Chapter 6

Louis

Hogy tud ez a lány ennyire kedves lenni? Mindenki szereti, rettenetesen tud szeretni, és látszik hogy fontosak vagyunk neki, és nem csak sztárokként tekint ránk. Nem tudom hány lány sírna azért, mert én szomorú vagyok.. Nagyon megkedveltem a lányt, és örülnék ha Harry karjai közt végezné, mivel Harry nagyon boldog lenne, de látom Brookon, bármennyire is igyekszik letagadni, hogy tetszik neki Harry.
-Mehetünk tovább.-mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam és elindultunk a kedvenc fagyizómba, ami a legjobb fagyizó itt Londonban. Csendesen ballagtunk, nagyon gondolkozott valamin. Nagyon furcsa lány, jó értelemben. Bulizni nagyon tud, de máskor pedig eléggé visszahúzódó.
-Te amúgy ilyen jó kislány vagy?-kérdeztem kacér mosollyal.
-Pff.. ha te azt tudnád. -röhögött.
-Na.. mondd el.-kérleltem.
-Jó, de ne mondd el a srácoknak. Egyszer, még Magyarországon, nagyon részeg voltam, és videó bizonyíthatja, hogy látványosan flörtöltem a parkban egy szoborral, lesmároltam, és táncot lejtettem neki.-mondta, mire kiszakadt belőlem a röhögés.
-Te még rajtam is túlteszel.-mondtam még mindig szakadva a nevetéstől. -Most elképzelem, és még viccesebb.-mondtam, mire ő is nevetett, és gyerekkori történeteket mesélve igyekeztünk a fagyizó felé.
Mindketten benyaltunk 2 gombócot, bár ő vonakodva. Tényleg nem szeret enni. Ez furcsa..
Elvittem még a kedvenc ruhaboltomba, majd haza felé indultunk. A nagy túránk közben észre sem vettük mennyi az idő, és 4 órára értünk csak haza.
-Amúgy mi volt a baj este?-kérdeztem, mert bármennyire nehéz bevallani, furdalt a kíváncsiság.
-Kérdezd Harryt.-mondta majd felment a szobájába.

Brook

Nagyon jól éreztem magam Louval. Nagyon kedves srác, és olyan mint egy maci, akit nem lehet nem szeretni. Felballagtam a szobámba, majd egy hirtelen ötlettől vezényelve, fürdőruhát vettem, és anélkül, hogy bárki meglátott volna, egy törölköző társaságában leosontam a benti uszodához. Beültem a szaunába, és lehunytam a szemem. Annyira megnyugtató volt, egy kicsit lazítani, relaxálni és kiszakadni a mindennapos dolgokból, csak gondolkodni, merengeni.. egyedül, nem 5 sráccal az oldaladon.
Nem tudom mennyit ülhettem bent, de már kezdett nagyon melegem lenni, így kimászva azonnal beugrottam a medencébe. Nyugodt körülmények közt lubickoltam és lebegtem a víz tetején, és végig csak járt az agyam. Egyszer .. vagyis legtöbbször Harryn, aztán anyán.. apán.. a srácokon, és Márkon a többi sráccal együtt.
Mikor az órára pillantottam, azt vettem észre hogy mindjárt 7 óra. Szétáztattam az összes létező testrészem, így bebugyoláltam magam a törölközőmbe, és kiültem az udvarra egy napágyra. Szép, meleg este volt, a csillagokat bámultam, és eszembe jutott Eric, a régi pasim, amikor együtt feküdtünk a csillagok alatt. Hiányzik.. nem ő.. hanem az érzés, hogy szeressen valaki, és én ugyanígy érezzek iránta.
-Jól vagy?-huppant le a napágyra Zayn.
-Tessék?-kérdeztem meglepődötten, mert nagy eszmefuttatásomba merülve, meg sem hallottam kérdését.
-Semmi.-mondta. -Hogy érezted magad Louval?-kérdezte.
-Hát.. tudod Lou, az Lou. Mindig a vicces, bolond, hülyülős énjét mutatja, de ma megismertem egy olyan személyt, aki érzékeny, együttérző. Nagyon megkedveltem, ahogy mindannyiótokat, de ha véletlen a terhetekre vagyok, vagy csak esetleg zavarok, szóljatok és keresek egy lakást.-mondtam.
-Te nem vagy normális.. el akarsz menni? Egy csaj van a háznál, már az is fut.. ennyire rosszak vagyunk?
-Nem.. nem ti..-mondtam.
-Miért? Te igen?-kérdezte és furcsán fürkészett. Szemei a tekintetem keresték, de én csak lefelé bámultam.
-Nem tudom.-mondtam.
-Te miért vagy mindig ilyen szomorú?
-Nem vagyok.-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Na.. figyelj.. tudod.. nálad szebb lányt keveset láttam. Ha nem lenne a barátnőm, biztos hogy rádhajtottam volna, de szerelmes vagyok belé, és ez ellen nincs mit tenni. A leghíresebb srác bandával laksz együtt, híres vagy.. mit akarsz még? Nem vagy egy kicsit telhetetlen?-kérdezte, mire szemeim kigülledtek. Tessék? Ezt Zayn Malik mondta? A mindig kedves, jóhiszemű, aranyos srác.
-Úristen..mit is gondoltam.-motyogtam, majd felviharzottam a szobámba.
Még útközben épp elkaptam egy röpke mondatot, ami Louis szájából hangzott el.
-Nem kellett volna bíznunk benne.. mit mondott neked Zayn?-mondta mire mindenki helyeslően mondogatta hogy igen.
Visszamentem a nappaliba.
-Ti mit gondoltok rólam? Hogy nekem nincsenek érzéseim.. éppen most mondtam el Zaynnek hogy milyen jól éreztem ma magam veled, és hogy mennyire kedvellek mindannyiótokat. Louis.. rettenetesen nagyon csalódtam benned.-mondtam és a könnyeim már patakokban folytak.
Van elég bajom is, apa.. Harry.. a barátaim.. és még Zayn is rátesz egy lapáttal.
Miért én vagyok mindig az akit bántanak, és miért mindig rajtam csattan az ostor? Mit tettem életemben, amiért ezt érdemlem?
Elmentem tusolni, majd a zenelejátszót a fülembe dugtam, és este 8kor lefeküdtem aludni.

Liam

Brook felrohant a szobájába, Zayn meg elképedve, és nézett végig a társaságon.
-Nem csinált semmit.-motyogta.
-A francba.-ordított Louis.
Amit mondott Brookról, az nem volt szép dolog. Brook látszólag nagyon kedvel minket, mi meg egyfolytában csak csalódást okozunk neki, és bántjuk.
Harry érzelemmentes arccal meredt maga elé. Tudtam hogy most legszívesebben ordított volna a méregtől, de nem tette amit nagyra értékeltem.
Egy ideig Louist a sírás kerülgette, majd sokáig dörömbölt Brook ajtaján, de mivel választ nem kapott, így mind elmentünk aludni.