Nem hittem volna, hogy ők igazából ilyenek, de most megláttam igaz énjüket. Tudtam, hogy nem lehet minden ennyire jó, nem mehet minden a rendes kerékvágás szerint, és hamarosan bekövetkezik valami rossz.
Nagyon csalódtam, hisz megbíztam bennük. Fel se öltöztem, meg se fésülködtem, magasról tettem a világra abban a röpke percben. Levonszoltam magam a földszintre, kivettem egy üveg tejet, majd kiültem a teraszra. A többiek látszólag alszanak, de reménykedem benne hogy elmentek valahová, mert most egy kicsit sem vágyom a társaságukra. Sokat merengtem, és rájöttem nem érdemes foglalkoznom ezzel az egésszel, majd egyszer kibékülünk és kész. Felmentem az emeletre összekaptam magam, majd egy taxival a belvárosba vitettem magam. Beültem reggelizni, majd shoppingoltam. Éppen kifelé tartottam egy boltból, mikor egy nagyban telefonáló srác nekemjött és kiesett minden a kezemből. Leguggoltam felszedni őket, és mint a romantikus filmekben, egyszerre ért össze a kezünk, mikor éppen egy zacskóért nyúltunk. Szemei, elbűvölőek voltak. Teljesen elmerültem a tekintetében, annyira félelmetes volt az a szempár, jó értelemben. Teljesen elvesztettem időérzékem, és már vagy 5 perce bámultuk egymást, mikor végre kinyögtem egy értelmes mondatot.
-Bocsánat..-motyogta.
Rá se hederítve bocsánatkérésére, a kezemet nyújtottam neki.
-Sziaa.. Brook.-mondtam mosolyogva.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Elvitt egy kávézóba. Leültünk, majd csak a "szokásos"-at rendelte.
Ezek szerint nem ismeretlen ezen a helyen.
-Hány éves vagy?-kérdezte.
-18 leszek 2 hét múlva.-mosolyogtam rá. -És te?
-19 lettem 1 hete.-mondta. -És, itt laksz Londonban?
-Igen, nem rég költöztem ide. Amúgy Magyarországon születtem.
-Az klassz. Egyszer el akarok menni oda, azt mondják klassz hely.
-Hát nem tudom, az ittenieknek mi számít klassznak, bár te nem igazán tűnsz Angolnak.-mondtam.
-Mert amerikai vagyok.. Californiában születtem, 3 éve lakom itt.
Sokat mesélt magáról, meg tudtam hogy szörfözik és vizilabdázik. Nagyon kedves srác,és mellesleg nagyon helyes. Kék szemeiben tükröződik egy-egy fénycsóva, annyira bámulatosak.
-Ömm.. figyelj nekem most mennem kell, de lenne kedved velem vacsorázni?-kérdezte.
Most mi lesz Harryvel? Ő is benne volt a tegnapiban, benne csalódtam a legnagyobbat. Azt hittem szeret, vagyis a tettei azt mutatták, de ezek szerint rossz emberismerő vagyok.
-Persze.-vágtam rá azonnal.
-Felhívlak este.-mondta és felmutatta a kis cetlit, amire felfirkantottam a telefonszámomat.
-Oké, szia.-köszöntem el tőle, 2 arcra puszival, majd én is haza felé indultam.
12 körül lehetett mikor beléptem a nagy házba. Zajok szűrődtek ki a nappali felől, valószínűleg a srácok lehettek, ki mások?
Cipőmet ledobtam az előtérbe, majd a konyha fele indultam,mivel tudtam hogy a fiúk úgysem csinálnak maguknak kaját,így gyorsan összedobtam valamit,hogy azért mégse haljunk éhen. Leraktam az asztalra majd hozzá se nyúlva,halkan csak annyit motyogtam ebéd,és levágtam magamat egy székre.
A srácok az asztalhoz gyűltek, halált megszégyenítő csend honolt a szobán. Néha egy egy villa csattant a tányér szélének, miközben Niall eszméletlen tempóban majszolt.
-Ne haragudj.-mondta Louis csendben.
-Nem haragszom.. csak..fáj.. fáj az hogy nem bízol bennem, fáj az, hogy Harry is helyeselt. Fáj.. hogy ennyire hisztek nekem..
-Kérlek.. sajnálom.-mondta.
-Én is sajnálom, hogy kimondtad. a rajongóitok azt hiszik, ti vagytok a legkedvesebb, legédesebb, legaranyosabb srácok a világon. De tegnap, én azt láttam amit ők nem.. láttam milyenek vagytok igazából. Hátba döftetek.. és nem hiszem, hogy ezeket a srácokat ismerik a színpaddal szemben állók.
-De.. ugye nem mondod el senkinek?-kérdezte mire ledöbbentem.
Felnevettem.
-Téged most is csak az érdekel, hogy nehogy bárki megtudja, megint a lényegtelen részt fogod fel, mert tudod..ha nagyon szeretném, akkor sem tudnálak bántani titeket, úgy ahogy ti tettétek, még ha minden porcikámmal küzdenék, de nem vagyok olyan mint ti. Ha egy kicsit is hasonlítanék rátok, kicsit elszégyellném magam, és elgondolkoznék. -mondtam.
Nem szólt senki semmit, mindenki magába fordult és gondolkozott. Nem hittem el hogy kimondtam, de megtettem. Tudom, hogy kik ők, és hogy mindent megtehetnek, de azért nem kéne átlépni a megengedett határt.
-De ennek ellenére, megbocsájtok nektek, nem bírok rátok haragudni.-mondtam ki végül hosszas gondolkozás után. Mit érek el vele, ha még évekig duzzogok, és aztán bocsájtok meg? Semmit, és erre én is rájöttem.
-Tényleg?-csillant fel mindannyiuk szeme.
-Igen.-mosolyogtam rájuk.
-Jó.. akkor menjünk, ünnepeljük meg.-visítoztak, majd miután Louis lerakott a földre, kinyögtem.
-Programom van.-mondtam.
-Milyen program?-kérdezte Harry azonnal felkapva fejét.
-Találkoztam egy sráccal és randira hívott.
-Óóó.. az klassz.-mondta majd elment.
Ez mi volt? Jó, nem tagadom, nekem is rettenetesen tetszik Harry, de Ő nem érezhet így egy olyan lány iránt mint én. Jobbat érdemel, 1000-szer jobbat nálam.
-Megyek készülni.-mondtam majd a szobámba viharzottam.
Letusoltam, hajamat begöndörítettem, feltettem egy alapsminket, majd tétovázva álltam a szekrényem előtt, mikor Zayn lépett be. Ott álltam egy szál fehérneműben, és már majdnem kiment, mikor utána szóltam.
-Köszönöm.-mondtam majd felöltöztem és együtt mentünk le a nappaliba. 8 óra felé taxit hívtam majd elbúcsúztam a srácoktól, és elindultam.
Harry
Tudtam, hogy nem tetszem neki, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar tapasztalni fogom az érzést, mikor érzem hogy az érzés.. viszonzatlan. Elmentem sétálni és közben csak rajta járt az eszem, hogy mennyire megbánthattuk, ő mégis elviselte a fájdalmat, tűrte és megbocsájtott, amit nagyon csodálok benne. Nagyon erős lány, és tudom, hogy más csaj, ezt hónapokig húzta volna, és játszotta volna az eszét, de Ő nem ilyen, ő más. Kell nekem.. bármi áron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése