Chapter 17

Először is szeretnék hatalmas köszönetet mondani az 1100 oldalmegtekintés miatt.

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire sokat jelent ez nekem, és rettentő 

hálás vagyok mindenért. A régi blogomon, amikor még csak 1 hónapja írtam, 

közel sem volt ennyi megtekintés, szóval ez nekem hatalmas dolog. 

Jó olvasást

Ölel, L*

Már délután 3 körül járt az idő. A srácok gépe 5 óra felé indul haza, így elkezdtünk készülődni, miután megbeszéltük a Direction srácokkal, hogy elmegyünk a fogadásra, amire hivatalosak. Gondoltam hogy ide inkább valami szolidabb ruha kéne, így hosszas válogatás után, de megtaláltam az alkalomhoz illő, és a célt teljesen kielégítő öltözetet ami nem más volt, mint egy  fekete, combig érő testhez simuló ruha, fekete magassarkúval és harisnyával. A cipzárral bajlódtam egy ideig, de végül megoldottam a problémát.Kiválasztottam egy szögecses bőrdzsekit, meg egy táskát, majd kimentem a már várakozó csoporthoz. 

-Csinos vagy.-szólaltak fel egy emberként, mire elmosolyodtam. 

Az úton végig valamelyik magyar srác kezét fogtam, és úgy ballagtunk a reptérre. Becsekkoltak, majd hosszas ölelkezés és könnyes búcsúvétel után, elindultak a beszállókapuhoz, én meg szomorkásan néztem távolodó alakjukat. Mikor eltűntek Harry nyakába ugrottam.

-Köszönöm.. ez volt a legszebb születésnapom.-mondtam, és hatalmas puszit nyomtam az arcára. 

-Nagyon szívesen.-mondta és szorosan magához ölelt. 

Mivel már fél 6 volt, így elindultunk a fogadásra. rengetegen voltak, rajongók és újságírók tömege. Harry az enyémre kulcsolta kezét, így vonultunk be pár aláírás osztás és fényképkészítés után.

Beléptünk egy hatalmas terembe, ami tömve volt emberrel. Tudtam hogy itt, Amerikában is rengeteg híresség van, de nem gondoltam volna hogy ennyi. Egy pincér sietősen kanyarodott el mellettünk, mi meg gyorsan lekaptunk egy-egy pohár pezsgőt a gondosan kifényezett tálcáról. A fiúktól elszakadtam és elindultam körbenézni a teremben, elvegyültem. Egy srác jött felém, aki ahogy meglátott hozzám sietett és beszédbe elegyedtünk. 

-Brook J.Johnson, Garen Tompson vagyok a Jabbawokeez egyik táncosa.-mondta, majd kezébe csúsztattam kezem amit erőteljesen megrázott. 

-Szia örülök hogy megismerhetlek.-mosolyogtam kedvesen. 

-Meddig maradsz a városban?-kérdezte. 

-Még körülbelül egy hétig.-vázoltam neki a programot.

-Értem. Lenne kedved táncolni velünk, persze amíg itt vagy. Nagyon tisztelünk és elismerjük amit csinálsz, hiszen hasonló műfajban mozogsz, és biztosan tudnánk nyújtani egymásnak új élményeket, és tanulhatnánk egymástól, hiszen profi vagy. 

-Ahogy ti is azok vagytok. Nagyon szurkoltam nekem az ABDC-ben. Hálát adtam az istennek mikor ti nyertetek, fantasztikusak voltatok, és a kérdésedre választ adva, nagyon szeretnék. Már rég táncoltam, kicsit kijöttem a gyakorlatból, de ezen segíthetünk, hisz még emlékszem mindenre. 

-Örülök, hogy van kedved. Holnap a Teasdel's melletti edzőteremben próbálunk. Mondd be a taxisnak, és se perc alatt tudni fogja, és akkor 4-re várunk.-mondta majd választ se várva elment. 

Hűű, ez gyorsan ment, pedig én csak beszélgetni akartam valakivel. Tovább folytattam felfedező túrámat, majd kiértem a teraszra, és a korlátra könyökölve néztem a tájat, a lemenő napot, egy-egy kósza csillagot. Boldog voltam, az életem ebben a pillanatban csodás. Mindenem megvan, persze nem ez a legfontosabb, de ott vannak nekem a fiúk, anya, Simon az összes barátom. Éppen egy híres sztár a még titkos szerelmem, most hívott meg a világ egyik leghíresebb tánccsapata táncolni, szóval most minden pompás. 

Egyszer csak két kéz ölelte át a derekam és szorosan hozzám bújt, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Megpördültem így találkoztam tekintetével, ami vágyat sugárzó szikrákat szórt. Beharaptam ajkam, így próbálva ellenállni, majd kézen fogtam és a parkett felé húztam. Éppen egy lassú szám volt soron. Harry átkarolta a derekam, én pedig nyakát. Kicsit távolságtartóbban táncoltunk. Várta hogy közeledjek, de mivel látta hogy semmire nem készülök, kezét lejjebb csúsztatta a fenekemre és közelebb rántott. Arcomat vállába temettem, lassan ringatóztunk. Szívem hevesen vert. A szám véget ért, mire mellettem termett Zayn és elrabolt Harrytől egy táncra, aki szigorú pillantást vetett Zaynre, majd továbbállt. Zayn nagyon aranyos fiú, nagyon szeretem őt, mint barát. Átkarolta a derekam és magához húzott. Tekintetét az enyémbe fúrta, nekem meg eszem ágában sem volt elkapni tekintetem, szóval így bámultuk egymást 3 percig, majd Harry újra leváltotta és az este végégig együtt táncoltunk. 

10 óra fele elindultunk haza. Harry végig mellettem sétált kezét a derekamon nyugtatva, ami néha "véletlenül" lejjebb csúszott. 1 óra alatt hazasétáltunk, bár igaz néhány boltba bementünk, hisz a srácoknak létfontosságú dolgokat kellett vásárolniuk éjjel 11-kor, majd ettünk is, végül egy csomó szatyorral a kezünkben léptünk be a lakosztályba. Mindenki elvonult a szobájába, majd a srácok úgy döntöttek lemennek a játékterembe mert még korán van, de Harry nem ment le. Kibújtam cipőmből, majd a ruhámat szerettem volna lehámozni magamról, de beakadt a cipzár. Már csak ez hiányzott. 

Harry

Brook ajtaja csukva volt, de gondoltam benézek, mert unatkoztam. Lehet jobb lett volna ha lemegyek a srácokkal. Bementem Brook pedig háttal nekem állt, a ruhájának cipzárjával babrált, de az beakadt. Nem vett észre. 

-Bejöhetek?-kérdeztem. 

-Gyere, persze.-mosolygott bájosan. 

Leültem az ágyára, ő pedig velem szembe a székre, és harisnyáját húzta le magáról. Megőrjített a látvány, káprázatos volt, nem bírtam tovább. 

-Segíts lehúzni a cipzárt.-kérte, mire azonnal felpattantam. Kihagyhatatlan ajánlat. 

Mögé léptem, majd először átöleltem és nyakát kezdtem el csókolgatni. Ruhájának aljával játszadoztam. Szélét kicsit felhajtottam, majd lágyan simítottam végig fedetlen combján, mire kéjes sóhaj hagyta el a száját. 

Kicsit babrálva a cipzárral, de végül lehúztam, majd még mindig nyakát csókolgatva toltam le a szűk anyagot karjain, mire az hangtalanul a földre esett.

Brook felém fordult, majd megnyalta alsó ajkát, mire végem volt. Neki estem ajkainak, és mohón faltam őket. Selymes nyelve lágyan simogatta az enyémet. Nem vette le rólam a ruhát, csak csókolt és ingem alatt benyúlva a hasamat simogatta. Minden egyes szegletét bejárta, ami apró sóhajt váltott ki belőlem. Én hátát, esetleg fenekét markolásztam. A melltartója kapcsával babráltam, mire elhúzódott.

-Harry, még ne.-mondta, mire azonnal bólintottam.
Nem akarok sietni, és elidegeníteni magamtól, hiszen nagyon fontos számomra, bármennyit képes lennék rá várni, akár egy életen át is.
-Brook..-suttogtam.
-Igen?-kérdezte.
-Én, mindennél jobban szeretném ha a barátnőm lennél.-mondtam ki, mire könny szökött a szemébe.
-Nem akarsz várni?-kérdezte.
-Nincs értelme, mert egyre nehezebb türtőztetni magam mikor veled vagyok, és bármeddig várunk, a következmények ugyanazok lesznek, és csak elvesztegetem az időt, és nem azzal töltöm akit a legjobban szeretek, a szerelmemmel.-mondtam mire válasz helyett csak közelebb jött és megcsókolt.
-Ez igent jelent?-kérdeztem.
-Szerinted?-mondta, és újra megcsókolt. Nyakamon átkulcsolta kezeit, és néha lágyan a hajamba túrt.
Ölembe kaptam, a lábait derekamon összefonta, és úgy csókolóztunk tovább. Minden másodperce áldás volt, amikor hozzámért, amikor ölelt, mikor csókolt.. nem kívánhatnék ennél szebbet. Soha.
-Khmmm.-köszörülte meg valaki mögöttünk a torkát, mire azonnal szétszakadtunk, és próbáltunk úgy tenni mintha semmi sem történt volna.
-Ömm.. hát srácok, most magyarázhatnék hogy ez nem az aminek látszik, de igen is az, mert Brook mostantól hivatalosan is a barátnőm.-mondtam ki, és büszkeség öntött el, hogy ilyen barátnőm lehet.

Mindenki eléggé álmos volt, így elmentünk tusolni, de megbeszéltem Louval és Zaynnel, hogy Brook hadd aludjon velem, így Brook és Lou cseréltek. Én már az ágyban feküdtem és éppen elmerengtem, mikor Brook lépett ki a fürdőből, egy törölközővel a teste körül.
-Kaphatok egy pólót, mert nem akarok végigcaplatni az egész lakáson így.-mondta.
-Nyugodtan.-feleltem, mire a bőröndömhöz lépett és kivett egy pólót, majd visszament a mosdóba majd 2 perc múlva jött ki az összes cuccával együtt. Vizes testére még rátapadt a póló, a fölső alatt csak egy apró rövidnadrág volt. Törökülésbe ült fel az ágyra mellém, és tágra nyílt szemekkel fürkészett. Végigmért tetőtől talpig, majd végül hozzám bújt. Fejét mellkasomra hajtotta. Hajával babráltam, egy egy tincset ujjam köré csavartam majd elengedtem. Ajkaim az övére tapasztottam. Nem ellenkezett sőt, csak mohón csókolt. Szenvedélyesen jártak nyelveink, majd végül elszakadtunk egymástól. Szorosan magamhoz húztam és átöleltem,így aludtunk el.

Chapter 16

Harry

Brook nem akart jönni a próbára, de végül meggyőztem, nem akarom egyedül itthon hagyni a tegnapiak után, nem akarom hogy magányos legyen, akár csak egy kicsit is szomorú. Felöltöztünk, majd egy táskába összeraktuk amiket viszünk magunkkal, Niall kaját hozott, Brook berakta a ruháját estére, cipőét, sminket, stb.
Beültünk a buszba és stadionhoz vitettük magunkat. Elképesztő látvány volt, az emberek a stadiontól 5 utcára ülnek a járdán, voltak sátorok is. Én imádom a rajongóinkat, de szerintem ez már-már kezdd egy kicsit betegesség válni, hogy éjjel sátrakban alszanak az utcán, csak hogy itt lehessenek.
-A 12-13 éves perverzek megrémisztenek.-mondta Niall, mire  Brook odament és megsimogatta a buksiját, majd leült mellé. Halkan beszélgettek valamit Niallel, bár kétlem hogy hallották is egymást, mivel hangjuk eltörpült a kinti sikítozások közepette.
Leparkoltunk, majd kikászálódtunk a buszból. Brook ment elől, én átkaroltam, és nem érdekelt az hogy ki mit szól, így vonultunk be az épületbe a srácokkal magunk mögött.
-Nem félsz Harry?-kérdezte.
-Mitől? Ha velem vagy, mindenem megvan a világon ami fontos.-válaszoltam neki, mire elpirult és szemét a földre szegezte.
-Már csak 11 nap.-mondta, mire aprót bólintottam, és elengedtem derekát. Mi felmentünk a színpadra, majd elpróbáltunk minden egyes jelenetet, és dalt, Brook pedig egy széken bóbiskolt, a zenelejátszóval a fülében. Lábát felrakta az előtte lévő székre, és így pihent míg mi keményen dolgoztunk.

Brook

Egy kicsit sem bánt hogy elfelejtették a szülinapom, mivel utálom ha öregszem.Nem szeretem megünnepelni a születésnapom, nem szeretem ha minden körülöttem forog, nem az én világom. A srácok próbája közben elnyomott az álom, és elaludtam a nézők soraiban, miközben ők nagyban ügyködtek a színpad egyik szegletében.

-Édes, menj hátra ha nem akarod hogy a tömeg elsodorjon örökre.-simította meg Harry az arcom.
-Oké.-tápászkodtam fel, majd az időközben lemerült zenelejátszót a táskám mélyére süllyesztettem.
Harry kezét az enyémre kulcsolta, majd hátravezetett az öltözőbe, majd ő is elment a sajátjukba öltözni. Nyugodtan elkészültem, majd átmentem a srácokhoz. 
-Jó lesz így?-kérdeztem, mire megpördültek, és bólogatni kezdtek.
-Gyönyörű vagy.-jött közelebb Harry, és a fülembe suttogott.
A srácok is elkészültek, majd megigazítottam egy-egy csálé nyakkendőt, vagy hajtincset, majd ők behelyezték a fülest, és miután mindegyikük megkapta a mikrofont, felrohantak a színpadra. Sorra énekelték a dalokat, néha viccelődtek, majd jöttek a twitter kérdések. Még tegnap este írtam egy kérdést, remélem bekerül.
Több kérés szólt, arról hogy énekeljenek el egy dalt, hogy táncoljanak, hogy mondják el mit tennének az utolsó napjukon. Már csak pár kérdés volt hátra. Szívem hevesen dobogott mikor megláttam az én kérdésem.
-Nem akarok kérdezni semmit, de tudnotok kell hogy nagyon szeretlek titeket, nem azért mert híresek vagytok, hanem magatokért a személyiségetekért, és tudnotok kell rám mindig számíthattok. Nem írom le a nevemet, majd ha eljön az idő, megtudjátok hogy ki volt az.-olvasta fel Liam.
-Jelentkezzen aki ezt írta! -kiabált Zayn, mire minden lány csendesen nézett körbe, hogy vajon ki lehetett az illető, de senki.Szék szám sem volt odaírva, semmilyen információ. Jó munkát végeztél, gratulálok magamnak.-mondtam magamban.
A srácok még elénekeltek pár dalt. Néha velük énekeltem, néhány dalnál bevillant pár emlék. Harry sokszor nézett rám, de sosem néztem a szemébe, csak a földet pásztáztam.
A koncert végén elköszöntek, lefutottak a színpadról. Leadták a mikrofonokat, majd hozzám rohantak.
-Na hogy tetszett?-kérdezte Harry.
-Klassz volt, nagyon ügyesek voltatok.-mosolyogtam kínomban, majd a srácokkal együtt bementünk az öltözőbe.
-Szerintetek ki lehetett az?-kérdezték.
Egy csomó nézőre találgattak, Harry felhozta azt a csinos szőkét az első sorból, és észre sem vette hogy ez rosszul esik, de annyira mindegy igazából, lassan már engem se érdekel. Arra nem gondoltak hogy én voltam, bár ha jobban belegondolok, én se gondolnék magamra.
Gyalog indultunk haza. Harry mellett sétáltam. A srácok még mindig barkóbáztak, hogy vajon ki lehetett, meg nevettek a koncert vicces pillanatain, majd Harry közelebb húzott magához, és megkérdezte.
-Eljössz velem sétálni?-kérdezte mire elmosolyodtam.
-Tudnék neked nemet mondani?-kérdeztem.
A srácoktól elköszöntünk, majd elindultunk egy más irányba. Kezét az enyémbe csúsztatta, majd elmentünk egy parkba. Leültünk a padra, én a mellkasának döntöttem a fejemet, ő meg csak simogatta a karom és az arcom. Annyira jól esett, minden gondom és problémán elillant, nem gondolkoztam semmin. Szemből az ölébe ültem, kezeimet átkulcsoltam nyakán, néha a hajába túrtam, ő meg csak a hátamon játszadozott. Minden szegletét bejárta kezével. Kirázott a hideg, majd az eddig csukott szemét azonnal kinyitotta, érezte hogy fázom. Dzsekijét a hátamra terítette, majd visszaindultunk a hotelba.

15 perc séta után, felértünk a szobába, ő előre rohant, nem értettem mi ilyen sürgős. Bent korom sötét volt, így feloltottam a villanyt, és örömömben elbőgtem magam.
-MEGLEPETÉS!-kiabálták.
Ott állt Márk és az egész banda otthonról, a másik oldalon pedig az angol fiúk. Márk felé rohantam, ölébe kapott. Lábam derekán átkulcsoltam, és szorosan magamhoz öleltem. Újra beszívtam illatát,újra éreztem őt. A többiek mind átöleltek minket,én pedig újra azt éreztem hogy tartozom valahová.
-Annyira hiányoztatok.-mondtam. Ez az első szülinapom, aminek teljes szívemből örülök, hiszen sosem kívánhattam volna ennél szebb ajándékot.
-Te is nekünk.-mondták.
Mindenkit sorra ölelgettem, majd végig néztem rajtuk. Még jobban néztek ki mint eddig, mindegyikük stílusos, elegáns. Sosem voltam még ennyire boldog, mindenki itt van aki fontos nekem, azokat akikért az életem is feláldoznám.
Leültünk a nappaliba, majd beszélgetni kezdtünk. Kiderült hogy a srácok még holnap maradnak és mennek is haza, de annak is örülök hogy egyáltalán eltudtak jönni. Meg sem fordult volna a fejembe, hogy esetleg eljönnek, szóval ez tényleg igazi meglepetés volt. A srácokkal magyarul beszélgettünk a legtöbbet, persze az ittenieket sem hagytuk ki a buliból.
-Ez kinek az ötlete volt?-kérdeztem Márkot és Danit.
-A göndöré.-biccentettek egyszerre Harry felé.
Mikor már mindenki rongy részegen támolygott már nem is beszélgettünk, inkább csak táncoltunk. Mindenki bevetette legcsábosabb táncmozdulatait, amiket én zsűriztem, de mindannyian nagyon jók voltak, szóval nem tudtam eldönteni ki nyert.
Olyan éjjel 4 óra lehetett, mikor már senki nem bírt mozdulni, és egymás hegyén hátán aludtunk el a nappaliban.

Harry

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. A tegnap este egyszerűen király volt, a magyarok aztán tényleg tudnak bulizni, nagyon durva volt. Olyan volt mintha a világ leghíresebb klubbájában lennénk ahol több ezer ember van, és pedig csak 9-en voltak magyarok, felértek ezerrel. Nagyon keményem nyomják, és aztán tényleg nem ismerik a mértéket. Nem is csodálkoztam, hogy alszanak a legtovább, eléggé kidöntötték magukat. Egy telefon volt a közelben, Louis-é. Megnéztem hány óra, majd beléptem a menübe és meg akartam nézni a fotóit. Az utolsó fotó Brookot és engem ábrázolta, ahogy a kanapén alszunk. Gondolkodás nélkül elküldtem magamnak sms-ben, és azonnal beállítottam háttérképnek. Éppen a képet nézegettem, mikor megjelent mellettem Márk. Aprót biccentettem majd felült mellém a pultra. Megnézte a képet, majd egy kis gondolkodás után megkérdezte.
-Tetszik neked?-kérdezte.
-Igen.
-Szereted őt?-kérdezte.
-Mindennél jobban.
-Tudod, Brook kapcsolatai, sosem voltak túl zökkenőmentesek, sőt, az nem kifejezés. Elég durva élete volt, és nem akarom hogy az egész újrakezdődjön. Vigyázz rá, értékes lány, nem biztos hogy újra találsz hozzá foghatót.-mondta.
-Mindent megtennék érte hogy boldog legyen, csak tudod, még elég friss a szakításom, és nem akarom hogy ez még kiszivárogjon, úgyhogy távolságot tartunk, míg elülnek a kedélyek. Pontosan még 10 nap.-vázoltam neki.
-És? Kit érdekel mennyi ideje szakítottál? A szerelem nem olyan hogy amikor akarom akkor történik. Látszik hogy szeretitek egymást, mindketten csak tönkreteszitek magatokat, amíg epekedve várakoztok. Én megértem hogy sztár vagy, meg minden, de ha az lennék, őszintén szólva pont az nem érdekelne, hogy mikor szakítottam a csajommal? Az újságban, meg a friss hírek közt ígyis úgyis benne lesztek, nem mindegy mikor?
-De..igazad van.-mondtam. Teljesen egyetértettem vele, és rájöttem hogy én is végig ezt gondoltam, csak nem akartam magamnak beismerni. Végre, mikor más szájából hallottam, ráébresztett mennyire hülye voltam, és hogy mire várok, hiszen szeretem őt, és hiába várok, ugyan az fog történni most is, meg tíz nap múlva is. Nem várok tovább, nem akarok, és nem is bírok tovább.
-Kösz haver.-mondtam Márknak és lepacsiztam vele.
1 óra múlva már nagyjából mindenki ébren volt, csak Brook volt a szobájában, aludt, vagy nem tudni mit csinál hisz az ajtaja zárva van. Nem sokkal később, kinyílt az ajtó és kicaplatott Brook. Levágta magát a kanapéra, majd mindenkiköré gyűlt.
-Tetszett a szülinapod kis csaj?-kérdezte azt hiszem Zsolt.
-Nem kívánhattam volna jobbat.-mondta, és széles mosolyra húzta a száját.
Egész délelőtt beszélgettünk, majd olyan 5 óra felé, mindannyian csinosan felöltöztünk, és elindultunk kikísérni a magyarokat a reptérre.

Chapter 15

Nem értettem Harryt.. mostanában elég sok dolga van, és nem is olyan jó a kedve, de nem igazán értem miért. Próbálok mindent megtenni hogy neki a legjobb legyen, de nekem is fáj, bármennyire áltatom magam vagy bárki mást.

A srácokkal, miután mindenki tökéletesre alakította kinézetét, ezalatt legfőképpen Zaynre célzok, elindultunk a városban körülnézni. A hotelt körbevette egy csomó nevezetesség, múzeumok a parkok sem voltak messze, nagy bevásárlóközpontok és híres sétányok. Mindent bejártunk amit lehet, én Niallnek megígértem hogy minden gyorsétterembe bemegyek vele, és veszünk valamit, amit Ő értékel, így felméri a kínálatot, és máskor csak oda megy vissza. Persze, így elkerülhetetlen volt hogy engem is teletömjön fagyival, sütivel, krumplival, úgyhogy mire elértük a 8 órát teljesen tele voltam. Harry már rég lelépett a csajjal, akit be is mutatott nekünk, persze ez egyértelmű. 8-kor elindultam a Nando's-ba, majd megkerestem Ericet. Egy sarki asztalnál ült, éppen a telefonját nyomkodta. Levágódtam a mellette lévő székre és beszélgetni kezdtünk. Ő evett valamit, míg én néztem, mesélt magáról és én is meséltem magamról, jól éreztük magunkat, majd 9-kor elindultunk a hotelemhez. Niallnek vettem egy csomó kaját a Nando's-ból mivel úgy is imádja. Eric kedvesen hazakísért, majd miután telefonszámot cseréltünk és elköszöntünk, szorosan magához húzott, megölelt én pedig mentem a srácokhoz. Mikor beléptem a mi szobánkba üres volt, minden szoba üres volt, így gondoltam megcsörgetem a srácokat.
-Sziaa Liam, hol vagytok?-kérdeztem.
-Nem sokára otthon.-mondta, én pedig kinyomtam.
Benyomtam a tévét, és össze vissza kapcsolgattam, de nem tudta semmi elterelni a figyelmemet Harryről, egyfolytában csak rajta járt az eszem. Vajon hova vihette a csajt? Vajon megcsókolja? Ott alszik vele? Mit csinálnak most? Abban az egyben reménykedtem hogy esetleg a srácok összeszedik Harryt és együtt jönnek haza, de sajnos reményeim porba dőltek mikor belépett a négy srác.
-Eljössz velem holnap délután a fodrászhoz?-kérdezte Zayn, mire aprót bólintottam.
-Azt hittem csak reggel jössz haza.-mondta Lou sejtelmesen.
-Mondtam hogy baráti, nem szoktam hazudni.-vontam meg a vállam, majd a konyhába mentem a Nando'-os kajáért, majd Niall kezébe nyomtam.
-Senkit nem imádtam még ennyire. -mondta, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
-Mit csináljuk?-kérdezték a srácok.
-Van egy ötletem. A barátnőim Magyarországon nagy rajongóitok, és van a youtubeon egy csomó Best Moments videó rólatok, így megnézhetnénk azokat.-mondta.
-Tényleg, az klassz lenne, alig láttunk úgyis egyet vagy kettőt.
-Na.. akkor jó.
Elővettem a laptopom majd a youtubeon kikerestem egy csomó videót, rácsatoltam a tévére, majd elindítottuk. Nagyon vicces jelenetek voltak, a srácok is nagyon nevettek, visszaidézték az emlékeket, láttam rajtuk hogy jól esik nekik végignézni mindezt.
-Na én megyek aludni.-mondta Zayn, a többi srác mind csatlakozott.
-Én még maradok egy ideig.-mondtam, majd elköszöntünk. Ők a szobájuk felé vették az irányt én pedig a gépet az ölembe vettem és másik videókat választottam. Már majdnem kikapcsoltam a gépet, mikor megakadt a szemem egy videón, amit egy hete töltöttek fel.
HARRY STYLES CRYING.
Azonnal rákattintottam és visszaültem a kanapéra. Ahogy Harryt néztem, a videóban, szörnyű volt, egyszerűen.. rettenetes. Megeredtek a könnyeim, mikor sírni láttam. Mikor a többi srác beszélt a témáról, még jobban fájt amit Harryvel tesznek, hogy egyszerűen ócsárolják, hogy bántják. A videó véget ért, de én még mindig csak bőgtem mint egy óvodás. Nem hiszem, hogy ez amit tettek bárkinek jól esne, és nagyon sajnálom Harryt. Össze van törve, és én nem segíthetek.
Gondolataimat az ajtócsapódás szakította félbe. Harry állt az ajtóban, felkapcsolta a villanyt éppen a cipőjét húzta le, majd felém pillantott. Akkor vett csak észre, amit most a legkevésbé kívántam.

Harry

Elvittem Emmát, egy elegáns étteremben, de a randi felénél már a halál szélén álltam. A csaj, annyira idegesítő volt, hogy kihullt a hajam, bár az nálam lehetetlen. Egyfolytában csak vinnyogott, és telefonált a "barinőivel" ahogy ő mondaná, pedig első látásra nagyon szimpatikusnak tűnt. Amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam a csíkot.
Lassan botorkáltam haza, leültem a parkban a szálloda előtt, egy padra, és csak az eget kémleltem. A csillagokban gyönyörködtem és azt kívántam, bár minden rendben lenne. Ami a múltkor történt, ez az ócsárolás, most Brook. Hiányzik... nagyon.
Már kezdett hideg lenni, így felmentem a szobánkba. Beléptem és teljes sötétséget véltem felfedezni, ebből arra következtettem hogy már mindenki alszik. Feloltottam a villanyt, mert nem szándékoztam tönkre vágni a berendezést. Lehúztam a cipőt, majd a nappali felé pillantottam. Azt hittem megszakad a szívem. Ott ült Brook, vöröslő, bedagadt szemekkel. Sminkje elmosódva, szörnyű volt ránézni. Nem azért ahogy kinézett, mert még így is elképesztően gyönyörű volt, hanem azért mert láttam hogy sírt, hogy szomorú, hogy összetört.
Nem mondtam neki semmit, csak a tévéhez ballagtam, és láttam hogy egy youtube videót nézett.
-Harry ne indí..-kezdte, de már késő volt a videó elindult.
Nem tudtam mi az,így leültem mellé a kanapéra. Szeme újra könnybe lábadt. A videó rólam szólt, ahogy sírok, ahogy összetipornak, azok az emberek akik utálnak. Miért nézte ezt meg? És miért sír?
Átöleltem, hozzám bújt, erősen szorított, nem engedett el.
-Miért sírsz?-suttogtam.
Nem válaszolt. Szaggatottan vette a levegőt, majd engem nézett.
-Miért sírsz?-kérdeztem újra.
-Mert bántanak, és sajnállak, nem akarom hogy bántsanak, és fájjon neked.-szipogta. Közelebb húztam magamhoz. Ezért sírt? Mert engem bántanak, mert nekem rossz? Egy lány nem sírna utánam ezért, meg se érdemlem őt..
Annyira meg szerettem volna csókolni, érezni puha ajkait, érezni hogy szeret, ahogy érint, ahogyan megcsókol és közben csak az enyém.
Hozzábújtam. Láttam hogy már alszik, és nekem is nehéz volt már nyitva tartani a szemem, így nem is erőlködtem hanem mellé feküdtem és így aludtunk el egymás mellett a kanapén.

Lou

Reggel későn ébredtem majd kivánszorogtam a konyha felé, de nem várt látvány fogadott.
Harry és Brook, egymásba gabalyodva, ölelkezve fekszenek a kanapén. Azonnal egy telefonért nyúltam, és lefotóztam őket. Annyira édesek voltak, Harry arcán kinn ült a mosoly, még álmában is, láttam hogy boldog, Brook.. pedig erősen kapaszkodva Harrybe alussza az igazak álmát. Időközben a többiek is megérkeztek és megnézték gerlepárunkat, akik semmilyen zajra nem ébredtek fel.

Mikor már nem bírtam tovább csendben maradni, fel kellett keltenem őket, így elővettem egy palackos vizet és lelocsoltam őket telibe, mire felrezzentek. Szemeiket nem nyitották ki, csak még jobban egymáshoz bújtak.
-Ébresztő. -ordítottam.
-Ajj.. Lou elrontod a legjobb pillanatokat.-sápítozott Zayn.
-Hagyd már őket, szerelmesek hadd aludjanak.-mondta Liam.
-Már mindegy, úgy is fenn vagyunk.-ült fel Brook. Beletúrt hajába, majd megsimogatta Harry arcát, aki erre persze azonnal kinyitotta a szemét. Még egy ideig feküdtek ott , meg nézték egymást, vagy mit aztán mikor Brook elment a szobájába, kupaktanácsot hívtam össze.
-Na.. mivel ma van a szülinapja és tudjátok jönnek a magyar srácok is, így a koncert után Harry elmész vele sétálni, mi meg addig elrendezünk itt mindent. Tudjuk hogy a szerelem időtlen, de azért fogd kurtábbra azt a sétát, ne 12kor érjetek haza.-mondtam.
Mindent elterveztünk, majd mintha semmiről nem tudnánk, tévéztünk egész délelőtt, majd próbára mentünk délután 2-re.

Chapter 14

Mikor felébredtem a srácok a repülőgép közepén ültek körben és társasoztak. Nem szálltam be, inkább bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és megpróbáltam visszaaludni, ami nagy nehezen, az őrjöngés közepette sikerült is.

Louis

-Ez mennyit alszik?-sopánkodott Zayn és Brook felé bökött.
-Hát.. sokat, biztos álmos vagy csak szar kedve van, megesik az ilyen.-mondta Liam, mire egyetértően bólogattunk.
-Kedvelitek?-kérdeztem tőlük.
-Igen.-hangzott a válasz mindenkitől.
Harry boldogan mosolygott, tudtam hogy nagy kő esett le a szívéről, hisz a "leendő barátnőjét" mindegyikünk nagyon kedveli. Remélem nem fog csalódni, hiszen Harry nekem nagyon fontos. Kikerült még régebben ez a Larry Stylinson dolog, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy a saját nemünket szeretjük és így egymást, de ez nem igaz, csak legjobb barátok vagyunk. Mikor az xfaktorban találkoztunk, mikor még szólóban indultunk, már akkor nagyon megkedveltük egymást. Emlékszem is, mikor csináltam Harryvel egy képet, még mielőtt bejutott, bejutottunk volna, mert tudtam ..biztosan hogy ő híres lesz, és ebben nem is tévedtem sokat, és nagyon örülök hogy barátok lehetünk.
Brookra pillantottam, még mindig aludt, de a zene ordított füleséből. Hogy lehet így aludni? Elég messze ültem tőle, de még ott is hallottam a zene dübörgését. Furcsa szokásai vannak, bár mondjuk kinek nem?
Liam fél a kanalaktól, Harry szeret pucérkodni, Zayn hajmániás, Niall egy haspók, Én pedig.. én vagyok, és nincs semmilyen rossz tulajdonságom.

Brook

A fiúk nagyon veszekedtek valamin, ezzel sikeresen felriasztva engem is. A vita tárgya éppen, a "te csaltál" vád volt, bár nem értem itt hogy lehet csalni, de ők tudják. Olyanok mint az 5 évesek, de így szeretem őket ahogy vannak.
Feltápászkodtam, majd egy kicsit meg is szédültem a sok fekvéstől. Mikor kitisztult látásom a mosdóba mentem és megigazítottam kicsit elmosódott sminkem, majd visszamentem a srácokhoz.
-Remélem kialudtad magad.-mondta Liam.
-Hát..még tuti nem ébredek fel, ha nem civakodtok mint az óvodások.-mondtam megforgatva a szemem.
Egy kis játék után, mindenki elfoglalta a helyét és 15 perc múlva a gépünk landolt. Elvettük a csomagjainkat, majd kiléptünk a fülledt, izzasztó melegbe. Rettenetesen sok rajongó állt a reptér előtt, és egy csomó biztonsági őr. Beszálltunk egy nagy turnébuszba, majd a szállodánk felé vettük az irányt. A szobák 2 ágyasak voltak, mi pedig hatan voltunk. Louis és Harry, Liam és Niall, Zayn és Én alkottunk párokat, majd elfoglaltuk közös szobáinkat. Bevittük a csomagokat, majd átmentünk Liamék szobájába megbeszélést tartani.
-A mai nap szabad, úgyhogy kinek mihez van kedve?-kérdezte Liam.
-Most menjünk le a tengerpartra, aztán este megnézzük a várost.-vetettem fel az ötletet ami mindenkinek elnyerte tetszését.

Mindenki elvonult a szobájába öltözni. Én bementem a mosdóba, Zayn pedig a szobában öltözött.  A neon zöld, masnis fürdőruhámat vettem fel, így biztos nem fogok elveszni a tömegben.
Rávettem egy apró felsőt és egy sortot, majd kimentem Zaynhez, aki a szoba közepén ült, és a cipőjét kötötte.
-Nem elég a strandpapucs?-kérdeztem?
-Ja.. de tényleg.-mondta észbe kapva.

Visszamentünk a találkahelyünkre, majd együtt indultunk el a partra. 15 perc séta és útbaigazítás után, csak-csak megtaláltuk a partot, majd letelepedtünk egy kicsit árnyékosabb területre és bementünk fürdeni. Én csak megmártózni akartam, bár itt nem érdekel senkit hogy én mit akarok, szóval bedobtak a mély vízbe. Labdáztunk, meg fröcsköltük egymást, meg beszélgettünk, aztán én kimentem a napra sütkérezni a srácokat egyedül hagyva.
Már egy jó ideje feküdtem a napon, mikor valami hatalmas beállt elém, így árnyékot okozva, és takarva a naptól. Felpillantottam és egy srác volt az.
-Szia.-mondta.
-Helo.-mosolyogtam rá. -Leülhetsz, csak ne takard a napot.-mondtam, mire levágta magát mellém.
-Hogy hívnak?-kérdezte.
-Brook J.Johnson.-mondtam.
-Tényleg, te vagy a táncos a One Directionnel, olvastam az újságban. Én Eric Calred vagyok.-mondta.
Beszélgetni kezdtünk, majd megkérdezte hogy van-e kedvem vele találkozni.
-Figyelj.. én nem tehetem. Aranyos srác vagy, de én másra várok, és, nem tehetem ezt meg vele. Ígéretet tettem.-mondtam, mire kissé lelombozódott és fancsali képet vágott.
-Csak baráti találkozóra gondoltam.-mondta.
-Ahh.. jó, oké, benne vagyok, de szigorúan baráti.
-Ezaz, oké, este a Nando's-ban?-kérdezte.
-Oké, ott leszek.-mondtam, és elköszöntünk.
Nem sokkal később megjelentek a srácok és kérdezgetni kezdtek.
-Ki volt ez a srác?-kérdezték.
-Hát, jófej, meg aranyos..és este találkozom vele a Nando's-ban, mint barátok.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
Mindenki bólogatott, majd kiültek mellém, és együtt napoztunk.
Én szokásomhoz híven, hogy ne okozzak meglepetést, megint bealudtam.

Harry

Ja, baráti találkozó, persze. Én meg ma jöttem le a falvédőről. Éppen a vízből jöttem ki, mikor egy szőke lány nekem rohant. Leesett a napszemüvegem így láthatta ki vagyok, de nem kezdett ordítani, vagy sikítozni, csak köszönt.
-Szia Harry, Emma vagyok.-nyújtotta a kezét.
Beszélgetni kezdtünk, és gondoltam hogy én se legyek egyedül este, elviszem egy "szigorúan baráti" találkozóra. Megbeszéltük a helyszínt és az időpontot, majd elváltak útjaink.
Brook megint aludt. Louis teleszórta a füdőruhájának felső részét homokkal, ami szerintem nem volt a legideálisabb ötlet, de én nem voltam benne. Időközben, a srácokkal kajáltunk, meg Brooknak is hoztunk egy salátát, mivel valószinűleg, nem mondom hogy biztosan, de éhes lesz. Szegény, így is olyan sovány, és mégsem eszik.

Zayn

Halk nyöszörgést hallottam Brook felől. Felé fordítottam a fejem, és láttam hogy felébredt de nem tud mozdulni.
-Mi a baj? -léptem oda hozzá, mire még jobban nyöszörgött.
-Zayn.. a hátam, nagyon fáj.. -mondta.
Ekkor vettem csak észre, háta rák vörös volt, kipattogzott rajta a bőr enyhén, és látszott hogy ahogy a legkisebb mozdulatot teszi, nagyon húzódik a bőre. Azonnal a naptejért nyúltam és bekentem, de nagyon fájt neki, minden apró érintésre felszisszent. Szereztem a bárból egy palack jéghideg vizet, és lassan, óvatosan rálocsoltam a hátára, ami úgytűnik jól esett neki, mert utána már feltudott állni.
-Jobb?-kérdeztem aggódva.
-Igen, köszönöm.-mondta és puszit nyomott az arcomra majd bement a vízbe.
Megint több srác nézett utána, páran utána is mentek. 4 srác vette körbe, mindegyikük elég jól nézett ki, stílusosak voltak. Harryre pillantgattam, aki a jelenetet mind csak féltékenyen pásztázta. Nem lesz ez így jó. Brook nem tehet róla, tényleg nagyon szép lány és megértem hogy utána fordulnak a pasik. A vízben állt derékig a 4 sráccal, és kedvesen beszélgettek, nem csináltak mást, bár láttam ahogy a srác megsimogatja a karját. Mind a négyen befeszítettek, így próbálták felszedni Brookot, de elég bénák voltak a csajozási technikáik.
Brook elköszönt tőlük, majd visszajött hozzánk.
-Hülye barmok.-mondta és beült az árnyékba Liam és Harry közé, és nézte ahogy Nintendon játszanak egymás ellen.
-Játszhatok?-kérdezte mire Liam a kezébe nyomta a játékszert, majd miután elmondták mit kell csinálni indult a verseny. Nagyon szoros volt, ahogy hallottam, de Brook leverte Harryt, aki szomorúan adta át a konzolt Liamnek, hogy szerencsét próbáljon. Brook verhetetlen volt, mindenkit megvert, még engem is.
-Hogy vagy te ilyen jó a nintendoban?-kérdezte elképedve Lou.
-Itt nem azon múlik, hogy mennyiszer nyomogatod a gombokat, meg milyen sorrendbe. Ide női logika kell.  A játék arról szól hogy egy másik lány ellen harcolsz, hogy megszerezd az utolsó párt álmaid cipőjéből.
-Mivan? Ebben 2 szörny van és egy varázspálcáért harcolnak.
-Jó, de értelmezd női nyelven. Így már egyértelmű hogy miért nyerek, hisz a boltban is sokszor harcot vívok a Yimmi Choo cipőkért.-magyarázta.
Bólogattunk és úgy tettünk, mintha értenénk ennek az egésznek a logikáját, de igazából halvány fogalmunk nem volt az összefüggésről. Felmentünk a szobáinkba, majd át akartunk öltözni.
-Zayn, elegánsabb vagy sportosabb?-kérdezte tőlem a bőröndje előtt guggolva.
-Szerintem lehet kicsit elegánsabb.-mondtam, majd bevonultam a fürdőbe.


Brook

Elegánsabb, szóval csinosabb. Nem akartam ma is szoknyát venni,így egy oldalt lyukas farmert választottam, egy átlátszó csipkés pólóval és egy fekete magassarkút. Miután zayn elkészült bementem a fürdőbe,letusoltam, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd felöltöztem és teljes hadikészenlétben léptem ki Zayn elé.
-Hűű.-mondta.
-Akkor tetszik.-fújtam ki a benntartott levegőt, amjd átkopogtam Liamék szobájába. Már mindenki ott volt.Szóltam Zaynnek is, majd mindketten csatlakoztunk a társasághoz, és leültünk az ágyakra.
-Na.. akkor elmegyünk körülnézni, most 4 óra Brook hánykor találkozol a sráccal?-nézett rám Niall.
-8kor, azt hiszem..-mondtam.
-Jó, akkor mi meg nyolckor visszajövünk ide.-mondta Niall.
-Én elmegyek 7-kor.-mondta Harry.
-Hová?-néztek rá a srácok kérdőn.
Tudtam a választ, előre sejtettem. Ez most komoly? Mivel én barátilag találkozom a sráccal, neki is kell egy csaj találkozni? Ez most egy bosszúhadjárat, vagy mi?

Chapter 13

Egy percig elfelejtettem levegőt venni, azt sem tudtam mit mondjak. Nem kéne még várni, míg elülnek a kedélyek? Nem voltam biztos abban amit cselekszem.
Nem szóltam egy szót sem, Harry pedig csak nézett, láttam hogy összeomlik.
-Elég lett volna egy nem is.-mondta és a lépcső felé sétált.
-Harry állj már meg, kérlek hallgass végig.-mondtam neki.
-Miért? Csak még jobban a földbe akarsz tiporni?
-Így ismersz, neked ez rólam a véleményed? Ha érdekel, igent akartam mondani, de hezitáltam, mivel nem akarom hogy még bonyolultabb legyen az életed, mert a szakításod elég friss, és nem akarom hogy felemésszen a hírnév, de legalább most megtudtam mit is gondolsz rólam igazán.-mondtam, de nem sírtam. Harry csak bámult kétségbeesetten, de nem mondott semmit.
-Ne haragudj, csak.. annyira féltem hogy visszautasítasz.
-Miért?.. Ja gondolom ahhoz még nem vagy hozzászokva, de most se kellett volna idáig jussunk, ha nem mész a magad feje után, és megvárod míg én is mondok valamit, ha .. esetleg meghallgattad volna a véleményem. Leszek szívesen a barátnőd Harry, de biztos vagy benne, hogy ez a megfelelő alkalom, pont mielőtt turnézni megyünk?
-Igazad van.. sajnálom, csak annyira félek hogy nem vársz meg, és találsz addig valakit.-motyogta.
-Nem fogok Harry, és köszönöm ezt az estét, mesés volt, és ez a nyaklánc.. sosem fogom levenni, de a te érdekeidet nézem, és ..nemtudom. Döntsd el te.-mondtam.
Látszott hogy nagy rajta a teher. Sokáig járkált fel-alá, csak magyarázott magában, majd végül felém fordult.
-Jó.. akkor innentől 2 hét. Semmi más, nem érdekel.. szeretlek és várok.. de muszáj megtennünk. Semmi fizikai kapcsolat, nem alhatsz velem, és 2 hét múlva meglepetés lesz.-mondta, mire bólintottam.-Ugye nem bánod?-kérdezte.
-Nem Harry, dehogy.. tudok várni mondtam, én most is kibírtam volna. Tudom, hogy neked ez a jobb, és nekem fontosak az érdekeid.. szóval.. nyugi..-mondtam és rákacsintottam.
-Köszönöm hogy ilyen megértő vagy.. és akkor egyezzünk meg.. lehet találkozni mással?-kérdezte.
-Ha nem bírsz ki 2 hetet, akkor találkozz.-mondtam.
-Én kibírom, simán.-mondta, mire felnevettem.
Egymás mellett sétáltunk le a kocsihoz, majd hazaindultunk. Mikor beléptünk a nappaliba, az egész csapat egy emberként nézett ránk majd Lou megfogta a kezem, és felmentünk az emeletre.
-Mondd hogy igent mondtál.-mondta és mosoly ült ki az arcára.
-Azt mondtam volna.. de mégsem. Megegyeztünk abban, hogy két hetet kibírunk még, és utána bejelentjük mindenkinek, mert nem lenne szerencsés, ha most a turné előtt megtudná az egész világ.-vázoltam fel a fennálló helyzetet. -Ugye Harry kibírja?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott.
A srácok sorra rontottak be, majd miután mindannyiuknak elkántáltam a sztorit, lementünk a kanapára és megnéztünk egy horror filmet. Zayn mellett ültem, jó messze Harrytől. Zayn átkarolt és vállába fúrtam a fejem, az ijesztő sikoltozós részeknél, amikor nagyon féltem. Harry tekintetét sokszor éreztem magamon, ami nem ért váratlanul.
-Kivel alszom ma?-kérdeztem.
-Velem.-ugrált Niall azonnal, így beleegyeztem, az aki kapja marja alapon, és a pizsimmel elvonultam a fürdőbe. Szívesen aludnék pedig a saját kis ágyamban, de abban épp Liam itala pihen.
Letusoltam, megmostam a hajam, majd apró kis tincsekbe fontam, mert reggelre azt akarom, hogy apró hullámok rajzolódjanak ki benne. Úgy néztem ki mint egy óvodás, de tudtam hogy reggelre ennek meg lesz a gyümölcse. Így léptem ki a srácokhoz, akik legurultak a kanapéról a nevetéstől, majd miután kiröhögtük magamat, elmagyaráztam a folyamat lényegét, így megértették hogy mire is jó ez az egész.
-A ti barátnőitek sosem csinálnak ilyet?-kérdeztem sandán pillantva a 3 foglalt egyedre.
-Húú.. azt inkább hagyjuk.-mondták nagyjából egyszerre.
Páran elmentek tusolni, én pedig Liammel és Louval maradtam lent még beszélgetni egy kicsit. Holnap reggel 9kor indulunk, remélem fel fogok tudni kelni.
Mivel Niall beengedett az ágyába, így gondoltam csinálok neki egy "köszönöm szendvicset" hálám jeléül. Egy csomó mindent bele raktam, majd gondoltam a többieknek sem fog ártani egy-egy, így mindenki kapott egyet fejenként, plusz Niall egyet extraként. A nappaliban Liam és Lou felé nyújtottam egy két tányért, akik hálásan mosolyogtak majd falni  kezdtek.
Zaynhez bekopogtattam, aki egy szál törölközőben állt az ágya mellett. Végigmértem, majd bevittem neki a szendvicset.
-Nem zavar, hogy egy törölközőben állok?-kérdezte.
-Miért.. úgy tűnik mintha zavarna?-kérdeztem nevetve, majd Harry szobája felé vettem az irányt.
Kopogtam, majd benyitottam. Éppen az ágyon feküdt, a plafont bámulta, majd rám kapta a tekintetét.
-Vacsora.-mosolyogtam és odanyújtottam neki a tányért, amit szívélyesen elvett.
-Köszönöm.-suttogta. Nem akartam megkérdezni hogy mi baja, hiszen tudtam. Ugyan az ami nekem, de én nem mutattam ki nyilvánosan.
-Aludj jól, ne maradj fenn sokáig, holnap fárasztó napotok lesz, velem együtt.-mosolyogtam rá kedvesen, majd mentem a mai alvóhelyemre.
Niall éppen a tévével kiabált amit röhögve figyeltem. Fuldokolva fetrengtem az ágyon, annyira nevettem. Videojátékozott, és kiabált a játékosaival. Nagyon vicces látványt nyújtott. Mikor befejezte a játékot, rám pillantott és meglátta nálam a két szendvicset, majd megnyalta a száját. Elindult az ajtó felé.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem.
-Csinálok szendvicset, mert a tiéd nagyon guszta, így megkívántam egyet.
-Niall.. várj, gyere vissza. Mondok egy titkot.-mondtam mire mellé sétált.
Intettem neki ujjammal hogy hajoljon le, majd a fülébe súgtam a szigorúan titkos dolgot.
-Ezt neked csináltam, nem magamnak.-suttogtam, majd azonnal rám nézett. Kék írisze, köztem és a szendvicsek közt cikázott.
-Köszönöm.-nyomott puszit arcomra, majd rávetette magát a szendvicsekre.
Bekapcsoltam a tévét, és együtt néztük az MTV-n a Flash Pranket, és nagyokat nevettünk.
-Jól vagytok? Fura hangok szűrődnek ki?-jött be Zayn és minket bámult majd röhögni kezdett.
Niall tele szájjal magyarázott neki valamit, én meg rázkódtam a röhögéstől, majd Zayn és visítozni kezdett mint egy malac, úgy röhögött.  Beült hozzánk az ágyba és úgy néztük tovább a sorozatot, majd mikor véget ért, mindenkit aludni küldtem. Zayn lefeküdt,Niall lefeküdt, megnézem a többieket. Liam már az igazak álmát aludta, így halkan becsuktam az ajtót. Louis még nagyba a laptopjával babrált, így elkoboztam tőle, és elvittem.
-Aludj jól.-mondtam.
-De.. de.. a szerelmem.
-Reggel visszakapod.-mondtam, majd becsuktam az ajtót.
Harry szobájába is bekukkantottam. Ő is aludt, így egy laptoppal a birtokomban indultam a szobánkba. Niall még éberen figyelt, majd mikor leoltottam a villanyt és bebújtam mellé, ő is álomra tért. Kicsit közelebb húzódott amit nem szóltam meg, aranyos volt.

