyenkor. Ne felejts el minket udvariasékért, és..aludj jól. Álmodj velünk.-mondták.
-Sosem tudnálak elfelejteni benneteket, hisz örökké a szívemben lesztek.. Szeretlek titeket.-mondtam és kinyomtam a hívást.
Ennyi.. ez a távkapcsolat. 9 sráccal vagyok távkapcsolatban, de mostmár tudom, milyen lenne ha tényleg köztük lenne a pasim. Eszméletlenül hiányoznak, ezek a srácok is rettentő jó fejek, meg viccesek, de.. mégsem ugyan az. Én Magyar vagyok.. ők pedig.. ők pedig nem azok.
Mire feleszméltem, észrevettem hogy csupa könny az arcom. 5 srác ült velem szemben a kanapén, mind engem fürkésztek. Nem értettek a beszélgetésből semmit, amit őszintén megvallva nem is bánok. A 3 srác gépét nézegettem a számítógépen, majd bezártam a böngészőt és az asztal terült elém. Egy kép rólam és Márkról, a kedvencem ami vele készült. Nem hiszem el, azt hittem ennél sokkal könnyebb lesz ott hagynom őket.
-Mi a baj?-kérdezte Zayn.
-Semmi srácok..-mondtam és halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Utálom mikor mindenki engem sajnál, mert nyomorultnak és kiszolgáltatottnak érzem magam.
-Akkor miért sírsz?-kérdezték.
-Belement valami a szemembe.. -hazudtam.
-És mégis mi?-kérdezte Harry.
-Egy emlék..-válaszoltam és tudom, hogy felelésemnek semmi értelme nem volt, de ki kellett mondanom, mert ez volt az igazság.
-A barátaid?-kérdezte Harry megértően.
-Igen.. azok.. ömm.. srácok, lehet inkább kihagyom a bulit. Menjetek nélkülem.-mondtam, mire mind a fejüket rázták.
-Ha nem jösz.. mi sem megyünk. Amúgy is, te tudsz táncolni, hisz te vagy híres táncos, nélküled beégünk.-mondták mire felnevettem.
-Oh.. jó..legyen, de akkor megyek készülődni.-mondtam, mire integettek.
Felbattyogtam a szobámba, és a ruháim között kezdtem turkálni, majd hajat mosni mentem.

Louis

Brook felment készülődni, de mivel nekünk nem kellett annyi idő, így még maradtunk egy kicsit a nappaliban dumálni.
-Jó fej csaj..-mondta Liam, mire mindannyian egyetértően bólogattunk.
-Szerinted hogy fog kinézni este.. mármint a buli? Tornacsuka, farmer? Mert elég sportos csaj...-kérdezte Zayn.
-Szerintem igen..-mondtam.
-Hip Hopos a csaj, úgyhogy 100%.-mondta Niall. 
-Ugye tetszik neked?-nézett Niall Harryre.
-Nem..dehogy.-mondta, és hittem neki. Nem sűrűn hazudik, nekem főleg nem.
20 perc múlva mi is készülődni indultunk, letusoltam, majd felvettem a már megszokott gönceim közül egyet és levarázsoltam magam a nappaliba.

Brook

Nem tudtam, mit vegyek fel. Ha túl dögös ruhát veszek, utcasarkon álló nőnek tartanak, aztán ha visszafogottat azt hiszik, sportos vagyok, és olyan vagyok mint egy fiú.
Végül egy mély dekoltázsú, narancssárga pántnélküli pólót és egy szűk, leopárdmintás mini szoknyát vettem fel. Egy arany színű szögecses magassarkút választottam hozzá, hajamat hullámosra csináltam.
-Gyere már csajszi, indulni kell.-hangzottak az ismerős hangok a földszintről. Kezembe vettem a táskámat, és elindultam lefelé. Siettem amennyire csak tudtam, bár ez nem volt annyira lehetséges a magassarkúk miatt. A lépcsőnél háttal 5 kiöltözött srác állt, majd mikor hallották a cipőkopogást, azonnal megpördültek.
Mikor leértem megpördültem, és rájuk néztem.
-Ömm.. azt hiszem tévedtünk.-mondta Louis, de nem értettem mire céloz.
-Nem jó? Vegyek fel másikat? Tudtam hogy nem ezt kéne.. -morogtam és már épp indultam volna vissza, mikor egy kéz megragadta a csuklómat.
Egy zöld szempárral találtam szemben magam, nem tudtam levenni róla a tekintetem.
-Ne menj sehova.. tökéletes.. gyönyörű vagy.-bókolt, mire én elpirultam és a lábunkat kezdtem pásztázni.
Kint egy hatalmas Range Rover várt minket. Pont olyan mint Márknak van.
Beszálltunk majd 15 percnyi furikázás után, megérkeztünk úti célunkhoz.
Kattogtak a vakuk, én a srácok közt mentem. Osztottunk pár autogrammot, és ami meglepett, tőlem többet kértek mint a srácoktól, sorbaállás nélkül beléptünk a hatalmas épületbe.
-Kicsit vagy híres.-mondták, már a bárnál ülve.
-Hát.. tudod, nem minden szempontból jó, de ezt ugye már ti is tapasztaltátok, amikor nincs egy áldott perc nyugalmad se, mert egyfolytában utánad rohangálnak és követnek, bármit is csinálsz.-mondtam.
-Hát.. igen.. de amúgy Magyarországon is ilyen híres voltál?-kérdezték.
-Hát.. az ottani tehetségkutatóban tűntem fel, amit megnyertem és így utazhattam külföldre, ahol felfedeztek, úgymond.. és így rengeteg munkát kaptam külföldön.. és dolgozhattam híres emberekkel.-mondtam.
-Igen.. ismerős helyzet. -válaszolták, mire ott termett egy pincér, majd leadva a rendelést tovább folytattuk a dumálást. Kihozták az italainkat, amiket egy szuszra le is döntöttünk, majd a táncparkettre mentünk.
A világ..kivilágosodott előttem. Olyan volt, mintha.. újra a színpadon állnék, és visszatérnék annyi év kihagyás után. Hobbiként, még így is rengeteget táncoltam, de azért az mégsem volt ugyan az.
Kizártam a külvilágot, csak magamra figyeltem, és mozdulataimra, Csípőmet kecsesen ringattam az ütemre, és nem tudtam ki áll mögöttem, de attól függetlenül nagyon élveztem. Mindenki körbeállt és ujjongtak, tapsoltak, füttyögtek, ami engem még jobb beindított. Az sem segített a dolgokon, hogy a szoknyám egyre feljebb és feljebb csúszott.
Olyanok voltunk mint a bumeráng. Csapongtunk a bárpult és a parkett között. Kicsit többet ittunk a kelleténél, de abban a pillanatban semmi sem számított.
-Táncolj velem.-nyögte ki Harry nagy nehezen, és egy lassú számnál a táncparkettre húzott. Louis éppen Zaynnel lassúzott, míg Harry a csípőm körül átkarolt, én pedig nyakát simogattam.
Közelebb rántott magához, vállára hajtottam a fejem. Lassan ringatóztunk, majd Niall megjelent egy újabb körrel. Innen képszakadás.

Délután 3 órakor ébredtem. A fejem nagyon fájt, de nem volt annyira elviselhetetlen. Lebattyogtam a nappali felé, láttam a srácok már a nappaliban fetrengenek,nyögdécseltek, nem bírtam ki röhögés nélkül. Előszedtem mindenkinek 2 szem gyógyszert, és egy pohár vizet, majd tálcán beegyensúlyoztam azt. Mindenki bevette a saját adagját.
-Mi volt este? Nem emlékszem semmire..-mondta Harry.
-Én se..-motyogtam.
-Elég durván nyomod csajszi.. nagyon tudsz.. -mondta Lou bólogatva.
-Köszönöm.-mosolyogtam mint egy vadalma.
-De elég sokat ittál.. nem fáj a fejed?-kérdezte Zayn furcsállóan.
-Tudod.. ha buli van, akkor.. rakjuk oda magunkat..Nem fáj a fejem..-mondtam.
-Az hogy lehet? Nincs olyan ember akinek ennyi piától ne fájna a feje.. -mondta Harry.
-Vagy csak annyi, hogy jobban bírom a piát mint ti. Nem kell szégyellni, hogy egy csak lemos titeket.-mondtam és nevetgélni kezdtem.
-Na.. majd meglátjuk.-mondta Niall.
-De.. mielőtt még ivóversenybe kezdenénk, ki kéne deríteni mi volt este.-mondta Liam, mi pedig nagyban gondolkodni kezdtünk.

Chapter 2

Elindultam a házban nézelődni. Éreztem az 5 srác tekintetét a hátamon, és egy kicsit lejjebb. Benéztem minden szobába, hatalmas konyha, étkező, edzőterem, belső medence, kint gyönyörű kert, úszómedence, jacuzzi, bowling pálya (?). Mikor a túrám véget ért az 5 srácot, még mindig ugyanyúgy találtam ahogy otthagytam őket. Simon mondta melyik az én szobám, így a 6 bőröndöm, kettesével kezdtem felcipelni a lépcsőn. Egyet elejtettem a lépcső tetején, ami ennek folytán visszagurult a kiindulópontra. A srácok visszafojtott nevetéssel nézték a szerencsétlenkedésem. 3-at bírtam felvinni, majd mikor meguntam, kitúrtam egy lengébb öltözéket a táskámból. Hosszas keresgélés után, egy farmergatyát és egy sötétkék pólót választottam. Bevonultam a legközelebbi fürdőszobába egy törölköző társaságában, és letusoltam.
Milyenek a srácok? Mivan ha nem kedvelnek? Mi lesz ha megutáljuk egymást? Nem is ismerem őket..
Igaz az állítás, hogy egy ember a zuhanyázás 70%-át gondolkodással tölti. Hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem. A többi ruhámat, visszaraktam a bőröndömbe, majd lehuppantam a szabad helyre a kanapén.
A srácok kikapcsolták a tévét, és rám meredtek. Már éppen kérdeztem volna valamit, de a telefonom csörgése megakadályozta. Mosoly húzódott az arcomra, mikor megláttam Márk nevét villogni a kijelzőn.
-Halo.-szóltam bele vidáman.
-Szia cica! Mi újság.. milyen "udvariaséknál"?-kérdezte mire felröhögtem. Amióta megtudta, hogy Londonba költözöm, így nevezi az angolokat.
-Háát.. nem rossz. Luxus villa, limuzin, a One Direction a lakótársam. Tudod.. nem panaszkodhatok.. de valami hiányzik.-mondtam.
-Mi?-kérdezte bambán.
-Te és a srácok. Csak ma jöttem el, és úgy érzem mintha már egy év lenne. Annyira hiányoztok és nem tudom milyenek a srácok.-magyaráztam.
-Hát..nálunk nem lehetnek jobb fejek, arról biztosíthatlak.-röhögött.
-Kicsit vagy egoista szivem.-mondtam már én is nevetve.
-Mennem kell, mert a srácok ordítanak, valami hülyeséget csináltak. Este 6kor webkamera.. várunk. Vigyázz magadra. Szia.. szeretlek.-mondta majd kinyomta.
Körbepillantottam és láttam hogy mind az öt srác engem fürkész.
-Mi az?-kérdeztem zavartan.
-Jó lett volna tudni, mit dumálsz a barátnőcskéddel.-mondta Louis lányos hangon.
-Nem lánnyal beszéltem, hanem Márkkal..de sosem fogjátok tudni miről.-nyújtottam rájuk nyelvet.
-Kinyújtottad a nyelved?-kérdezte Zayn, és egyre közeledni kezdett.
Elkapott és csiklandozni kezdett, én meg csak fetrengtem és vonaglottam a röhögéstől.
-Ha..ha..ha..hagyd abba.-mondtam már sírva a nevetéstől, mire leszállt rólam.
-Kinyújtod még valaha a nyelved?-kérdezte.
-Még nem tudom.. lehet hogy igen.. lehet hogy nem.-mondtam kacér mosollyal.
-Mesélj magadról.-kért Harry.

Harry

Megkértem hogy meséljen magáról, hiszen alig tudunk róla bármit.
-Hát.. Budapesten születtem, Magyarországon, apukám angol, anyukám pedig magyar. Az ovodában háromszög volt a jelem..-kezdte mire mosolyra húzódott a szám.
-Csak alapinfókat ha lehet.. -világosította fel Niall elég bunkón.
Brook arca kicsit elvörösödött és valamit sziszegett a saját nyelvén, amit nem értettünk, de utána folytatta.
-Szüleim elváltak, van tetkóm, megnyertem egy híres tehetségkutatót így lettem táncos,de most egy ideig abba hagytam, mert nincs hozzá erőm, leérettségiztem, van jogsim, szeretek utazni, nem szeretek enni, imádok sportolni, és régen szertornáztam. Szeretem az állatokat, imádok zenét hallgatni, és imádok 5 ismeretlen, ráadásul bunkó sráccal együtt lakni.-vágott vissza, majd felállt és felkapta a maradék bőröndjét és a szobájába ment.
-Ezt most miért kellett Niall?-kérdezte Liam.
-Jó.. bocs.. csak szar napom van, meg éhes vagyok.-motyogta.
-És? Kit érdekel Niall? Nem bánhatsz így vele..-keltem ki önmagamból, bár én sem értettem miért.

Brook

Még hogy az angolok udvariasak... ja.. nagyon.
Kipakoltam a bőröndjeimből, majd 2 óra múlva, mikor befejeztem, átvettem a fürdőruhám, és a medence felé igyekeztem, mivel az idő szép volt, és jó lenne egy kicsit barnulni, míg van rá lehetőség. 
Egy törölközőt csavartam magamra, majd lefelé indultam. A fiúk a tévét bámulták, a változatosság kedvéért, én pedig ügyet sem vetve rájuk, kimentem a medencéhez. A törölközőt a fűbe terítettem, nem mintha nem lett volna napágy, majd beugrottam a medencébe. Úszkáltam a víz alatt, mit sem törődve a világgal, majd hirtelen csobbanásokat hallottam, amiből arra következtettem hogy valaki utánam ugrott. Nem valaki.. hanem valakik.
Még úszkáltam egy keveset, majd kimásztam és a törölközőmre telepedtem háttal fekve, így süttetve magamat.
Egy nagy esés zaját hallottam, és mikor felnéztem Niall feküdt a kövön, vérzett a feje. Azonnal felálltam és odarohantam.
-Niall.. Niall.. jól vagy?-mire aprót bólintott. Felsegítettem és a konyhába cipeltem, majd gyorsan kötszert kerestem. Ahogy megtaláltam bekötöttem neki a fejét, majd a kanapéhoz segítettem, és lefektettem. Betakartam egy takaróval, mert láttam hogy elaludt, hogy nincs magánál. A fiúk is nem sokkal később mellettem termettek, és el sem mozdultunk Niall mellől, míg fel nem ébredt.
-Jól vagy Niall?-záporoztak a fiúk kérdései.
-Persze.. köszönöm hogy segítettetek.-mondta.
-Ne nekünk köszönd, hanem Brooknak.-mutattak felém, mire Niall pillantása rám szegeződött.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, és köszönöm.-mutatott a fejére.
-Semmi baj..-mondtam.-De inkább most pihenj.-simítottam meg a karját és visszamentem a napozóhelyemre.
Valaki lehuppant mellém, így kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az. Egy nagy, göndör lobonccal ellátott,gyönyörű szép szemekkel rendelkező srác volt.
-Annyira.. -kezdte, de nem fejezte be mondandóját.
-Annyira mi?-kérdeztem.
-Semmi. -mondta majd ledőlt mellém.
Nem beszélgettünk, csak feküdtünk egymás mellett. Ő engem nézett, míg én elvesztem szemeiben.
-Ma este megyünk bulizni.. ugye te is jössz?-kérdezte végül.
-Bál.. vagy.. party buli?-kérdeztem nevetve.

Harry

-Bál.. vagy party buli?-kérdezte, majd meghallottam csilingelő nevetését.
Annyira elbűvölő volt, úgy ahogy van. A stílusa, a szeme, a haja, a...hagyjuk.
-Party.-kacsintottam rá.
-Ki nem hagynám.-mondta majd kérdezgetni kezdett az x-faktorról, és a mostani életünkről.
Nagyon jót beszélgettünk, nagy kedves lány. Bár még 1 napja sem ismerem, nagyon kedvelem.. persze csak mint barát... 

Chapter 1

Kikászálódtam a zuhany alól, felöltöztem egy sportosabb összeállításba, majd egy alapsminket tettem fel hogy ne nézzek ki annyira retardáltan. A lépcső előtt megállva, tudtam nem lest könnyű levonszolni bőröndjeim, így meglepő egyszerűséggel, lehajítottam őket, sikeresen letarolva a növényeket, amelyek hangos csörömpöléssel zuhantak a földre.
-Kislányom, magadnál vagy?-kérdezte anya.
-Persze.. köszi a kérdésed.-mondtam és rákacsintottam.
Leviharzottam bőröndjeim útját követve, majd felkapva azokat a csomagtartóba pakoltam őket, és kiálltam a garázsból a kocsival. Órámra pillantottam és láttam hogy már csak 30 perc van a felszállásig.
-Anya..El fogunk késni, nagy e-vel.-kiabáltam, mire anya nagy robajjal tépte fel az ajtót, kulcsra zárta azt, majd a kocsi felé vezető úton, laza lófarkat kanyarított feje búbjára, majd bepattant a kocsiba. Gyárilag foltos fehér pólót viselt, mire nevetve jegyeztem meg.
-Mész ki a legelőre, hajtani a teheneket?
-Igen.. honnan tudtad hogy pont arra készültem?-kérdezte.
Anyával mindig is felhőtlen volt a viszonyunk, valószínűleg a 19 év korkülönbség miatt. Mindent megbeszéltünk egymással, mindent tudtunk egymásról, minden mocskos titkot, a legszörnyűbb eseményig. Nagyon szerettem őt, az életemnél jobban, és nagyon szerettem benne, hogy sosem szidott le, valamilyen őrült tettért mondván "én is voltam fiatal". Apával már nem volt ilyen jó kapcsolatom. Sőt.. semmilyen nem volt. Miután anyával bejelentették hogy elválnak, egy szőke, agyon botoxolt macával elhúzott Jamaicába. Azóta nem láttam, pedig rengetegszer kerestem, telefonon, interneten, mindenhol, de sosem kaptam választ így végül feladtam a keresést.

Anya böködte a vállam, jelezve hogy megérkeztünk. Csomagjaimat bevonszoltuk, leadtuk őket miután jegyet vettünk. Volt még 15 perc a beszállásig így örültem, hogy el tudok tőle rendesen búcsúzni. Körbepillantottam a már ismerős aulában, mikor megláttam egy hangos robajjal közeledő fiúbandát, az én "klikkemet", az én barátaimat.
Egyből feléjük rohantam, Márk felkapott és megpörgetett, majd mindannyian összeölelkeztünk. Megbeszéltük, hogy este webkamerázunk, és miután mindegyikőjüket, szorosan megölelgettem és egyenként elbúcsúztam tőlük, anyához léptem, aki már nagyban sírt.
-Anya, ne sírj.-mondtam, de már nekem is legördült pár könnycsepp az arcomon.
-De annyira fogsz hiányozni, annyira egyedül leszek, az egyfolytában fecsegő lányom nélkül.
-Majd a fiúkkal bandázol, nyugi.-mondtam mire a srácokkal együtt felnevettünk. A fiúk is közelebb jöttek és amennyire 11 ember össze tud bújni, mi megtettük, majd mikor a kapuk már majdnem bezáródtak, elváltunk egymástól. Beszálltam a gépbe, de még hallottam magam mögött a nagy csapat kiabálását.
-Szeretünk Brook.

A gépre könnyes szemmel szálltam fel, majd a jármű végében elfoglaltam a helyem, és a fülesemet a fülembe helyeztem. Szemeim lassan lecsukódtak és bánatomban elaludtam.
-Hölgyem..hölgyem.. -rángatta a vállam egy ismeretlen nő.
Angolul motyogott valamit, de erőm és időm sem volt válaszolni, mert elviharzott amint látta hogy felébredtem.
Nem volt vissza út. Itt vagyok.. Londonban. Nem tehetek semmit, nem hátrálhatok meg, innen már nem. A gép 5 perc múlva landolt, és ahogy beszálláskor is, utolsónak léptem le a repülőről. Ahogy kiléptem a hatalmas csarnokba, éreztem hogy valami más, valami megváltozott. Hogy mi? Minden.. A hangulat olyan komor, lehangoló. Az emberek, érzelemmentes arccal járkálnak elfoglaltan. Mindenki rohan, időt sem szánva a fontos dolgokra. Felhelyeztem a napszemüvegem, bár azt hittem fölösleges, hisz ez mégiscsak London. A csomagjaimat magam után vonszolva, léptem ki a hatalmas épületből, de nem úsztam meg. Több 100 fotós gyűlt körém, kattogtak a vakuk, ha nem lett volna rajtam napszemüveg halál biztos hogy megvakulok. Amilyen gyorsan csak tudtam, próbáltam kiszúrni Simont, ami nagy nehezen végül sikerült is. Sietős léptekkel igyekeztem a kocsija felé, majd miután bepakoltam, beszálltam mellé.

-Úristen..mennyire megváltoztál.Gyönyörű vagy.-mondta.
-Nagyon hiányoztál Simon.-mondtam és szorosan magamhoz öleltem.
Rengeteg mondanivalónk volt egymásnak. Sokat kérdezősködött a tánccal kapcsolatban, amire szívesen válaszolgattam, majd áttértünk a pasi témára, ami nálam kényesebb téma volt, így nem is válaszoltam a kérdéseire, tudtára adva, hogy nem vagyok kíváncsi erre a témára.

