Sokáig ültünk csöndben, csak halk szipogása töltötte be a szobát. Nem úgy tűnt mintha haragudott volna rám, bár ebben nem lehettem biztos azok után amit tettem. Nagyon szégyelltem magam, és hogy őszinte legyek, már én is majdnem elsírtam magam őt látva, hogy összetört és tehetetlen.
Végül felnézett rám, és megpuszilta az arcom, mire egy jóleső mosoly ült ki az arcomra.
Brook
Végül Harryt kézen fogva, behúztam a szobába, majd miután együtt letusoltunk, ő a laptopját nyomkodta az ágyban én meg vállára hajtva fejem figyeltem ügyködését. Egy ideig még beszélgettünk, és nevettünk, majd tudva, hogy holnap koncert, mindenkit ágyba bújtattam, majd én is álomra tértem.
Reggel Harry már nem volt mellettem, sőt.. sehol nem volt. Csak Niallt és Louist találtam otthon, akik a lépcsőn ültek. Louis egy fekete keretes szemüveget viselt, melyet még sosem láttam rajta. Közelebb léptem, bár kicsit félve, és mint kiderült volt is rá okom, hiszen Louis felordított.
-NO, Jimmy protested.-kiabált, mire az "eltűntek" is megjelentek.
-Szentatyaúristen.-motyogtam anyanyelvemen, mire mind kérdőn néztek rám. Elmormoltam magamban egy imát, és fohászkodtam Louisért, hátha valaha meggyógyul, vagy esetleg, (ne legyünk telhetetlenek) javul az állapota.
A konyhában álltam, és mivel ez a fiúk nagy napja New Yorkban, így bevállaltam egy reggeli készítést. Őszintén megvallva, nem vagyok nagy szakács, de amit tudok főzni, azt jól csinálom, de a srácok még engem is felül múlnak. Szavazás döntötte el, hogy a többség palacsintát kíván, így nekiálltam. Mikor már kész volt a tészta, beleöntöttem egy serpenyőbe, majd tudásom fitogtatva feldobtam, ami aztán a másik oldalán landolt a kiindulási helyen.
-Én is.-sipítozott Louis. Bár nem igen akartam a veszélyes dolgok közelébe engedni, de kénytelen voltam, mert így szembe kellett néznem a Tomlinson katasztrófával, ami nem más, mint Lou a képedbe mászva 10 percig csak azt hajtogatja megállás nélkül hogy "légyszi,légyszi,légyszi..", amiből nekem elegem lett, így szívélyesen átadtam neki a helyem.
Louis gigantikus levegővétellel készül a nagy mutatványra, amit mindenki összeszorított fogakkal figyelt. Harry mögöttem állt, átkarolt, és fejét a vállamba fúrva figyelte az akciót.
Louis feldobta a palacsintát, ami a plafonon ragadt. Olyan volt, mint a lassított felvételek, majd a végén a palacsinta a plafonra loccsant, és mindenki legnagyobb sajnálatára ott is maradt.. valószínűleg örökre.
Niall a földön fetrengett a nevetéstől, én meg Niallen röhögtem, aki retardáltan vonaglott és csapkodott össze-vissza, mint egy retardált fóka.
-Najó, ebből elég. Nem lesz így kaja, ha minden palacsinta úgy végzi, mint ez a szerencsétlen.-pillantottam fel óvatosan az említett darabra.
-Tisztelegjünk előtte 1 perc néma csenddel.-mondta Lou és egy mi atyánk után szívére tette kezét.
Mindenki szakadt a nevetéstől, majd miután meguntam lábatlankodásukat, mindenkit kitorlaszoltam a konyhából és nyugodtan folytattam a főzőcskézést.
Egy seregnek elég palacsintával rontottam ki az étkezőbe, ahol már mindenki harci díszben sorakozott.
Mindenki megette az adagját, az enyémet Niall kéjesen elfogadta, így egy sem maradt a tányéron. A fiúk szájából egy-egy "megteltem" nyögést hallottam, majd mindenki eltűnt a szobájába készülődni.
A srácok felöltöztek, majd mentek az arénába próbálni, én pedig Eleanorral megyek, aki délután átjön és együtt készülünk.
Elbúcsúztam a srácoktól egy egy öleléssel, Harrynek egy puszit nyomtam a szájára, majd kitessékeltem őket az ajtón, hisz így is késében voltak.
Lehuppantam a kanapéra, és a gombokat nyomogatva kapcsolgattam a csatornákat, majd egy mesét találtam ami kellőképp lekötötte a figyelmem.
2 óra múlva hangos dörömbölésre eszméltem fel.
Rohantam ajtót nyitni, amin El esett be, egyenesen rám, és együtt fetrengtünk a földön nevetve.
-Hogy vagy csajszi?-kérdeztem.
-Jól..-nyögte.-Csak fáradt vagyok. Holnap már mennem is kell tovább, nem maradhatok sajnos.-biggyesztette le ajkait.
-Kár, pedig jó lett volna egy lány ide. Összeszorultam 5 őrült közé, néha megőrülök.
-Gyere velem..-nyögte ki végül, mire meglepődtem. -Nem végig, csak holnap, nem megyek messze.-mondta.
-Pontosan hová?
-Csak ide Kanadába, onnan utazom majd el további helyszínekre. Azt hiszem utána Párizs jön..-tűnődött el, majd rám pillantott.-Ezt most nem mondod komolyan? Még le se tusoltál? Na sipirc..-utasított, mire csak feltápászkodtam és inkább tettem amit mondott.
Beálltam a zuhany alá, gyorsan megmostam a hajam, amit Eleanor feltekert csavarókkal, majd kisminkelt. Füstösre készítette szemhéjam, majd csak egy kis szájfényt használt és szempillaspirált.
-Annyira tökéletes az arcod.. milyen krémeket használsz?-kérdezte mire nevetni kezdtem.
-Igazából semmilyent, csak rendes arckrémet.-mondtam vállat vonva, majd helyet cseréltünk és én készítettem el sminkjét és haját, közben pedig ajánlatát fontolgattam.
-Elmegyek veled holnap.-jelentettem ki mosolyogva, mire a nyakamba ugrott és az ágyon kezdtünk ugrálni, mint két óvodás.
-El..el fogunk késni.-nyögtem ki végül mire felsikított és azonnal belebújt a ruhájába és engem is ráncigálni kezdett.
Egy csillogó szoknyát vettem fel, rózsaszín inggel és egy bőrszínű szöges magassarkút, kiengedtem a hajam, majd egyszer átfésültem. Egy kis kézitáskába összepakoltam a cuccaim és indulhattunk is.
Éppen hogy beestünk kezdésre, a srácokkal már nem tudtunk beszélni a koncert előtt. Rengeteg lány állított le minket, autogramot kérni, mi pedig kedvesen teljesítettük a kérésüket, majd hátramentünk a színpad mögé.
Ott egy kicsit elviselhetőbb volt az ordítás. Velünk egykorú és valamennyivel fiatalabb lányok őrjöngtek a nézőtéren. Sírtak és visítottak, csak mert 2 röpke órára láthatják kedvenceiket. Ez eszméletlen.
A srácok elénekelték az I wish, I want, WMYB, LWWY, More than this, Valerie, Gotta be you, One Thing és még egy csomó számot, amit már nem bírtam megjegyezni.
A koncertnek vége lett, a fények elaludtak, a srácok pedig lerohantak, és egyből bevágódtak az öltözőbe.
Eleanor elindult utánuk, majd mikor látta hogy nem megyek még becsukta maga mögött az ajtót.
Elővettem a telefonom és megnéztem a beérkezett üzenetem.
"Ne menj Harry közelébe te undorító féreg, vagy nagy bajod esik".-olvastam az üzenetet újra és újra, majd próbáltam nem foglalkozni vele, így a telefont a táskám mélyére süllyesztettem és kimentem a hátsó ajtón a friss levegőre. Nem idegesített az üzenet, nem voltam mérges inkább egy kicsit bántott. Tudom hogy Harryt sokan szeretik, de azért ennyire?
Gondolatmenetemből Zayn zökkentett ki, aki mellém huppant és meggyújtott egy cigit.
-Adsz egy slukkot?-kérdeztem, mire egy furcsálló nézés után a kezembe nyomott egy szálat.
-Nem is tudtam hogy cigizel.-mondta, és adott tüzet.
-Semmit nem tudsz még..-szívtam bele a jóleső, károsító dohányba. Letüdőztem a nyugtató füstöt, majd lassan az orromon fújtam ki, nem a számon.
-Te aztán nem vagy kezdő. Már jó ideje cigizek, de nem tudom ennyire letüdőzni.-kezdett bele a cigaretta rejtelmeibe, mire csak bólogattam.
Csak annyit hallottam a szövegéből, hogy blablablabla.. cigi..blablabla.. káros.
Élménydús beszélgetés volt mondhatom.
-Harry a baj megint?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
-Nem.. minden tökéletes.-mondtam.
-Látom.. azért vagy ilyen vidám, de jövőhéttől aztán nem lesz megnyugvásod, mivel.. tudom hogy örülni fogsz, meggyőztük a menedzserünket, hogy ne lakjunk hotelekben, hanem egy szuper lakókocsiban leszünk a turné végéig. Hát nem klassz? Én nagyon örülök.-mesélte.
-Én is.-nyöszörögtem.
Belegondolva abba, hogy több mint 2 és fél hónapig össze leszek zárva, 5 sráccal, ja és a sofőrrel, egyedüli lány nemű egyedként, egyszerűen nem más, mint felemelő érzés.
-Ennyire ne legyél lelkes.-mondta szemrehányóan, majd felállt és eltaposta a csikket, majd beviharzott.
-Jót dumáltunk.-suttogtam már magamnak.
Felálltam és bementem a srácok öltözőjébe. Feltettem a műmosolyom és kopogás nélkül beléptem, és egyenesen Harry felé vettem az irányt.
-Hű.. dögös vagy.-morogta a fülembe rekedtes hangján.
-Nagyon jól énekeltél. Majd egyszer énekelsz nekem is?-kérdeztem.
-Neked? Akár többször is.-suttogta és megpuszilta a nyakam.
Zayn csak megvetően nézett rám, és rosszallóan csóválta a fejét. Azonnal lesütöttem a tekintetem, mikor rám pillantott mert igazából nem voltam vele túl kedves, de mindenkinek van rossz napja. Sőt.. valakinek csak az van.
-Öm.. srácok Brookkal bejelenteni valónk van.-szaladt mellém és megfogta a kezem. Ujjongva ugrálni kezdtünk, a közeljövő legjobb csajos hétvégéje miatt, de nem tartott sokáig az örömünk.
-Most komolyan hány évesek vagytok?-szólt be Louis, mire mindketten haragosan pillantottunk rá. -Jó, inkább csendben maradok.-tette szájára a kezét.
-Jó.. szóval holnap. -kezdte El. -Brookkal elutazunk Kanadába.
-Jó.. szóval holnap. -kezdte El. -Brookkal elutazunk Kanadába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése