Chapter 33

KEDVES OLVASÓK!

Higgyétek el, rettenetesen szégyellem magam, mert nem hoztam részt,

már egy jó ideje, de bármennyire is törekedtem, sajnos nem sikerült, nem tudtam időt

szakítani erre,de a jó hír, hogy visszatértem, és mostantól sűrűbben jönnek a fejezetek.

Nagyon hálás vagyok a 4800+ oldalmegtekintésért, el sem hittem, hogy tényleg ennyien

olvassátok a blogot, nagyon sokat jelent.
Ez a fejezet kicsit rövidebb, de ígérem kárpótlásként, a következő fejezet
extra hosszú lesz, tele izgalmakkal.

 Jó olvasást.

Ölel, L*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zene

Harry

Brook elment lefeküdni, én meg a fiúk mellé ledobtam magam a kanapéra. 

-Milyen volt a tegnap estétek?-kérdezte Niall. 

-Tökéletes.-feleltem egyszerűen.

Még mindig a hideg ráz, ha visszagondolok a tegnapra, ahogy megbabonázott. Lassan kezdett a szoba elcsendesedni, mikor  arra eszméltem fel, hogy egyedül ülök a kanapén, az idegölő sötétben. Feltápászkodtam, és karjaim kinyújtva, mint egy zombi utánzat haladtam előre a szerintem jó irányba, míg végül megtaláltam a kilincset, és befeküdtem az ágyba, a már édesen szuszogó lány mellé.

Álmomból az eszméletlen forróság ébresztett. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Brookot, ki a mellkasomon nyugtatta fejét, haja, mint egy védelmező sál, nyakam köré fonódva. Hosszú levegővételeit nyugtató volt hallgatni, nem mozdultam hiszen nem akartam felébreszteni, de ez az állapot, nem volt sokáig tűrhető, így óvatosan próbáltam lehámozni karjait a testemről, mire felébredt.

-Kelni kell?-nyöszörögte félkómásan. 

-Nem, csak megfulladok a hajadtól.-mondtam, és egy apró puszit nyomtam feje búbjára. 

Átgördült másik oldalára, magára húzta a takarót, majd nemsokára vissza is aludt. Egy ideig elmerengtem arcán, a tökéletes ajkain, ő magán. 

A rajongóink közül is sokan hasonlítottak rá, hosszú haj, tökéletes alkat, igéző szemek, de nekem ő kell. 

Akár kreol bőre, akár halvány, akár festett vagy természetes színű a haja, mindeféleképpen kell nekem. Volt benne valami vonzó, talán a mosolya, vagy az a csillingelő nevetés.. 

Próbáltam halkan kivonszolni magam a konyhába, ahol a többiek már a konyhapult körül sorakoztak egy-egy bögre élénkítő kávéért. 

Niall éppen két emberre elég tojásrántottával az ölében, a képernyőre tapasztotta a szemeit, és a nickelodeont nézte. Louis egy fakanállal hadonászott.. hogy lehet valaki ennyire élénk?

-Jóreggelt.-köszöntött az említett felhőtlen jókedvvel. 

-Mire föl örülsz ennyire?-érdeklődtem. 

-Hivatalosak vagyunk egy buliba este. Csak hírességek, semmi idegen.-magyarázott, mire csak bólintottam, jelezve tudomásul vettem a hallottakat. 

Örültem hogy nem kell olyan partiban részt vennünk, ahol mindenki rajtunk lóg, és teljesen lesokkolódik a látványtól, ha meglátja a One Direction tagjait. Nem egoizmusból mondom, de sokkal jobb a saját köreidben maradni,mint az alsóbb szinteken vándorolni. Nehéz, és ha bár lehet hogy a buli feszélyezettlenebb, akkor sem éri meg kockáztatni az egész estédet. 

Brook még aludt, így úgy döntöttem letusolok. 

Bevonultam a  fürdőbe és megengedtem a forró vizet. Ledobáltam a ruháim és beálltam a forró, simogató víz alá. Testem beleborzongott ahogy a víz egy-egy cseppje végigfolyt rajta. 

Brook

Reggel a nap vakító fényére ébredtem. óvatosan, hunyorgova nyitottam ki a szemem, majd a mellettem lévő helyet kémleltem, ami üres volt. Feltápászkodtam és a közös konyha felé cammogtam, ahol csak Niall volt, bármilyen meglepő is. 

-Szia.-öleltem meg. 

-Jól aludtál?-kérdezte mosolyogva.

-Persze és te? Harryt nem láttad amúgy?

-Jól..és zuhanyzik.

-Van egy ötletem.-nevettem fel, mire Niall furcsállóan pillantott rám. A csaphoz siettem és azt kinyitottam, mire fentről hangos kiabálást hallottam. Niall fetrengett a nevetéstől, tőlem nem különben, együtt ültünk a konyhapultnak dőlve, és hangosan nevettünk. 

-Ki a..-rontott be Harry a konyhába,egy egy habcsókkal felsőtestén, mire kezeim magam elé emelve, böktem Niall felé. -Niall.. ezt még nagyon megbánod.-mondta és visszasietett az emeletre. 

-Brook.. ez bosszút kíván.-nézett rám szúrós szemekkel majd végül magához ölelt.-Ja..este partyba megyünk.-jegyezte meg, mire felkaptam a fejem, és tágra nyílt szemekkel pislogtam rá. 

-Oké.-vontam végül vállat, majd Harry után battyogtam az emeletre. 

~*~

-Zayn.-kiabáltam, mire a pakisztáni srác, félig készen besietett szobámba.

Az óra számlapján a kismutató már a 7-est csapdosta. Gyorsan eltelt a napunk, igazából csak szórakoztunk itthon, ma nem mozdultunk ki, majd holnap. 

-Igen Bella?-kérdezte, mire jólesően elmosolyodtam. 

-Mit vegyek fel?-pillantottam rá, mire csak túrkálni kezdett a szekrényemben, majd a kezembe nyomott pár megfelelőnek vélt darabot és elindult kifelé. 

-Zayn.-szóltam utána. -Jól vagy?-kérdeztem. 

-Persze..-ült le ágyam szélére.-Jól vagyok, örülök hogy tudunk pihenni egy kicsit.

-Jól van, csak azt hittem valami baj van. Köszönöm.-Baj az van, hisz a hajam még nem tökéletes. Nincs mit.-nyomott puszit homlokomra, majd maga után behúzva az ajtót, kisétált.
Beálltam a zuhany alá, hajat mostam, amit utána hullámosra szárítottam, majd egy lazább sminket kreáltam arcomra, és belebújtam a hosszú vérvörös ruhába, amit Zayn válaszott. Akkor biztos elegánsabb buli lesz ez, ha így ki kell öltözni.
Felvettem a cipőmet, majd lassan, még szokva a magas sarkakat, kiballagtam a nappali felé. Harry Niallel beszélgetett, majd mikor észrevett, feltűnően végigmért. Ajkai elnyíltak, de nem mondott semmit. Örültem hogy ilyen reakciót tudok belőle kiváltani, örülök hogy még meglepetést tudok neki okozni. Mindannyian szmokingban voltak, Harry haja össze vissza kóborolt. Közelebb sietett, majd magához húzva szenvedélyesen megcsókolt. 

Ujjainkat összefonva még egyszer végigmért, mikor már kezdtem kicsit kínosan érezni magam.

-Eszméletlenül nézel ki ma este, nem mintha máskor nem néznél ki úgy, de ma hihetetlenül gyönyörű vagy.-suttogta lágyan, és kezét, derekamra csúsztatta.

Lesétáltunk a hotel elé, ahol egy hatalmas fekete limuzin fogadott minket. Louis kinyitotta az ajtót, és elsőként hagytak beszállni, majd utánam egyesével befurakodtak. Zene lejátszó volt a limuzinban, ami már megadta az alaphangulatot, és pezsgőt is hűtöttek be, úgyhogy ez az este nagyon jónak ígérkezik. Koccintottunk a srácokkal, majd Louis felpattant tósztot mondani. 

-Hölgyeim és Uraim!-köszörülte meg a torkát-Nagyon örülök, hogy veletek élhetem át ezeket a pillanatokat, és Brook.. köszöntünk a mi bandánkban, innentől örökre hozzánk tartozol. Harry becsüld meg ezt a lányt, nagyon vigyázz rá, Niall te meg ne csámcsogj mikor beszélek.-üvöltötte, mire mindannyian nevetni kezdtünk. 

15 perc múlva megérkeztünk a helyszínre, ahol már rengetegen gyülekeztek, és a rengeteg alatt, hatalmas, orbitálisan nagy tömeget értek. Sok rajongó ácsorgott a klub előtt, hátha elcsíphett egy-egy autogrammot kedvencétől, de azért a fotósok sem hiányzotak. A srácok szálltak ki először, majd a végén Harry az ajtóhoz lépve segített ki a kocsiból. A vakuk csak villogtak, a srácok pózoltak, velem együtt. Aláírtam pár cetlit, majd bementem és ott vártam meg a srácokat.  

5 perc múlva mind utolértek, és együtt leadtuk a kabátjainkat, majd befelé indultunk. A teremben gyönyörű volt a díszítés, tele volt nyüzsgő pincérekkel, és nagyobbnál nagyobb sztárokkal. A srácok mindenkivel kezet fogtak, akit csak ismertek, majd én is megtaláltam a saját társaságom, Selena Gomeznél. 

-Selena?-kérdeztem.

-Ezt nem hiszem el.. Brook? Jézusom de rég láttalak..-sóhajtott majd magához szorított. 

-Mióta is? 10 éve talán.-nevettem. 

-Nagyon rég volt, még a mai napig emlékszem minden pillanatra. 

-Sel gyere már.-kiabáltam újdonsült barátnőmnek. Először féltem hogy ilyen távol leszek anyáéktól, itt Londonban, egy táborban, de végül örültem hogy elküldtek ide, hiszen sosem ismerhettem volna meg Selenát. Minden délután együtt játszottunk és úsztunk a medencében, még egy barátság táncot is csináltunk.

-Meg vagy.-kiáltott Selena, miközben a hátamra ugrott, és kacagva pillantott körbe. 

Bár még csak 2 napja ismerem, azt hiszem Selena nagyon aranyos lány. 

-A barátság táncunk.-nevettem fel hangosan, amihez ő is csatlakozott. 

-Igen.. Rázd rázd, körbe körbe, a legjobb barátnődet ölelve. Forogj, ugorj, táncolj vele, mert őt a legjobban szereted. Ő a legjobb barátnőm, sosem lesz már másé Ő.-énekelt kislányosan, mire csak elmosolyodtam. Milyen rég volt. 

Persze Selena, nagy sztár lett, és nem találkoztunk onnantól kezdve sajnos soha többé, de még tarottuk a kapcsolatot, ha néha időnk megengedte. 

-Hogy kerülsz te ide?-kérdezte. 

-A barátommal jöttem, meg gondolom hallottad a táncos karriert, a versenyt amt megnyertem, meg mostanában mondelkedni kezdtem. 

-Ki a barátod?-kérdezte szemöldökhuzogatva.

-Harry.-mutattam a bongyorra, mire Ő széles mosolyra húzta ajkait. Gratulált nekünk, és azt mondta hogy nagyon egymáshoz illünk, ami remélem tényleg így van. 

Chapter 32

KEDVES OLVASÓK!

 Viszonylag régen hoztam részt, de itt szeretnék bocsánatot kérni, mert sajnos nagyon

sok dolgom volt, de meghoztam az új részt, és szeretném megköszönni a sok feliratkozót

és nem mellesleg a rengeteg megtekintést. Másrészt, az utóbbi a napokban elég sokszor

cserélődött az oldal dizájnja, és a mostani egyelőre végleges. Nagyon büszke vagyok rá, amellett,

hogy nem annyira jó, mint más oldalaknak, de én csináltam, saját kezűleg. Remélem elnyeri a tetszéseteket.Nem fecsegek tovább, jó olvasást.

Ölel L*

 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

  

 zene

A srácokkal, a nagy békülés után leültünk tévézni, és rengeteg akciófilmet néztünk meg, beleértve a Mátrixot és a James Bond 2 részét,amit eleinte még élveztem is, de már a sokadik film után eluntam magam, így beballagtam a szobámba, és felvettem egy kicsit melegebb öltözetet, majd sétálni indultam, a már hűvösebb, gyönyörű Francia fővárosba. A táj, a látványosságok, minden apró részlet lenyűgöző volt. Ahogy a szerelmes párok sétáltak egymásba karolva, és bőszen falták egymás ajkait, azt kívántam, Harrynek bárcsak én lennék a legfontosabb, és nem más emberekkel, és dolgokkal kéne versenyeznem. Kicsit elhanyagolva érzem magam, most is kibékültünk, és leültünk tévézni. Én nem ilyen vagyok, nem vagyok olyan, aki valaki miatt maga alatt van. Brook szedd össze magad. Ahogy sétáltam elmerengtem az emberek arckifejezésein, ahogy másokat fürkésznek, ahogy rohannak, a már kihalt, szürke utcákon.
Mélyen beszívtam a friss levegőt, majd meggyújtottam egy szál cigit. Lehet hogy rossz, sőt biztosan az, de mostanában, rá vagyok kényszerülve, hogy elszívjak egyet-egyet, nem azért mert olyan rossz életem van. Igen sokat panaszkodom, igen.. nekem is fájnak dolgok, de soha életemben nem volt ilyen, mindig belevaló voltam, nem féltem lépni, nem változtam ennyit egy srácért. Sosem szerettem még ennyire senkit mint Harryt.
-Brook.. Brook.-hallottam az ismerős dörmögő hangot, hátam mögül, és megláttam Harryt aki mögöttem loholt. Gyorsan eltapostam a cigit és megszólaltam.
-Mit csinálsz Harry?-simítottam meg arcát,miközben a homlokát enyémnek döntötte.
Forró, ziláló leheletét éreztem a nyakamon, majd arcom a tenyerei közé fogta.
-Azt mondták, megéri azután futni, akit szeretsz.-lihegte, mire elpirultam.
-És engem szeretsz?-kérdeztem remegő hangon.
-Az életemnél is jobban.-suttogta, majd közelebb húzott és megcsókolt. Ez a csókja más volt mint mindegyik azelőtt, ebben benne volt minden. Egyre közelebb húzott, azt akartam hogy testünk eggyé olvadjon, hogy egy mm se válasszon el minket egymáshoz. Közel akartam tudni magamhoz, közelebb mint valaha.
-Szeretlek.-nyögte halkan, mikor eltávolodott tőlem, és szorosan megölelt.
-Én is szeretlek Harry.-suttogtam a szájába, majd karjai közé fúrtam magam, és szorosan bújtam mellkasába.
-Menjünk, mert ha itt állunk egy helyben megfázol.-terítette hátamra szürke kapucnis pulcsiját, melynek mélyen beszívtam illatát. Kezét enyémre kulcsolta, és így ballagtunk tovább az elhagyatott utcákon.
-Várj itt.-mondta és elszaladt.
Most hova ment? Ötletem sem volt mire készül, hogy mit akarhat, hogy hova szaladt. 2 percig forogtam körbe és körbe, hogy megtaláljam tekintetemmel,de egyszer csak előttem termett egy nagy csokor rózsával.
-Jézusom, köszönöm Harry.. ez gyönyörű.-pirultam el, és vettem el az óriási csokrot. -Miért költesz rám?-kérdeztem.
-Mert rád megéri költeni, mert szeretlek. Minden pénznél értékesebb vagy nekem.-mondta és átkarolta a derekamat, majd az Eiffel torony irányába mentünk. Már vagy este 7 óra lehetett, mire odaértünk. Elámultam, a torony kivilágítva még gyönyörűbb volt, mint valaha is láttam. Sokszor jártam már itt, de ilyen jól még sosem éreztem magam közben, lehet hogy azért mert nem volt itt az, akit szerettem, aki a legfontosabb volt nekem.
Harry kézen fogott és maga után húzott egy liftbe, majd benyomkodta a gombokat, és már indultunk is felfelé. A liftben végig arcom fürkészte, melyre hihetetlen boldogság ült ki. Régen éreztem ilyen jól magam vele, és remélem, ilyen marad a kapcsolatunk továbbra is és nem veszekszünk többet. Nekem is nehéz volt ez az időszak, amíg távol voltam tőle, és nem akarom hogy elszakítson a barátaimtól. A lift csilingelő hangja ébresztett gondolatmenetemből.
Kiszálltunk a liftből, és a korlátok felé mentünk. Az Eiffel torony tetején álltunk, én a korlátnak támaszkodtam, míg Harry a derekamat átölelve mögöttem, állát vállamra támasztva.
-Ez életem legszebb estéje.-suttogta fülembe, mire enyhén megborzongtam.
-Én sem panaszkodhatok.-nyomtam gyors puszit ajkaira.
Még egy ideig a torony tetején tartózkodtunk és élveztük egymás társaságát, majd elindultunk visszafelé.
-Kibéreltem éjjelre a fürdőt, az egész a mienk. Lejössz velem?-kérdezte a nyakamba suttogva.
-Ellen tudok neked állni?-kérdeztem.
20 perc séta után visszaértünk a hotelhez, majd egyenesen a szobába mentünk ahol fürdőruhára váltottunk. Louist kivéve mindenki furcsállóan pillantott ránk.
-Jó szórakozást.-húzogatta Louis a szemöldökét, mikor kiléptünk az ajtón.
Harry kézen fogott, és úgy vezetett le az élményfürdőbe. Mikor beléptünk, elámultam, az állam a padlót csapkodta.
-Tetszik?-kérdezte Harry, miközben levette a pólóját, és tekintetem átvándorolt kidolgozott felsőtestére.
-Igen..imádom.-nyomtam puszit ajkaira.
Mire levetkőztem, ő már a jacuzziban áztatta magát. Végig vizslatta testem minden porcikáját, majd megnyalta alsó ajkát. Bementem hozzá a forró "kádba", és szorsan mellé ültem. Fejemet vállra hajtottam, amit apró puszikkal hintett be, míg nagy tenyerét combomon nyugtatta.
Megfogta a csípőm és az ölébe húzott, magával szemben. Forrt a vérem, szívem hevesebben dobogott. Gyorsult a levegővételem.
Vad csókcsatába kezdtünk, keze bejárta testem minden egyes szegletét. Nyakát puszilgattam, mire halk, jóleső nyögés hagyta el a száját. A melltartómmal kezdett babrálni, de nemes egyszerűséggel csak kikötötte annak pántját.Bájaimat fedő textil már semmit nem ért,így ösztönösen magam elé kaptam a karjaim, amiket másodperceken belül lefejtett rólam.
-Gyönyörű vagy.-suttogta, és tovább puszilgatott.

 ~*~

Harry

Reggel a jacuzziban ébredtem. Brook még édesen szuszogott mellkasomon. Csupasz teste gyönyörű volt, a puszta látványa is megőrjített. Ez volt életem legszebb estéje. Ahogy hozzám ért, ahogy csókolt, ahogy megéritette a testem, még mindig beleremegek.  Örülök, hogy kibékültünk, eszeveszetten boldog vagyok, mert már hiányzott, nem a testi kapcsolat, hanem az hogy valaki tiszta szívből szeressen, valaki olyan akit én is szerethetek, és Brook az a személy, akiért az életem is feláldoznám. Nem mutatom ki azt hogy mennyire szeretem, mert mindig egy macsó voltam, de még sosem voltam ennyire szerelmes. Lassan végigsimítottam arcán és egy apró puszit nyomtam rá.
-Jó reggel szépség.-suttogtam fülébe, mire csak egy szájra puszit kaptam.
-Neked is.-válaszolt végül.
-Fel kéne menni, gyanús lesz hogy hol vagyunk ilyen sokáig.
-Rendben.-nyúlt ki egy törölközőért, és magára csavarta, és felöltözött, majd én is ugyanígy cselekedtem.
Kezem övére kulcsoltam és így vánszorogtunk fel a hotel szobába. Mikor beléptünk, mindenki ébren volt, és szemöldök vonogatva néztek ránk.
-Hol voltatok egész éjjel? Kincset kerestetek?-kérdezte Louis.
-Igen, képzeld tényleg ezt tettük.Miért te mire gondoltál?-kérdezte Brook.
-Hát..lett volna jobb tippem.
-Hát.. akkor azt a nagyon jó tippet, tartsd meg magadnak.-kacsintott Brook és a szobája felé indult.

Brook

A szobámba indultam. A kipakolatlan bőröndöm, még mindig a szoba közepén hevert, amiben sikeresen fejre is estem.
-Anyád.-suttogtam, miközben feltápászkodtam.
Visszamentem a srácokhoz, mert eszembe jutott egy kiváló ötlet.
-Melyik nap van itt dolgotok?-kérdeztem nem feltűnően.
-1 hétig itt vagyunk szabadon, semmi dolgunk.-válaszolták.
Visszamentem a szobámba és azonnal Pault tárcsáztam. Remek lehetőség lenne, és ki kellene használni hogy a srácok is pihenhessenek.
-Halo, Paul Higgins.-szólt bele a kedvenc menedzserem.
-Szia Paul itt Brook. Lenne egy kérdésem. Mivel a srácok egy hétig párizsban, csak lazsálnak, elvihetem őket valahova "nyaralni", persze úgy hogy vissza érünk a koncertre?-kérdeztem Pault.
Egy ideig nem válaszolt senki, azt hittem megszakadt a vonal, de végül meghallottam Paul dörmögő hangját.
-Rendben, de vigyázz rájuk. Hova mennétek?
-Én személy szerint Miamit gondoltam.-válaszoltam lelkesen.
-Rendben, mindjárt foglalok nektek jegyet, mert a magángép, most nem tud vinni titeket. 5-kor indul egy gép, megfelel?-kérdeztePaul.
-Persze.. imádlak, köszönjük.-mondtam, majd gyorsan elköszöntem és kinyomtam a hívást.
Sikítozva rohantam ki a nappaliba, és a kanapén kezdtem ugrálni.
-Mi az kijött egy új limitált kiadású táska?-kérdezte Zayn szemét forgatva, mire csak kinyújtottam a nyelvem.
-Üljetek le mind.-kiabáltam.
Mindenki helyet foglalt én pedig előhalásztam valahonnan egy térképet.
-Na most fiúk. A bekarikázott helyek azokat a városokat és roszágokat jelölik, ahol a turné folyik.
-Igen, ezt tudjuk.
-Remélem nem bánjátok ha beiktatunk még egyet.-mondtam és kíváncsian vártam a választ.
-Nem..dehogy.. mondd már mi lesz az.
-Nagyon meleg van, strand, csajok, bulik..-kezdtem.
-Brook a lényeget.-kiabált Niall.
A tollammal a térképen bekarikáztam Miamit, mire mind közelebb jöttek.
-Nagyon humoros vagy ma. -ment vissza a kanapéra Liam.
Megcsörrent a telefonom, amin Paul neve villogott. Azonnal felvettem és kihangosítottam.
-Megvannak a jegyek. Jó utat srácok.-mondta, mire az összes srácnak tátva maradt a szája.
-Miamiba megyünk.-ugrált végül Louis, majd szorosan megához ölelt, mögötte a többiekkel. El sem hittem mennyire örültek, az arcuk csak úgy sugárzott a boldogságtól.
-Ezt ki intézte?-kérdezte Harry.
-Én, szerény jómagam.-válaszoltam, mire csak megcsókolt.
-Nem csak gyönyörű vagy, hanem még okos is.-mondta és még egy puszit kaptam ajkaimra.

~*~

A srácok nagyban pakoltak,én pedig irányítottam őket, mivel a bőröndöm már eleve indulásra készen állt. Segítettem hajtogatni, meg kivasalni pár dolgot, majd míg ők pakolásztak, összedobtam egy jó nagy adag spagettit. 

-Ebéd.-ordítottam, mire mindenki a konyhába ballagott, persze ha Niall részéről, lehet a loholást ballagásnak nevezni.

Mindenkinek szedtem a tésztából, s mind jóízűen falatozni kedztek, Niall már a 4. tányérnál járt, mikor én még egy félnél se. 

Mire végeztünk az egész tál kiürült, én pedig mentem mosogatni, a srácokat meg a szobájukba tereltem pakolni. Éppen a tálakat mostam, mire két ölelő kart éreztem a derekamon. Kezem habos volt, így ujjammal az orrához értem, amin ennek következtében egy kis habcsók keletkezett. 

-Mit csinálsz?-kérdezte suttogva.

-Vajon? Olvasok.-nevettem fel, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Gyönyörű vagy mikor olvasol.-mosolyodott el, mire elpirultam. -Elpirultál.-nevetett.

-Nem is, csak mikor melegem van, kipirulok.-húztam a szám, egy elég gyatra kifogással. 

-Miért tagadod? Tök aranyos.-nevetett majd megpuszilt.

Én befejeztem a mosogatást, majd a srácokkal kihordtuk a bőröndöket az ajtóhoz amiket később Bob-a söfőr-le is vitt, majd a fennmaradó időben tévéztünk és beszélgettünk.

6-kor elindultunk a reptérre. Én sokszor voltam már Miamiban, elég sok barátom van ott, de ezt a srácok nem tudják. Nagyon izgatottak voltak, már nagyon várták hogy megérkezzünk.
-Ott vagyunk már?-kérdezte Liam.
-Nem még.-húztam a számat.
30 perc alatt kiértünk a repülőtérre, ami egyszerűen lélegzetelállítóan nézett ki, becsekkoltunk majd beszálltunk a gépbe és nemsokára fel is szálltunk. Sajnos nem kaptunk egymás mellett helyet, mellettem egy idős bácsi ült. Nagyon idegesnek tűnt, és szomorúnak.
-Tudok valamiben segíteni?-fordultam hozzá.
-Csak aggódom az unokámért, mert velem kéne hogy utazzon. Még csak 8 éves, és valami Zack Malikkal ül 5 sorral ezelőtt. Kicsit féltem őt.
-Úgy érti Zayn Malikkal, mert ha igen, szívesen helyet cserélek az unokájával, mert Zayn a barátom.-mondtam, mire a bácsi csak hevesen bólogatott. Felvettem a csomagom és átballagtam a kijelölt sorhoz, majd megálltam és Zaynre pillantottam.
-Pont a kislány nagypapája mellett ülök és helyet kéne cserélnünk.-mondtam mire Zayn felállt és elindult. -Nem te hanem a kislány.-csaptam a homlokomra, mire Zayn kínosan felnevetett.
-Tudom..csak felfedezőkörútra indultam.-mekegte.
-Ugye tudod hogy rettenetesen hazudsz?-kérdeztem szemöldök felvonva.
Lehuppantam Zayn mellé, és beszélgetni kezdtünk. Megköszönte hogy elintéztem az utazást, nagyon boldog volt. Sokáig beszélgettünk és megvártuk a "vacsorát", majd Zayn vállára hajtottam a fejem és elbóbiskoltam.

-Bella ébredj, leszállunk.-hallottam meg Zayn hangját.
Kinyújtózkodtam, majd Zayn felé fordultam.
-Miért hívsz mindig Bellának?-kérdeztem tőle érdeklődően. Ez mindig is kikívánkozott belőlem, pusztán csak mert érdekel.
-Hát..szeretem az olasz nyelvet, és ott mindig azt mondják hogy Ciao Bella. A Bellát a kedves és gyönyörű lányokra értik, és mindkét tulajdonság jellemző rád, így kaptad a neved. De remélem nem zavar.-mondta mosolyogva.
-Dehogy zavar, csak kíváncsi voltam.
Harry a pasim ugyebár, de utána Zayn áll hozzám a legközelebb. Már az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, maga a személyisége és a rossz fiús stílusa. Mikor elmondta nekem a problémáját az első vagy második napon, teljesen megbíztunk egymásban, és most már mindent tudunk egymásról, és mindig a másik mellett állunk.. nem csak a bajban, hanem mindig.
Halk puffannásra lettem figyelmes, ami azt jelezte hogy leszálltunk. A repülőből a nagy tömeg miatt elég lassan jutottunk ki. Megvártuk egymást a fiúkkal, majd körülbelül utolsónak léptünk ki a szerkezetből.
Este 6 óra volt, körülbelül 3 óra lehet az eltolódás Párizs és Miami közt. Még mindig nagyon meleg volt, így mindenki levette a dzsekijét, és így haladtunk be a reptérre. Elvettük a csomagjainkat, amiket kifelé átvizsgáltak, majd miután mindenki átesett ezen procedúrán 2 taxival a hotelbe mentünk. Harryvel és Louissal utaztam, beszélgettünk az út alatt, ők végig bohóckodtak, majd 20 perc múlva megérkeztünk az 5 csillagos luxus hotelhez. Besiettünk,és kivettünk egy lakosztályt, amiben mindannyian elférünk, majd a lifthez mentünk.
Elég kómás voltam, azt hittem ott állva elalszom, és ezen a lift altató dallama sem segített. A lift falának dőltem, csukott szemmel.
-Felértünk már?-kérdeztem nyűgösen.
-Még el sem indultunk.-válaszolt Liam.
Fejem a mellettem álló vállára hajtottam, teljesen mindegy volt ki az illető. Végre hallottam a csilingelő hangot, ami jelezte hogy elindul a lift. Innen már csak nincs olyan messze az ágy.
Kiléptünk a liftből és jobbra indultunk. Félig csukott szemmel követtem a srácokat, akik hirtelen megálltak egy ajtónál, én pedig tovább mentem.
-Brook.. ez a szoba.-szólt utánam Louis nevetve.
-Tudom.. csak..mindegy.-mondtam, már erőm se volt túlságosan válaszolni. Csak azt nem értem, hogy 10 perce még jól voltam, most meg már esem össze olyan kótyagos vagyok. Kiosztottuk a szobákat, majd miután megtaláltam sajátom, szó szerint beestem az ágyamba és azonnal álomra hajtottam a fejem.

Chapter 31

 

zene

Hangosan bekopogtam az említett lakosztályba. A gyomrom kavargott, nem tudtam mi fog történni, bár nem lepődtem meg volna semmin. 1 perc várakozás után, Louis nyitott ajtót, majd mikor meglátott azonnal a nyakamba ugrott, és szorosan átölelt.
-Végre.. azt hittem sosem jössz vissza. Nagyon hiányoztál.-mondta.
-Te is.-mosolyodtam el, majd miután elvette a bőröndjeim betessékelt a lakosztályba ahol 3 henyélő srácot pillantottam meg az extra nagy kanapén. Niall éppen egy óriás szendviccsel küzdött, Liam tévézett, míg Zayn a haját igazgatta.
-Fiúk, nézzétek kit találtam.-mondta Lou.
Azonnal rám kapták tekintetüket, majd miután végigmértek (?), Zayn és Liam felállt és megölelt, de Niall csak rosszalló pillantással nézett és visszafordult a tévéhez, mire kicsit elszomorodtam.
-Hogy vagy Bella?-kérdezte Zayn.
-Megvagyok, de most lefekszem ha nem baj.. majd holnap mindent megbeszélünk, de nem érzem jól magam. Hol aludhatok?
Liam megmutatta a szobát, majd még 2 perc beszélgetés után távozott. Azonnal levetkőztem és a zuhany alá álltam, majd befeküdtem a kényelmes ágyba.  Nem aludtam, nem tudtam, egyből Harry járt a fejembe, hogy vajon hogy van, és hol lehet. Vajon Niall miért haragszik, mi baja? A fejem eszméletlenül hasogatott, azt hittem szétrobban. Kivánszorogtam a konyhába, s útközben az összes fiú végigmért, Harry kivételével, mert nem volt ott.
-Jól vagy?-kérdezte aggódóan Zayn.
-Igen..-mondtam, majd miután bevettem egy altatót, kómásan visszavándoroltam a szobámba, és nem sokkal később el is aludtam.

~*~

Mikor felébredtem csak egy cetlit találtam a hűtőn, miszerint a srácok elmentek interjúzni. Gyorsan megreggeliztem és elindultam a belvárosba. Nem tudtam merre megyek, hiszen még sosem jártam Párizsban, csak követtem a tömeget. Útközben betértem egy-egy szimpatikus üzletben, és vásároltam pár dolgot, majd csak sétáltam, friss levegőt szívtam és próbáltam nem gondolni arra hogy mi vár rám. Bementem egy étterembe, ahonnan jó illatok szűrődtek ki, és beültem egy könnyed, jól megérdemelt ebédre. Éppen jólesően falatoztam, mikor egy srác vágódott le velem szembe. 

-Bocs a zavarásért, de leülhetek, nincs más hely.-mondta, mire csak bólintottam, és tovább nyomkodtam a mobilom. 

Nagyon kedves volt, idegen, mégis rokonszenves. Nagyon jól elbeszélgettünk, majd miután mindketten megebédeltünk, elindultunk a saját utunkra.Én a hotel felé vettem az irányt. Rengetegen voltak az utcákon, azt hittem eltévedek, hiszen sosem jártam itt, de magamnak is meglepetést okozva, mégis visszataláltam a keresett helyre.

Kicsit nehézkesen nyitottam ki a szobaajtót, mivel mindkét kezem tele volt szatyrokkal, de valahogy mégis sikerült. 

-Sziasztok.-köszöntem.

-Hol voltál?-kérdezte Louis. 

-Az állatkertben, megnéztem hogy ott vagy e.-mondtam, mire mindenki felnevetett, Lou pedig bevágta a durcást. 

-Srácok..kérdezhetek valamit?-ültem le velük szembe a dohányzóasztalra.

-Mondd csak.

-Hol van Harry?-kérdeztem és aggódva vártam a választ, de az a hátam mögül jött. 

-Itt vagyok.-mondta az ismerős hang, mire megpördültem tengelyem körül és azonnal szembe találtam vele magam.
Megfogta a csuklóm, és erősen, mégsem erőszakosan húzott maga után, gondolom a szobájába. Mikor beértünk, becsukta az ajtót, és leült mellém az ágyra.
2 perc kínos csend után, végül megszólalt.
-Sajnálom.-mondta, mire rápillantottam és egy kósza könnycseppet véltem felfedezni arcán.
-Te sírsz?-kérdeztem.
-Jó, nem kell kicsúfolni.-vonta meg a vállát.
Sosem sírt még értem senki, főleg nem egy srác, aki nem mellékesen egy világsztár. El volt keseredve, én pedig nem tudtam tovább tettetni hogy haragszom rá, és kibírom nélküle, mert nem.. nem bírom. Az életet jelenti nekem, szükségem van rá, minden áron.
Megsimítottam arcát és megpusziltam a száját.
-Ne sajnáld. Mindenki követ el hibákat, és milyen barátnő lennék ha nem bocsájtanék meg?-kérdeztem mire felcsillant a szeme.
-Normális..egy átlagos lány sosem bocsájtana meg nekem.. semmi áron.
-Hát én nem vagyok átlagos.-biggyesztettem le ajkaim.
-És ezt mennyire szeretem benned.-mondta, majd magához húzott és megcsókolt. Lefektetett az ágyra, ajkai nem váltak el enyéimtől.
-Harry.. ne, kérlek.-toltam el magamtól. -Csak erre kellek?-kérdeztem.
-Dehogy is, nem..kérlek, esküszöm hogy nem, csak annyira őrjítő vagy, és hiányzol.
-Te is hiányzol, de ne most.. nem lehet.-mondtam majd megpusziltam arcát, és Niall szobájába mentem, amire rövid keresgélés után rá is bukkantam.
-Bejöhetek?-nyitottam be.
-Nem.-mondta, mire bementem és becsuktam magam után az ajtót.
-Mi bajod Niall? Mi történt?-kérdeztem.
-Semmi.. nem akarlak látni.-mondta, mire legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Köszönöm.-suttogtam és elhagytam a szobát.
Vissza mentem Harryhez és befészkeltem magam mellé, az ágyba, és mellkasába bújtam.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Semmi..csak gondolkozom.
-Min?
-Mindenen.. rajtunk.
-És azon belül min?
-Tudod Harry, én nem vágyom többre, de őszintén, kezdem azt érezni hogy eltávolodunk, sosem megyünk sehová ketten, nem voltunk igazi randin, és nem tudom, kezdem azt érezni hogy nem vagyok már fontos neked.

Harry

Mikor ezeket kimondta, ledöbbentem. Igaza volt, de még mennyire. Ha tudná milyen fontos nekem, biztos nem mondaná ezt, de nem tudja, mert nem mondom, mert nem mutatom, nem teszek semmit hogy érezze.
-Sajnálom..nem érdemellek meg.-mondtam keservesen.-Igazad van..mindenben.
-Lehet hogy ez az én hibám is, de szeretném folytatni, mert én még mindig ugyanúgy szeretlek mint azelőtt, de nem tudom hogy te mit érzel, hogy te mit gondolsz. Nem látok beléd, és úgy érzem nem bízol bennem.. amikor a fejemhez vágtad hogy Chuchkkal hancúroztam, akkor úgy megbántottál, mint még senki azelőtt, mert csak miattad tettem, csak érted dolgoztam, mert szeretlek Harry Styles, mindennél jobban szeretlek.
-Nagyon nagy hiba volt, nem kellett volna. Utána én is rádöbbentem, de már nem volt időm bocsánatot kérni. Mióta elmentél, evett az ideg, hogy visszajössz-e még, ha visszajössz miattam teszed-e, vagy csak elviszed a cuccaid. Szörnyű volt ez a pár nap nélküled, és nem akarom még egyszer átélni. Rosszabb volt mint bármely kínzás a földön.-mondtam neki, és nem csak szépítettem a dolgokat, hanem ezt éreztem. Fájt, nagyon fájt,miközben én voltam a hibás, és nem ő cselekedett rosszul.
-Gyere ide mackó.-mondta egy könnycseppel szeme sarkában, és szorosan hozzám bújt. Annyira szorítottam, sosem akartam elengedni, azt kívántam bár megállna az idő körülöttünk.

Brook

Kivánszorogtunk Harryvel a nappaliba, és a többiekhez ültünk, akik nagyon vitáztak valamin. Nem mertem Niall szemébe nézni, féltem a megvetéstől, a haragtól, és nem akartam ezzel újra szembesülni.
-Niall nem mehetsz el, nem lehet így.-mondta keservesen Louis.
-Mindenki azt mondja hogy nem vagyok jó, és a legtöbben engem utálnak a legjobban a bandából,csak titeket szeretnek és biztos van okuk rá.
-Nem akarok beleszólni.. de te ki akarsz lépni?-kérdezte Harry döbbentem. -Te normális vagy?
-Ez van Harry.. nem bírom tovább. Okkal némították el a mikrofonom.
-Állj..Niall, nem tudom miért haragszol rám, de bármennyire is utálsz, ezt tudnod kell. Régen, mikor nem ismertelek titeket személyesen, te voltál a kedvencem a bandából. Valószínűleg nem adsz a véleményemre, de okkal kerültél a csapatba, és előfordulhat hogy kevesebben szeretnek téged mint őket, de azok az emberek, jobban szeretnek mint bármelyiküket. Okkal vagytok öten, és nem véletlen hogy a csapat része vagy, nélküled nem lenne ugyan az az egész, és hogy tudd.. azoknál az embereknél akik utálnak százszor többet érsz. Ők világhírű énekesek? Legyen már egy kis önbecsülésed, és mutasd meg nekik, hogy nincs igazuk.. nem éri meg hogy feladd az álmod.-mondtam és visszaballagtam a szobába, hagytam megbeszélni ezt az egészet. Bele se merek gondolni mi lesz, ha Niall tényleg kilép. Feloszlik a banda? Örökre eltávolodnak?
Gondolkozásomat a nyíló ajtó szakította  félbe. Niall lépett be rajta, mire felálltam és megöleltem. Csendesen szipogott a vállamba fúrva fejét.
-Ugye kiverted a fejedből ezt a butaságot Niall?-kérdeztem mire csak aprót bólintott.- Értékes ember vagy.. és ezt sose felejtsd el.-suttogtam,és erősebben szorítottam a szomorkodó szőke srácot magamhoz.
Úgy érzetem kezd minden visszaállni a rendes kerékvágásba, minden helyre kerül. Harryvel megpróbálunk mindent, hogy rendbe hozzuk enyhén kisiklott kapcsolatunkat, de biztos vagyok hogy megtudjuk oldani.. érzem, mert szeretem.

Chapter 30

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyit késtem ezzel a résszel, de sajnos rengeteg elintéznivalóm volt, ami halaszthatatlan volt, de a lényeg hogy végre megérkeztem, és hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog.  Másrészt, szeretném megemlíteni a 2600 oldalmegtekintést, hatalmas örömet okoztatok nekem. 

Jó olvasást mindenkinek, Puszi L*

 

 zene

Reggel 8-kor ébredtem, és mivel a srácok még nagyban az igazak álmát aludták, halkan kivánszorogtam a házból, a deszkámmal együtt és elindultam anyához, hogy meglátogassam. Egész úton Harryn járt az eszem, mert.. ha szeretsz valakit, nem olyan egyszerű elfelejteni.Szakítanom kéne vele, de azzal csak magamat tenném tönkre. Nem tudom mit érez, nem tudom hogy tekint rám, segítségre van szükségem, de nem akarok gyengeséget mutatni, szeretnék a saját lábamra állni, és megmutatni hogy képes vagyok megoldani ezt a problémát egyedül. Szeretem őt..azt hiszem.

-Szia anya.-trappoltam be az ajtón nagy robajjal, hogy a szomszéd is hallja. 

Észrevettem hogy a néni a szomszédból, az ablakon keresztül bámult rám. Nem értem, mióta az eszemet tudom, mindig az ablakban ül, lehet hogy csak odatette a fotóját.. fura. 

-Szia kicsim. Menj zuhanyozz le, és öltözz át, van egy meglepetésem, odakészítem az ágyadra.-mondta anya, mire arcon pusziltam, és indultam is a fürdőszobába. 

Beálltam a forró vízcseppek alá, melyek lágyan simogatták bőröm minden egyes szegletét. Versenyt futottak nyakamtól a bokámig, majd eltűntek. Izgatottan másztam ki a zuhany alól, a hajamra és a testemre csavartam egy-egy törülközőt, majd kirontottam a szobámba.

Egy cipős dobozt véltem megpillantani az ágyamon, amit eszméletlen gyorsasággal csomagoltam ki, majd a benne lévő tartalomtól elakadt a szavam. Egy gyönyörű sport cipő volt benne, olyan amilyenre mindig is vágytam még kisebb koromban. Míg régen a tánc volt az életem, minden momentumban táncoltam, és csak sportcipőt hordtam, de anya szerint, ahogy növök, szorul belém valami nőiesség.

Gyorsan felkaptam magamra pár lenge, otthoni ruhadarabot, lerohantam hozzá és a hátára ugrottam. 

-Akkora vagy kicsim mint egy víziló.-mondta, mire mérgesen néztem rá. 

-Én is szeretlek.

Anyával az egész napot beszélgetéssel töltöttük, hasznos tanácsokat adott a Harry üggyel kapcsolatban, amin meglepődtem, hiszen ebben sosem jeleskedett. 

Elindultam a szobámba kicsit összepakolni a dolgaim, amiket viszek magammal, majd fel akartam hívni a fiúkat, de csak akkor döbbentem rá, hogy nincs meg a telefonom. 

Márk

Hirtelen megcsörrent egy telefon, de az itt tartózkodók közül senkié nem volt. Az asztalon rezgett egy készülék, ami egyikünkhöz sem tartozott. Brook telefonja zenélte az egyik kedvenc dallamom. Mindenki fölé hajolt, és eltorzult tekintettel meredt a kijelzőre, ami Harry nevével villogott. 

-Vedd fel.-bökött oldalba Rocsi, mire felvettem a készüléket és azonnal kihangosítottam.

-Szia Brook..végre felvetted. Kérlek ne haragudj, annyira sajnálom amit mondtam, teljesen ké..-kezdte.

-Állj, állj öcsi.. nyugi, Brook nincs itt.. Márk vagyok, és a srácok.-mondtam, mire mindenkinek a szája elhagyott egy apró "sziát".

-Mi? Mivan? Hol van Brook?

-Állj már le haver, nincs vele semmi, itt hagyta a mobilját, és tudd nagyon boldog nélküled.-kiabált Ricsi. 

-Na..elég legyen. Szóval, Brook szeret, boldog.. de látszik a szemében a szomorúság, nem ugyanolyan mint volt, és valld be haver, irtó nagy hibát követtél el. Tudod, a megcsalás után ez a legrosszabb, hogy egy csajnak megtiltasz valamit, és vérig sérted.-mondta Erik.

-Szerintetek mit csináljak? Szakítsak?-kérdezte, mire elképedtem. 

-Hát, ha ennyire vagy képes, és nem tudsz küzdeni érte, és nem harcolsz egy ilyen lányért, akkor valami nagy baj van veled. Ha akarod őt, ne add fel.-mondtam, majd megszakítottam a hívást. 

A telefonbeszélgetést, pár perc néma csönd követte. 

-Szerintetek jó neki vele?-kérdezte Tomi.

-Reméljük, hogy a legjobbat tettük. Én bízom a srácban, akármennyire is bunkó tud lenni, de mikor bevallotta hogy tetszik neki JJ, akkor ott elnyerte a bizalmam, és hiszek abban hogy ezt meg tudják oldani a helyes módon.-mondtam,de magamat is bizonygatnom kellett az igazamat illetően.

Brook

Anyával töltöttem az egész napot, sütöttünk, mindent megbeszéltünk, sokat mesélt az új munkájáról. Filmeket néztünk, miközben végig beszélgettünk, és nevettünk. Anyukám a legjobb barátnőm, ez már biztos. Persze, nem mondom hogy nem tud szigorú lenni, de még akkor is nagyon szeretem. Anya mindig laza volt, mindig azt akarta hogy a saját hibáimból tanuljak, ami az életem során sok mindenre megtanított és felkészített egy-két rám váró dologra.
4-kor dörömbölést hallottuk az ajtón, majd miután beengedtem a srácokat, és visszaszereztem a mobilomat is, anyától elbúcsúzva, elindultunk a Balatonra.

