Kezével felemelte állam és mélyen a szemeimbe nézett, majd szorosan magához ölelt. Mélyen beszívtam illatát, tipikus parfüm és dezodorszag keveréke.
-Csak 2 hetet bírjunk ki.-súgta a fülembe.
Felső szemhéjaim találkoztak alsóbb párjukkal. Lehunytam szemeim, és csak élveztem a pillanatot. Nem szóltunk egymáshoz, a csend mégsem volt kínos, mert nem volt mit mondanunk.
Kinyitotta a kocsiajtót, majd miután én beszálltam nagyobb léptekkel sietett a túloldalra, hogy a volán mögé üljön. Az út hazafelé csendesen telt, nem faggatott, nem mondott semmit amiért hálás voltam. Én sem mondtam semmit, mert nem láttam értelmét, láttam rajta hogy ő is gondolkodik, hasonlóképpen mint én. Útközben egyszer a kezemért nyúlt, és megszorította, majd tovább vezetett. Leparkoltunk a ház előtt és mielőtt kiszálltunk volna megszólalt.
-Na mire jutottál?-kérdezte, mire furcsálló pillantást vetettem rá.
-Miben?-kérdeztem.
-Hát.. tudom hogy most mindent végiggondoltál, összeállítottál egy pro-kontra listát a fejedben, hogy megéri-e várni, azért ismerlek már ennyire.
-Én nem jutottam semmire. Nincs mit túlságosan átgondolni.
-De ez azt jelenti hogy ebben a 2 hétben nem találkozhatunk senki mással, vagy addig igen?
-Nem tudom Hazza, ahogy te jónak látod.-mosolyogtam rá erőltetetten, majd kiszálltam a kocsiból és befelé vettem az irányt.
-Akkor 2 hétig, semmilyen fizikai kapcsolat..-mondta mielőtt beléptünk volna a tágas előtérbe. Aprót bólintottam, jelezve, hogy értettem, majd bevonszoltam magam a házba. Niall a nappaliban evett, a többiek még biztos a randin. Harry felment a szobájába, én pedig leültem Niall mellé.
-Na hogy érezted magad?-kérdezte.
-Nagyon jól. És te? Mit csináltál ma?-érdeklődtem.
Elmesélte a programját, miszerint végiglátogatott pár éttermet, majd egy lánnyal, egy régi ismerősével elment Nando's-ba, beszélgettek meg sétáltak és most itt van és tv-zik és eszik..bár ez nem meglepő.
Vállára hajtottam a fejemet, és a képernyőt pásztáztam.. azon gondolkodtam, hogyha minden srác elvisz a kedvenc helyére, én hova viszem őket. Itt Londonban nem ismerek semmit..csak Magyarországon, lehet hogy elviszem őket Budapestre a turné végén, de ezt még nem árulom el nekik.
Nem sokkal később a többiek csörtettek be. Megláttam Lou, Zayn és Liam barátnőjét és azonnal felcsillant a szemem. Végre lányok a közelben. Felugrottam, majd mindegyikőjüknek bemutatkoztam. Mind a 3-an gyönyörűek voltak, nagyon csinosak, és nagyon illettek a srácokhoz. A lányok kézen fogtak és berángattak egy szobába.
-Mi van köztetek Harryvel? Mindent tudni akarunk..-mondták.
-Hát..-kezdtem a mesélésbe. Elmondtam nekik, hogy szeretjük egymást, de még várunk pár hetet, míg lecsillapodnak a kedélyek a Caroline ügy körül és akkor megpróbáljuk együtt.
Ujjongani kezdtek, majd mikor kipletyiztük magunkat, kimentünk a srácokhoz. Beszélgettünk, meg tévét néztünk majd 10 óra körül a lányok elmentek,én pedig egyedül maradtam a srácokkal. Hurrá nekem. Nem volt kedvem semmihez, így bementem az edzőterembe ami a háznak egy külön része volt. Átvettem egy sportruhát, majd edzeni kezdtem, de előtte kulcsra zártam az ajtót. A zenét a fülembe dugtam,nem akartam zavarni a srácokat, biztos így is fáradtak.Teljesen úgy éreztem magamat mint régen, mikor a színpadon álltam. Visszatért belém az élet, az adrenalin szintem felpezsdült, azt éreztem hogy élek.. teljesen. Az életem egyik fele a tánc, enélkül nem vagyok teljes. Kipróbáltam hogy még mindig olyan jó vagyok-e mint régen voltam.. Emlékszem, mikor ott álltam a színpad közepén, egy óriási arany trófeával a kezemben, az első győzelmemkor, de utána ez már szokássá vált. A szekrényem tele volt díjakkal, érmekkel, és emlékszem mikor a tehetségkutatóba jelentkeztem. Együtt dolgoztam a világ leghíresebb embereivel, miért nincs önbizalmam? Miért félek? Még mindig jó vagyok, sőt.. a legjobb.. Nem egoistaként mondom, de ez így van. Mikor az órára néztem már éjjel 3 volt. 5 órája bent vagyok, és észre sem vettem, körülbelül 30 percnek tűnt az egész. Letöröltem gyöngyöző homlok, majd a zenelejátszómat kikapcsolva, kiléptem a nappaliba. A srácok videojátékoztak, de az ajtónyílásra mind felé pillantottak.
-Te aztán elveszted az időérzéked ha táncról van szó.-mondta Zayn.
-Hát.. van ilyen.-kacsintottam rá. -Amúgy holnap veled megyek?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott.
-És mikor megyünk?-kérdeztem.
-Délután 2kor indulunk és egy kicsit csípd ki magad.-mondta mire csak bólintottam, hogy meglesz és tusolni mentem majd lefeküdtem.
-Szia Simon.-köszöntem neki.
-Szia kislány. Hogy érzed itt magad? Nem látogattál meg, pedig vártalak.-mondta szomorúságot tettetve.
-Ja.. már csak én hiányzom neked, hogy egész nap feltartsalak. Amúgy nagyon jól érzem magam, jó itt.
-Akkor jó, ahogy hallottam nemrégen a srácok is eléggé megkedveltek, bár nem akarok pletykálkodni.
-Ne is.. azt csak a lányok szokták, bár ha belegondolok akkor neked szabad.-mondtam, mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Hűű..ezt még nagyon visszakapod.-húzta össze szemeit, és szúrós tekintettel nézett rám, aki még mindig röhögtem a saját poénomon. Elköszöntünk egymástól majd ellenkező irányba indulva, ő elhajtott én pedig tovább futottam.Benyitottam a házba. Érdekes hangok szűrődtek ki, nyögések. Nem gondolok rosszra. Beléptem a nappaliba és láttam ahogy "kicsi a rakást" játszanak, és nyöszörögnek. Szegények, már majdnem megsajnáltam őket. Az ajtócsapódásra mindenki felém kapta a tekintetét. Harry tetőtől talpig végigmért, és alsó ajkába harapott.
-Hányan kérték el a telefonszámod futás közben, mert elég szexi vagy ma.-mondta Niall, mire enyhén elpirultam.
-Sokan.-kacsintottam rá, és felmentem átöltözni, mert nemsokára Zaynnel megyek "túrázni".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése