Milyenek a srácok? Mivan ha nem kedvelnek? Mi lesz ha megutáljuk egymást? Nem is ismerem őket..Igaz az állítás, hogy egy ember a zuhanyázás 70%-át gondolkodással tölti. Hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem. A többi ruhámat, visszaraktam a bőröndömbe, majd lehuppantam a szabad helyre a kanapén.
A srácok kikapcsolták a tévét, és rám meredtek. Már éppen kérdeztem volna valamit, de a telefonom csörgése megakadályozta. Mosoly húzódott az arcomra, mikor megláttam Márk nevét villogni a kijelzőn.
-Halo.-szóltam bele vidáman.
-Szia cica! Mi újság.. milyen "udvariaséknál"?-kérdezte mire felröhögtem. Amióta megtudta, hogy Londonba költözöm, így nevezi az angolokat.
-Háát.. nem rossz. Luxus villa, limuzin, a One Direction a lakótársam. Tudod.. nem panaszkodhatok.. de valami hiányzik.-mondtam.
-Mi?-kérdezte bambán.
-Te és a srácok. Csak ma jöttem el, és úgy érzem mintha már egy év lenne. Annyira hiányoztok és nem tudom milyenek a srácok.-magyaráztam.
-Hát..nálunk nem lehetnek jobb fejek, arról biztosíthatlak.-röhögött.
-Kicsit vagy egoista szivem.-mondtam már én is nevetve.
-Mennem kell, mert a srácok ordítanak, valami hülyeséget csináltak. Este 6kor webkamera.. várunk. Vigyázz magadra. Szia.. szeretlek.-mondta majd kinyomta.
Körbepillantottam és láttam hogy mind az öt srác engem fürkész.
-Mi az?-kérdeztem zavartan.
-Jó lett volna tudni, mit dumálsz a barátnőcskéddel.-mondta Louis lányos hangon.
-Nem lánnyal beszéltem, hanem Márkkal..de sosem fogjátok tudni miről.-nyújtottam rájuk nyelvet.
-Kinyújtottad a nyelved?-kérdezte Zayn, és egyre közeledni kezdett.
Elkapott és csiklandozni kezdett, én meg csak fetrengtem és vonaglottam a röhögéstől.
-Ha..ha..ha..hagyd abba.-mondtam már sírva a nevetéstől, mire leszállt rólam.
-Kinyújtod még valaha a nyelved?-kérdezte.
-Még nem tudom.. lehet hogy igen.. lehet hogy nem.-mondtam kacér mosollyal.
-Mesélj magadról.-kért Harry.
Harry
Megkértem hogy meséljen magáról, hiszen alig tudunk róla bármit.
-Hát.. Budapesten születtem, Magyarországon, apukám angol, anyukám pedig magyar. Az ovodában háromszög volt a jelem..-kezdte mire mosolyra húzódott a szám.
-Csak alapinfókat ha lehet.. -világosította fel Niall elég bunkón.
Brook arca kicsit elvörösödött és valamit sziszegett a saját nyelvén, amit nem értettünk, de utána folytatta.
-Szüleim elváltak, van tetkóm, megnyertem egy híres tehetségkutatót így lettem táncos,de most egy ideig abba hagytam, mert nincs hozzá erőm, leérettségiztem, van jogsim, szeretek utazni, nem szeretek enni, imádok sportolni, és régen szertornáztam. Szeretem az állatokat, imádok zenét hallgatni, és imádok 5 ismeretlen, ráadásul bunkó sráccal együtt lakni.-vágott vissza, majd felállt és felkapta a maradék bőröndjét és a szobájába ment.
-Ezt most miért kellett Niall?-kérdezte Liam.
-Jó.. bocs.. csak szar napom van, meg éhes vagyok.-motyogta.
-És? Kit érdekel Niall? Nem bánhatsz így vele..-keltem ki önmagamból, bár én sem értettem miért.
Brook
Még hogy az angolok udvariasak... ja.. nagyon.
Kipakoltam a bőröndjeimből, majd 2 óra múlva, mikor befejeztem, átvettem a fürdőruhám, és a medence felé igyekeztem, mivel az idő szép volt, és jó lenne egy kicsit barnulni, míg van rá lehetőség. Egy törölközőt csavartam magamra, majd lefelé indultam. A fiúk a tévét bámulták, a változatosság kedvéért, én pedig ügyet sem vetve rájuk, kimentem a medencéhez. A törölközőt a fűbe terítettem, nem mintha nem lett volna napágy, majd beugrottam a medencébe. Úszkáltam a víz alatt, mit sem törődve a világgal, majd hirtelen csobbanásokat hallottam, amiből arra következtettem hogy valaki utánam ugrott. Nem valaki.. hanem valakik.
Még úszkáltam egy keveset, majd kimásztam és a törölközőmre telepedtem háttal fekve, így süttetve magamat.
Egy nagy esés zaját hallottam, és mikor felnéztem Niall feküdt a kövön, vérzett a feje. Azonnal felálltam és odarohantam.
-Niall.. Niall.. jól vagy?-mire aprót bólintott. Felsegítettem és a konyhába cipeltem, majd gyorsan kötszert kerestem. Ahogy megtaláltam bekötöttem neki a fejét, majd a kanapéhoz segítettem, és lefektettem. Betakartam egy takaróval, mert láttam hogy elaludt, hogy nincs magánál. A fiúk is nem sokkal később mellettem termettek, és el sem mozdultunk Niall mellől, míg fel nem ébredt.
-Jól vagy Niall?-záporoztak a fiúk kérdései.
-Persze.. köszönöm hogy segítettetek.-mondta.
-Ne nekünk köszönd, hanem Brooknak.-mutattak felém, mire Niall pillantása rám szegeződött.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, és köszönöm.-mutatott a fejére.
-Semmi baj..-mondtam.-De inkább most pihenj.-simítottam meg a karját és visszamentem a napozóhelyemre.
Valaki lehuppant mellém, így kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az. Egy nagy, göndör lobonccal ellátott,gyönyörű szép szemekkel rendelkező srác volt.
-Annyira.. -kezdte, de nem fejezte be mondandóját.
-Annyira mi?-kérdeztem.
-Semmi. -mondta majd ledőlt mellém.
Nem beszélgettünk, csak feküdtünk egymás mellett. Ő engem nézett, míg én elvesztem szemeiben.
-Ma este megyünk bulizni.. ugye te is jössz?-kérdezte végül.
-Bál.. vagy.. party buli?-kérdeztem nevetve.
Harry
-Bál.. vagy party buli?-kérdezte, majd meghallottam csilingelő nevetését.
Annyira elbűvölő volt, úgy ahogy van. A stílusa, a szeme, a haja, a...hagyjuk.
-Party.-kacsintottam rá.
-Ki nem hagynám.-mondta majd kérdezgetni kezdett az x-faktorról, és a mostani életünkről.
Nagyon jót beszélgettünk, nagy kedves lány. Bár még 1 napja sem ismerem, nagyon kedvelem.. persze csak mint barát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése