Gyorsan beindítottam a laptopot, és a már megszokott videóprogramba léptem be.
Megcsörgettem Márkot, aki azonnal felvette.
-Azt hittük már sosem jössz, és elfelejtettél minket.-mondták.
-Dehogy.. csak bealudtam.-motyogtam.
-Mért ennyire unalmasak?-kérdeztem.
-Nem.. nagyon kedvesek, ritka hülyék, és az egyikük helyes is.. szerintem tetszik nekem.-motyogtam, mire mindannyian nagy "hhúúú"-zásokba kezdtek.
-Na mutasd őket, hívd őket oda melléd.-mondták.
-Niall.. gyertek ide, bemutatom a barátaim.-mondtam mire mind odarohantak.
A srácok elkezdtek angolul dumálni, majd végül magyarul megkérdezték.
-Melyik tetszik?
-A göndör.. annyira édes, nagyon kedves, mindenben segít.-áradoztam. Mi lenne ha ezt mind értené, úristen.
-Mit jelent az hogy göndör?-kérdezte Louis már angolul mire elpirultam.
-Öööö.. kedves.-hazudtam neki.
-Áldásom rátok.-mondta Márk magyarul.
Mindannyian együtt angolul kezdtünk dumálni a srácok jól elvoltak egymással, és legtöbb ideig rólam témáztak.
Mikor "udvariasék" megunták, elmentek én meg nyugodtan beszélhettem az otthoniakkal.
-Na meséljetek, mit csináltatok ma?-kérdeztem.
-Hát.. strandoltunk.. és tervezgettünk.
-Mit?
-Egy bulit.. de még nem biztos hogy összejön.-magyarázták. -És te?
-Én.. semmit.. felkeltem, hülyültünk, aludtam.. és most itt vagyok. A srácok kitalálták, hogy mindannyian egy-egy nap elcipelnek a kedvenc helyeikre, így nem tudom, hogy tudok-e jönni kamerázni, de majd igyekszem.-villantottam meg a legszebb mosolyom.
-Jó, nem baj, teljesen megértjük, majd beszélünk, mikor mindenki ráér, de azért majd egy SMS-t dobhatsz. -mondták.
-Okéé.. na srácok, most leteszem, majd beszélünk. Szeretlek titeket.-mondtam és választ se várva kinyomtam.
A konyhába mentem, és láttam hogy a fiúk, nagyban duruzsolnak valamiről, de mikor beléptem elhallgattak.
-Cseppet sem vagytok feltűnőek.-mondtam, rájuk kacsintva.
-Épp ez a cél.-mondták vihogva.
Semmi ehető nem volt otthon, így kimentem a boltba, vagyis csak akartam.
Elindultam abba az irányba, amit a fiúk megadtak. Minden sarkon arra fordultam, amerre mondták, de teljesen eltévedtem, és fogalmam sem volt hol vagyok. Telefon sem volt nálam, így senkinek nem tudtam szólni. Az utcák sötétek voltak, csak a park, kisebb lámpái világították meg az utat minimálisan. Egy ismeretlen férfi jött velem szembe.
-Elnézést uram.. merre találom a boltot?-kérdeztem, mire elkapott és a fának nyomott.
-Hmm.. jókor császkálsz kint cica, pont nekem való husi vagy.-suttogta a fülembe.
Tömény alkohol szaga volt, csak úgy bűzlött. Éreztem hogy egyre közelebb hajol, majd ajkaimat az enyémekre nyomta, hiába ellenkeztem. Egyik karjával letépte a kabátom, majd a pólómmal küszködött.
Nem tudtam mozdulni, nem engedett szorításán. Lábaim szabadok voltak, így megrúgtam az érzékeny ponján, és rohantam amerre csak tudtam. Könnyek csorogtak az arcomon, majdnem megerőszakolt. Nagyon féltem, nem tudtam hol vagyok. Sötét volt, már egy kósza fénycsóva sem látszódott semerre. Leguggoltam egy fa tövébe és csak sírtam. Mondva, már úgysem lehet ennél rosszabb, felálltam és próbáltam visszaemlékezni merről jöttem. Körülbelül 2 óra múlva, megtaláltam az utcánkat, mire nagy nyugodtság lepett el. Berohantam, majd ledobva a cuccaim, fel a szobámba.
Nem érdekel mit gondolnak a srácok. Nem vagyok az a a fajta lány, aki mindenért sír, de azért akikért szeretek, vagy valami ilyen, durvább dologért, szerintem ez természetes. Kulcsra zártam az ajtót, és próbáltam nem visszagondolni a történtekre.
Pár órával később, rászántam magam, hogy lemegyek a többiekhez, akik végig kopogtattam, dörömböltek és ordítottak. Kinyitottam az ajtót, mire Harry esett be rajta, pont rám. Mindketten elterültünk a földön, ő nevetett, de én nem voltam olyan hangulatban.
-Te.. te végig itt álltál?-kérdeztem már felülve.
-Igen.. nagyon aggódtam mi lehet veled.
-Hát.. elkapott egy férfi az utcán, és egy fának nyomott. Majdnem megerőszakolt, és.. nagyon féltem.-szöktek könnyek a szemembe.
Harry
Mikor kimondta mi történt, annyira mérges lettem. Valaki akarata ellenére is hozzányúlt, megtudnám ölni. Kezeim ökölbe szorítottam, próbálva türtőztetni magamat, nehogy szétverjek valamit. Szorosan átöleltem, mellkasomba bújt, és erősen szorított. Zokogott, látszott, hogy nagyon fél. Belecsókoltam hajába, és próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, itt maradok vele.
Késő estig beszélgettünk. Már nem volt annyira szomorú ami jó jel. A karjaim közt elaludt, így ölembe vettem, és óvatosan ágyba tettem, és betakartam. Már épp kiléptem az ajtón, mikor megszólalt.
-Aludj itt velem Harry.-kérlelt.
-Persze..ezer örömmel.-mondtam és behuppantam mellé. Hozzábújtam és átkaroltam, kezem a hasán nyugodott, mire megfogta azt, és megszorította.
-Köszönöm.-suttogta.
Reggel későn ébredtem. Brook még mindig az igazak álmát aludta. A mellkasomra volt hajtva a feje. Annyira édes volt, ahogy szuszogott, nem bírtam levenni ajkairól a tekintetem. Nem is tetszik.. nem tetszik Harry.. bármelyik csajt megkaphatod.-mondtam magamnak. Ez tényleg igaz, vagy csak egy hazugság, amit magamnak próbálok bebeszélni?
Nem értettem, miért kedveltem meg ennyire.. sok lány van, aki szép, kedves.. és olyan mint Ő.. na jó.. hiába áltatom magam, tetszik nekem.. nagyon.
Hallva édes szuszogását, még én is visszaaludtam.
Talán 1 ürával később újra felébredtem, Brook már nem volt mellettem. Hallottam a szoba fürdőjéből, a vízcsobogást.. így bekukucskáltam a kulcslyukon. Éppen zuhanyzott. Nem volt tisztességes amit akartam csinálni, így inkább átmentem a szobámba, nehogy véletlen kísértésbe essek.
Brook
Letusoltam, majd a nappali felé vettem az irányt. Látva az emeletről hogy a göndör hiányzik kopogás nélkül becaplattam a szobájába, és leültem mellé az ágyra. Érezte, hogy besüpped, így azonnal felém kapta a tekintetét.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
-Neked is.-mondta egy 100 wattos mosolyt villantva. -Jobban vagy?-kérdezte, zöld szemei szikrákat szórtak.
-Igen.. mégegyszer nagyon köszönöm a tegnap estét.-nyomtam puszit az arcára, majd leszökdécseltem a nappaliba, és Zayn ölébe vetettem magam, aminek a következménye az lett, hogy magára borította a tejet, és Niall meg kiköpte a szájában lévő kaját. Gusztusosak..
-Neked is jó reggelt.-mondta Zayn, és a tükörben nézegette, nem-e sérült meg a haja véletlenül.
Csináltam tojásrántottát, majd miután mindannyian megtömtük magunkat, elmosogattam, majd Louishoz fordultam.
-Mikor megyünk?-kérdeztem érdeklődve.
-Csinos vagy.-dicsértek meg a srácok, majd elindultunk Louval.
-Séta vagy kocsi?-kérdezte.
-Tőlem sétálhatunk is, jó idő van.-feleltem mire egyetértően bólintott.
-Neked tetszik Harry?-kérdezte.
-Hát.. nem mondom, hogy nem kedvelem.-pirultam el azonnal. -De miért kérdezed?
-Mert amióta megjöttél, ha nem vagy ott csak rólad ábrándozik, és rólad mesél, és rólad áradozik, milyen aranyos csaj vagy, meg mennyire jófej. Tudod, Harry olyan srác, aki minden nap új csajjal van, de amióta meglátott, egyel sem találkozott.
-Hát.. nem tudok mit mondani. Kedvelem nagyon.. de én nem fogom neki elmondani. -motyogtam. -Amúgy hová megyünk?-kérdeztem.
-Titok.-mondta majd átkarolt, és beszélgetve mentünk a még ismeretlen úti cél felé.
Megérkeztünk, hogy is mondjam, egy sikátor szerű helyre. Bevezetett maga előtt, és kulccsal nyitott ki, egy régi, öreg házat. Belül minden csupa por, és rom, bár nem igazán zavarta, sem őt, sem engem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kicsit félve.
-Ez..a nagyszüleim háza. Itt haltak meg mind a ketten, és ha esetleg, szomorú vagyok, vagy esetleg, csak van valami fájdalmam, ami nyomja a szívem, ide jövök gondolkodni, és beszélgetni velük. Most gondolom hülyének tartasz, de néha nagyon jól esik.-magyarázta.
A mindig humoros és vicces Louis megmutatta az érzékeny énjét is. Szemébe könnyek szöktek, mindkettő kicsit piros volt. Azt hitte hogy ezért én elítélem, de ez egyáltalán nem így van.
-Lou.. ez természetes.. szerintem egyáltalán nem ciki, vagy hülyeség vissza jönni ide, inkább egy édes, törődő gesztus. Nekem is jól esne párszor, de nekem nincs rá lehetőségem.-mosolyogtam rá. Látszott rajta hogy egy kő esett le a szívéről. Nem is értem mi van ebben szégyellnivaló.
Megsimítottam a hátát, és magamhoz öleltem. Ez a hely ahova el tud vonulni. Azt mondta néha a srácok elől is menekül,mert néha túl sok neki ez az egész. Én is híres vagyok, de azért nem tudom átérezni ugyan azt amit ő érez, és nem tudok neki tanácsot adni, és megszakad a szívem hogy ilyen szomorúnak látom.
Legördült egy apró könnycsepp az arcomon, majd a csendhez képest nagy zajjal, csöppent le a földre. Azonnal letöröltem, nem akartam hogy észrevegye.
-Te miért sírsz?-kérdezte.
-Mert.. annyira rossz téged szomorúnak látni.-mondtam ajkaimat lebiggyesztve.
-Te most komolyan miattam sírsz? Hihetetlen vagy..-mondta majd erősen magához szorított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése