Chapter 36

KEDVES OLVASÓK!

Hát először is hatalmas köszönetet szeretnék mondani a 8000+ megtekintésért, imádom az olvasóimat! Szeretném ha kommentek is lennének, mert nem tudom hogy egyáltalán tetszik-e az adott fejezet, vagy nem, így nem tudok változtatni sem, úgyhogy remélem ez megoldaható lesz!:)

Mostanában próbálom majd sűrűbben hozni a fejezeteket, mert eléggé elmaradtam. Úgy terveztem hogy ilyenkorra már lehet hogy be is fejezem, de elég sok dolog közbejött amit tényleg sajnálok. Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó szórakozást, L*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zene

Őrületes élvezet arra ébredni hogy a nap vakítóan süt a szemedbe, és majd' kiégeti a retinád. Átfordultam a másik oldalamra, és mikor megpillantottam a mellettem fekvő göndörkét, aki még nagyban kergette álmában a bárányokat, azonnal mosoly ült az arcomra. Apró csókot leheltem arcára, majd indultam volna a konyhába, mikor megragadta a csuklóm és visszarántott maga mellé. 

-Szökünk?-kérdezte reggeli, sexy rekedtes hangján. 

-Igen.-nyújtottam ki a nyelvem, mire csak magához húzott, és csiklandozni kezdett én pedig csak vonaglottam és sikítottam mint az őrült. 

-Srácok reggeli.-hallottam Niall hangját a konyhából.

-Harry..-kiabáltam, de a számat befogta, méghozzá saját ajkaival. 

Mohón falta ajkaim, óvatosan csókolt, és úgy éreztem vigyáz rám mint egy régi porcelánbabára, ami kényes és bármely pillanatban összetörhet szorítása közt. 

Gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot és egy toppot, majd megvártam Harryt míg felöltözik és együtt vonultunk ki a már teljes létszámú konyhába, de meglepődtünk mivel +1 főre nem számítottunk.

-Belefért még egy gyors menet?-kérdezte Louis szemöldök vonogatva.

-Nem, Louis.-forgattam meg a szemem.

-Akkor kettő? Még jobb.-röhögött fel az egész asztal, én pedig elvörösödtem mint egy paradicsom.

-Sziasztok.-köszönt Paul. 

-Mit keresel itt?-kérdezte Louis.

-Ha nem vágnál a szavamba elmondanám esetleg. Rossz hírekkel jövök. Az első hogy ma visszamegyünk Londonba, mert rengeteg munka van. Új dalokat kell írni srácok, és nemsokára elő kell rukkolnunk egy új albummal. Következő hogy a turné egy héttel rövidebb lesz, aminek ti örültök, de sajnos a lányok már nem jöhetnek velünk. Taylor ha nagyon akar igen, de Brook sajnos nem.-mondta mire kiesett a villa a kezemből.

Harry szemszöge

" a lányok már nem jöhetnek velünk.." "Brook sajnos nem"

Ez a két mondat visszhangzott a fejemben. 

-De miért?-csattantam fel ingerülten. 

-A menedzsmentet nem bírálhatom felül Harry akármennyire is szeretném. Próbáltam menteni ami még menthető, de ezt sajnos már nem tudtam. Taylor csak azért maradhat, mert nem jár senkivel a bandából. Sajnálom Harry én megpróbáltam, lobbiztam, nem is egyszer, de.. nem ment.

-Miért pont Brook nem?-kérdeztem idegesen.

Elöntött a méreg, kettős érzelmek kavarogtak bennem. Úgy éreztem magam, mint egy 5 éves kisfiú, akit éppen elszakítottak a legkedvesebb játékától, de ez nem jó hasonlat, mert Brook nekem minden, csak nem játék. Nem tudtam mit tegyek, elfogadjam-e vagy őrjöngjek.. nem volt sok választásom. Ahogy Brookra pillantottam, láttam a fájdalmat a szemében, ahogy gyűlnek benne a könnyek. Az asztal alatt kezére simítottam enyémet, amit erősen megszorított. Fájt, hogy elválasztanak tőle.. mindennél jobban sértett, marta a szívem.

-Azért Brook, mert a menedzsment szerint elvonja a figyelmed, nem tudsz jól teljesíteni, és fáj belátni de lehet hogy valamennyire igazuk van. Nem őket pártolom, félreértés ne essék, de egy hónapot ki fogtok bírni, ahogy a többiek is teszik.

-Harry.. ki fogjuk bírni.-nézett rám és bólintott.

Mintha nem is engem, hanem magát akarta volna meggyőzni. Nem akarom elveszíteni, nem akarom hogy távol legyen.. nem akarom hogy 1 hónapot elválasztva kelljen töltenünk.

-Rendben. Kezdjetek pakolni srácok, minden rendben lesz, majd a gépen átbeszélitek hogyan tovább. Londonban találkozunk.-mondta és mintha mi sem történt volna sietősen elviharzott.

Nem szólalt meg senki, a csend rettentő kínos volt, még a légy zümmögését is hallani lehetett. Nem tudtuk mit kéne mondani, mi lenne megfelelő ebben a helyzetben. 

Miközben még mindig Brook kezét szorongattam, a srácok hol Brookra hol rám pillantgattak.

Brook

Elszomorodtam. Mintha kitépték volna a szívem egy darabját. Ez az 5 srác, annyira a szívemhez nőtt, eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy elszakadjak tőlük, akár csak egy kisebb időre is, de most nincs más választásom, muszáj kibírnom.. vagyis kibírnunk ezt a pár hetet. Lassan a srácok elindultak pakolni, én pedig még mindig ott ültem a konyhaszéken felhúzott lábakkal, és bámultam magam elé a semmibe. Felálltam és kiálltam az erkélyre, ahol a virító nap boldogan szambázott az ég legtetején. A fák burjánzottak, a szétszórt virágokba gyengéden bele-bele kapott az enyhén még hűvös szél. Ide oda pillantgattam, néztem a szerelmes párokat ahogy nevetve, boldogan teszik meg az utat a tengerpartig. Ilyenkor átkozom el, hogy olyan buta voltam, hogy egy világhírű szupersztárba szerettem bele. Nem bánom, mert szeretem, de ilyenkor nagyon nehéz nekünk. Félek hogy a kapcsolatunk esetleg nem lesz elég erős hogy kibírja a külön töltött periódust, de muszáj bíznom.. muszáj hinnem, hogy a lehető legjobb formában kerülünk ki ebből a szituációból. 

Hirtelen 2 kar fonódott derekamra, magához ölelt, szorított. Nem volt kétséges, hogy ki az illető, illata azonnal bekúszott orromba, amit jólesően beszívtam. Mosolygásra késztetett apró gesztusa, azonnal elöntött a megnyugvás.

-Szeretlek Brook.. minden rendben lesz.-nyomott apró puszi nyakamra, mire kirázott a hideg és megremegtek térdeim.
Mikor meglátom Őt, hasamban a lepkék felébrednek és csak úgy verdesnek. Térdeim beleremegnek mikor meglátom, mikor hallom a nevét, szívem hevesebben dübörög.
-Imádom, hogy még mindig ilyeneket váltok ki belőled.-suttogta.
-Imádom, hogy te vagy az aki ezeket kiváltja belőlem.-válaszoltam.

Elvonultunk a szobánkba pakolni, ami abból állt a srácok részéről, hogy mindent gyűrőtten begyűrtek a bőröndbe, ami "összement" állításuk szerint. Már semmi sem volt ugyan olyan, mindenki szomorkásan, a még ránk váró elválás tudatában pakolászott, tudtuk hogy életünk egy szakasza itt egy kis időre lezárul és tehetetlenek voltunk. Mint egy ember, ki ártatlan, de leláncolták, mozdulni nem tudott akkor sem ha minden erejével megfeszülve próbálta letépni láncait, mindhiába.

~*~

Pár óra múlva már a srácok magángépén ültünk, de sehol nem hangzott nevetés, kacagás, ökörködés, "éhes vagyok", semmi, csak a mellettem ülő Harry halk levegővétele. 

-Srácok, ne vegyük ezt ilyen véresen komolyan. Ki fogjátok bírni, ti ott lesztek egymásnak, de nekem senkim nem marad. Hazaköltözöm, így lesz a legjobb. Nem sokára újra látjuk egymást, és minden pillanatban gondolni fogok rátok.-mosolyodtam el. 

-Hívni foglak.-suttogta Harry.

-Várni fogom.-nyomtam csókot ajkaira.

-Majd néha összeülünk kamerázni.-mosolygott Niall. 

-Mindig, ha csak szabadidőnk van.-kontrázta Louis, mire csak mosolyogni tudtam. 

Az út hátralévő része, jókedvben telt, mindenki ponékodott, Harry vicceket mondott, amit nemhogy mi, de szerintem még Ő se értett, elkezdődtek a sztorizgatások, a közösen töltött időnk legviccesebb pillanatairól, szóba kerültek a szerelmek, a bulik, jól esett nosztalgiázni, és közben reménykedni, hogy a jelenleg fennálló szituáció a legjobban fog elsülni és a barátságunk és szerelmünk kibírja a távolságot és a kapcsolatok megerősödnek. 

2 óra múlva landoltunk a már ismerős Heathrow repülőtéren, ahol foglaltam jegyet a holnap induló magyarországi járatra, miközben Harry szomorúan próbálta kivenni arckifejezésemből mit érezhetek, mire gondolhatok. 

Mire visszaértünk a One Direction villába, már a nap is lement, és mindenki jobbnak látta, ha aludni megy, nagyon fáradtak voltunk, elég sok idő az út Miami-tól, Londonig. Harry ölébe véve felcipelt, befeketett az ágyba, leráncigálta rólam a nadrágom, levette a pólóm, majd adott egyet a bőröndből az övéi közül, majd miután ő is átöltötözött, mellkasára húzott, s egy lágy puszit nyomva homlokomra leoltotta a villanyt. 

-Szeretlek.-suttogta.

Chapter 35

KEVDES OLVASÓK!

Mint már megszokhattátok, most is késve hoztam a fejezetet és ez nagyon sajnálom,

de elképzelhetetlenül sok dolgom van, de sietek mindig amennyire csak tudok. 

Hálás vagyok a 7700 megtekintésért, nagyon köszönöm, ti vagytok a legjobb

olvasók. Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó olvasást

Ölel L*

zene

Miután Taylornak segítettem találni egy megfelelő ruhát az esti partyra amit a srácok rendeznek, saját maguknak és még pár itteni barátjuknak. Letelepedtem a konyhapulthoz és a már fogyó félben lévő műzlisdoboz, maradék tartalmát kiürítettem egy öblös tálba és egy kis joghurttal megspékelve kellemesen falatoztam. Harry közben a mai programunkat ecsetelte, nagyon lelkesen,miszerint ez a mi napunk, csak ketten fogjuk eltölteni. Miután megreggeliztem, Harry beterelt a szobánkba, hogy minél gyorsabban készüljek, mert hosszú napunk lesz. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, megmosakodtam, rendbe szedtem magam és nem több mint 20 perc múlva kézenfogva léptünk ki Harryvel a közös lakosztályunk ajtaján. A szél lágyan fújt, a nap forrón perzselte bőröm, miközben Harry hüvelykujjával lágyan kézfejem simogatta. 

-Szeretlek, ugye tudod?-mondta végül, kicsit letörten. 

-Igen tudom.-mosolyogtam rá.

Nem mondtam neki semmi mást, attól függetlenül hogy én is nagyon szeretem őt, de bizonyítania kell, kicsit tepernie azért, hogy elfelejtsem a tegnapit. Megbocsátottam neki, de attól még rosszul esett amit tett, akkor is ha nem komolyan gondolta.

10 perc séta után letelepedtünk egy szimpatikus helyen a part szélén, majd Harry unszolására bementünk a vízbe, és csak szimplán jól éreztük magunkat. Ölébe kapott, lábaimat átfontam derekán, és arcán végigsimítva egy lágy csókkal jutalmaztam, de  neki ennyi nem volt elég. Letett a vízbe, egyik kezét derekamre vezette, míg a másikkal arcom birizgálta. 

Kifeküdtünk a napra, s miközben jólesően süttettük magunkat beszélgettünk. Fejemet Harry mellkasára döntöttem, ő pedig kézfejét hasamon nyugtatta. 

-Jól érzed magad?-pillatott rám. 

-Veled? Bárhol.-nyomtam puszit ajkaira, és elmosolyodtam. 

Teljes szívemből szeretem Harryt, és bár ha nem is megyünk sokszor randira, kisebb gesztusokból érzem hogy ő is szeret engem, úgy érzem hogy ő lehet az, ő lehet az akivel leélném a hátralévő életem, a nagy ő.

12 órakor, nehezen bár, de feltápászkodtunk és elindultunk ebédelni, egy a parthoz közeli étterembe. 

Egy óriás pizzát ettünk ketten, ami tényleg orbitális méretű volt. Én 2 szeletet ettem, úgyhogy Harrynek kellett megbirkóznia a maradékkal. Rengeteg téma szóba került az ebéd során, a banda, a turné, az iskola, és megkérte hogy menjek vele haza, Holmes Chapelbe, csak mi ketten, és a srácokat Miamiban hagyjuk, és majd találkozunk a turné helyszínén. Kicsit vonakodva, de beleegyeztem az ötletbe, nem azért mert nem szeretném megismerni a családját, mindennél jobban szeretném, de félek hogy nem fogok nekik tetszeni, és azért ez mégis létfontosságú lenne.
Miután végeztünk az ebéddel, és Harry kiosztott pár (több száz) autogrammot, elindultunk a központba, vásárolni.
-Harry nem kell vásárolnod velem, tudom hogy nem akarod. Nem kell feláldoznod magad.-mondtam neki.
-Érted bármit.-nyomott puszit homlokomra.
Szerintem utólag megbánta ezt a kijelentést, mivel minden boltba be kellett mennünk, és nem csak magamnak, hanem Harrynek és a srácoknak is vettünk ruhákat és új dolgokat, mert ugye a szupersztárok nem járhatnak ugyan abban a ruhában 1 évig. 6 óra felé végeztünk, már mindketten meggyötörtek voltunk, úgy éreztem a lábaim leszakadnak.
Haza siettünk és lepakoltuk a csomagokat.
-Öltözz csinosan.-kacsintott rám Harry, és elvonult a Zayn szobájában lévő zuhanyzóba.
A többiek már nagyban készülődtek a bulira, minden tele volt nasival és piával, már a DJ pultot is beüzemelték, már a hangulat is megvolt, pedig még csak 4en voltak. Taylor még készülődött.
Ahelyett hogy másokon gondolkoztam, inkább elvonultam zuhanyozni és keresni egy megfelő ruhát.

Végül egy nem is túl kihívó, és nem is túl estélyi ruhát választottam, de hogy véletlen se essek pofára, behívtam legkedvencebb arab barátomat. 

-Hűű, gyönyörű vagy. Tökéletes. Harry el fog ájulni azt garantálom.

-Köszönöm Zayn, nagyon szeretlek.-öleltem szorosan magamhoz, majd miután távozott a szobából befejeztem a sminkem majd Harry kiabálására kiléptem a szobából. 

-Ezt nem hiszem el.-bámult tátott szájjal. -Eszméletlenül nézel ki.-mondta végül, mire csak megcsókoltam, majd kezem az övére kulcsoltam. 

-Te sem nézel ki rosszul.-kacsintottam rá végül.

Limuzinnal mentünk, mint végül kiderült a kikötőbe. Rengeteg hajó és jacht állt a kikötőben, a sötétben minden kivilágítva, eszméletlen látvány volt. 

-Jónapot Hölgyem.-csókolt kezet egy 50 körüli férfi. -Főnök.-bólintott végül Harrynek, mire felnevettem. 

-Na mivan, már maffiavezér vagy, főnök?-nevettem. 

-Természetesen.-horkantott. 

Felvezettek minket egy óriási jachtra, ami teljesen üres volt, csak egy apró asztal állt a közepén gyertyafénybe burkolózva.

Harry kihúzta nekem a széket hogy leülhessek, majd velem szembe letelepedett és némaságba burkolózva ültünk egymással szemben. Nem kellett mondanunk semmit, nem éreztünk késztetést hogy megtörjük a csendet, nem volt kínos. Értettük egymást szavak nélkül is, pillantésokból is, jól esett a csend ahogy rám pillantott, ahogy rámmosolygott.

-Én is szeretlek Harry.-mondtam ki végül, mire ő csak elmosolyodott, felállt és kézen fogva felhúzott és beindította a magnót és táncolni kezdtünk. Fejem vállára hajtottam, míg kezeit csípőmön nyugtatta. 

-Örökre veled akarok lenni.-suttogta a fülembe.

-Én is Harry.. minden vágyam, hogy örökre szerethesselek.-suttogtam. 

Az egész este nagyon romantikus volt, megvacsoráztunk, táncoltunk, még énekelt is nekem, majd 10 óra felé, mindent megköszöntünk, és beszálltunk a limuzin kényelmes hátsó ülésére, ahol romantikus zene és pezsgő várt minket. 

-Köszönöm ezt az estét Harry, csodálatos volt, de nem kell rám költs. Már az ajándék, hogy szeretsz.-pusziltam meg arcát.

-Ez nem költés..szeretlek és bármint megtennék azért hogy boldognak lássalak. 

30 perc múlva, már a lakosztály ajtajában álltunk, ahova kissé félve léptünk be, mivel furcsa hangok szűrődtek ki, az üvöltő zenét túlharsogva. 

Úgy látszik a hangulat már a tetőfokára hágott. Azt hittem hogy a "pár itteni ismerős" 10 embert jelent, de ha nem voltunk vagy 100-an akkor hazudnék. Mindenki táncolt, ivott, vagy éppen egy-egy ismeretlennel smárolt.

Amint beléptünk egy lány Harry nyakába ugrott és elráncigálta őt mellőlem a táncparkett közepére, és "vonzón" simult barátomhoz. Beszéltem pár szót Niallel, Ő volt az egyetlen Zaynen kívül aki normál állapotban volt és beszélni is lehetett vele. Harryre pillantottam aki a táncparkett közepén ugyanúgy, de már nem csak 1 lánnyal, hanem legalább hárommal. Nem bírtam és nem is akartam tovább nézni. 

Mikor úgy tűnt, hogy senki nem figyelt rám pár könnyed lépéssel kislisszoltam a teraszra, majd felbontottam az eddig még használatlan cigis dobozom. A szál engedékenyen simult az ujjaimba, miközben számhoz emeltem azt és meggyújtottam a végét. A mérgező anyag jólesően pihent meg tüdőmben ezzel megnyugtatva az idegeimet. A fejem pár pillanat erejéig kiürült, csak a cigaretta amúgy rossz ízére koncentráltam, s azokra a mély lélegzetvételekre melyekkel magamba jutottam a nikotint.

A korlátra támaszkodtam és a kerítést körbeölelő bokrok sötéten magasokdtak, míg a fák kopasz ágai horrorfilmbe illően nyújtóztak a komor felhők fölé, miközben a köd nem nagyon engedett távolabb szemlélni. Pár perc múlva elnyomtam a még pislákoló csikket, és műmosolyt erőltetve arcomra visszaléptem a lakosztályba, reménykedve hogy senki nem vette észre az eltünésem. Harry a falnak támaszkodva pillantgatott körbe, úgy tűnik elege lett a csajokból. Mellé léptem és vállára hajtottam a fejem. 

-Ne haragudj, én sajná..-kezdte de nem engedtem hogy befejezze. 

-Nem haragszom.-állítottam le, mielőtt belemerülünk a témába.

Még sokáig táncoltunk, elég sokat ittak a vendégek, a directionös fiúk nem nagyon, sőt volt példa hogy egy kortyot sem. 12-kor elkezdtek távozni a vendégek, majd olyan fél 1 körül már csak mi voltunk és a rengeteg szemét. Úgy ítéltük meg hogy ehhez már túl fáradtak vagyunk, így másnapra hagyjuk a a takarítást. 

Mindenki bevonult a saját szobájába. Harry már nagyban aludt, mikor én még zuhanyoztam. Kimentem még egy üveg vízért, mikor Zayn szobájából furcsa hangokat hallottam és próbáltam bemenni, de az ajtó zárva volt. 

-Zayn.. engedj be, így nem tudok segíteni.-dörömböltem. 

Végül úgy tűnik, szavaim célba értek mivel az ajtó zárja kattant, és bejutást kaptam az adott szobába.

Aggodalmasan néztem végig meggörnyedt, térdelő alakján, miközben megkapaszkodott a vécé szélében, s megtámaszkodott a taposón. Rossz volt így látni, a hangokról nem is beszélve... Öklendezett, köhögött és próbált rávenni, hogy menjek ki mielőtt én is rosszul leszek.

-Jobban vagy?-kérdeztem.

-Mindent kiadtam azt hiszem.-nevetett fel kínosan. 

-Gyere feküdj le.-mondtam és az ágyba tuszkoltam. 

Kisiettem és hiper gyorsasággal készítettem egy forró teát majd a kezébe nyomtam egy kapszula társaságában.

-Ettől jobban leszel.-mondtam. 

-Te tényleg egy angyal vagy.-motyogta. 

-Csak próbálok segíteni. -válaszoltam. 

Mikor úgy tűnt elaludt kiszlalomoztam halkan a szobából és leültem a pulthoz és én is megittam egy pohár gőzölgő teát, ami nagyon jól esett, azon a hideg, esős éjjelen.

Elindultam aludni, de nem jutottam el szobámig, mert mikor bepillantottam Zayn szobájába  szembe találtam magam a vacogó, verejtékező fiúval. Borzalmas állapotban volt.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és letelepedtem a remegő fiú mellé, miközben az ágyon támaszkodtam. Nyugtató simogatásba kezdtem. Szórakozottan birizgáltam kócos tincseit, aggodalmasan simítottam végig meg-meg remegő vállain, míg nem megnyugodva tapasztaltam, hogy ha lassan is, de szemhéjai felengednek a görcsös szorításból és remegése is csillapodik. 

Az óra lassan hármat mutatott,de nem voltam hajlandó elmozdulni beteg barátom mellől, míg nem tapasztaltam hogy láza lejjebb megy és és ő nyugodtan alszik. 

Felelősségemnek éreztem hogy gondoskodjak róla, de végül nagy nehezen otthagytam az egyre csak múló  késői órákban.

Chapter 34

KEDVES OLVASÓK!

Mint ti is észrevehettétek az oldalnak saját kezűleg gyártottam
új design-t, és remélem tetszik nektek, elég sokat
dolgoztam vele.Sajnálom, de már megszokhattátok, hogy az utóbbi időben
elég lassan hozom a részeket, de eléggé összejöttek most a dolgok.
 Teljesen meghatódtam, mikormegláttam  az 6000+ látogatót, majdnem elsírtam magam, nagyon hálás vagyok el sem tudom mondani mennyire. A mostani fejezet hosszabb lesz, új szereplőkkel,
izgalmas eseményekkel. A mostani fejezet a történet felét fogja jelenteni  jóformán.

Tényleg nagyon köszönök mindent, és ne felejtsetek el megjegyzéseket hagyni!

Jó olvasást
L*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zene

Ahogy múlt az este, mindenki egyre jobban szórakozott. Rengeteget táncoltunk, én főleg Harry oldalán, de megesett hogy a One Direction többi tagja is magáénak élvezett egy-egy tánc erejéig. 

A srácok a bárba mentek, míg én leültem egy bőr kanapéra és körbeszemléltem. Még most sem tudom elhinni, hogy ilyen körökben mozgok, és hogy mindenki elfogad, nem ellenséges. A legnagyobb sztárok is megdicsértek, mint a ruhám, mint a karrierem modellként valamint táncosként, de amúgy is, nagyon kedvesek és teljesen elfogadóak. 

-Mit csinál egy ilyen gyönyörű hölgy egyedül?-süppedt be a kanapé mellettem. 

-A barátját várja az italával.-forgattam meg a szemem majd a mellettem ülőre pillantottam. Először nem tudtam kivenni arcát, de végül felismertem benne a The Wanted egyik tagját. 

-Van barátod? Kár..-húzta el a száját.

Már nagyban imádkoztam hogy Harry végre visszaérjen azzal az itallal, és kimentsen. 

-Amúgy nagyon jól áll a vörös.-kacsintott a mellettem ülő. 

Szerencsére, úgy tűnik meghallották imámat, Harry mellém lépett, és kezét nyújtva felsegített majd egy csókot nyomott ajkaimra. Az udvarlóm, szúrós tekintettel meredt barátomra, mi pedig arrébb sétáltunk a bandánk többi tagjához. 

Louis egy szemüveget viselt fejjel lefelé (?), Zayn elég józan volt Liammel együtt, Niall meg éppen a klub éléstárát fogyasztotta ki, az asztalnál ült, maga előtt egy nagy pizzával, tésztával és sütikkel.

Harry Zayn mellé ült, míg én Niall mellett pihentem le egy kicsit. 

-Kérsz?-kérdezte tele szájjal, és felém nyújtott egy pizza szeletet, amire először furcsán pillantottam, de végül elfogadtam és majszolni kezdtem, végül sütit is ettem, sőt, mindent megkóstoltam amit Niall előtt találtam. 

-Jesszusom, mindjárt kipukkadok.-sóhajtottam hátradőlve Harry mellett. 

-Mi történt?-pillantott rám Liam. 

-Niallel kajáltam, és tudod, egy szelet pizza nem volt elég, mindent meg kellett kóstoljak. Azt hiszem mindjárt kidobom a taccsot.-nevettem fel kínosan, és szúrós tekintettel pillantottam az említettre, aki egy csirkecombbal harcolt. 

Felálltam és kiindultam a friss levegőre. Kilöktem magam előtt a hátsó kijáratot, és megpillantottam fekete hajú, arab barátomat a járdán kuporogva, keservesen sírni. Elfogott a sírógörcs, mellé rohantam, és szorosan magamhoz öleltem. Fogalmam sem volt arról, hogy mi baja, miért sír, de mellette voltam, mert erre volt szüksége. 

Zayn szorosan a mellkasomba fúrta a fejét, átölelt, és erősen magához szorított. 

-Zayn, mi a baj?-kérdeztem miután csillapodott zokogása.

-Nem érdemlem meg.. nem..-magyarázkodott, nem is nekem, inkább magának.

-De mit Zayn?

-Azt hogy ebben a bandában legyek, nem érdemlem meg. Perrievel is veszekedtem, közben szeretem őt, jobban mint valaha, és a srácokhoz sem állok olyan közel. 

-Zayn, nálad jobban senki nem illene négyük mellé. Tökéletes vagy ebbe a barndába, Perrie majd megbocsát. Isteni hangod van, ne hülyéskedj velem, és a srácokkal.. meg lehet változtatni ha eléggé akarod, és teszel érte. Ők mindig a legjobb barátaid lesznek, bármi történjék, és attól hogy nem töltötök olyan sok időt együtt.. atól még pontosan közéjük való vagy és mindig számíthatsz rájuk.-simogattam a tarkóját, miközben mégjobban hozzám bújt.

Már legalább 5 perce görnyedtünk, a hideg, nedves utca kövén, mikor Zayn megtörölte szemeit, légzése egyenletesebbé vált. 

-Jól vagy?-kérdeztem végül.

-Köszönöm. Nagyon hálás vagyok, nem tudom mi lenne velem nélküled.-hálákodott.

-Mindenki megtette volna.-feleltem neki gondolkodás nélkül.

-Ja..persze. Nem mindenki olyan mint te.-ölelt át, mégegyszer utoljára, majd felsegített a járdáról, és kézen fogva visszaráncigált a klubba.

Leültünk a srácok mellé, akik azonnal érdeklődni kezdtek hogy merre jártunk, de annyiban maradtunk, hogy Zayn telefonált, én meg friss levegőt szívtam. 

-Holnap elkéne menjek fodrászhoz..-húzta a száját Zayn.

-És mi akadályoz?-kérdeztem. 

-Hogy lusta vagyok.-röhögött fel kínosan. 

-Na jó, ez titok lett volna, de mikor 15 voltam dolgoztam fordrászatban, úgyhogy ha gondolod, megcsinálom neked..-ajánlottam fel, kicsit megbánva végül, mivel ha Zayn haját elrontom, akkor atomrobbanás fog bekövetkezni. 

-Rendben. Tied vagyok.-kacsintott.

~*~

Reggel hangos ordításra ébredtem, elképzelni sem tudtam mit csinálnak ezek öten. Kikecmeregtem az ágyból, és vontatott léptekkel kiszlalomoztam a konyhába, és kszakadt belőlem a nevetés.

Niall állt a konyha közepén, makarónit készített, egy turmixolóval, és az egész földkerekség csupa szósz volt, Niall haja, ruhái, az összes bútor. Mintha valami apokalipszis lett volna. 

A srácok is csatlakoztak hozzám, fetrengve figyeltük Niallt, aki hangosan szitkozódott.

-Ne röhögjetek már, ez nem vicces. Meg is halhattam volna.-mondta.

Louis lemártott egy kis szószt a szőkeség válláról, és befalta ujját, hogy megkóstolja.

-Legalább finom.-vont vállat.

-Amúgy csak nekem nem fér össze a makaróni és a turmixgép?-vontam fel a szemöldököm furcsállóan, mire minden fiú vállat rántott és elindult a nappaliba. 

Felballagtam a szobámba felöltözni, nem készültem ma semmi érdekesre.

-Zayn, akkor most megcsináljuk?-kérdeztem tőle, miközben leültem a kanapéra Harry ölébe.

-Mehetünk.-pattant fel, és bevonult a fürdőszobába, majd visszatért egy csomó kellékkel.

Leült az ebédlőasztalhoz egy székre, és magáracsavart egy köpenyt, majd bólintással jelezte hogy kezdhetjük. Fekete festékkel visszafestettem neki, az elöl ágadozó szőke tincset, kicsi téppettebbre vágtam neki, kicsit rosszfiúsra. Alul és oldalt kicsit felnyírtam a haját, és 1 óra alatt kész is voltam.
Láttam Zayn arcán a végigsuhanó félelmet, mikor elvette a tükröt, majd belepillantott. Megforgatta fejét, hogy mindenhol alaposan szemügyre vehesse, majd felém fordult.
-Nem tetszik.. egyszerűen.. imádom.-ugrott a nyakamba mint egy ötéves kisfiú. Berohant a srácokhoz, engem is magával rángatva, majd feléjük fordult.
-Na milyen?-érdeklődött.

-Királyul néz ki. Nagyon tetszik.-mondták, majd elismerően néztek rám. 

-Az enyémet is megcsinálod majd?-kérdezte Liam. 

-Ha szeretnéd.-vontam vállat.

Miután Zaynnel elpakoltuk a kellékeket, mindenki elment fürdő ruhát felvenni, majd indultunk a strandra. Vagyis indultunk volna. Hangos kopogást hallottunk a bejárati ajtón. Louis ment ajtót nyitni, de amit láttunk, az mindenkit meglepett. 

-Sziasztok.-köszönt nyávogva. 

Elkerekedett szemmel bámultam a szőkeséget, de nem voltam vele egyedül, a srácoknak az álla is a padlót verdeste.

-Te mit keresel itt?-kérdezte Liam döbbenten. 

-Titeket. Ez volt a turném utolsó helyszíne, és gondoltam egy ideig veletek tartok a turnén, ha nem bánjátok, bár a menedzsereink már mindent tisztáztak. 

-Szia, Brook J. Johnson vagyok, Harry barátnője.-léptem oda hozzá, hatalmas mosollyal az arcomon, ami látszott hogy nem tetszik neki.

-Taylor Swift.-mondta és végül enyémbe helyezte tenyerét.
Miután az új vendégünk is méltóztatott átöltöznim és összepakolni 5 évre elég cuccot, lesétáltunk a tengerpartra. Legtöbbször Harry társaságát kereste, de egyáltalán nem zavart, én Zaynnel ütöttem el addig az  időt.
-Gyere velem, le akarom rázni ezt a..nőt.-fújta ki a levegőt végül, és kérdőn pillantott rám, amire én csak egy bólintással váaszoltam. Jó, persze hogy zavar, hogy a barátomra nyáladzik az új csaj, de bízom Harryben, és próbálok nem kételkedni benne, abban hogy szeret, és kitart mellettem.
-Hová megyünk szupersztár?-fordultam pakisztáni barátom felé.
-Enni, mert itt helyben éhen pusztulok.-nevetett fel.
Végül a Taco Bell mellett döntöttünk, és jóízűen megebédeltünk. Nagyon sokat beszélgettünk, és nevettünk, megkockáztatom, hogy annak ellenére hogy Harry a pasim, Zayn közelebb áll hozzám, mint személyiségben, mint kapcsolatban.
Végül feltápászkodtunk, és miután kértem Niallnek kaját,  visszafelé vettük az irányt, az általunk még 2 órával ezelőtt megcélzott partszakaszra, és nem is tévedtünk, mert már messziről lehetett hallani Taylor sikítozását. Láttam hogy Zayn keze ökölbe szorul, mire csak megráztam a fejem, és végül halkan mondtam neki:
-Kibírod..ha idegesít gondolj valami szépre, arra hogy milyen tökéletes a hajad.-mondtam.
-De egy egész nap azért már tényleg sok a hajamból.-nevetett fel, majd odaléptünk a többiekhez. Harry a vízben volt, nem meglepő Taylorral, a többiek meg kint feküdtek a parton.
-Niall.. Boldog Karácsonyt.-mondtam, mire az említett a nyakamba ugrott, és hosszú hálálkodás után majszolni kezdett.
-Ez nem akar lekopni?-kérdezte Zayn a srácoktól, miközben Taylor felé bökött fejével. -Már nem azért, de nekünk nincs beleszólásunk hogy velünk jöhet-e?
-Nincs sajnos, mert Paul azt mondta, jót tesz a hírnevünknek ha látják milyen jó kapcsolatot ápolunk más sztárokkal.-utánozta Liam Paul hangját, meglehetősen profin.
-De Harry látszólag nagyon élvezi.-forgattam meg a szemem.
-Tudod, Brook.. Harry szeret téged, de Taylor, nagyon hatékony. Addig idegesíti míg be nem adja a derekát, de előfordul mikor jó kedvvel csinálja, tudod mi sem értjük mit eszik rajta.

~*~

-Brook beszélhetnénk?-kérdezte Harry mikor beléptünk a lakosztályba. 

Intett nekem és a hálószobánk felé indult, én pedig mint egy kiskutya követtem. 

-Mondjad.-csuktam be az ajtót. 

-Haragszol rám valamiért?-kérdezte, nekem meg felszaladt a szemöldököm. 

-Én nem haragszom Harry, de mióta Taylor megjött, egy szót nem szóltál hozzám, bár volt mi elterelje a figyelmed.-utaltam Taylorra és a szűk bikinijére. 

-Mert..Ez igaz. Sajnálom, de nem hagy békén, meg régen láttam őt, és jó barátok vagyunk..-mondta mire elkerekedett a szemem. Mint egy végszóra Taylor lépett be a szobába, és sűrűn pislogva figyelte a helyzetet.

-Akkor kettesben hagylak a te kis barátoddal.-mondtam és a bőröndömet megfogva, átmentem Zayn szobájába, majd hangosan becsaptam az ajtót. A hangokból ítélve éppen zuhanyzott, így nem akartam megvárni, szóval a fürdőruhámra felvettem gyorsan egy rövidnadrágot és egy hasig érő pólót, majd felkapva a sportcipőmet futni indultam. Mikor kiléptem a hotelből, a forró levegő egyből megcsapta az arcom, és 5 perc futás után leizzasztott. Mindenfelé mentem, ötletem sem volt hol vagyok, még sosem jártam a város ezen részén, de a tenger ott csapkodta a homokos partot a bal oldalamon, így volt valami,ami támaszt nyújtott. Levetett ruháimat ledobáltam a homokba és átforrósodott testtel ugrottam szaltót a stégről. A víz bejárta a testem minden porcikáját, lehűtött és megmozgatta agysejtjeim. Sértődjek meg, és adjam oda Harryt Taylornak ilyen könnyen? Nem.. harcolni fogok érte, nem fogom feladni, Harry az enyém, mert.. mert nálam jobban nem szereti senki, mert én még magamat is feláldoznám érte. 

Kicsit dideregve ballagtam vissza átázott ruháimba a hotelbe, azt hitték valami hajléktalan vagyok, aki be akar tolakodni egy elegáns hotelbe, de miután megmutattam a szobakártyám sűrű bocsánatkérések közepette tessékeltek be a liftbe. 

Mikor beléptem a lakosztályba az meglehetősen csöndes volt és elhagyatott. Zayn szobájába mentem, aki csalódott tekintettel pillantott rám a párnák közül. 

-Jól vagy?-kérdezte, és az ágy szélére húzódott, és mellém telepedett. 

-Nem..-ráztam meg a fejem, és szorosan mellkasába fújtam a fejem, úgy zokogtam. Abban a pillanatban fogtam fel, hogy milyen érzés szeretni, de elhanyagolva lenni. Fájt hogy Harrynek fontosabb Taylor, és még neki áll följebb. Csalódottság és tehetelenség járta át a lelkem, nem tudtam tenni semmit azellen, hogy Harrynek én legyek a legfontosabb, de nem adom fel. Egyelőre nem.

-Sss..nem lesz baj, rám számíthatsz Bella. Szeretlek.-szorított még jobban, én pedig szipogva emeltem rá a tekintetem. 

-Én is szeretlek Zayn.-csordult ki szememből egy utolsó könnycsepp, és megpusziltam Zayn arcát.-Ha most megbocsájtasz van egy kis elintézni valóm.-mondtam és átviharzottam Harry szobájába, ahol Taylort találtam az ágyban, betakarózva, Harry pedig mellette ült, nézte a tévét. 

-Takarodj az ágyamból.-mosolyogtam Taylorra. 

-Harry..-fordult kérlelően barátom felé. 

-Hallottad.-vont vállat, majd rám kacsintott.

Taylor megsértődve vonult ki a szobából, hangos becsapva maga után az ajtót, és még kintről is hallani lehetett a szitkozódását. 

-Azt hittem sosem kaplak vissza. Nem vagy te olyan sértődős, vártam hogy mikor lépsz. Végre visszatért az én Brookom.-ölelt magához. -Jézusom, te remegsz, na spuri zuhanyozni.-szólt rám és betolt a fürdőszobába, majd kucslra zárta az ajtót.

-Harry, kinn felejtettem valamit.-mondtam. 

-Mit?-pillantott be, résnyire nyitva az ajtót.

-Téged.-mondtam, és berántottam a fürdőbe, majd mostmár véglegesen kulcsra zártam az ajtót.

Harry 

Berántott a fürdőbe, aminek nagyon örültem. 

-Brook..sosem foglak megcsalni, se Taylorral, se senkivel, csak téged szeretlek, másra nincs szükségem.-suttogtam szájába.

-Szeretlek Styles.-mondta, majd kibújtatott pólómból.

Ruhátlanul álltunk be a bepárásodott fürdőszoba zuhanyfülkéjébe, nem láttam őt, csak éreztem őt, érintését, ajkait, ahogy hozzámbújt, ahogy teste az enyémhez ért. A falnak nyomtam, mire kicsit felszisszent, de kéjesen túrt bele hajamba, és tovább falta ajkaim. Nem tudom mit akarok Taylortól, mikor itt van nekem Brook. Keresve sem találnék jobbat. Gyönyörű, kívül- belül, nem tudnék nélküle élni. Ma is, mikor Zaynnel elment valahová, akkor is csak rá tudtam gondolni, csak ő járt az eszemben. Nem tudom hogy tudnék létezni nélküle. 

Végigsimítottam tökéletes testén, és újra visszatértem ajkai kényeztetéséhez, ami ellen nem tiltakozott.

-Srácok..-rángatta Louis a kilincset.-Hmm.. biztos elromlott a kilincs. Furcsa, na mindegy, igyekezzetek bulizni megyünk.

-Sosem utáltalak még ennyire Louis.-kiabáltam ki neki, és kisegítettem, Brookot a zuhanyfülkéből. 

Brook

Miután Louis félbeszakította az eseményeket, Harry segítségével kikászálódtam a zuhanyzóból, és a hajamat kezdtem rendbe rakni, míg Harry mellettem állva borotválkozott. Éppen elmerengtem a tükörben vámulva smaragdzöld tekintetét, mire orromra kent egy kis borotvahabot. 

-Na..ezt most miért kaptam?-biggyesztettem le ajkaim, tettetett feldúltsággal. 

-Hogy borotváld le a hatalmas bajszod.-húzta féloldalas mosolyra ajkait, én pedig csak kinyújtottam rá a nyelvem. 

-Utállak Styles.-mondtam sértődötten, és hátat fordítottam neki. 

-Dehogy utálsz.-pördített meg tengelyem körül, és ajkait enyémre tapasztotta, és csípőmre tekerte karjait. 

Harry segítségével sikerült a legkihívóbbruhát kiválasztani, de legyen ma gyereknap. Egy átlátszó, masnis ruhát választott, egy fekete szögecses magassarkúval, amit nem bántam. 

Fél óra múlva készen, kézen fogva léptünk ki a szobánkból, ahol a nappaliba már mindenki tűkön ülve várakozott. Zayn csak bólogatva nyugtázta a dolgokat, míg Niall sápítozott hogy éhes, Liam megdicsérte a ruhám, Louis pedig velünk kiabált hogy lassúak voltunk.

Taylor egy fekete, magasított nyakú ruhát viselt, persze vigyázni kell, nehogy megfázzon, de ez Miami. Most komolyan? 10 perces séta után megtaláltuk a klubbot, de mindegyikünk, Taylort kivéve, úgy volt vele, hogy nincs túl sok kedve lerészegedni és táncolni, így inkább elvonultunk egy kisebb pizzázóba, aminek Niall felettébb örült, Taylorral ellentétben, aki egész úton csak puffogott.

-Tudod, Swift, ha nem tetszik el is mehetsz, nem kell velünk jönnöd..-mondta Louis, mire elmosolyodtam, de féltem Taylor reakciójától.

-Rendben Tomlinson, ilyen unalmas társaságot még úgysem láttam. Harry jössz?-kérdezte. 

-Én maradok az unalmas barátaimmal, és a legunalmasabb barátnőmmel.-kulcsolta enyémre kezét,és puszit nyomott a fejemre.
Taylor feldúltan, sértődve elviharzott, mi pedig kérdőn pillantottunk utána. Teljesen meg van hibbanva.

-Remek lesz az elkövetkező 1 hónap.-nevetett fel kínosan Tomlinson.

~*~

Könnyes arccal ébredtem az éjszaka közepén. Nagyon rosszul éreztem magam, a fejem majd' szétrobannt. Harryre pillantottam aki békésen aludt. Halkan az ablakhoz ballagtam, és leültem elé, úgy bámultam a beszűrődő napsugarakat.

-Kicsim jól vagy?-dörmögött Harry álmosan.

-Igen, persze, csak nem tudok aludni, de feküdj le nyugodtan.-erőltettem halvány mosolyt az arcomra. 

-Dehogy fekszem, nem hagyom hogy egyedül virrassz. Gyere ide.-emelte meg a paplant maga mellett, ami alá kéjesen bemásztam. Magához húzott, hasam átkarolta jobb karjával míg másikkal hajamat birizgálta.

Brook

Reggel hangoskodásra ébredtem, már ha ez az időpont reggelnek volt nevezhető. 1 óra volt, és Harry hangját véltem hallani.

-Nem, Taylor, nem fogom felébreszteni Brookot, nem aludt jól, majd megkérdezed ha felébredt.-mondta, és visszajött a szobánkba. Lehunytam a szemem, hogy azt higyje alszom, bár tudtam hogy úgyis tudja hogy fenn vagyok.

-Ha még alszik a hercegnőm, nem adok neki csókot nehogy felébresszem. 

-Hmm..pont most ébredtem.-nevettem fel, és zöld íriszeibe fúrtam tekintetem. 

-Milyen szerencse, különben elmaradt volna a Styles reggeli.-mondta és lágy, szenvedélyes csókkal illete ajkaim

Chapter 33

KEDVES OLVASÓK!

Higgyétek el, rettenetesen szégyellem magam, mert nem hoztam részt,

már egy jó ideje, de bármennyire is törekedtem, sajnos nem sikerült, nem tudtam időt

szakítani erre,de a jó hír, hogy visszatértem, és mostantól sűrűbben jönnek a fejezetek.

Nagyon hálás vagyok a 4800+ oldalmegtekintésért, el sem hittem, hogy tényleg ennyien

olvassátok a blogot, nagyon sokat jelent.
Ez a fejezet kicsit rövidebb, de ígérem kárpótlásként, a következő fejezet
extra hosszú lesz, tele izgalmakkal.

 Jó olvasást.

Ölel, L*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zene

Harry

Brook elment lefeküdni, én meg a fiúk mellé ledobtam magam a kanapéra. 

-Milyen volt a tegnap estétek?-kérdezte Niall. 

-Tökéletes.-feleltem egyszerűen.

Még mindig a hideg ráz, ha visszagondolok a tegnapra, ahogy megbabonázott. Lassan kezdett a szoba elcsendesedni, mikor  arra eszméltem fel, hogy egyedül ülök a kanapén, az idegölő sötétben. Feltápászkodtam, és karjaim kinyújtva, mint egy zombi utánzat haladtam előre a szerintem jó irányba, míg végül megtaláltam a kilincset, és befeküdtem az ágyba, a már édesen szuszogó lány mellé.

Álmomból az eszméletlen forróság ébresztett. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Brookot, ki a mellkasomon nyugtatta fejét, haja, mint egy védelmező sál, nyakam köré fonódva. Hosszú levegővételeit nyugtató volt hallgatni, nem mozdultam hiszen nem akartam felébreszteni, de ez az állapot, nem volt sokáig tűrhető, így óvatosan próbáltam lehámozni karjait a testemről, mire felébredt.

-Kelni kell?-nyöszörögte félkómásan. 

-Nem, csak megfulladok a hajadtól.-mondtam, és egy apró puszit nyomtam feje búbjára. 

Átgördült másik oldalára, magára húzta a takarót, majd nemsokára vissza is aludt. Egy ideig elmerengtem arcán, a tökéletes ajkain, ő magán. 

A rajongóink közül is sokan hasonlítottak rá, hosszú haj, tökéletes alkat, igéző szemek, de nekem ő kell. 

Akár kreol bőre, akár halvány, akár festett vagy természetes színű a haja, mindeféleképpen kell nekem. Volt benne valami vonzó, talán a mosolya, vagy az a csillingelő nevetés.. 

Próbáltam halkan kivonszolni magam a konyhába, ahol a többiek már a konyhapult körül sorakoztak egy-egy bögre élénkítő kávéért. 

Niall éppen két emberre elég tojásrántottával az ölében, a képernyőre tapasztotta a szemeit, és a nickelodeont nézte. Louis egy fakanállal hadonászott.. hogy lehet valaki ennyire élénk?

-Jóreggelt.-köszöntött az említett felhőtlen jókedvvel. 

-Mire föl örülsz ennyire?-érdeklődtem. 

-Hivatalosak vagyunk egy buliba este. Csak hírességek, semmi idegen.-magyarázott, mire csak bólintottam, jelezve tudomásul vettem a hallottakat. 

Örültem hogy nem kell olyan partiban részt vennünk, ahol mindenki rajtunk lóg, és teljesen lesokkolódik a látványtól, ha meglátja a One Direction tagjait. Nem egoizmusból mondom, de sokkal jobb a saját köreidben maradni,mint az alsóbb szinteken vándorolni. Nehéz, és ha bár lehet hogy a buli feszélyezettlenebb, akkor sem éri meg kockáztatni az egész estédet. 

Brook még aludt, így úgy döntöttem letusolok. 

Bevonultam a  fürdőbe és megengedtem a forró vizet. Ledobáltam a ruháim és beálltam a forró, simogató víz alá. Testem beleborzongott ahogy a víz egy-egy cseppje végigfolyt rajta. 

Brook

Reggel a nap vakító fényére ébredtem. óvatosan, hunyorgova nyitottam ki a szemem, majd a mellettem lévő helyet kémleltem, ami üres volt. Feltápászkodtam és a közös konyha felé cammogtam, ahol csak Niall volt, bármilyen meglepő is. 

-Szia.-öleltem meg. 

-Jól aludtál?-kérdezte mosolyogva.

-Persze és te? Harryt nem láttad amúgy?

-Jól..és zuhanyzik.

-Van egy ötletem.-nevettem fel, mire Niall furcsállóan pillantott rám. A csaphoz siettem és azt kinyitottam, mire fentről hangos kiabálást hallottam. Niall fetrengett a nevetéstől, tőlem nem különben, együtt ültünk a konyhapultnak dőlve, és hangosan nevettünk. 

-Ki a..-rontott be Harry a konyhába,egy egy habcsókkal felsőtestén, mire kezeim magam elé emelve, böktem Niall felé. -Niall.. ezt még nagyon megbánod.-mondta és visszasietett az emeletre. 

-Brook.. ez bosszút kíván.-nézett rám szúrós szemekkel majd végül magához ölelt.-Ja..este partyba megyünk.-jegyezte meg, mire felkaptam a fejem, és tágra nyílt szemekkel pislogtam rá. 

-Oké.-vontam végül vállat, majd Harry után battyogtam az emeletre. 

~*~

-Zayn.-kiabáltam, mire a pakisztáni srác, félig készen besietett szobámba.

Az óra számlapján a kismutató már a 7-est csapdosta. Gyorsan eltelt a napunk, igazából csak szórakoztunk itthon, ma nem mozdultunk ki, majd holnap. 

-Igen Bella?-kérdezte, mire jólesően elmosolyodtam. 

-Mit vegyek fel?-pillantottam rá, mire csak túrkálni kezdett a szekrényemben, majd a kezembe nyomott pár megfelelőnek vélt darabot és elindult kifelé. 

-Zayn.-szóltam utána. -Jól vagy?-kérdeztem. 

-Persze..-ült le ágyam szélére.-Jól vagyok, örülök hogy tudunk pihenni egy kicsit.

-Jól van, csak azt hittem valami baj van. Köszönöm.-Baj az van, hisz a hajam még nem tökéletes. Nincs mit.-nyomott puszit homlokomra, majd maga után behúzva az ajtót, kisétált.
Beálltam a zuhany alá, hajat mostam, amit utána hullámosra szárítottam, majd egy lazább sminket kreáltam arcomra, és belebújtam a hosszú vérvörös ruhába, amit Zayn válaszott. Akkor biztos elegánsabb buli lesz ez, ha így ki kell öltözni.
Felvettem a cipőmet, majd lassan, még szokva a magas sarkakat, kiballagtam a nappali felé. Harry Niallel beszélgetett, majd mikor észrevett, feltűnően végigmért. Ajkai elnyíltak, de nem mondott semmit. Örültem hogy ilyen reakciót tudok belőle kiváltani, örülök hogy még meglepetést tudok neki okozni. Mindannyian szmokingban voltak, Harry haja össze vissza kóborolt. Közelebb sietett, majd magához húzva szenvedélyesen megcsókolt. 

Ujjainkat összefonva még egyszer végigmért, mikor már kezdtem kicsit kínosan érezni magam.

-Eszméletlenül nézel ki ma este, nem mintha máskor nem néznél ki úgy, de ma hihetetlenül gyönyörű vagy.-suttogta lágyan, és kezét, derekamra csúsztatta.

Lesétáltunk a hotel elé, ahol egy hatalmas fekete limuzin fogadott minket. Louis kinyitotta az ajtót, és elsőként hagytak beszállni, majd utánam egyesével befurakodtak. Zene lejátszó volt a limuzinban, ami már megadta az alaphangulatot, és pezsgőt is hűtöttek be, úgyhogy ez az este nagyon jónak ígérkezik. Koccintottunk a srácokkal, majd Louis felpattant tósztot mondani. 

-Hölgyeim és Uraim!-köszörülte meg a torkát-Nagyon örülök, hogy veletek élhetem át ezeket a pillanatokat, és Brook.. köszöntünk a mi bandánkban, innentől örökre hozzánk tartozol. Harry becsüld meg ezt a lányt, nagyon vigyázz rá, Niall te meg ne csámcsogj mikor beszélek.-üvöltötte, mire mindannyian nevetni kezdtünk. 

15 perc múlva megérkeztünk a helyszínre, ahol már rengetegen gyülekeztek, és a rengeteg alatt, hatalmas, orbitálisan nagy tömeget értek. Sok rajongó ácsorgott a klub előtt, hátha elcsíphett egy-egy autogrammot kedvencétől, de azért a fotósok sem hiányzotak. A srácok szálltak ki először, majd a végén Harry az ajtóhoz lépve segített ki a kocsiból. A vakuk csak villogtak, a srácok pózoltak, velem együtt. Aláírtam pár cetlit, majd bementem és ott vártam meg a srácokat.  

5 perc múlva mind utolértek, és együtt leadtuk a kabátjainkat, majd befelé indultunk. A teremben gyönyörű volt a díszítés, tele volt nyüzsgő pincérekkel, és nagyobbnál nagyobb sztárokkal. A srácok mindenkivel kezet fogtak, akit csak ismertek, majd én is megtaláltam a saját társaságom, Selena Gomeznél. 

-Selena?-kérdeztem.

-Ezt nem hiszem el.. Brook? Jézusom de rég láttalak..-sóhajtott majd magához szorított. 

-Mióta is? 10 éve talán.-nevettem. 

-Nagyon rég volt, még a mai napig emlékszem minden pillanatra. 

-Sel gyere már.-kiabáltam újdonsült barátnőmnek. Először féltem hogy ilyen távol leszek anyáéktól, itt Londonban, egy táborban, de végül örültem hogy elküldtek ide, hiszen sosem ismerhettem volna meg Selenát. Minden délután együtt játszottunk és úsztunk a medencében, még egy barátság táncot is csináltunk.

-Meg vagy.-kiáltott Selena, miközben a hátamra ugrott, és kacagva pillantott körbe. 

Bár még csak 2 napja ismerem, azt hiszem Selena nagyon aranyos lány. 

-A barátság táncunk.-nevettem fel hangosan, amihez ő is csatlakozott. 

-Igen.. Rázd rázd, körbe körbe, a legjobb barátnődet ölelve. Forogj, ugorj, táncolj vele, mert őt a legjobban szereted. Ő a legjobb barátnőm, sosem lesz már másé Ő.-énekelt kislányosan, mire csak elmosolyodtam. Milyen rég volt. 

Persze Selena, nagy sztár lett, és nem találkoztunk onnantól kezdve sajnos soha többé, de még tarottuk a kapcsolatot, ha néha időnk megengedte. 

-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte. 

-A barátommal jöttem, meg gondolom hallottad a táncos karriert, a versenyt amt megnyertem, meg mostanában mondelkedni kezdtem. 

-Ki a barátod?-kérdezte szemöldökhuzogatva.

-Harry.-mutattam a bongyorra, mire Ő széles mosolyra húzta ajkait. Gratulált nekünk, és azt mondta hogy nagyon egymáshoz illünk, ami remélem tényleg így van. 

Chapter 32

KEDVES OLVASÓK!

 Viszonylag régen hoztam részt, de itt szeretnék bocsánatot kérni, mert sajnos nagyon

sok dolgom volt, de meghoztam az új részt, és szeretném megköszönni a sok feliratkozót

és nem mellesleg a rengeteg megtekintést. Másrészt, az utóbbi a napokban elég sokszor

cserélődött az oldal dizájnja, és a mostani egyelőre végleges. Nagyon büszke vagyok rá, amellett,

hogy nem annyira jó, mint más oldalaknak, de én csináltam, saját kezűleg. Remélem elnyeri a tetszéseteket.Nem fecsegek tovább, jó olvasást.

Ölel L*

 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

  

 zene

A srácokkal, a nagy békülés után leültünk tévézni, és rengeteg akciófilmet néztünk meg, beleértve a Mátrixot és a James Bond 2 részét,amit eleinte még élveztem is, de már a sokadik film után eluntam magam, így beballagtam a szobámba, és felvettem egy kicsit melegebb öltözetet, majd sétálni indultam, a már hűvösebb, gyönyörű Francia fővárosba. A táj, a látványosságok, minden apró részlet lenyűgöző volt. Ahogy a szerelmes párok sétáltak egymásba karolva, és bőszen falták egymás ajkait, azt kívántam, Harrynek bárcsak én lennék a legfontosabb, és nem más emberekkel, és dolgokkal kéne versenyeznem. Kicsit elhanyagolva érzem magam, most is kibékültünk, és leültünk tévézni. Én nem ilyen vagyok, nem vagyok olyan, aki valaki miatt maga alatt van. Brook szedd össze magad. Ahogy sétáltam elmerengtem az emberek arckifejezésein, ahogy másokat fürkésznek, ahogy rohannak, a már kihalt, szürke utcákon.
Mélyen beszívtam a friss levegőt, majd meggyújtottam egy szál cigit. Lehet hogy rossz, sőt biztosan az, de mostanában, rá vagyok kényszerülve, hogy elszívjak egyet-egyet, nem azért mert olyan rossz életem van. Igen sokat panaszkodom, igen.. nekem is fájnak dolgok, de soha életemben nem volt ilyen, mindig belevaló voltam, nem féltem lépni, nem változtam ennyit egy srácért. Sosem szerettem még ennyire senkit mint Harryt.
-Brook.. Brook.-hallottam az ismerős dörmögő hangot, hátam mögül, és megláttam Harryt aki mögöttem loholt. Gyorsan eltapostam a cigit és megszólaltam.
-Mit csinálsz Harry?-simítottam meg arcát,miközben a homlokát enyémnek döntötte.
Forró, ziláló leheletét éreztem a nyakamon, majd arcom a tenyerei közé fogta.
-Azt mondták, megéri azután futni, akit szeretsz.-lihegte, mire elpirultam.
-És engem szeretsz?-kérdeztem remegő hangon.
-Az életemnél is jobban.-suttogta, majd közelebb húzott és megcsókolt. Ez a csókja más volt mint mindegyik azelőtt, ebben benne volt minden. Egyre közelebb húzott, azt akartam hogy testünk eggyé olvadjon, hogy egy mm se válasszon el minket egymáshoz. Közel akartam tudni magamhoz, közelebb mint valaha.
-Szeretlek.-nyögte halkan, mikor eltávolodott tőlem, és szorosan megölelt.
-Én is szeretlek Harry.-suttogtam a szájába, majd karjai közé fúrtam magam, és szorosan bújtam mellkasába.
-Menjünk, mert ha itt állunk egy helyben megfázol.-terítette hátamra szürke kapucnis pulcsiját, melynek mélyen beszívtam illatát. Kezét enyémre kulcsolta, és így ballagtunk tovább az elhagyatott utcákon.
-Várj itt.-mondta és elszaladt.
Most hova ment? Ötletem sem volt mire készül, hogy mit akarhat, hogy hova szaladt. 2 percig forogtam körbe és körbe, hogy megtaláljam tekintetemmel,de egyszer csak előttem termett egy nagy csokor rózsával.
-Jézusom, köszönöm Harry.. ez gyönyörű.-pirultam el, és vettem el az óriási csokrot. -Miért költesz rám?-kérdeztem.
-Mert rád megéri költeni, mert szeretlek. Minden pénznél értékesebb vagy nekem.-mondta és átkarolta a derekamat, majd az Eiffel torony irányába mentünk. Már vagy este 7 óra lehetett, mire odaértünk. Elámultam, a torony kivilágítva még gyönyörűbb volt, mint valaha is láttam. Sokszor jártam már itt, de ilyen jól még sosem éreztem magam közben, lehet hogy azért mert nem volt itt az, akit szerettem, aki a legfontosabb volt nekem.
Harry kézen fogott és maga után húzott egy liftbe, majd benyomkodta a gombokat, és már indultunk is felfelé. A liftben végig arcom fürkészte, melyre hihetetlen boldogság ült ki. Régen éreztem ilyen jól magam vele, és remélem, ilyen marad a kapcsolatunk továbbra is és nem veszekszünk többet. Nekem is nehéz volt ez az időszak, amíg távol voltam tőle, és nem akarom hogy elszakítson a barátaimtól. A lift csilingelő hangja ébresztett gondolatmenetemből.
Kiszálltunk a liftből, és a korlátok felé mentünk. Az Eiffel torony tetején álltunk, én a korlátnak támaszkodtam, míg Harry a derekamat átölelve mögöttem, állát vállamra támasztva.
-Ez életem legszebb estéje.-suttogta fülembe, mire enyhén megborzongtam.
-Én sem panaszkodhatok.-nyomtam gyors puszit ajkaira.
Még egy ideig a torony tetején tartózkodtunk és élveztük egymás társaságát, majd elindultunk visszafelé.
-Kibéreltem éjjelre a fürdőt, az egész a mienk. Lejössz velem?-kérdezte a nyakamba suttogva.
-Ellen tudok neked állni?-kérdeztem.
20 perc séta után visszaértünk a hotelhez, majd egyenesen a szobába mentünk ahol fürdőruhára váltottunk. Louist kivéve mindenki furcsállóan pillantott ránk.
-Jó szórakozást.-húzogatta Louis a szemöldökét, mikor kiléptünk az ajtón.
Harry kézen fogott, és úgy vezetett le az élményfürdőbe. Mikor beléptünk, elámultam, az állam a padlót csapkodta.
-Tetszik?-kérdezte Harry, miközben levette a pólóját, és tekintetem átvándorolt kidolgozott felsőtestére.
-Igen..imádom.-nyomtam puszit ajkaira.
Mire levetkőztem, ő már a jacuzziban áztatta magát. Végig vizslatta testem minden porcikáját, majd megnyalta alsó ajkát. Bementem hozzá a forró "kádba", és szorsan mellé ültem. Fejemet vállra hajtottam, amit apró puszikkal hintett be, míg nagy tenyerét combomon nyugtatta.
Megfogta a csípőm és az ölébe húzott, magával szemben. Forrt a vérem, szívem hevesebben dobogott. Gyorsult a levegővételem.
Vad csókcsatába kezdtünk, keze bejárta testem minden egyes szegletét. Nyakát puszilgattam, mire halk, jóleső nyögés hagyta el a száját. A melltartómmal kezdett babrálni, de nemes egyszerűséggel csak kikötötte annak pántját.Bájaimat fedő textil már semmit nem ért,így ösztönösen magam elé kaptam a karjaim, amiket másodperceken belül lefejtett rólam.
-Gyönyörű vagy.-suttogta, és tovább puszilgatott.

 ~*~

Harry

Reggel a jacuzziban ébredtem. Brook még édesen szuszogott mellkasomon. Csupasz teste gyönyörű volt, a puszta látványa is megőrjített. Ez volt életem legszebb estéje. Ahogy hozzám ért, ahogy csókolt, ahogy megéritette a testem, még mindig beleremegek.  Örülök, hogy kibékültünk, eszeveszetten boldog vagyok, mert már hiányzott, nem a testi kapcsolat, hanem az hogy valaki tiszta szívből szeressen, valaki olyan akit én is szerethetek, és Brook az a személy, akiért az életem is feláldoznám. Nem mutatom ki azt hogy mennyire szeretem, mert mindig egy macsó voltam, de még sosem voltam ennyire szerelmes. Lassan végigsimítottam arcán és egy apró puszit nyomtam rá.
-Jó reggel szépség.-suttogtam fülébe, mire csak egy szájra puszit kaptam.
-Neked is.-válaszolt végül.
-Fel kéne menni, gyanús lesz hogy hol vagyunk ilyen sokáig.
-Rendben.-nyúlt ki egy törölközőért, és magára csavarta, és felöltözött, majd én is ugyanígy cselekedtem.
Kezem övére kulcsoltam és így vánszorogtunk fel a hotel szobába. Mikor beléptünk, mindenki ébren volt, és szemöldök vonogatva néztek ránk.
-Hol voltatok egész éjjel? Kincset kerestetek?-kérdezte Louis.
-Igen, képzeld tényleg ezt tettük.Miért te mire gondoltál?-kérdezte Brook.
-Hát..lett volna jobb tippem.
-Hát.. akkor azt a nagyon jó tippet, tartsd meg magadnak.-kacsintott Brook és a szobája felé indult.

Brook

A szobámba indultam. A kipakolatlan bőröndöm, még mindig a szoba közepén hevert, amiben sikeresen fejre is estem.
-Anyád.-suttogtam, miközben feltápászkodtam.
Visszamentem a srácokhoz, mert eszembe jutott egy kiváló ötlet.
-Melyik nap van itt dolgotok?-kérdeztem nem feltűnően.
-1 hétig itt vagyunk szabadon, semmi dolgunk.-válaszolták.
Visszamentem a szobámba és azonnal Pault tárcsáztam. Remek lehetőség lenne, és ki kellene használni hogy a srácok is pihenhessenek.
-Halo, Paul Higgins.-szólt bele a kedvenc menedzserem.
-Szia Paul itt Brook. Lenne egy kérdésem. Mivel a srácok egy hétig párizsban, csak lazsálnak, elvihetem őket valahova "nyaralni", persze úgy hogy vissza érünk a koncertre?-kérdeztem Pault.
Egy ideig nem válaszolt senki, azt hittem megszakadt a vonal, de végül meghallottam Paul dörmögő hangját.
-Rendben, de vigyázz rájuk. Hova mennétek?
-Én személy szerint Miamit gondoltam.-válaszoltam lelkesen.
-Rendben, mindjárt foglalok nektek jegyet, mert a magángép, most nem tud vinni titeket. 5-kor indul egy gép, megfelel?-kérdeztePaul.
-Persze.. imádlak, köszönjük.-mondtam, majd gyorsan elköszöntem és kinyomtam a hívást.
Sikítozva rohantam ki a nappaliba, és a kanapén kezdtem ugrálni.
-Mi az kijött egy új limitált kiadású táska?-kérdezte Zayn szemét forgatva, mire csak kinyújtottam a nyelvem.
-Üljetek le mind.-kiabáltam.
Mindenki helyet foglalt én pedig előhalásztam valahonnan egy térképet.
-Na most fiúk. A bekarikázott helyek azokat a városokat és roszágokat jelölik, ahol a turné folyik.
-Igen, ezt tudjuk.
-Remélem nem bánjátok ha beiktatunk még egyet.-mondtam és kíváncsian vártam a választ.
-Nem..dehogy.. mondd már mi lesz az.
-Nagyon meleg van, strand, csajok, bulik..-kezdtem.
-Brook a lényeget.-kiabált Niall.
A tollammal a térképen bekarikáztam Miamit, mire mind közelebb jöttek.
-Nagyon humoros vagy ma. -ment vissza a kanapéra Liam.
Megcsörrent a telefonom, amin Paul neve villogott. Azonnal felvettem és kihangosítottam.
-Megvannak a jegyek. Jó utat srácok.-mondta, mire az összes srácnak tátva maradt a szája.
-Miamiba megyünk.-ugrált végül Louis, majd szorosan megához ölelt, mögötte a többiekkel. El sem hittem mennyire örültek, az arcuk csak úgy sugárzott a boldogságtól.
-Ezt ki intézte?-kérdezte Harry.
-Én, szerény jómagam.-válaszoltam, mire csak megcsókolt.
-Nem csak gyönyörű vagy, hanem még okos is.-mondta és még egy puszit kaptam ajkaimra.

~*~

A srácok nagyban pakoltak,én pedig irányítottam őket, mivel a bőröndöm már eleve indulásra készen állt. Segítettem hajtogatni, meg kivasalni pár dolgot, majd míg ők pakolásztak, összedobtam egy jó nagy adag spagettit. 

-Ebéd.-ordítottam, mire mindenki a konyhába ballagott, persze ha Niall részéről, lehet a loholást ballagásnak nevezni.

Mindenkinek szedtem a tésztából, s mind jóízűen falatozni kedztek, Niall már a 4. tányérnál járt, mikor én még egy félnél se. 

Mire végeztünk az egész tál kiürült, én pedig mentem mosogatni, a srácokat meg a szobájukba tereltem pakolni. Éppen a tálakat mostam, mire két ölelő kart éreztem a derekamon. Kezem habos volt, így ujjammal az orrához értem, amin ennek következtében egy kis habcsók keletkezett. 

-Mit csinálsz?-kérdezte suttogva.

-Vajon? Olvasok.-nevettem fel, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Gyönyörű vagy mikor olvasol.-mosolyodott el, mire elpirultam. -Elpirultál.-nevetett.

-Nem is, csak mikor melegem van, kipirulok.-húztam a szám, egy elég gyatra kifogással. 

-Miért tagadod? Tök aranyos.-nevetett majd megpuszilt.

Én befejeztem a mosogatást, majd a srácokkal kihordtuk a bőröndöket az ajtóhoz amiket később Bob-a söfőr-le is vitt, majd a fennmaradó időben tévéztünk és beszélgettünk.

6-kor elindultunk a reptérre. Én sokszor voltam már Miamiban, elég sok barátom van ott, de ezt a srácok nem tudják. Nagyon izgatottak voltak, már nagyon várták hogy megérkezzünk.
-Ott vagyunk már?-kérdezte Liam.
-Nem még.-húztam a számat.
30 perc alatt kiértünk a repülőtérre, ami egyszerűen lélegzetelállítóan nézett ki, becsekkoltunk majd beszálltunk a gépbe és nemsokára fel is szálltunk. Sajnos nem kaptunk egymás mellett helyet, mellettem egy idős bácsi ült. Nagyon idegesnek tűnt, és szomorúnak.
-Tudok valamiben segíteni?-fordultam hozzá.
-Csak aggódom az unokámért, mert velem kéne hogy utazzon. Még csak 8 éves, és valami Zack Malikkal ül 5 sorral ezelőtt. Kicsit féltem őt.
-Úgy érti Zayn Malikkal, mert ha igen, szívesen helyet cserélek az unokájával, mert Zayn a barátom.-mondtam, mire a bácsi csak hevesen bólogatott. Felvettem a csomagom és átballagtam a kijelölt sorhoz, majd megálltam és Zaynre pillantottam.
-Pont a kislány nagypapája mellett ülök és helyet kéne cserélnünk.-mondtam mire Zayn felállt és elindult. -Nem te hanem a kislány.-csaptam a homlokomra, mire Zayn kínosan felnevetett.
-Tudom..csak felfedezőkörútra indultam.-mekegte.
-Ugye tudod hogy rettenetesen hazudsz?-kérdeztem szemöldök felvonva.
Lehuppantam Zayn mellé, és beszélgetni kezdtünk. Megköszönte hogy elintéztem az utazást, nagyon boldog volt. Sokáig beszélgettünk és megvártuk a "vacsorát", majd Zayn vállára hajtottam a fejem és elbóbiskoltam.

-Bella ébredj, leszállunk.-hallottam meg Zayn hangját.
Kinyújtózkodtam, majd Zayn felé fordultam.
-Miért hívsz mindig Bellának?-kérdeztem tőle érdeklődően. Ez mindig is kikívánkozott belőlem, pusztán csak mert érdekel.
-Hát..szeretem az olasz nyelvet, és ott mindig azt mondják hogy Ciao Bella. A Bellát a kedves és gyönyörű lányokra értik, és mindkét tulajdonság jellemző rád, így kaptad a neved. De remélem nem zavar.-mondta mosolyogva.
-Dehogy zavar, csak kíváncsi voltam.
Harry a pasim ugyebár, de utána Zayn áll hozzám a legközelebb. Már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, maga a személyisége és a rossz fiús stílusa. Mikor elmondta nekem a problémáját az első vagy második napon, teljesen megbíztunk egymásban, és most már mindent tudunk egymásról, és mindig a másik mellett állunk.. nem csak a bajban, hanem mindig.
Halk puffannásra lettem figyelmes, ami azt jelezte hogy leszálltunk. A repülőből a nagy tömeg miatt elég lassan jutottunk ki. Megvártuk egymást a fiúkkal, majd körülbelül utolsónak léptünk ki a szerkezetből.
Este 6 óra volt, körülbelül 3 óra lehet az eltolódás Párizs és Miami közt. Még mindig nagyon meleg volt, így mindenki levette a dzsekijét, és így haladtunk be a reptérre. Elvettük a csomagjainkat, amiket kifelé átvizsgáltak, majd miután mindenki átesett ezen procedúrán 2 taxival a hotelbe mentünk. Harryvel és Louissal utaztam, beszélgettünk az út alatt, ők végig bohóckodtak, majd 20 perc múlva megérkeztünk az 5 csillagos luxus hotelhez. Besiettünk,és kivettünk egy lakosztályt, amiben mindannyian elférünk, majd a lifthez mentünk.
Elég kómás voltam, azt hittem ott állva elalszom, és ezen a lift altató dallama sem segített. A lift falának dőltem, csukott szemmel.
-Felértünk már?-kérdeztem nyűgösen.
-Még el sem indultunk.-válaszolt Liam.
Fejem a mellettem álló vállára hajtottam, teljesen mindegy volt ki az illető. Végre hallottam a csilingelő hangot, ami jelezte hogy elindul a lift. Innen már csak nincs olyan messze az ágy.
Kiléptünk a liftből és jobbra indultunk. Félig csukott szemmel követtem a srácokat, akik hirtelen megálltak egy ajtónál, én pedig tovább mentem.
-Brook.. ez a szoba.-szólt utánam Louis nevetve.
-Tudom.. csak..mindegy.-mondtam, már erőm se volt túlságosan válaszolni. Csak azt nem értem, hogy 10 perce még jól voltam, most meg már esem össze olyan kótyagos vagyok. Kiosztottuk a szobákat, majd miután megtaláltam sajátom, szó szerint beestem az ágyamba és azonnal álomra hajtottam a fejem.