-Kelj már fel.-hallottam az ordítozást.
-Meghalt?-kérdezte egy ismerős hang és a mellkasom kezdte nyomkodni, hátha újra tud éleszteni. Mindenki hangos nevetésben tört ki.
-Naa.. ne tapizz.-csaptam rá a kezére a "dokinak".
Kinyitottam a szemem, és akaratlanul is elmosolyodtam. 5 kócos, zilált, pizsamás srác állt körbe, mindegyik 10 cm-re az arcomtól bámult, és kidülledt szemekkel nézett.
-Többet alszik mint én.-kezdte Zayn ecsetelni alvási szokásait, majd nem sokkal később, mikor már mindenki elvonult a dolgára, vette észre hogy senkit nem érdekel a téma jelen esetben.
Feltápászkodtam, majd először megmosakodtam, megmostam a fogam, majd a még tegnap este kikészített szettembe bújtam.
Már indulni akartam, mikor Lou furán nézett rám.
-Te így jössz, ilyen fejjel?-kérdezte meglepetten, mire észbe kaptam, hogy elfelejtettem kibontani kis fonataimat. Elővettem a fésűmet, majd mikor már mind az 5en megérkeztek kifésültem a hajam, és bemutattam az eredményt. Kis hullámok jöttek létre a hajamban.
-Nők.-fújtatott Zayn, majd kiment a kisbuszhoz, ami elfuvaroz minket a reptérre.
Mindenki kicipekedett, majd beszálltunk az autóba.
-Melyik az első állomás srácok?
-Hát.. pontosan úgy van, hogy kezdünk LA-ben, New York, Manhattan majd San Franciscoba, aztán utazunk Svédországba, Párizsba és La Havre-be, utána Veronába, Velencébe, Rómába majd Milanoba, majd Madrid, Hawaii és utána egyenként a szülővárosaink és a végső koncert Londonban.-magyarázták. Úr isten..ennyi helyre megyünk?
Az út sem telt unalmasan, a srácok poénkodtak.
-Miért megy a gomba a partyba?-kérdezte Louis, választ nem várva.
-Mert egy vicces fickó.-adta meg a választ a kérdésre.
A srácok ordítani kezdtek, és röhögni, mintha valami észveszejtően nagy poént hallhattunk volna, de a végén már én is elmosolyodtam.
10 perc utazás és kocsikázás után, megálltunk a reptéren, majd egy sor bájolgás, aláírás osztás és fényképezkedés után eljutottunk a srácok magángépéig. Felpakoltuk a csomagokat, majd én Zayn mellett ültem le, és nem sokára a vállán el is aludtam.

Chapter 12

Reggel elég későn ébredtem, 12 előtt valamivel. Feltápászkódtam, majd egy kis nyújtózkodás után leballagtam a hangok irányába. Mindenki rám pillantott a medencéből, és integetni kezdtek.

-Jó látni, hogy valaki még nálam is többet alszik.-röhögött Zayn. 

Harryre pillantottam, aki csak egy kacér mosollyal fürkészett végig tetőtől talpig. Halványan rámosolyogtam, majd míg felraktam egy kávét főni, átvettem a fürdőruhámat és rá egy nagy, lenge pólót. A legszélső bárszékre letelepedtem és szürcsölni kezdtem a kávém, mire Liam lépett hozzám és belekortyolt, de meg is bánta, mivel rohant a mosogatóhoz és kiköpte. 

-Te milyen erősen iszod?-kérdezte elképedve. 

-Hát.. nagyon.-mondtam. 

-Van ma kedved akkor ehhez az elcipellek a kedvenc helyemre cucchoz?-kérdezte. 

-Hát.. este fele lehet, csak ne most könyörgöm.

-Oké, úgyis estére terveztem. 

Harry

Liam bent beszélgetett Brookkal, majd kijöttek. Liam beugrott a vízbe, Brook pedig leült a fűbe és ott folytatta a kávézást. A medence egy sarkába kuporodtam és csak figyeltem őt, minden mozdulatát, minden tettét. Teljesen beleestem és ezt nem tagadom, hiszen a vak is látja hogy tetszik. Felállt, levette pólóját, és megláttam bikiniben. Elállt a szavam. A kék fürdőruha teljesen illett hozzá, kiemelte gyönyörű szemeit. Mindenére jó rálátást engedett, de nem akartam túl feltűnően bámulni így néha eltekintettem a másik irányba is. 

Megállt a medence szélén, és beledugta lábát, hogy felmérje hőmérsékletét, de mielőtt észrevehette volna, Zayn teljes erőből neki rohant és belökte a vízbe. Felsikított, de tűrte, nem kezdett el nyávogni, ő is csak velünk nevetett. Odaúszott hozzám, majd megölelt, amit szívélyesen viszonoztam. 

-Hogy aludtál?-kérdeztem. 

-Soha jobban, de még mindig kómás vagyok, pedig bedöntöttem egy extra erős kávét, amit még Liam se bírt meginni. -mosolygott. 

Nem válaszoltam semmit, csak végig a szemébe néztem. Állta a tekintetem, sőt nagyon sokáig bírta, de utána lehajtotta a fejét és inkább elúszott Louis fele és a nyakába ült. Niall felpattant Zayn nyakába majd egy nagy csata kezdődött, hogy ki tudja előbb lelökni a másikat. Brook nyert, ügyesen taktikázott. Elvonta Niall figyelmét, majd a vízbe lökte. Összepacsiztak Louval majd kiment a medencéből és lefeküdt a fűbe terített pokrócra. 

-Már annyira várom a turnét.-mondta Lou izgatottan.

-Igen.. már csak 3 nap. 

Brook

3 nap.. és nekem 4 nap múlva van a szülinapom. Remélem a srácok nem tudják az időpontját, mert nem szeretem a szülinapi bulikat. 

-Brook éhes vagy?-kérdezte Niall. 

-Hát.. fogjuk rá.-mondtam. 

-Az hogy lehet, hogy tegnap délben evett utoljára, és még nem éhes. Én 1 órát alig bírok ki kaja nélkül. Ez furcsa.-mondta Niall, mire nevetni kezdtem. 

-Torzszülött vagy.-mondta Liam, mire mindenki felröhögött, és Niall sértődötten szaladt oda hozzám. 

-Ugye szerinted nem vagyok az?-kérdezte meresztve szemeit. 

-Nem, dehogy is dárga.-simogattam meg a buksiját, mire boldogan ugrándozott és elrohant. 

Egész nap csak lazsáltunk, sütögettünk a kertben, énekeltünk, ja.. és ugrálóköteleztünk, persze Lou ötlete volt. Párszor estek is a srácok, nagyon nevettünk rajtuk. 

Este fele, Liam jött oda és bocsánatkérően nézett. 

-Elfelejtettem hogy ma van Danielle apukájának a szülinapja, és vacsorára vagyok hivatalos hozzájuk.-mondta sajnálkozón. 

-Nem baj..-mosolyogtam, de Niall a szavamba vágott. 

-Jó.. akkor jössz velem, úgy sincs programom estére. -mondta. 

-Elegáns vagy sportos?-kérdeztem. 

-Sportos lehet.-mosolygott majd telefonálni ment. 

Felballagtam, majd kotortam egy sportos cuccot, letusoltam és felöltöztem. Kicsit kisminkeltem magam, hogy mégse úgy nézzek ki mint egy élőhalott, majd lementem Niallhez, aki még nagyban intézkedett. valamit. 

Harry

Lejött Brook is és várt Niallre amíg telefonálgatott. Egy fehér kis toppot viselt, rövöd farmernadrágot, és egy farmer dzsekit. Eszméletlenül nézett ki, nem bírok várni, nem lehet.. annyira akarom őt. Oda ballagtam hozzá. 

-Na miújság?-hajoltam közelebb hozzá. 

-Semmi.-mondta. 

-Meg akarlak csókolni.-mondtam, de meg is bántam. 

-Tedd meg.-mondta. 

-De nem lehet.-mondtam. 

-Jó..akkor csak várj türelmesen.-kacsintottam rám, majd Niallel kiemntek az ajtón.

Brook

Niallel először egy sportcsarnokba mentünk, két oldalon lelátók. Egy csomó srác várt minket, én pedig csak figyeltem a történteket. Egy srác, aki nem is volt csúnya, hozott pár floorball ütőr, majd 2 csapatot állítottunk össze. Érzem hogy lemosom őket.

-Miért pont ide?-súgtam oda Niallnek a meccs kezdete előtt. 

-Mert ez a kedvenc sportom, és sokszor játszom a srácokkal. 

-Lehet durván játszani?-kérdeztem. 

-Csak úgy lehet.-mondta ki, mire hangos sípszót hallotunk és elkezdőtött a játék. El sem hiszem mennyire jó volt sportolni, érezni a felgyülelmlő adrenalit, a versenyszellemet, a győzni akarást, a vágyat, hogy nyerj. Niallt védtem, és hát szegénnyel eléggé kegyetlenül bántam. Sokszor gáncsoltam ki, de ő sem kímélt. Már azt hittem abba hagytuk egymás kínzását, de nagyon tévedtem. Nekem rohant egy észrevétlen pillanatban, én pedig nagyon zakóztam és bevertem a fejem. 

Mindenki körém gyűlt a játék megszakadt.

-Nyugi..nem halok bele.-mondtam, és felpattantam majd folytattuk a játékot.

Szoros volt a küzdelem, de pár ponttal nyert az én csapatom. 

-Valamikor visszavágót követelek.

-Ha megint veszteni akarsz szivem, benne vagyok.-mondtam kárörvendő nevetéssel. 

Niall átizzadta az egész pólóját és keserűen nézett rám..