Kisvártatva megérkeztünk egy hatalmas házhoz. Gyönyörű volt, és rettentő modern. Az utcáról már hátra lehetett látni az udvari medencére. A házat két testőr őrizte. Egy hatalmas boltív övezte a kaput, egyszerűen lélegzetelállító volt. Mikor eléggé kigyönyörködtem magam, Simon után mentem, aki már egy őr segítségével cipelte a bőröndjeimet. Utánuk indultam, de látva hogy ők még mennek egy kört, a többi bőröndömért, beléptem a házba, és egyenesen mentem a folyosón. Nem hittem a szememnek, azt hittem álmodok. A One Directionnel szemben találtam magam, akik elnyúlva feküdtek a kanapén.
Szerencsére nem vettek észre, így visszaosontam a bejárta felé, de sikertelenül, mivel Simon magával ráncigált a nappali felé. Én megálltam az ajtóban, míg ő bement a srácokhoz.
-Fiúk.. van egy meglepetésem. -kezdte mire a sárcok megörültek.
-Mondd hogy kaja.. -nézett boci szemekkel az ír szőkeség.
-Nem .. még annál is jobb. Hoztam nektek valamit.. vagyis valakit..  aki mostantól itt fog lakni. Remélem megkedvelitek egymást.
-Na.. lényegre.. ki az?-kérdezősködtek izgatottan.
-A keresztlányom Brook.-mondta és felém mutatott. Mellé sétáltam, és aprót biccentettem a fiúk felé.
Kinyögtek egy apró sziát, majd mikor ráeszméltem hogy rajtam van a napszemüvegem, lekaptam arcomról, mire eltátották a szájukat.
-B-b-brook.. J.Johnson?-kérdezték elkerekedett szemekkel. Már én éreztem magam kellemetlenül.
-Hát.. igen..teljes életnagyságban.-mondta Simon, majd felém fordult. -El kell ugranom valahová de már nem jövök vissza, haza megyek. Ha van kedved látogass meg.-mondta és elviharzott. Értetlenül bámultam magam elé, majd a fiúkra pillantottam.
-Állj.. hogy érti azt hogy haza? És látogassam meg?-kérdeztem.
-Simon a feleségével lakik, és a kutyáival te pedig a mi társaságunkat fogod élvezni.-néztek mind kacér mosollyal.
-Hűű.. hogy én milyen szerencsés vagyok. Már-már kezdek elpirulni.-forgattam a szemem, és elindultam felfedezni a házat.

Prológus

Reggel az ébresztőórám hangos csörgése keltett mire majdnem kiestem az ágyból. Elslattyogtam anya szobájáig és teljes testsúlyommal rátehénkedtem, hogy biztos legyek benne hogy felébred.
-Kelj anya, indulnunk kell, mert elmegy a gépem. -suttogtam a fülébe, mire felpattant.
Tusolni mentem. A forró vízcseppek simogatták a testem. Nagyban gondolkodtam, hogy mi lesz ha mégsem jön be a Londoni élet? Mi lesz ha nem lesznek barátaim? Mit fogok csinálni egyedül?
Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, mind megválaszolatlanul, bár tudtam hogy értelmetlen kérdések.

Elsőként, ugye a táncos karrierem felvirágozhat. Nem panaszkodom, mert bárhova utaztam az évek során, mindenhol felismertek, de azért jó lesz a változatosság. Másodszorra, láthatom a keresztapám, akit már lassan 7 röpke éve nem láttam, Simon Cowellt. Igen.. azt a Simon Cowellt az angliai x-faktor zsűritagját. Nem leszek egyedül, mert, bár még az előttem is titkolt, régi versenyzőivel töltöm a nyarat biztosan, de az elkövetkezendő időket is. Anya, bár nagyon fog hiányozni, el kell engednem, hiszen a nyári utazások során bejárhatom Európát, és biztos sok munkalehetőség fog az ölembe hullani. A legrosszabb dolog, az az.. hogy itt kell hagynom a srácokat. A barátaimat, Márkot és az összes többi haveromat. Lehet meglepő, de mindig is fiúbarátaim voltak, annak ellenére, hogy nem vagyok fiús lány. Pár könnycsepp gördült le az arcomon, visszaemlékezve a régi időkre, a legszebb emlékekre, a deszkás évekre, a vízicsatákra. Tudtam, hogy a közös utunk véget ért, legalább is egy ideig biztos. Bár boldog voltam, lelkem mélyén ott ült a fájdalom, ami néha mardosott, mondván "ne hagyd itt őket" . Meg kell tennem, hisz minden vágyam az volt, hogy Londonba költözhessek, és új életet kezdhessek.. ott ahol senki nem ismer.