~*~

-Jesszusom, azt hittem már sosem érünk ide.-pattantam ki a már álló járműből, és kinyújtóztattam végtagjaim.-Ha még két percet benn kellett volna ülnöm ezzel a zenével, és ilyen szagokban..khm.. esküszöm kiugrottam volna.-forgattam meg a szemem.

A csomagjainkat becipeltük a kis üdülőházba, ami éppen a Balaton parton helyezkedett el, jóformán csak egy kerítés választotta el a víztől. Lepakoltunk, majd miután szobákat választottunk, amit Ricsi kedvesen beosztott, azonnal fürdőruhára váltottunk, és mentünk fürödni. Én inkább a parton napozgattam és magazinokat olvastam, míg a srácok egész áldott délután áztatták magukat a vízben. 

-Menjünk vissza szerintem, el kell készülni a bulira, meg még oda is kéne érni.-húzta a száját Áron.

-Majd teleportálunk.-tápászkodtam fel a homokból, majd a srácokkal az oldalamon baktattunk fel a házba. Letusoltam, megigazítottam a hajam, majd választottam egy, az alkalomnak megfelelő ruhát, majd vártam a fiúkra, és mivel ők többen vannak, és egy zuhanyzó van, eléggé nehézkesen ment a folyamat. 

-Mehetünk.-hallottam a kiabálásokat.

20 perc séta után megláttuk a neoncsövekkel kivilágított diszkót, amit elég sok ember vett körbe. 

-Jesszus Brook J.Johnson.. kaphatok egy autogrammot?-rohant oda hozzám 4, nálam pár évvel fiatalabb lány. 

-Persze.-firkantottam alá a lapjukat, majd a srácokkal tovább indultam. 

-Gyönyörű vagy ma este.-suttogta Márk a fülembe alig hallhatóan.

-Köszönöm.-válaszoltam. 

Márk.. nehéz bevallani, de a srácok közül, talán hozzá álok a legközelebb. Olyan nekem mint más lányoknak a legjobb barátnőjük, akikkel vásárolni járnak, akikkel pletykálnak. Márk, mindent megtesz értem, mindig mellettem áll, segít erősnek maradni. Minden kis titkomat tudja, még a legjelentéktelenebb dolgokat is ismeri, nem tudom mit tennék nélküle, ha nem lenne itt nekem, egy olyan ember, akire mindig támaszkodhatok, aki mindig befogad, aki mindig nyújt egy segítő kezet. A többi sráchoz is nagyon közel állok, de Márkkal érzem megszakíthatatlannak a kapcsolatom, egy biztos pontnak az életemben, ami mostanában nem sok van. Harryt is kezdem elveszíteni, és már kezdem úgy érezni, hogy én vagyok a hibás. Nem vagyok képes még egyszer végig csinálni azt, amit már annyiszor végig kellett játszanom, azt hogy kiszanáltak, és eldobtak, mint egy elhasznált zsebkendőt, vagy egy megunt játékszert. Lehet, hogy olyannak tűnök, olyan lánynak, aki erre való, de nem érzem magam ilyennek, és nem is szeretnék olyanná válni, akit bárki megkaphat, akit bárki kihasználhat.

A srácok azonnal elvegyültek a tömegben, míg én a bárpulthoz mentem és azonnal ittam egy rövidet. Végül egy kis hangulat alapozás után a táncparkettre siettem, és a fiúkkal együtt táncoltam egész éjjel. Már elég régen táncoltam, ahhoz képest, hogy régen napi szinten látogattam a tánctermeket, és így már kezd minden furcsává válni. Azzal, hogy a srácokkal járok el turnékra, feladtam az életem legfőbb pontjait, rengeteg lehetőséget szalasztottam el. Tudom, a tánc nem nagy dolog, de emellett még ott az egyetem, és a barátaim.. sőt..a családom. Jobban visszagondolva, nem is értem miért mentem bele. Azt hittem több időt tölthetek Simonnal, és hogy ő is velünk tart, de tévedtem. Ő győzött meg, hogy egyáltalán részt vegyek ezen a turnén, bár nem értem a srácok miért engedték meg, hogy egy ismeretlen velük tartson. Simon szerint, ez jó a karrieremnek és a srácok nagyon aranyosak, örülne ha megismerkednénk. Az egész estét végig táncoltunk, és kikapcsolódtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, de már alig álltam a lábamon, így elindultam hazafelé, bár megjegyzem nem volt probléma mentes az út, kétszer majdnem fejre estem.
Mikor beléptem a házba megcsörrent a telefonom, amit egy huzamosabb idő szerencsétlenkedés után a fülemhez emeltem.
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Szia Brook Louis vagyok.-mondta, mire csak felröhögtem.
-Szia Louis. Rég láttalak, még mindig szereted a répát?
-Brook.. te ittál?
-Én..-csuklottam.-Én nem, esküszöm. Okom nincs rá, hiszen a pasim egy szemétláda, bár ehhez már hozzászoktam-horkantottam.
-Brook.. ígérd meg hogy most lefekszel, és holnap felhívsz.
-Nem hívlak fel Louis.. mert elegem van. Mindenki kihasznál és nem hagyom többé. Majd találkozunk-csaptam le a telefont, majd eldőltem az ágyamon és nemsokára elaludtam.

~*~

Mikor reggel felébredtem, semmi nem rémlett a tegnap estéről, csak a telefonbeszélgetésem Louval. Nem érdemelte meg hogy így beszéljek vele, miután csak segíteni próbált, így egy könnyed reggeli és zuhany után, azonnal felhívtam. 

-Szia Louis.-szóltam bele halkan. -Sajnálom amit mondtam, nem gondoltam komolyan.-sóhajtottam. 

Annyira fájt a fejem, már csak az hiányzott, hogy megvitassuk mi is van Harryvel.

-Tudod Brook.. fájt amit mondtál, mikor csak jót akartam. 

-Tudod Louis.. nekem az fájt, hogy Harry így viselkedett és nem panaszkodom. Van ilyen.. 

-Most miért vagy velem ilyen, csak szeretnék segíteni?

-Louis.. lehet hogy ezen már nem lehet segíteni..

-Dehogynem.. ha a szemébe tudsz nézni és azt mondani hogy nem szereted akkor oké, beletörődök hogy reménytelen a kapcsolatotok.

-Nem tudom.. 

-Amúgy hogy vagy?

-Őszintén.. nem vagyok a toppon. Tegnap a sárga földig ittam magam, és egyfolytában kattog az agyam. 

-Ne gondolkozz ezen sokat.. mit súg a szíved? 

-Semmit, néha úgy érzem nem is dobog.. nekem ez nem megy. 

-Mikor jössz vissza?-kérdezte. -Vagy .. vissza jössz egyáltalán?-halkult el. 

-Igen..mindenképpen vissza.. de még nem tudom mikor. Szerintem 3 nap múlva, de egyáltalán nem biztos.-mondtam. 

-Hát rendben.. remélem nem maradsz sokat, Harry idegbeteg lett, nem szól hozzánk, csapkod, tör-zúz.. és a múltkor elkezdte hogy öngyilkos akar lenni. Brook.. szüksége van rád. 

-Majd beszélünk Louis, vigyázzatok egymásra.-köszöntem el, és leraktam a telefont.

Harry..öngyilkosság, tör-zúz,idegbeteg.. még csak most fogtam fel a szavak jelentését, hogy mit is jelentenek igazából, hogy mi van Harryvel. Nem akarom hogy hülyeséget csináljon, főleg nem ekkorát.

3 NAP MÚLVA

-Srácok..nagyon fogtok hiányozni, gyertek ki látogatni, ha van időtök. Szeretlek benneteket, örülök hogy együtt töltöttük ezt a pár napot, igazi élmény volt.-nevettem fel, miközben a srácokat ölelgettem a beszállási pultnál.

-Ne menj el, szeretlek.-vágott szomorú fejet Ricsi. 

-Muszáj.. jövök ha tudok vissza, ígérem. Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra.

-Szeretünk.-borultunk össze egy csoportos ölelésre, majd elváltunk és beszálltam a repülőbe. Tudtam hogy hosszú út vár rám, és utána egy meg hosszabb beszélgetés. Azonnal helyet foglaltam, újságokat olvastam, néztem az éppen a kivetítőn játszódó filmet, zenét hallgattam, majd az út közepe felé álomba merültem. 

-Kérem utasainkat kapcsolják be öveiket, a leszállást megkezdjük.-hallottam egy nő hangját, mire egyből kinyitottam szemeim és bekapcsoltam az övem. Vártam már hogy leszálljunk,izgatott voltam, és ideges egyben. Féltem hogy véget ér, hogy megint egyedül maradok. 

Összeszedtem a csomagjaim majd kiléptem a hűvös, már Párizsi levegőre. A srácok már itt vannak Franciaországba, és hotelben laknak, így tudom hova kell mennem, mivel Paul volt oly szíves megosztani velem az információkat.

A hűvös levegő megcsapta az arcom, majd egy jóleső nyújtózkodás után leintettem egy taxit és a hotelhez vitettem magam.

-Jó napot.-köszöntem a recepciós nőnek.-Directiont keresem.Melyik szoba?-kérdeztem. 

-4220-as lakosztály, 7. emelet.-mondta, mire szívélyes pillantással jutalmaztam, majd tétovázás nélkül elindultam az előbb hallott irányba. 

 

Chapter 29

 

zene

Mikor kinyitottam a szemeim, jólesően pillantottam a két ölelő karra, majd a tulajdonosukra. Harry szemei csillogtak, édeses göndörödő haja a homlokára lógott, tökéletes ajkai csak pár mm-re voltak. Éreztem forró leheletét arcomon. Gyönyörű smaragd zöld szemeire tévedt tekintetem, de meg is bántam. Azonnal elvesztem bennük, mint egy labirintusban, és bármennyire is szerettem volna megszabadulni pillantásától, nem tudtam. Olyan volt mint egy bilincs, ami leláncol. Harry megnyalta alsó ajkát, mire egy nagyot nyeltem, és azonnal kezeim közé fogtam arcát, és szenvedélyesen csókoltam meg. Gyorsan lehámozta rólam a dzsekit, miközben szuszogva, levegőért kapkodva csókoltuk egymást folyamatosan. Pólóm alá nyúlt, és bejárta kezével minden egyes szegletét, mire belesóhajtottam csókunkba. Éreztem hogy elmosolyodik. Már a melltartóm kapcsával babrált, mire észbe kaptam, hogy mit is csinálunk, és a fontosabb dolog az hogy hol. 

-Harry.. Harry..-toltam el magamtól nagy küzdelem árán.-A lakókocsiban vagyunk, a srácok kinn vannak a nappaliban, ami egy kartonfallal van elválasztva, szóval nem lenne szerencsés..most..érted.-nyökögtem kínosan. 

-Igaz.-mondta majd egy kicsit csalódottan bújt hozzám. 

-Kérdeznem kell valamit Harry.-mondtam. 

-Bármit amire kíváncsi vagy.

-Haragudnál ha 4 napig nem látnál?-kérdeztem halkan, lesütött szemekkel. Féltem reakciójától, nem mertem szemébe nézni.

-Megint? Miért?-kérdezte. 

-Hát, szeretnék haza menni meglátogatni anyáékat, és a fiúkat, nagyon hiányoznak.

-Neked még ők is fontosabbak mint én, nem hiszem el. Most mentél el két napra, nem volt elég?Ott szórakoztál azzal a sráccal, láttam a felvételen..-mondta.
-Harry már nagyon sok ideje nem láttam őket, és édesanyám is hiányzik.
-Nem érdekel, mindenki fontosabb neked, menj csak nyugodtan, bánts meg nyugodtan, kit érdekel Harry Styles?-röhögött fel.
 Kezem a magasba emelkedett, és hangos csattanással érte az arcát. 

-Te rohadék.-ordítottam. -Nem vetted észre, hogy a belem kidolgoztam hogy örömet szerezhessek nektek, de főleg neked? Kinek vagy fontos? Nekem az vagy, vagyis eddig az voltál. Szégyelld magad Harry Styles.-mondtam és a bőröndömet becipzározva rontottam ki a nappaliba, és egy szó nélkül ki a lakókocsiból. Hangosan bevágtam az ajtót és mint egy végszó, könnyeim eleredtek. Azonnal leintettem egy taxit, és a reptérre mentem. Gyorsan foglaltam egy jegyet a legközelebbi gépre, ami 1 óra múlva indul. 

A könnyeim patakokban folytak, nem tudtam elhinni, hogy az az ember akit szerettem, ennyire átvágott, ennyire megbántott. Mindent érte tettem, és a hülye bandájáért, akik már annyira a szívemhez nőttek, hogy lelkiismeret furdalás gyötör, mert gondolatban lehülyézem őket. Tudtam hogy a sok jó után, következni fog valami rossz, de nem gondoltam hogy pont Harrytől kapom, akiért kitettem a lelkemet. 

Harry 

-Mi volt ez? Miért ment el?-kérdezte Louis akaratosan. 

-Azért mert neki a barátai is fontosabbak meg a családja,  hazament, és én meg megmondtam neki hogy szerintem ne menjen, mert velem nem is törődik, csak velük.. 

-Harry, te hallod amit kimondtál? Az édesanyja, a legjobb barátai..persze hogy fontosabbak. Sejtettem hogy nem vagy normális, de most már biztosan tudom.-mondta Liam. 

-De miért? Most ment el két napra.. nem volt elég? Ott is hancúrozott azzal a sráccal, nem értem minek kell még négy nap-mondtam, de meginogtam.

-De ott nem szórakozott Harry, nekünk, értünk dolgozott hogy boldognak lásson minket, főleg téged. A barátja vagy Harry és most tiportad a földbe, mikor a lelkét kiteszi értünk. És az a srác.. vele nem hempergett, hanem ő egy ismerőse aki elvitte őt Bostonba.-kiabált Zayn.

-Jézusom..-suttogtam. 

Abban a pillanatban, mintha szíven szúrtak volna, és nem volt egy pajzsom védekezni. Nem volt, mert nem érdemeltem meg. Rájöttem mit tettem és mekkorát hibáztam.A lelkiismeretem nem hagyott nyugodni. Ököllel csaptam bele az asztalba. Fájdalom járta át a testem, megérdemeltem azt a pofont, habár már sokat kaptam az életben, ez volt a legjogosabb. Mérges voltam, ölni tudtam volna. A legfontosabb embert az életemből, talán most üldöztem el örökre. Nem is értem, miért mondtam ezt neki, csak mérges voltam és kétségbeesett hogy itt hagy még négy napra, de ezzel csak azt értem el, hogy örökre elhagy. Sokkal jobb örökre, mint négy napra. Gratulálok Harry..

Brook

A repülőtéren üldögéltem csendesen, és vártam mikor szólítják már az én gépembe beszállókat. 

Lábammal idegesen dobogtam, minél előbb el akartam menni, távol ettől a helytől. Nagyon fáj amit kaptam, az embertől akiért az életem is odaadnám.

Kérem utasainkat, a Magyarországra tartó gépre a beszállást megkezdjük.

Boldogan, és megkönnyebbülve pattantam fel, és izgatottan léptem be a repülőgépbe. Gyorsan elfoglaltam a helyem, és fülesemet bedugva, azonnal aludni próbáltam, mert ha gondolkozom, akkor csak szomorúbb leszek.

-Hölgyem, ennivalót hoztam, mit kér?-kiabált egy nő a fülembe és az arcomba nyomta a választékot.

-Óó..egy salátát, köszönöm.-mosolyogtam kedvesen rá, majd kifizettem. 

Már indult volna tovább, mikor még utána szóltam. 

-Mennyi idő van még landolásig?-kérdeztem. 

-4 óra.-mosolygott.-Most a magyar idő szerint, reggel 4 óra.

-Köszönöm szépen.-válaszoltam, majd elmerültem a reggelimben. 

Izgultam, hogy láthatom végre a srácokat, és tudom is hogy hol vannak. Mivel ugye most mennénk egyetemre mindannyian, így a suliban vannak, és készülnek a vizsgákra, ebben biztos vagyok. Július elején járunk, és ezek az órák minden nap tartanak, reggel 8-tól, 10-ig, július végéig. Ha nem utaztam volna el, akkor én is ott gürcölnék. Nekik egyáltalán nem volt ínyükre, elmenni ezekre az órákra, de végül meggyőztem őket, mert így biztosan bekerülnek majd az egyetemekre, meg nem árt egy kicsit nekik is tanulni. Így már tudtam hova vezet az első utam. Miután bemajszoltam az ételt,felálltam és a táskámba pakolt pár ruhadarabot átvettem a repülőgép szák mosdófülkéjében,ami egy bang feliratú pólóból és egy rövid farmernadrágból állt, mivel az idő 30° körül szambázott, és megigazítottam a hajam. Komótosan visszaballagtam a helyemre és azonnal visszadugtam fülembe a már lemerülő félben lévő fülhallgatót, és egyre izgatottabban püföltem az apró gombokat.


8 óra után pár perccel landoltam. Még bementem a mosdóba, és vettem egy kávét, majd kavargó gyomorral szálltam be a taxiba. Ahogy egyre felismertem egy-egy épületet, boldogság fogott el. Végre otthon lehetek, ahova tartozom, habár, ezek után is hiányoznak a srácok, nem bántam meg hogy eljöttem. Szívem a torkomban dobogott, hangosan zakatolt. Ezerwattos mosollyal arcomon bámultam az otthonom, minden egyes épületet, amihez valami emlék kötött. Jól esett hallani a magyar hangokat, a rádiót, a taxist ahogy magában beszél. Őrült késztetést éreztem arra hogy felnevessek,de visszafogtam magam. Gondolataimból a hangos fékcsikorgás ébresztett, jelezve hogy megérkeztem. A sofőr segítőkészen nyúlt a csomagjaimért, majd miután kifizettem őt, bőröndjeimet magam után húzva indultam be az iskolámba, ahol életem eddigi részét töltöttem, ahol az életem legszebb és legfájóbb eseményei egyaránt megtörténtek. 
Beléptem az iskolába, és az a jellegzetes szag azonnal megcsapta az orrom. A készülő ebéd, a tisztítószerek szaga keveredve terjengett a folyosókon. A portára léptem be, ahol az idős portásnéni kikerekedett szemekkel pillantott rám, majd megölelt.
-Hogy vagy kislányom, azt hittünk sosem látunk viszont? A srácok már nem ugyan olyanok a kis bajkeverőjük nélkül.-mondta aranyosan. Pár szót váltottam vele, majd a bőröndjeim nélkül, jólesően slattyogtam végig a folyosón az osztálytermünk felé. Mindenhol síri csend, csak pár tanár kiabálása hallatszik ki egy-egy tanteremből.
Megálltam az ajtó előtt, majd egy nagy levegőt vettem, és lassan a kilincsre helyeztem a kezem. Bátorságom összeszedve benyitottam, majd egy hangos, megjegyzem illedelmes köszönés után a tanárnak az osztály felé fordultam, akik csak most eszméltek fel ki is vagyok.
A 9 srác az osztály hátuljából őrjöngve állt fel,és rohant felém, majd Márk felemelt és megpörgetett. Mindannyian kiabáltak, kósza kérdések záporoztak. Most veszem észre milyen jó velük újra, és nem is értem hogy bírtam elviselni hiányukat.
-Örülök, hogy a fiatalemberek ilyen nagy lelkesedéssel fogadják régi játszópajtásuk, kinek visszatérése nem tölt el nagyobb örömökkel, mivel még több problémám lesz, megkérem önöket hogy fáradjanak vissza padjaikhoz, és foglaljanak helyet.-kiabált Pintér tanárnő.
-Máris asszonyom, de valljuk be ez érdekesebb mint a matek.-vonta meg a vállát Erik, mire az egész osztály felnevetett.
A lányok, hát, vegyes véleményen voltak, van aki örült, van aki nem foglalt pártot, de volt számtalan olyan lány is, aki rosszallóan, villámokat szóró tekintettel nézett rám. Elég kellemetlen volt, az igazat megvallva, de abban a pillanatban az érdekelt a legkevésbé, hogy mit gondolnak a lányok.
A srácokkal hátraballagtam, és mivel csak Márk helyett volt hely, mellé huppantam le, és kikerekedett szemmel vizslattam a füzetét.
-Te ezt érted is?-kérdeztem.
-Dehogy értem, úgy nézek ki? Amúgy..állj, jézusom el sem hiszem hogy itt vagy, de hogy kerülsz ide, miért nem szóltál, és hogy hogy otthagytad azt a bájgúnárt?
-Ömm.. hát, meglepetésnek szántam, és már rettenetesen hiányoztatok, és azért hagytam ott, mert nagyon megbántott, de majd visszamegyek egyszer.. gondolom. Vagyis biztos,de körülbelül egy hetet maradok itt.-mosolyogtam rá, és megöleltem.
-Nagyon hiányoztál. Holnap elmarad a tanítás, így egész nap szabad, és megyünk le a balcsira, meg egész nap deszkázunk és lazulunk. Benne vagy?
-Most komolyan kérdezted? Még jó hogy benne vagyok, szerinted miért jöttem haza?
-Azt hittem, azért hogy meglátogasd Pintért.-vágott elkeseredett arcot, megszólalását, pedig egy kisebb ütéssel díjaztam.
-Ha már megjött Johnson kisasszony, kérem ne vonja el a fiúk figyelmét a matematika rejtelmeiről.
-Azt nem kell elvonni, már amúgy is elment.-horkantott Zsolt, mire felnevettünk, és lepacsiztunk.
Pintér elvörösödött fejjel, dühösen meresztgette a szemeit, majd folytatta a diktálást.
Míg Márk a matek példákat bújta, vagyis érdekes rajzokat készített a füzetébe, meztelen nőkről és elmagyarázta nekem a női szervezet működését, addig én a telefonomon olvasgatta a TeenPix magazint, míg egy érdekes cikkre bukkantam és Márk elé nyomtam a telefont.
"Brook J.Johnson a kalandor. Modell üdvöskénket, legutóbb a magyarországi repülőtéren kapták lencsevégre, míg egy nappal azelőtt Bostonban élvezte az életet az egyre feltörekvő  sztár, Harry Styles barátnője. Úgy látszik, kedvenc sztárpárunk, kezd egyre jobban eltávolodni egymástól, Brook sírva lépett ki a San Franciscoi utcákra, majd egyenesen a reptér felé vette az irányt. Harry Styles megint végett vetett kapcsolatának, vagy ez esetben a hölgyemény hibázott? Van egy sejtésünk, miszerint Harryt féltékenységi roham kapta el, mint ezelőtti kapcsolataiban is, mert barátnőjét Chuck Bass oldalán látta. Mondjuk ebben az esetben érthető a féltékenység, mert Chuck Bass még Harryn is túltesz a nők terén. Brook, kit választasz? Vajon együtt marad a sztár pár? Mi lesz a sorsuk? 
-Nem semmi.-nyögte ki végül. -De min vesztetek össze?
-Azt vágta a fejemhez, hogy Ő nem fontos nekem, de azt elfelejtette hogy Chuck Bass elvitt Bostonba, hogy a 2 éves bandaévfordulójukra készítsek egy flasmobot, és azt mondta ne jöjjek haza, mivel most mentem el 2 napig, és hogy az nem-e volt elég?-röhögtem kínosan.
-Jézusom.. bár mondjuk jó tudni, hogy mi többet érünk mint az a hülye ficsúr.-fordult hátra Ricsi.
Nagyon jól éreztem magam a srácokkal már akkor is mikor csak a tanteremben ültünk, és csak pár szót váltottunk. Sosem lehet őket megunni, és örülök hogy még nem felejtettek el engem örökre. Nagyon várom már a délutánt, hogy együtt deszkázhassunk, mint a régi szép időkben, mikor még a kutya sem tudta ki vagyok. Nagyon kellett már ez a kikapcsolódás, és próbálom Harryt is kiverni a fejemből, de nem túl egyszerű, mivel a telefonom megállás nélkül csörög.

-Mehetünk?-kérdezte Márk, miután haza vittük Márk lakásába a cuccaim.
-Ömm.. nincs deszkám, emlékszel?-kérdeztem.
-Nem..de várj.-rohant fel a lépcsőn, majd egy perc múlva nagy robajjal száguldott le.
-Jesszusom, ez még megvan?-néztem a régi deszkámra, amit itt hagytam Márknak, mielőtt elmentem.
-Hogyne lenne, mikor hiányoztál ezt nézegettem.-ölelt magához.
A srácok után mentünk, majd deszkára pattantunk, és száguldottunk az elhagyatott utcákon, és mentünk a gördeszka parkba, ahol anno szórakoztunk és gyakoroltunk.
Nagyon sokáig deszkáztunk, és nem mondom hogy nem estem sokat, mert akkor hazudnék, de a tudat hogy nem én voltam az egyetlen kicsit megnyugtat. A srácok egyfolytában ökörködtek és nevettettek, ezért sokszor elterelődött a figyelmem a fontosabb dolgokról.
Mikor kifáradtunk leültünk egy körbe és beszélgetni kezdtünk. Elmeséltem nekik mindent, a nyaram eddigi részét, miközben a lábam pásztáztam, amin akkor foltok voltak mint a tenyerem.

-Adsz egy cigit?-kérdeztem Fecótól, mire csak a kezembe nyomott egy szálat. Meggyújtotta a már számban lévő károsító drogot, amiből én jólesőt szippantottam.
-Várj csinálok egy képet.-kiabált Áron.

Én csak Márk kezébe nyomtam a cigit, megigazítottam a sapkám és a hajam, majd egy furcsa mozdulatot csináltam kezeimmel, és közte kifújtam a füstöt. Ezt a mozdulatot, pár éve csináltál, és gondoltam megmutatom hogy tisztán emlékszem rá.
-Neee.. a jellegzetes cigifújós mozdulatunk. J.J költözz haza, nélküled meghalunk az unalomtól, már nem is olyan jó a hangulat. -nyavalyogtak.
-De miért nem szerváltok pár csajt?
-Mert nekünk nem kell más csaj csak te.-mondta Márk mire elmosolyodtam.
-Nem ígérek semmit fiúk. Beadom a jelentkezésem itt is és Londonban is egyetemre. Ahova felvesznek oda megyek.-vontam vállat. -De csak egy apró kérdés. Ti miért nem költöztök ki Londonba hozzám. Simon azt mondta hogy van egy lakása ami hatalmas és ezren elférünk benne. Miért ne? Együtt lehetünk, tanulhatunk, és ott vannak a fiúk is.-mondtam.
-Nem tudom, ez nehéz. Azt hittük hogy csak a nyárra mész el.-mondták.
-Én is azt hittem, de Harry miatt megváltozott minden. Őszintén megvallva fogalmam sincs mihez fogok kezdeni, nem gondoltam még bele mit kezdjek magammal. Most itt van a modellkedés is, meg itt van a tánc is, és nem tudom hogy akarok-e tovább tanulni.
-Majd lesz valahogy, de ha úgy alakul, hogy külön országban élünk, sokszor kell látogass.
-Meg ígérem.-mondtam és összefonódtunk egy csoportos ölelésre.
-Amúgy azok a képek az újságokban, gyönyörűek. Meg, táncolsz még amúgy?
-Persze. Sosem hagynám abba.-válaszoltam.

Még egy ideig deszkáztunk, majd haza felé vettük az irányt. Megálltunk a mi házunk előtt, ahol anya és én laktunk, majd becsöngettünk. Anya ajtót nyitott, de nem látott engem. Mindenki befurakodott és a nagy tömegben ki sem látszottam.
-Sziasztok srácok, mi járatban?-kérdezte édesanyám.
-Hoztunk egy meglepetést.-válaszolt Tomi.
-Szia anya.-bújtam ki a srácok közül, kisebb-nagyobb nehézségek árán.
Anya meg sem tudott szólalni, álla a földet verte.
-Kicsim.-rohant oda hozzám és szorosan magához ölelt.
-Annyira hiányoztál anya.-suttogtam neki, pár könnycseppel szemem sarkában.
-Te is, el sem tudod képzelni mennyire.
Anya beinvitált minket, leültünk a kanapéra, a srácokkal együtt. Páran a földön nyomorogtak, miközben elmeséltem anyának az egész nyarat, semmit sem kifelejtve, majd miután sütit is kaptunk amit délután készített elhagytuk a terepet, és Márkék házába mentünk, mert megbeszéltük hogy aznap ott alszunk, és másnap haza jövök anyához.
Lassan ballagtunk a sivár, halk utcákon. A srácok egymást lökdösték, vagy rajtam ugráltak, vagy esetleg lefeküdtek a földre és gurultak. Nem normálisak, ez más biztos.

Mikor beléptünk a házba, a deja vu érzésem volt, amennyit már itt jártam. Semmi nem változott, minden ugyanolyan rumlis de mégis otthonos.
-Te se lettél rendszeretőbb.-böktem oldalba barátom.
-Hát, nem..le se tagadhatom. De tegnap raktam rendet.
-Hűű.. hát ha mikor rend van, akkor a csilláron ruhák lógnak, nem akarom tudni milyen a rumli.-forgattam a szemem.
Csináltunk egy rakás pattogatott kukoricát, majd benyomtunk egy filmet. Miközben a srácok nagyban a képernyőt bámulták, én felmentem twitterre. El is felejtettem említeni, hogy mennyi követőm lett twitteren, és mennyi rajongó írt nekem üzenetet. Egy részük kedves, de több a rosszakaró, féltékeny One Direction rajongó.
-Áron..miért raktad fel ezt a képet?-kérdeztem.
-Miért ne? Nagyon szép vagy rajta, úgyhogy.-vont vállat, majd a képernyőre szegezte a tekintetét hogy le ne maradjon, valami eget rengetően fontos jelenetről.
Pár tweetben lettem megjelölve, például Harrytől, Louistól.
Nem válaszoltam rájuk, csak egy gyors üzenetet hagytam az üzenőfalamon.

Brook J.Johnson @BrookJJ

• Best day with my boys. Missed you a lot.

fordítás: Best day with my boys. Missed you a lot.- Legjobb nap a srácaimmal. Nagyon hiányoztatok.

Chapter 28

 zene

A fotózás már a vége felé közeledett. Mint egy villámcsapás, úgy hasított belém a tudat, hogy 2 nap múlva lesz, pontosan 2 éve, hogy a One Direction egy bandát alkot. Az ajándékom már rég elterveztem, de most, ebben a helyzetben észrevettem hogy nehezebb lesz megvalósítani.
-Chuck.. amint hangoztattad nagyon befolyásos ember vagy, és nagyon kéne a segítséged. Most azonnal el kéne jutnom Bostonba.-mondtam neki a földet pásztázva.
-Jó..szólok Frednek, hogy kell a magángépem. Hazavigyelek előtte?-kérdezte kedvesen mosolyogva.
-Megköszönném.-válaszoltam.
Azonnal elindultunk a lakókocsink fele, és hálát adok az istennek hogy a srácok még nem értek haza.
Gyorsan átöltöztem, és hagytam egy levelet a srácoknak, hogy rosszat sejtsenek. Nem akarom megbántani őket, csak igazi meglepetést okozni nekik.
"Srácok.. egy ideig nem láttok. Ne aggódjatok értem. Ölel benneteket, B."
Egy kisebb bőrönddel száguldottam ki Chuck limójához,mert ő olyannal is rendelkezik. Még a kocsiból gyorsan tárcsáztam Amy-t, aki egy bostoni újságíró, hogy tegyen közzé egy cikket az eseménnyel kapcsolatban, hogy minél többen legyenek. Mindent tisztáztunk, nagyon hálás voltam neki hogy ennyire segítőkész, csak úgy mint Chucknak.
-El sem tudod képzelni hogy mennyire hálás vagyok, amiért ezt teszed értem, közben még nem is ismersz.-mondtam neki.
-Jobban ismerlek mint hiszed. Én nem szoktam csak úgy valaki miatt lemondani a tárgyalásaim, és csak úgy elfurikázni az illetőt Bostonba, és még ráadásul vele is tartani.-mondta egy féloldalas mosollyal.
-Tényleg nagyon köszönöm.-öleltem meg mikor kiszálltunk a "kocsiból".
Felszálltunk a magángépére, ami pár perccel később a magasba emelkedett.
Nagyon fájt magam mögött hagynom a fiúkat, és tudtam hogy mennyire aggódhatnak, és nem akartam bántani őket. Harry biztos össze van omolva, vagy legalább is nagyon aggódik, és keres.
Fátyolos tekintettel bámultam ki az ablakon, és néztem a távolodó várost, és reménykedtem hogy nem fognak haragudni.
-Mesélsz magadról?-fordult felém Chuck.
-Hát.. a One Directionnel turnézom, amúgy Magyar vagyok. Harry Styles a barátom, és most miattuk utazom el, mert meg kell szerveznem nekik egy meglepetést. Amúgy 18 vagyok, anyukámmal éltem, apukám.. pedig -csuklott el a hangom- ő már nincs.-mondtam kicsit szomorúan. Amúgy mostanában modellkedem, és amúgy táncos vagyok.
-Nem is akár milyen modell vagy.. gyönyörű vagy. -mosolygott.
-Most te jössz.-mondtam rá kacsintva.
Belekezdett a hosszas történetbe. Megtudtam hogy nagyon gazdag, apja meghalt, anyukáját elvesztette. Sosem volt hosszú kapcsolata, inkább váltogatta barátnőit. Egy vállalatot vezet, melyet apja hagyott rá, és amúgy Manhattanből származik. Teljes mértékben megbízott bennem, mindent elmondott nekem, egy idegennek.. akit még csak nem is ismer.

Harry

A hosszas kocsiút után, végre megérkeztünk a lakókocsihoz. Elsőként pattantam ki a sötétített ablakú járműből, és berontottam a "lakásunkba", ami teljesen üres volt, csak egy levelet pillantottam meg az asztalon. Többször is olvastam azt az egy sort, és még mindig nem voltam képes felfogni.
"Ne aggódjatok értem"
-Hova ment? Hol lehet? Miért ment el?-ordítottam, majd lerogytam a kanapéra. Fájdalom járta át a testem, majd a hálóba rohantam, ahol Brook összes cucca hevert. Nem sokára vissza fog jönni. Szeret engem, és nem hagyhatott csak így el. A többiek is teljesen lesokkolódva álltak a levelet bámulva, mintha attól történne valami.
-Nyugi Harry, visszajön, biztos dolga van. Ne féltsd, nem birtokolhatod, saját élete van.-mondta Liam. Igaza volt, belátom, de nem értettem mi lehet ennyire sürgős, hogy csak így, csapot papot maga mögött hagyva elmenjen.

Brook

30 perccel később landoltunk Bostonban. A gyomrom görcsbe rándult, izgultam, hogy mikén fog menni a holnapi esemény. Már este 7 óra volt, így azonnal Chuck sofőrje egy hotelbe vitt minket, ahol kipihenhettük magunkat. Az utcák üresek voltak, elhagyatottak, semmi nyüzsgés, melynek valamilyen szinten örültem is, mert nem voltak fotósok és paparazzik, akik azonnal tönkreteszik az ajándékom. Az út szótlanul telt. Egy részem még mindig teljesen lesokkolva vette észre, hogy egy vad idegen férfi, aki mellesleg egy évvel idősebb nálam, csak úgy elrepít egy teljesen másik városba, ez felfoghatatlan volt számomra. Nem sokkal később megérkeztünk a fényűző és csillogó hotelbe, ahol azonnal elvették a csomagjainkat. Lefoglaltunk egy szobát, majd 2 perc liftezés után beléptünk a lakosztályunkba, ahol mindketten hulla fáradtan dőltünk le aludni egy szó nélkül.

Reggel 9-kor ébredtem, és azonnal készülődni kezdtem, miután felébresztettem ideiglenes lakótársam. Letusoltam, hajamat begöndörítettem, majd egy vastagabb pulcsit vettem fel, egy szűk, testhez simuló farmert, és egy rövid szárú, magassarkú csizmát.
Gyorsan rendeltem 3 szendvicset, amit útközben bedobunk majd. Chuck is nemsokára elkészült, kezébe nyomtam 2 szendvicset, majd a kellékeket egy táskába összedobva, és egy térképpel a kezemben elindultunk.
Falatozva lépkedtünk a komor, kicsit borús utcákon, majd izgatottan értük el a helyszínt. Rengeteg embert véltem megpillantani, mire elfogott a leírhatatlan öröm. Köszöntem Amy-nek, aki egy nagy ölelés után a kezembe nyomott egy megafont én pedig felálltam egy kisebb emelvényre.
-Sziasztok.-köszöntem, mire mindenki felém fordult, és az egész tömeg egy emberként sikított fel. -Mint tudjátok Brook J. Johnson vagyok Harry Styles barátnője, és ezért vagytok itt, hogy segítsetek nekem elkészíteni a legjobb ajándékot a One Direction megalakulásának évfordulójára.-folytattam monológom, mire még hangosabb ordítás lett. Mindenki izgatottan forgott, beszélgetett.
-Szóval, a lényeg az lenne hogy a táncot, amit kedves barátnőm Amy, tegnap közzétett különböző portálokon, és ti megtanultatok, ma teljesen profizmussal kéne előadni. Még sosem csinált senki ilyet a srácoknak, és ez szerintem nagyon szép ajándék lenne. Szóval halljam, benn vagytok?-kiabáltam még hangosabban, mire csak egy hangos igent kaptam válaszul.
Lemásztam Chuck segítségével a pódiumról, majd el kezdtem összeállítgatni a kisebb csoportokat, hogy mi szerint vonulnak be, összeállítottam egy kis csoportot akik a videó elején énekelni is fognak, majd mikor 100 %-ig biztosak voltunk, hogy tökéletes lesz a beállítás, és a táncot is számtalanszor elpróbáltuk, elkezdődött a flashmob, melyet számos ember figyelt és több profi kamerás barátom is filmezett.
A végeredmény csodálatos lett, és nagyon boldog voltam, hogy sikerült ezt össze hozni a srácoknak, remélem elnyeri a tetszésüket.
Mikor mindennel végeztünk, az összes résztvevőnek dedikálást tartottam, de a fotós lehetőségeket, most visszautasítottam, mivel nem akartam hogy megtudják mire készülök. Az esemény, az egész napomat igénybe vette, csak akkor tudtam kifújni magam, mikor Chuck mellé huppantam le a kanapéra, este 8 órakor, aki elismerő tekintettel mért végig.
-Nem semmi mit hoztál össze nekik. Le vagyok nyűgözve.
-Megértelek. Én is le lennék magamtól.-horkantottam.
-Te aztán nem vagy szégyenlős.-nevetett fel.
-Menjünk el valahová, ne üljünk itthon.-nyöszörögtem.
-Jézusom, egész nap rohangáltál, nem volt elég. Én már abban is elfáradtam ahogy néztelek.-hárította el kívánságom.
-Naa, csak egy mozi.-kértem.
-Jó, legyen, gyere.-húzott fel a kanapéról, majd dzsekinket leakasztva a fogasról, elindultunk az említett hely felé. Egy vígjátékot választottunk, közös megegyezés alapján.
Beültünk a terembe, ahol nem maradtunk észrevétlenek. Chuckot, is rengetegen ismerik, mivel nagyon híres ember, interjúkat ad, a világ legnagyobb embereivel tárgyal, és ugye engem is könnyen felismertek. A filmet, végig nevettük, miközben egymást dobáltuk kukoricával.
-Menjünk pizzázni.-vetettem fel az ötletet.
-Ja most már éhes a kisasszony, miután rám borította a kukoricáját.-forgatta meg a szemét, de szája sarkában ott bujkált egy apró mosoly.

Másnap reggel kipattantak a szemeim, és azonnal Chuckon kezdtem ugrálni hogy keljen fel, mivel indulnunk kell vissza. Ma még a srácok San Franciscoban vannak. A felvétel tökéletes lett, csodálatosan megvágtuk, és kaptak tőlem egy kis üzenetet is az elejére. Mindketten letusoltunk, majd reggeliztünk, végül elindultunk a reptérre. Végig beszélgettünk, viccelődtünk. Az utóbbi két napban, nagyon megkedveltem Chuckot, és ő is ugyanúgy érez véleményem szerint.
A kocsiból még gyorsan telefonáltam egyet.
-Szia Sel, Brook vagyok. Akkor meglesz a torta ugye, 2-re megyek érte.
-Igen Brook, ne aggódj, minden készen van.-nyugtatott le, majd még 1 perc csevej után megszakítottam a vonalat.
2 óra alatt meg érkeztünk San Franciscoba. Kiterveltem mindent. Chuck elvitt a lakókocsihoz, majd egy nagy öleléssel elköszöntem tőle.

Zayn

Nagy csörömpölést hallottunk mire mindannyian kirohantunk az étkező felé. Nem volt ott semmi, csak egy óriási ajándékdoboz. Azonnal szétmarcangoltuk a csomagolópapírt, majd következett az idegölő játék. Minden dobozban volt még egy, egyre kisebbek. 30 dobozt csomagoltunk ki, mire elértünk a legaljára, egy apró kis pedrivehoz, amit azonnal a laptophoz csatlakoztattunk, és azonnal elindítottuk.
Teljesen lesokkolódtunk. Brookot pillantottuk meg a képernyőn.
-Sziasztok srácok! Sajnálom hogy eltűntem ebben a 2 napban, de ezt mind csak miattatok tettem, mert meglepetést szerettem volna okozni, és csak így volt teljes a hatás. Ezzel az ajándékkal szeretnék nektek nagyon nagyon boldog, 2 éves banda évfordulót kívánni, és tudatni veletek, hogy szeretlek benneteket.-mondta ki, mire mind összenéztük.
-Jézusom el is felejtettem.-nyögte Liam.
A videó egy flashmobot tartalmazott. Brook egy pódiumon állt, és kiabált a lányoknak, akik mind csak őrjöngtek és sikítoztak, majd táncoltak. Rengetegen voltak, sőt.. még annál is többen. Mind tátott szájjal bámultunk a képernyőt, majd mikor már azt hittük vége,jött a legjobb rész.
-Én azt kívánom a srácoknak, hogy legyenek boldogok, és hogy maradjanak ugyanolyanok amilyenek most. Imádlak titeket, ja és mielőtt elfelejtem, Brook a legnagylelkűbb lány akit valaha láttam, és nagyon szerencsés vagy vele Harry Styles, nagyon jó párost alkottok. 
-Én azt kívánom srácok, hogy maradjatok ugyanilyen sikeresek, és minél több hírnevet kívánok nektek. Nagyon szeretlek titeket. 
-Én azt üzenem a srácoknak, hogy vigyázzanak magukra, és jöjjenek Bostonba.
-Én csak annyit mondok nekik, hogy ők a példaképeim, és remélem mindig egy banda maradnak. Ez nagyon sokat jelentene az összes lánynak a világon. 
-Boldog 2 évet One Direction.-kiáltotta végül az összes lány, a sok személyes üzenet után. Brook is ott állt a tömeg szélén egy sráccal, és éppen megölelte.

Mint egy végszóra, úgy csörtetett be Brook az ajtón. Még reagálni sem volt időnk, annyira meg voltunk lepődve. Ez a sok kedves szó, ez az ajándék, mindegyikőnket nagyon meghatotta.
-Boldog 2 évet srácok.-mosolygott, és egy óriás tortát bontott ki, amin mindegyikünkről volt egy figura. Tele volt színes szivecskékkel, volt rajta egy csomó répa, Nando's felirat, egy macska, egy fésű (nekem), pár kanál.
Mind hálásan pillantottunk Brookra, aki csak mosolyogva pillantott végig a társaságon.
Mindenki sorra megölelte, majd átengedtük Harrynek a terepet aki a levegőbe kapta Brookot, és megpörgette, majd boldogan csókolta meg. Mikor kimásztak egymás szájából, Louis szólalt meg.

Brook

-Brook.. ez egyszerűen elképesztő, nincsenek szavak, arra amit értünk tettél. Nagyon szépen köszönjük, teljes szívünkből. El sem tudom képzelni mennyi munka lehetett, és sosem kaptunk szerintem még ilyen szép ajándékot, és a tudat hogy ezt csak miattunk hoztad össze, hihetetlen, nem is értem egyáltalán mivel érdemeltük ki.-kezdte Louis.
-Ti befogadtatok, szerettek, ti vagytok most már a családom, és ennyivel tartoztam nektek, de ha nem, akkor sem érdekel, mivel megérdemlitek, és büszke vagyok rátok.-mondtam nekik, mire egy-egy aranyos mosoly jelent meg arcukon. -Ha nem haragszotok kicsit lepihenek, elég sokat dolgoztam ebben a két napban kicsit kifáradtam.-mondtam, majd elindultam a háló felé, ami inkább hasonlított egy csatatérre.

Harry

-El sem tudom hinni.-suttogtam.
-Ez elképesztő, sosem hittem volna, hogy valaki ilyet tesz értünk.-mondta Zayn is teljesen egyetértéssel.
-Én, nem is tudok megszólalni.-mondta végül Niall.
Felálltam a helyemről, és Brook után caplattam. El sem tudom mondani mennyire hiányzott ebben a 2 napban az érintése, az ölelése, a csókja, egyszerűen csak hogy mellettem legyen, és érezzem a közelségét. Már az ágyban feküdt, és mélyeket szuszogott. Nem bírtam ki, muszáj volt befeküdnöm mellé, mire csak rám pillantott, és egy apró puszit nyomot az arcomra, majd befészkelte magam karjaim közé, és erősen hozzám bújt.
Azt hittem végleg elmegy..de most hogy újra itt van velem, úgy érzem egyre jobban és jobban szeretem.