-Te meg se izzadsz.-vinnyogott. -Bár mondjuk nem csodálkozom, annyi idő után amit végigsportoltál. Tényleg..mutass valamit. 

-Mire vagy kívácsi? Táncra vagy tornára?

-Hmm.. torna.-mondta. 

-Okéé..

Mutattam neki, pár alapdolgot, spárgákat, kézenállsokat, hip hop lépéseket, mindent vegyesen. 

-Hűű.. nagyon ügyes vagy.-nézett tátott szájjal.

-Köszönöm.. amúgy még akarsz menni valahová? Vagy hazamehetünk?.. mert eléggé fáradt vagyok, meg nem érzem túl jól magam.. fáj a fejem.-mondtam. 

-Úristen..én vagyok a hibás, mert fellöktelek. Sajnálom, kérlek ne haragudj. 

-Dehogy haragszom, nem a te hibád nyugi.. kipihenem magam és elmúlik.-mondtam neki, de tudtam hogy ez nem fog egykönnyen elmúlni, mivel rettenetesen hasogatott a fájdalom. 

Hazaértünk, és émelyegni kezdtem. Nagyon szédültem. Harry odajött és átölelt.

Harry

Odamentem Brookhoz egy ölelésre, de látszott rajta, hogy valami nincs rendben. Megöleltem, és éreztem, hogy teste mindjárt összerogy, már csak én tartottam.

Felkaptam és a kanapéra fektettem, majd jeget tettünk a fejére. Betakartuk, majd mikor elaludt, Niall megszólalt. 

-Az én hibám, mert meglöktem és elesett. 

-Nyugi Niall.. nincs semmi bajom.. 5x volt már agyrázkódásom, csak edzés miatt, összesen 9x, mindegyiket túlétem, nyugi.-nyöszörgött Brook, majd óvatosan felállt és felcsoszogott a lépcsőn, és bement a szobájába, én pedig azonnal utána indultam. 

Be akartam menni, de az ajtó zárva volt. 

-Szeretnék egyedül lenni, könyebb átvészelni, ha jól vagyok kimegyek.. ígérem, de te menj le a srácokhoz. Kérlek.-hallotam bentről. 

Nagyon aggódtam érte, de nem tehettem mást, inkább lementem ahogy kérte.

Brook

Magamra zártam az ajtót, majd megkértem a többieket is hadd lehessek egyedül. Nem vágytam társaságra, utálom ha sajnálnak, vagy ott ülnek mellettem és ápolnak. Mindig önálló voltam, és sosem kértem segítséget a bajban, hisz tudom csak magamra számíthatok. Nem akartam beismerni a srácoknak, de a fejem majd szétszakadt a fájdalomtól, így kerestem gyógyszert és bevettem 3 darabot, majd nemsokára elaludtam, olyan 7 óra körül. 

Mikor felébredtem, teljes csend volt. Senki sehol. Körülnéztem majd az órámra néztem. Este hat órát mutatott. Átaludtam egy napot? Nem.. az nem lehet. Egyáltalán nem fájt a fejem így lementem ahogy a srácoknak ígértem. Senki nem volt a nappaliba, így benéztem minden szobában. Mindenki csendesen pakolászott. Holnap este indulunk turnézni, így nekem is kéne pakolnom. Megálltam Harry szobájának ajtajában. Nekidőltem az ajtófélfának, és onnan néztem őt mosolyogva. Nem vett észre. Csak pakolt és pakolt, majd legörnyedt az ágy szélére. Arcát kezeibe temette. 

-Jól vagy?-kérdeztem halkan, mire felkapta a fejét és ijedten méregetett. 

-Te élsz?-kérdezte. 

-Hát.. igen, csak aludtam egy kicsit.-motyogtam. 

-Ja.. kicsit. Már nagyon aggódtam, azt sem tudtam mi lehet veled. Azt hittem már világgá mentél és itt hagytál. 

-Miért azt keleltt volna?

-Nem, dehogy. Belehalnék ha elmennél. 

-Szeretlek Harry Styles.-mondtam és odamentem hozzá, ölébe ültem, majd gondolkodás nélkül megcsókoltam. Nem tiltakozott, azonnal viszonozta. Nyelveink vad csatát vívtak. Nagyon jól csókolt, nyugodt volt és romantikus mégis eszméletleül szenvedélyes. Csókunk sokáig tartott, nem váltunk el egymástól míg nem volt szükséges. 

-Óóó.. bocs, látom megzavartam valamit.-mondta Lou és elrohant. 

-Ne foglalkozz vele, hülye.-mondta Harry. 

-Tudom.-nevettem. 

-Figyelj Liam nem tud ma elvinni téged a kedvenc helyére, így van kedved velem vacsorázni?-kérdezte. 

-Persze.. -mosolyogtam. 

Átmentem Liam szobájába. 

-Liam.. majd ha hazjöttünk bepótoljuk ugye?-kérdeztem.

-Persze..és ne haragudj hogy ma nem megy, csak fáradt is vagyok, meg ezer dolgom van.

-Nem haragszom, ez természetes.-nyomtam puszit az arcára, majd elementem készülődni. Gyorsan bepakoltam a bőröndjeimet, majd készülni kezdtem a vacsorára. 8-kor indulunk, még van 45 percem. Hajamat hullámosra csináltam, sminkemet nem túl vadra, de nem is túl szolidra, majd a ruha választásnál volt problémám, de azonnal tudtam a megoldást. 

-Zaaaayn.-kiabáltam. 

-Igen?-nyitott be. 

-Elegánsabb ruha, vagy kicsit kihívóbb ruha?-kérdeztem. 

-Egyben.-mondta és kotorászni kezdett a még választható ruhák közt.-Ez tökéletes.-mutatott egy pink ruhára. 

-Köszönöm.-pusziltam meg arcát, majd felöltöztem. 

Egy fekete szöges magassarkőt választottam, így talán egy magasságba kerülök Harryvel. 

Leballagtam, mikor hallottam hogy Harry kiabál. 

Harry

Hallottam a cipőkopogást, és tudtam hogy ez csak ő lehet. Elképzeltem hogy mit fog viselni ma este, de ez minden ábrándom felülmúlta. Egy szűk, rózsaszín ruhát viselt, lélegzetelállíóan gyönyörű volt. Nagyon kihívó volt, de mégis éreztem benne azt a természetes gyönyörűséget, amivel nem mindenki rendelkezik. Kezeimet az övére kulcsoltam, és kocsim felé vezettem, majd miután beszállt a kormány mögé ültem és elindultunk az első hivatalos randink helyszínére. Remélem minden jól fog alakulni, mert nagy lépsére szántam el magam, és nem akarom hogy rosszul süljön el. 

Útközben, beszélgettünk, elmeséte hol voltak tegnap Niallel, meg elmesélte hogy várja a turnét és hogy jó lenne találkozni a régi barátaival. Támadt egy ötletem, de ezt még nem osztottam meg vele, meglepetésnek szánom. Nemsokára megérkeztünk a kijelölt helyszínre. Egy rettenetesen magas épület tetején fogunk vacsorázni. 

Belém karolt, és ahogy az épületbe értünk, majd szétrobbantam  a haragtól. Egy halom fotós várt minket, de próbáltunk amilyen gyorsan csak lehet, felérni a tetőre, ahová az őrök biztosították a bejutást, csak nekünk, másoknak nem. 

Brook

Egy kis asztal állt a tetőn, gyertyákkal és egy csokor rózsával megterítve. Annyira gyönyörű volt, könny szökött szemembe. 

-Harry ez.. bámulatos.-ennyit tudtam kinyögni. 

-Örülök hogy tetszik. 

Kellemes hangulatban megvacsoráztunk, végig bókolt, flörtöltünk és fogta a kezem, majd mikor tele ettük magunkat bekapcsolta a magnót és elindult a srácok Irresistible száma. A refrénnél felkért táncolni és énekelni kezdett..

I find your lips so kissable, 

And your kiss unmissable, 

Your fingertips, so touchable, 

And your eyes, Irresistible.

Magához húzott és megcsókolt, majd a csók után elhajolt, és a zsebéből egy HB medálos nyakláncot vett elő. A hátam mögé került és a nyakamba akasztotta, érintése égette bőröm, kirázott a hideg, a legjobb értelemben. Szembe került velem és megkérdezte. 

-Brook..lennél a barátnőm?

Christmas

Nagyon boldog,örömökben gazdag, szeretetteljes Békés Karácsonyt szeretnék kívánni minden egyes olvasómnak!  Tőletek kaptam a legszebb ajándékot, nagy örömet okoz, hogy szeretitek és olvassátok a blogomat. Nélkületek nem itt tartanék, TI vagytok a legjobbak.
Holnap várható új rész.
Kellemes ünneplést mindenkinek!<3