A randi, mesélhetném évekig hogy milyen volt. Minden csodás volt, pont olyan amilyenek a mesékbe illenek, de a baj csak annyi volt, hogy túl volt pörögve. Nem tudtunk rendesen beszélgetni, meg akart csókolni, de elhúzódtam. Nekem egy olyan srác kell, aki ha hülyeséget van kedved csinálni, benne van, és nem ódzkodik tőle. Nagyon helyes srác, de mégsem érzem azt, hogy nekem való lenne. Fejest ugorhatnék egy új,spontán kapcsolatba, de nem tartana sokáig, mert nem szeretem úgy.. mint Harryt. Lépnem kell, szeretem őt, de rettenetesen félek. Nem akarok csalódni..
Hazaballagtam. Mikor beléptem a nappaliba, Louis sikítva rohangált, a többiek meg csak röhögtek, szóval a szokásos. Harry nem volt sehol.
-Fiúúkk.. csend legyen.-csitítottam el őket, mire egyszerre elhallgattak.
-Milyen volt a randi?-érdeklődtek.
-Nem tetszik.-vontam meg a vállam, majd cipőmet a kezembe kapva szaladtam az emeletre, és szinte beestem Harry szobájába.
Nem volt benn senki. A ruhái szanaszét dobálva. Leültem az ágyára, és mélyen beszívtam a szobában terjengő Harry illatot. Megszagoltam a pólóját, megnéztem a fényképeit, majd arra kaptam fel a fejem, hogy Zayn néz az ajtóban.
-Tudom hogy tetszik.-mondta.
-Igen.. hát, nem tagadom. Zayn.. nem tudom mit csináljak.Segíts...
Harry
Éppen a szobám felé igyekeztem, de megtorpantam. Az ajtóm nyitva, hangok szűrődtek ki bentről. Zayn volt benn és Brook.
-.. nem tudom mit csináljak.Segíts...-mondta Brook.
-Mondd el neki.-hangzott a válasz.
-De nem merem.-mondta Brook.
Úgy éreztem jobb ha bemegyek, és félbeszakítom a társalgást, még mielőtt jobban fáj a szívem, és hallom, hogy ki tetszik neki.
-Mióta állsz ott?-hangzott a kérdés azonnal mikor meglátott.
-Nem hallottam semmit. Holnap akkor mész Zaynnel erre a vigyél el a kedvenc helyedre dologra?-kérdeztem.
-Nekem holnap nem jó. Lou, Liam és Én triplarandira megyünk, Niall, ő pedig megy valami lánnyal Nando's-ba.-mondta Zayn.
-Okéé.. akkor cseréljetek Harryvel.-mondta Brook.
-Én benne vagyok.-mondtam.
Örültem hogy holnap egész nap az enyém lesz, a srácok reggel mennek a csajokért, és egész napos programra mennek, Niall.. meg nem fog zavarni. Remélem..
Brook
-Üvegezünk?-hangzott a kérdés lentről.
-Jövünk.-kiáltottam vissza.
Leballagtunk 3-an a földszintre, majd a már földön ülő srácok mellé telepedtünk.
-Ha nem csinálod meg, innod kell.-mondta Niall és a mellette lévő tálcára bökött. Legalább nagy a választék.
-Mehet?-kérdezte Liam.
Mindenki bólintott, majd Lou megpörgette az üveget.
Amilyen szerencsém van, én kaptam az első feladatot, Louistól. Az igazat megvallva, kicsit féltem.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek.-tudtam hogy valami, eszement, nagyon durva feladatot fog adni, de nem akartam beszarinak tűnni.
-Csókold meg Harryt!-mondta ki, mire megállt bennem az ütő. Meg kell tennem, hiszen ha nem teszem, elrontom az utolsó, még megmaradt esélyemet is nála, azáltal, hogy nem teszem meg és azt gondolja nem tetszik nekem.
De mivan ha nyomulósnak tűnök és így lesmárolom?
Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Segítségkérően néztem körbe, de senki nem segített. Mind csak kacér mosollyal bámultak. Úgy döntöttem ne teszem meg, így megfogtam egy poharat és ledöntöttem a tartalmát.
Harry
Nem tette meg. Rettentő fájdalom járt át, azt hittem ha már nem is tetszem neki, legalább egy csókot kaphatok tőle, de nem. Mit is gondoltam.. nem hagyhatom magam, hogy ezen őrlődjek..inkább belevetem magam a játékba.
Éppen rám pörgetett Brook.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezte.
-Felelek.-mondtam neki.
-Tetszik valaki?-kérdezte, mire az egész szobában síri csend támadt.
A csend már-már annyira kínos volt, hogy izzadni kezdtem.
-Igen.-nyögtem ki végül.
Brook
Kérdeztem Harrytől, és válasza nem lepett meg. Biztos valami gyönyörű modell, vagy ki tudja, de bárki az nagyon szerencsés. Próbáltam jópofizni egész este. Harry is szótlan volt, de sokat röhögtünk. Megfájdult a fejem, így felvettem valakinek a pulcsiját amibe 2x belefértem volna, és kimentem a teraszra. Leültem a szélére, lelógattam a lábam majd kerestem egy cigit, amit nagy nehezen meggyújtottam. Tudom, nem jó szokás, de nem sokat szívok, csak ritka alkalmakkor.
Összerezzentem. Harry huppant le mellém.
Gyönyörű volt az este. Lágy szellő fújt, néhány lámpás pislákolt.
-Megbántottalak?-kérdeztem hosszú csend után.
-Nem.-mondta, de láttam az arcán, hogy csalódott.
Megsimítottam arcát, és az enyém felé fordítottam. Homlokát az enyémnek döntötte, ajkaink pár cm-re voltak egymástól. A lepkék felélénkültek a gyomromban, szívem hevesen dobogott, majd kiugrott helyéről.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle halkan.
-Te.-suttogta, éreztem a leheletét arcomon.
-Mit tettem?-kérdeztem.
-Éppen ez a baj, hogy semmit, de ha te nem majd én.-mondta és enyémre tapasztotta ajkait.
2012. december 21., péntek
2012. december 11., kedd
Chapter 7
Reggel kisírt, bedagadt szemekkel ébredtem. Nagyon megviselt a dolog, amit a srácok mondtak tegnap este, hisz én nagyon kedvelem őket, ők meg ezek szerint csak tettették a dolgot, azért akartak velem jóban lenni, mert kénytelenek velem lakni, csak hátba szúrtak?
Nem hittem volna, hogy ők igazából ilyenek, de most megláttam igaz énjüket. Tudtam, hogy nem lehet minden ennyire jó, nem mehet minden a rendes kerékvágás szerint, és hamarosan bekövetkezik valami rossz.
Nagyon csalódtam, hisz megbíztam bennük. Fel se öltöztem, meg se fésülködtem, magasról tettem a világra abban a röpke percben. Levonszoltam magam a földszintre, kivettem egy üveg tejet, majd kiültem a teraszra. A többiek látszólag alszanak, de reménykedem benne hogy elmentek valahová, mert most egy kicsit sem vágyom a társaságukra. Sokat merengtem, és rájöttem nem érdemes foglalkoznom ezzel az egésszel, majd egyszer kibékülünk és kész. Felmentem az emeletre összekaptam magam, majd egy taxival a belvárosba vitettem magam. Beültem reggelizni, majd shoppingoltam. Éppen kifelé tartottam egy boltból, mikor egy nagyban telefonáló srác nekemjött és kiesett minden a kezemből. Leguggoltam felszedni őket, és mint a romantikus filmekben, egyszerre ért össze a kezünk, mikor éppen egy zacskóért nyúltunk. Szemei, elbűvölőek voltak. Teljesen elmerültem a tekintetében, annyira félelmetes volt az a szempár, jó értelemben. Teljesen elvesztettem időérzékem, és már vagy 5 perce bámultuk egymást, mikor végre kinyögtem egy értelmes mondatot.
-Bocsánat..-motyogta.
Rá se hederítve bocsánatkérésére, a kezemet nyújtottam neki.
-Sziaa.. Brook.-mondtam mosolyogva.
-Szia.. Austin. -mondta, és megvillantotta legszexisebb mosolyát.-Meghívhatlak valahová?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Elvitt egy kávézóba. Leültünk, majd csak a "szokásos"-at rendelte.
Ezek szerint nem ismeretlen ezen a helyen.
-Hány éves vagy?-kérdezte.
-18 leszek 2 hét múlva.-mosolyogtam rá. -És te?
-19 lettem 1 hete.-mondta. -És, itt laksz Londonban?
-Igen, nem rég költöztem ide. Amúgy Magyarországon születtem.
-Az klassz. Egyszer el akarok menni oda, azt mondják klassz hely.
-Hát nem tudom, az ittenieknek mi számít klassznak, bár te nem igazán tűnsz Angolnak.-mondtam.
-Mert amerikai vagyok.. Californiában születtem, 3 éve lakom itt.
Sokat mesélt magáról, meg tudtam hogy szörfözik és vizilabdázik. Nagyon kedves srác,és mellesleg nagyon helyes. Kék szemeiben tükröződik egy-egy fénycsóva, annyira bámulatosak.
-Ömm.. figyelj nekem most mennem kell, de lenne kedved velem vacsorázni?-kérdezte.
Most mi lesz Harryvel? Ő is benne volt a tegnapiban, benne csalódtam a legnagyobbat. Azt hittem szeret, vagyis a tettei azt mutatták, de ezek szerint rossz emberismerő vagyok.
-Persze.-vágtam rá azonnal.
-Felhívlak este.-mondta és felmutatta a kis cetlit, amire felfirkantottam a telefonszámomat.
-Oké, szia.-köszöntem el tőle, 2 arcra puszival, majd én is haza felé indultam.
12 körül lehetett mikor beléptem a nagy házba. Zajok szűrődtek ki a nappali felől, valószínűleg a srácok lehettek, ki mások?
Cipőmet ledobtam az előtérbe, majd a konyha fele indultam,mivel tudtam hogy a fiúk úgysem csinálnak maguknak kaját,így gyorsan összedobtam valamit,hogy azért mégse haljunk éhen. Leraktam az asztalra majd hozzá se nyúlva,halkan csak annyit motyogtam ebéd,és levágtam magamat egy székre.
A srácok az asztalhoz gyűltek, halált megszégyenítő csend honolt a szobán. Néha egy egy villa csattant a tányér szélének, miközben Niall eszméletlen tempóban majszolt.
-Ne haragudj.-mondta Louis csendben.
-Nem haragszom.. csak..fáj.. fáj az hogy nem bízol bennem, fáj az, hogy Harry is helyeselt. Fáj.. hogy ennyire hisztek nekem..
-Kérlek.. sajnálom.-mondta.
-Én is sajnálom, hogy kimondtad. a rajongóitok azt hiszik, ti vagytok a legkedvesebb, legédesebb, legaranyosabb srácok a világon. De tegnap, én azt láttam amit ők nem.. láttam milyenek vagytok igazából. Hátba döftetek.. és nem hiszem, hogy ezeket a srácokat ismerik a színpaddal szemben állók.
-De.. ugye nem mondod el senkinek?-kérdezte mire ledöbbentem.
Felnevettem.
-Téged most is csak az érdekel, hogy nehogy bárki megtudja, megint a lényegtelen részt fogod fel, mert tudod..ha nagyon szeretném, akkor sem tudnálak bántani titeket, úgy ahogy ti tettétek, még ha minden porcikámmal küzdenék, de nem vagyok olyan mint ti. Ha egy kicsit is hasonlítanék rátok, kicsit elszégyellném magam, és elgondolkoznék. -mondtam.
Nem szólt senki semmit, mindenki magába fordult és gondolkozott. Nem hittem el hogy kimondtam, de megtettem. Tudom, hogy kik ők, és hogy mindent megtehetnek, de azért nem kéne átlépni a megengedett határt.
-De ennek ellenére, megbocsájtok nektek, nem bírok rátok haragudni.-mondtam ki végül hosszas gondolkozás után. Mit érek el vele, ha még évekig duzzogok, és aztán bocsájtok meg? Semmit, és erre én is rájöttem.
-Tényleg?-csillant fel mindannyiuk szeme.
-Igen.-mosolyogtam rájuk.
-Jó.. akkor menjünk, ünnepeljük meg.-visítoztak, majd miután Louis lerakott a földre, kinyögtem.
-Programom van.-mondtam.
-Milyen program?-kérdezte Harry azonnal felkapva fejét.
-Találkoztam egy sráccal és randira hívott.
-Óóó.. az klassz.-mondta majd elment.
Ez mi volt? Jó, nem tagadom, nekem is rettenetesen tetszik Harry, de Ő nem érezhet így egy olyan lány iránt mint én. Jobbat érdemel, 1000-szer jobbat nálam.
-Megyek készülni.-mondtam majd a szobámba viharzottam.
Letusoltam, hajamat begöndörítettem, feltettem egy alapsminket, majd tétovázva álltam a szekrényem előtt, mikor Zayn lépett be. Ott álltam egy szál fehérneműben, és már majdnem kiment, mikor utána szóltam.
-Maradhatsz, ha segítesz ruhát választani.-mondtam, mire azonnal mellettem termett. Kotorni kezdett, dobálta a ruhákat, majd végül, az egyik kedvenc szettemet választotta ki. Tényleg van ízlése a srácnak el kell ismerni.
-Köszönöm.-mondtam majd felöltöztem és együtt mentünk le a nappaliba. 8 óra felé taxit hívtam majd elbúcsúztam a srácoktól, és elindultam.
Harry
Tudtam, hogy nem tetszem neki, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar tapasztalni fogom az érzést, mikor érzem hogy az érzés.. viszonzatlan. Elmentem sétálni és közben csak rajta járt az eszem, hogy mennyire megbánthattuk, ő mégis elviselte a fájdalmat, tűrte és megbocsájtott, amit nagyon csodálok benne. Nagyon erős lány, és tudom, hogy más csaj, ezt hónapokig húzta volna, és játszotta volna az eszét, de Ő nem ilyen, ő más. Kell nekem.. bármi áron.
Nem hittem volna, hogy ők igazából ilyenek, de most megláttam igaz énjüket. Tudtam, hogy nem lehet minden ennyire jó, nem mehet minden a rendes kerékvágás szerint, és hamarosan bekövetkezik valami rossz.
Nagyon csalódtam, hisz megbíztam bennük. Fel se öltöztem, meg se fésülködtem, magasról tettem a világra abban a röpke percben. Levonszoltam magam a földszintre, kivettem egy üveg tejet, majd kiültem a teraszra. A többiek látszólag alszanak, de reménykedem benne hogy elmentek valahová, mert most egy kicsit sem vágyom a társaságukra. Sokat merengtem, és rájöttem nem érdemes foglalkoznom ezzel az egésszel, majd egyszer kibékülünk és kész. Felmentem az emeletre összekaptam magam, majd egy taxival a belvárosba vitettem magam. Beültem reggelizni, majd shoppingoltam. Éppen kifelé tartottam egy boltból, mikor egy nagyban telefonáló srác nekemjött és kiesett minden a kezemből. Leguggoltam felszedni őket, és mint a romantikus filmekben, egyszerre ért össze a kezünk, mikor éppen egy zacskóért nyúltunk. Szemei, elbűvölőek voltak. Teljesen elmerültem a tekintetében, annyira félelmetes volt az a szempár, jó értelemben. Teljesen elvesztettem időérzékem, és már vagy 5 perce bámultuk egymást, mikor végre kinyögtem egy értelmes mondatot.
-Bocsánat..-motyogta.
Rá se hederítve bocsánatkérésére, a kezemet nyújtottam neki.
-Sziaa.. Brook.-mondtam mosolyogva.
-Persze.-mosolyogtam rá.
Elvitt egy kávézóba. Leültünk, majd csak a "szokásos"-at rendelte.
Ezek szerint nem ismeretlen ezen a helyen.
-Hány éves vagy?-kérdezte.
-18 leszek 2 hét múlva.-mosolyogtam rá. -És te?
-19 lettem 1 hete.-mondta. -És, itt laksz Londonban?
-Igen, nem rég költöztem ide. Amúgy Magyarországon születtem.
-Az klassz. Egyszer el akarok menni oda, azt mondják klassz hely.
-Hát nem tudom, az ittenieknek mi számít klassznak, bár te nem igazán tűnsz Angolnak.-mondtam.
-Mert amerikai vagyok.. Californiában születtem, 3 éve lakom itt.
Sokat mesélt magáról, meg tudtam hogy szörfözik és vizilabdázik. Nagyon kedves srác,és mellesleg nagyon helyes. Kék szemeiben tükröződik egy-egy fénycsóva, annyira bámulatosak.
-Ömm.. figyelj nekem most mennem kell, de lenne kedved velem vacsorázni?-kérdezte.
Most mi lesz Harryvel? Ő is benne volt a tegnapiban, benne csalódtam a legnagyobbat. Azt hittem szeret, vagyis a tettei azt mutatták, de ezek szerint rossz emberismerő vagyok.
-Persze.-vágtam rá azonnal.
-Felhívlak este.-mondta és felmutatta a kis cetlit, amire felfirkantottam a telefonszámomat.
-Oké, szia.-köszöntem el tőle, 2 arcra puszival, majd én is haza felé indultam.
12 körül lehetett mikor beléptem a nagy házba. Zajok szűrődtek ki a nappali felől, valószínűleg a srácok lehettek, ki mások?
Cipőmet ledobtam az előtérbe, majd a konyha fele indultam,mivel tudtam hogy a fiúk úgysem csinálnak maguknak kaját,így gyorsan összedobtam valamit,hogy azért mégse haljunk éhen. Leraktam az asztalra majd hozzá se nyúlva,halkan csak annyit motyogtam ebéd,és levágtam magamat egy székre.
A srácok az asztalhoz gyűltek, halált megszégyenítő csend honolt a szobán. Néha egy egy villa csattant a tányér szélének, miközben Niall eszméletlen tempóban majszolt.
-Ne haragudj.-mondta Louis csendben.
-Nem haragszom.. csak..fáj.. fáj az hogy nem bízol bennem, fáj az, hogy Harry is helyeselt. Fáj.. hogy ennyire hisztek nekem..
-Kérlek.. sajnálom.-mondta.
-Én is sajnálom, hogy kimondtad. a rajongóitok azt hiszik, ti vagytok a legkedvesebb, legédesebb, legaranyosabb srácok a világon. De tegnap, én azt láttam amit ők nem.. láttam milyenek vagytok igazából. Hátba döftetek.. és nem hiszem, hogy ezeket a srácokat ismerik a színpaddal szemben állók.
-De.. ugye nem mondod el senkinek?-kérdezte mire ledöbbentem.
Felnevettem.
-Téged most is csak az érdekel, hogy nehogy bárki megtudja, megint a lényegtelen részt fogod fel, mert tudod..ha nagyon szeretném, akkor sem tudnálak bántani titeket, úgy ahogy ti tettétek, még ha minden porcikámmal küzdenék, de nem vagyok olyan mint ti. Ha egy kicsit is hasonlítanék rátok, kicsit elszégyellném magam, és elgondolkoznék. -mondtam.
Nem szólt senki semmit, mindenki magába fordult és gondolkozott. Nem hittem el hogy kimondtam, de megtettem. Tudom, hogy kik ők, és hogy mindent megtehetnek, de azért nem kéne átlépni a megengedett határt.
-De ennek ellenére, megbocsájtok nektek, nem bírok rátok haragudni.-mondtam ki végül hosszas gondolkozás után. Mit érek el vele, ha még évekig duzzogok, és aztán bocsájtok meg? Semmit, és erre én is rájöttem.
-Tényleg?-csillant fel mindannyiuk szeme.
-Igen.-mosolyogtam rájuk.
-Jó.. akkor menjünk, ünnepeljük meg.-visítoztak, majd miután Louis lerakott a földre, kinyögtem.
-Programom van.-mondtam.
-Milyen program?-kérdezte Harry azonnal felkapva fejét.
-Találkoztam egy sráccal és randira hívott.
-Óóó.. az klassz.-mondta majd elment.
Ez mi volt? Jó, nem tagadom, nekem is rettenetesen tetszik Harry, de Ő nem érezhet így egy olyan lány iránt mint én. Jobbat érdemel, 1000-szer jobbat nálam.
-Megyek készülni.-mondtam majd a szobámba viharzottam.
Letusoltam, hajamat begöndörítettem, feltettem egy alapsminket, majd tétovázva álltam a szekrényem előtt, mikor Zayn lépett be. Ott álltam egy szál fehérneműben, és már majdnem kiment, mikor utána szóltam.
-Köszönöm.-mondtam majd felöltöztem és együtt mentünk le a nappaliba. 8 óra felé taxit hívtam majd elbúcsúztam a srácoktól, és elindultam.
Harry
Tudtam, hogy nem tetszem neki, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar tapasztalni fogom az érzést, mikor érzem hogy az érzés.. viszonzatlan. Elmentem sétálni és közben csak rajta járt az eszem, hogy mennyire megbánthattuk, ő mégis elviselte a fájdalmat, tűrte és megbocsájtott, amit nagyon csodálok benne. Nagyon erős lány, és tudom, hogy más csaj, ezt hónapokig húzta volna, és játszotta volna az eszét, de Ő nem ilyen, ő más. Kell nekem.. bármi áron.
2012. december 5., szerda
Chapter 6
Louis
Hogy tud ez a lány ennyire kedves lenni? Mindenki szereti, rettenetesen tud szeretni, és látszik hogy fontosak vagyunk neki, és nem csak sztárokként tekint ránk. Nem tudom hány lány sírna azért, mert én szomorú vagyok.. Nagyon megkedveltem a lányt, és örülnék ha Harry karjai közt végezné, mivel Harry nagyon boldog lenne, de látom Brookon, bármennyire is igyekszik letagadni, hogy tetszik neki Harry.
-Mehetünk tovább.-mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam és elindultunk a kedvenc fagyizómba, ami a legjobb fagyizó itt Londonban. Csendesen ballagtunk, nagyon gondolkozott valamin. Nagyon furcsa lány, jó értelemben. Bulizni nagyon tud, de máskor pedig eléggé visszahúzódó.
-Te amúgy ilyen jó kislány vagy?-kérdeztem kacér mosollyal.
-Pff.. ha te azt tudnád. -röhögött.
-Na.. mondd el.-kérleltem.
-Jó, de ne mondd el a srácoknak. Egyszer, még Magyarországon, nagyon részeg voltam, és videó bizonyíthatja, hogy látványosan flörtöltem a parkban egy szoborral, lesmároltam, és táncot lejtettem neki.-mondta, mire kiszakadt belőlem a röhögés.
-Te még rajtam is túlteszel.-mondtam még mindig szakadva a nevetéstől. -Most elképzelem, és még viccesebb.-mondtam, mire ő is nevetett, és gyerekkori történeteket mesélve igyekeztünk a fagyizó felé.
Mindketten benyaltunk 2 gombócot, bár ő vonakodva. Tényleg nem szeret enni. Ez furcsa..
Elvittem még a kedvenc ruhaboltomba, majd haza felé indultunk. A nagy túránk közben észre sem vettük mennyi az idő, és 4 órára értünk csak haza.
-Amúgy mi volt a baj este?-kérdeztem, mert bármennyire nehéz bevallani, furdalt a kíváncsiság.
-Kérdezd Harryt.-mondta majd felment a szobájába.
Brook
Nagyon jól éreztem magam Louval. Nagyon kedves srác, és olyan mint egy maci, akit nem lehet nem szeretni. Felballagtam a szobámba, majd egy hirtelen ötlettől vezényelve, fürdőruhát vettem, és anélkül, hogy bárki meglátott volna, egy törölköző társaságában leosontam a benti uszodához. Beültem a szaunába, és lehunytam a szemem. Annyira megnyugtató volt, egy kicsit lazítani, relaxálni és kiszakadni a mindennapos dolgokból, csak gondolkodni, merengeni.. egyedül, nem 5 sráccal az oldaladon.
Nem tudom mennyit ülhettem bent, de már kezdett nagyon melegem lenni, így kimászva azonnal beugrottam a medencébe. Nyugodt körülmények közt lubickoltam és lebegtem a víz tetején, és végig csak járt az agyam. Egyszer .. vagyis legtöbbször Harryn, aztán anyán.. apán.. a srácokon, és Márkon a többi sráccal együtt.
Mikor az órára pillantottam, azt vettem észre hogy mindjárt 7 óra. Szétáztattam az összes létező testrészem, így bebugyoláltam magam a törölközőmbe, és kiültem az udvarra egy napágyra. Szép, meleg este volt, a csillagokat bámultam, és eszembe jutott Eric, a régi pasim, amikor együtt feküdtünk a csillagok alatt. Hiányzik.. nem ő.. hanem az érzés, hogy szeressen valaki, és én ugyanígy érezzek iránta.
-Jól vagy?-huppant le a napágyra Zayn.
-Tessék?-kérdeztem meglepődötten, mert nagy eszmefuttatásomba merülve, meg sem hallottam kérdését.
-Semmi.-mondta. -Hogy érezted magad Louval?-kérdezte.
-Hát.. tudod Lou, az Lou. Mindig a vicces, bolond, hülyülős énjét mutatja, de ma megismertem egy olyan személyt, aki érzékeny, együttérző. Nagyon megkedveltem, ahogy mindannyiótokat, de ha véletlen a terhetekre vagyok, vagy csak esetleg zavarok, szóljatok és keresek egy lakást.-mondtam.
-Te nem vagy normális.. el akarsz menni? Egy csaj van a háznál, már az is fut.. ennyire rosszak vagyunk?
-Nem.. nem ti..-mondtam.
-Miért? Te igen?-kérdezte és furcsán fürkészett. Szemei a tekintetem keresték, de én csak lefelé bámultam.
-Nem tudom.-mondtam.
-Te miért vagy mindig ilyen szomorú?
-Nem vagyok.-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Na.. figyelj.. tudod.. nálad szebb lányt keveset láttam. Ha nem lenne a barátnőm, biztos hogy rádhajtottam volna, de szerelmes vagyok belé, és ez ellen nincs mit tenni. A leghíresebb srác bandával laksz együtt, híres vagy.. mit akarsz még? Nem vagy egy kicsit telhetetlen?-kérdezte, mire szemeim kigülledtek. Tessék? Ezt Zayn Malik mondta? A mindig kedves, jóhiszemű, aranyos srác.
-Úristen..mit is gondoltam.-motyogtam, majd felviharzottam a szobámba.
Még útközben épp elkaptam egy röpke mondatot, ami Louis szájából hangzott el.
-Nem kellett volna bíznunk benne.. mit mondott neked Zayn?-mondta mire mindenki helyeslően mondogatta hogy igen.
Visszamentem a nappaliba.
-Ti mit gondoltok rólam? Hogy nekem nincsenek érzéseim.. éppen most mondtam el Zaynnek hogy milyen jól éreztem ma magam veled, és hogy mennyire kedvellek mindannyiótokat. Louis.. rettenetesen nagyon csalódtam benned.-mondtam és a könnyeim már patakokban folytak.
Van elég bajom is, apa.. Harry.. a barátaim.. és még Zayn is rátesz egy lapáttal.
Miért én vagyok mindig az akit bántanak, és miért mindig rajtam csattan az ostor? Mit tettem életemben, amiért ezt érdemlem?
Elmentem tusolni, majd a zenelejátszót a fülembe dugtam, és este 8kor lefeküdtem aludni.
Liam
Brook felrohant a szobájába, Zayn meg elképedve, és nézett végig a társaságon.
-Nem csinált semmit.-motyogta.
-A francba.-ordított Louis.
Amit mondott Brookról, az nem volt szép dolog. Brook látszólag nagyon kedvel minket, mi meg egyfolytában csak csalódást okozunk neki, és bántjuk.
Harry érzelemmentes arccal meredt maga elé. Tudtam hogy most legszívesebben ordított volna a méregtől, de nem tette amit nagyra értékeltem.
Egy ideig Louist a sírás kerülgette, majd sokáig dörömbölt Brook ajtaján, de mivel választ nem kapott, így mind elmentünk aludni.
Hogy tud ez a lány ennyire kedves lenni? Mindenki szereti, rettenetesen tud szeretni, és látszik hogy fontosak vagyunk neki, és nem csak sztárokként tekint ránk. Nem tudom hány lány sírna azért, mert én szomorú vagyok.. Nagyon megkedveltem a lányt, és örülnék ha Harry karjai közt végezné, mivel Harry nagyon boldog lenne, de látom Brookon, bármennyire is igyekszik letagadni, hogy tetszik neki Harry.
-Mehetünk tovább.-mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam és elindultunk a kedvenc fagyizómba, ami a legjobb fagyizó itt Londonban. Csendesen ballagtunk, nagyon gondolkozott valamin. Nagyon furcsa lány, jó értelemben. Bulizni nagyon tud, de máskor pedig eléggé visszahúzódó.
-Te amúgy ilyen jó kislány vagy?-kérdeztem kacér mosollyal.
-Pff.. ha te azt tudnád. -röhögött.
-Na.. mondd el.-kérleltem.
-Jó, de ne mondd el a srácoknak. Egyszer, még Magyarországon, nagyon részeg voltam, és videó bizonyíthatja, hogy látványosan flörtöltem a parkban egy szoborral, lesmároltam, és táncot lejtettem neki.-mondta, mire kiszakadt belőlem a röhögés.
-Te még rajtam is túlteszel.-mondtam még mindig szakadva a nevetéstől. -Most elképzelem, és még viccesebb.-mondtam, mire ő is nevetett, és gyerekkori történeteket mesélve igyekeztünk a fagyizó felé.
Mindketten benyaltunk 2 gombócot, bár ő vonakodva. Tényleg nem szeret enni. Ez furcsa..
Elvittem még a kedvenc ruhaboltomba, majd haza felé indultunk. A nagy túránk közben észre sem vettük mennyi az idő, és 4 órára értünk csak haza.
-Amúgy mi volt a baj este?-kérdeztem, mert bármennyire nehéz bevallani, furdalt a kíváncsiság.
-Kérdezd Harryt.-mondta majd felment a szobájába.
Brook
Nagyon jól éreztem magam Louval. Nagyon kedves srác, és olyan mint egy maci, akit nem lehet nem szeretni. Felballagtam a szobámba, majd egy hirtelen ötlettől vezényelve, fürdőruhát vettem, és anélkül, hogy bárki meglátott volna, egy törölköző társaságában leosontam a benti uszodához. Beültem a szaunába, és lehunytam a szemem. Annyira megnyugtató volt, egy kicsit lazítani, relaxálni és kiszakadni a mindennapos dolgokból, csak gondolkodni, merengeni.. egyedül, nem 5 sráccal az oldaladon.
Nem tudom mennyit ülhettem bent, de már kezdett nagyon melegem lenni, így kimászva azonnal beugrottam a medencébe. Nyugodt körülmények közt lubickoltam és lebegtem a víz tetején, és végig csak járt az agyam. Egyszer .. vagyis legtöbbször Harryn, aztán anyán.. apán.. a srácokon, és Márkon a többi sráccal együtt.
Mikor az órára pillantottam, azt vettem észre hogy mindjárt 7 óra. Szétáztattam az összes létező testrészem, így bebugyoláltam magam a törölközőmbe, és kiültem az udvarra egy napágyra. Szép, meleg este volt, a csillagokat bámultam, és eszembe jutott Eric, a régi pasim, amikor együtt feküdtünk a csillagok alatt. Hiányzik.. nem ő.. hanem az érzés, hogy szeressen valaki, és én ugyanígy érezzek iránta.
-Jól vagy?-huppant le a napágyra Zayn.
-Tessék?-kérdeztem meglepődötten, mert nagy eszmefuttatásomba merülve, meg sem hallottam kérdését.
-Semmi.-mondta. -Hogy érezted magad Louval?-kérdezte.
-Hát.. tudod Lou, az Lou. Mindig a vicces, bolond, hülyülős énjét mutatja, de ma megismertem egy olyan személyt, aki érzékeny, együttérző. Nagyon megkedveltem, ahogy mindannyiótokat, de ha véletlen a terhetekre vagyok, vagy csak esetleg zavarok, szóljatok és keresek egy lakást.-mondtam.
-Te nem vagy normális.. el akarsz menni? Egy csaj van a háznál, már az is fut.. ennyire rosszak vagyunk?
-Nem.. nem ti..-mondtam.
-Miért? Te igen?-kérdezte és furcsán fürkészett. Szemei a tekintetem keresték, de én csak lefelé bámultam.
-Nem tudom.-mondtam.
-Te miért vagy mindig ilyen szomorú?
-Nem vagyok.-mondtam és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Na.. figyelj.. tudod.. nálad szebb lányt keveset láttam. Ha nem lenne a barátnőm, biztos hogy rádhajtottam volna, de szerelmes vagyok belé, és ez ellen nincs mit tenni. A leghíresebb srác bandával laksz együtt, híres vagy.. mit akarsz még? Nem vagy egy kicsit telhetetlen?-kérdezte, mire szemeim kigülledtek. Tessék? Ezt Zayn Malik mondta? A mindig kedves, jóhiszemű, aranyos srác.
-Úristen..mit is gondoltam.-motyogtam, majd felviharzottam a szobámba.
Még útközben épp elkaptam egy röpke mondatot, ami Louis szájából hangzott el.
-Nem kellett volna bíznunk benne.. mit mondott neked Zayn?-mondta mire mindenki helyeslően mondogatta hogy igen.
Visszamentem a nappaliba.
-Ti mit gondoltok rólam? Hogy nekem nincsenek érzéseim.. éppen most mondtam el Zaynnek hogy milyen jól éreztem ma magam veled, és hogy mennyire kedvellek mindannyiótokat. Louis.. rettenetesen nagyon csalódtam benned.-mondtam és a könnyeim már patakokban folytak.
Van elég bajom is, apa.. Harry.. a barátaim.. és még Zayn is rátesz egy lapáttal.
Miért én vagyok mindig az akit bántanak, és miért mindig rajtam csattan az ostor? Mit tettem életemben, amiért ezt érdemlem?
Elmentem tusolni, majd a zenelejátszót a fülembe dugtam, és este 8kor lefeküdtem aludni.
Liam
Brook felrohant a szobájába, Zayn meg elképedve, és nézett végig a társaságon.
-Nem csinált semmit.-motyogta.
-A francba.-ordított Louis.
Amit mondott Brookról, az nem volt szép dolog. Brook látszólag nagyon kedvel minket, mi meg egyfolytában csak csalódást okozunk neki, és bántjuk.
Harry érzelemmentes arccal meredt maga elé. Tudtam hogy most legszívesebben ordított volna a méregtől, de nem tette amit nagyra értékeltem.
Egy ideig Louist a sírás kerülgette, majd sokáig dörömbölt Brook ajtaján, de mivel választ nem kapott, így mind elmentünk aludni.
2012. december 3., hétfő
Chapter 5
Nagy csörömpölésre ébredtem, el sem tudtam képzelni mit csinálhatnak odalenn a srácok.Lassan feltápászkodtam, majd miután kellően magamhoz tértem az órámra pillantottam. 6 óra múlt 10 perccel. Fejvesztve rohantam le a nappaliba, és mivel zokniban voltam, jó el is csúsztam amit mindenki hangos nevetéssel díjazott.
Gyorsan beindítottam a laptopot, és a már megszokott videóprogramba léptem be.
Megcsörgettem Márkot, aki azonnal felvette.
-Azt hittük már sosem jössz, és elfelejtettél minket.-mondták.
-Dehogy.. csak bealudtam.-motyogtam.
-Mért ennyire unalmasak?-kérdeztem.
-Nem.. nagyon kedvesek, ritka hülyék, és az egyikük helyes is.. szerintem tetszik nekem.-motyogtam, mire mindannyian nagy "hhúúú"-zásokba kezdtek.
-Na mutasd őket, hívd őket oda melléd.-mondták.
-Niall.. gyertek ide, bemutatom a barátaim.-mondtam mire mind odarohantak.
A srácok elkezdtek angolul dumálni, majd végül magyarul megkérdezték.
-Melyik tetszik?
-A göndör.. annyira édes, nagyon kedves, mindenben segít.-áradoztam. Mi lenne ha ezt mind értené, úristen.
-Mit jelent az hogy göndör?-kérdezte Louis már angolul mire elpirultam.
-Öööö.. kedves.-hazudtam neki.
-Áldásom rátok.-mondta Márk magyarul.
Mindannyian együtt angolul kezdtünk dumálni a srácok jól elvoltak egymással, és legtöbb ideig rólam témáztak.
Mikor "udvariasék" megunták, elmentek én meg nyugodtan beszélhettem az otthoniakkal.
-Na meséljetek, mit csináltatok ma?-kérdeztem.
-Hát.. strandoltunk.. és tervezgettünk.
-Mit?
-Egy bulit.. de még nem biztos hogy összejön.-magyarázták. -És te?
-Én.. semmit.. felkeltem, hülyültünk, aludtam.. és most itt vagyok. A srácok kitalálták, hogy mindannyian egy-egy nap elcipelnek a kedvenc helyeikre, így nem tudom, hogy tudok-e jönni kamerázni, de majd igyekszem.-villantottam meg a legszebb mosolyom.
-Jó, nem baj, teljesen megértjük, majd beszélünk, mikor mindenki ráér, de azért majd egy SMS-t dobhatsz. -mondták.
-Okéé.. na srácok, most leteszem, majd beszélünk. Szeretlek titeket.-mondtam és választ se várva kinyomtam.
A konyhába mentem, és láttam hogy a fiúk, nagyban duruzsolnak valamiről, de mikor beléptem elhallgattak.
-Cseppet sem vagytok feltűnőek.-mondtam, rájuk kacsintva.
-Épp ez a cél.-mondták vihogva.
Semmi ehető nem volt otthon, így kimentem a boltba, vagyis csak akartam.
Elindultam abba az irányba, amit a fiúk megadtak. Minden sarkon arra fordultam, amerre mondták, de teljesen eltévedtem, és fogalmam sem volt hol vagyok. Telefon sem volt nálam, így senkinek nem tudtam szólni. Az utcák sötétek voltak, csak a park, kisebb lámpái világították meg az utat minimálisan. Egy ismeretlen férfi jött velem szembe.
-Elnézést uram.. merre találom a boltot?-kérdeztem, mire elkapott és a fának nyomott.
-Hmm.. jókor császkálsz kint cica, pont nekem való husi vagy.-suttogta a fülembe.
Tömény alkohol szaga volt, csak úgy bűzlött. Éreztem hogy egyre közelebb hajol, majd ajkaimat az enyémekre nyomta, hiába ellenkeztem. Egyik karjával letépte a kabátom, majd a pólómmal küszködött.
Nem tudtam mozdulni, nem engedett szorításán. Lábaim szabadok voltak, így megrúgtam az érzékeny ponján, és rohantam amerre csak tudtam. Könnyek csorogtak az arcomon, majdnem megerőszakolt. Nagyon féltem, nem tudtam hol vagyok. Sötét volt, már egy kósza fénycsóva sem látszódott semerre. Leguggoltam egy fa tövébe és csak sírtam. Mondva, már úgysem lehet ennél rosszabb, felálltam és próbáltam visszaemlékezni merről jöttem. Körülbelül 2 óra múlva, megtaláltam az utcánkat, mire nagy nyugodtság lepett el. Berohantam, majd ledobva a cuccaim, fel a szobámba.
Nem érdekel mit gondolnak a srácok. Nem vagyok az a a fajta lány, aki mindenért sír, de azért akikért szeretek, vagy valami ilyen, durvább dologért, szerintem ez természetes. Kulcsra zártam az ajtót, és próbáltam nem visszagondolni a történtekre.
Pár órával később, rászántam magam, hogy lemegyek a többiekhez, akik végig kopogtattam, dörömböltek és ordítottak. Kinyitottam az ajtót, mire Harry esett be rajta, pont rám. Mindketten elterültünk a földön, ő nevetett, de én nem voltam olyan hangulatban.
-Te.. te végig itt álltál?-kérdeztem már felülve.
-Igen.. nagyon aggódtam mi lehet veled.
-Hát.. elkapott egy férfi az utcán, és egy fának nyomott. Majdnem megerőszakolt, és.. nagyon féltem.-szöktek könnyek a szemembe.
Harry
Mikor kimondta mi történt, annyira mérges lettem. Valaki akarata ellenére is hozzányúlt, megtudnám ölni. Kezeim ökölbe szorítottam, próbálva türtőztetni magamat, nehogy szétverjek valamit. Szorosan átöleltem, mellkasomba bújt, és erősen szorított. Zokogott, látszott, hogy nagyon fél. Belecsókoltam hajába, és próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, itt maradok vele.
Késő estig beszélgettünk. Már nem volt annyira szomorú ami jó jel. A karjaim közt elaludt, így ölembe vettem, és óvatosan ágyba tettem, és betakartam. Már épp kiléptem az ajtón, mikor megszólalt.
-Aludj itt velem Harry.-kérlelt.
-Persze..ezer örömmel.-mondtam és behuppantam mellé. Hozzábújtam és átkaroltam, kezem a hasán nyugodott, mire megfogta azt, és megszorította.
-Köszönöm.-suttogta.
Reggel későn ébredtem. Brook még mindig az igazak álmát aludta. A mellkasomra volt hajtva a feje. Annyira édes volt, ahogy szuszogott, nem bírtam levenni ajkairól a tekintetem. Nem is tetszik.. nem tetszik Harry.. bármelyik csajt megkaphatod.-mondtam magamnak. Ez tényleg igaz, vagy csak egy hazugság, amit magamnak próbálok bebeszélni?
Nem értettem, miért kedveltem meg ennyire.. sok lány van, aki szép, kedves.. és olyan mint Ő.. na jó.. hiába áltatom magam, tetszik nekem.. nagyon.
Hallva édes szuszogását, még én is visszaaludtam.
Talán 1 ürával később újra felébredtem, Brook már nem volt mellettem. Hallottam a szoba fürdőjéből, a vízcsobogást.. így bekukucskáltam a kulcslyukon. Éppen zuhanyzott. Nem volt tisztességes amit akartam csinálni, így inkább átmentem a szobámba, nehogy véletlen kísértésbe essek.
Brook
Letusoltam, majd a nappali felé vettem az irányt. Látva az emeletről hogy a göndör hiányzik kopogás nélkül becaplattam a szobájába, és leültem mellé az ágyra. Érezte, hogy besüpped, így azonnal felém kapta a tekintetét.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
-Neked is.-mondta egy 100 wattos mosolyt villantva. -Jobban vagy?-kérdezte, zöld szemei szikrákat szórtak.
-Igen.. mégegyszer nagyon köszönöm a tegnap estét.-nyomtam puszit az arcára, majd leszökdécseltem a nappaliba, és Zayn ölébe vetettem magam, aminek a következménye az lett, hogy magára borította a tejet, és Niall meg kiköpte a szájában lévő kaját. Gusztusosak..
-Neked is jó reggelt.-mondta Zayn, és a tükörben nézegette, nem-e sérült meg a haja véletlenül.
Csináltam tojásrántottát, majd miután mindannyian megtömtük magunkat, elmosogattam, majd Louishoz fordultam.
-Mikor megyünk?-kérdeztem érdeklődve.
-Akár most.-mondta és felugrott és elrohant a cipőjéért, míg én gyorsan átvettem valami szalonképeset.Ezt a pólót, még nyáron kaptam a srácoktól, annak emlékére, hogy mennyit ittunk egy fesztiválon, bár nem értem teljesen hogyan függ össze a kettő.
-Csinos vagy.-dicsértek meg a srácok, majd elindultunk Louval.
-Séta vagy kocsi?-kérdezte.
-Tőlem sétálhatunk is, jó idő van.-feleltem mire egyetértően bólintott.
-Neked tetszik Harry?-kérdezte.
-Hát.. nem mondom, hogy nem kedvelem.-pirultam el azonnal. -De miért kérdezed?
-Mert amióta megjöttél, ha nem vagy ott csak rólad ábrándozik, és rólad mesél, és rólad áradozik, milyen aranyos csaj vagy, meg mennyire jófej. Tudod, Harry olyan srác, aki minden nap új csajjal van, de amióta meglátott, egyel sem találkozott.
-Hát.. nem tudok mit mondani. Kedvelem nagyon.. de én nem fogom neki elmondani. -motyogtam. -Amúgy hová megyünk?-kérdeztem.
-Titok.-mondta majd átkarolt, és beszélgetve mentünk a még ismeretlen úti cél felé.
Megérkeztünk, hogy is mondjam, egy sikátor szerű helyre. Bevezetett maga előtt, és kulccsal nyitott ki, egy régi, öreg házat. Belül minden csupa por, és rom, bár nem igazán zavarta, sem őt, sem engem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kicsit félve.
-Ez..a nagyszüleim háza. Itt haltak meg mind a ketten, és ha esetleg, szomorú vagyok, vagy esetleg, csak van valami fájdalmam, ami nyomja a szívem, ide jövök gondolkodni, és beszélgetni velük. Most gondolom hülyének tartasz, de néha nagyon jól esik.-magyarázta.
A mindig humoros és vicces Louis megmutatta az érzékeny énjét is. Szemébe könnyek szöktek, mindkettő kicsit piros volt. Azt hitte hogy ezért én elítélem, de ez egyáltalán nem így van.
-Lou.. ez természetes.. szerintem egyáltalán nem ciki, vagy hülyeség vissza jönni ide, inkább egy édes, törődő gesztus. Nekem is jól esne párszor, de nekem nincs rá lehetőségem.-mosolyogtam rá. Látszott rajta hogy egy kő esett le a szívéről. Nem is értem mi van ebben szégyellnivaló.
Megsimítottam a hátát, és magamhoz öleltem. Ez a hely ahova el tud vonulni. Azt mondta néha a srácok elől is menekül,mert néha túl sok neki ez az egész. Én is híres vagyok, de azért nem tudom átérezni ugyan azt amit ő érez, és nem tudok neki tanácsot adni, és megszakad a szívem hogy ilyen szomorúnak látom.
Legördült egy apró könnycsepp az arcomon, majd a csendhez képest nagy zajjal, csöppent le a földre. Azonnal letöröltem, nem akartam hogy észrevegye.
-Te miért sírsz?-kérdezte.
-Mert.. annyira rossz téged szomorúnak látni.-mondtam ajkaimat lebiggyesztve.
-Te most komolyan miattam sírsz? Hihetetlen vagy..-mondta majd erősen magához szorított.
Gyorsan beindítottam a laptopot, és a már megszokott videóprogramba léptem be.
Megcsörgettem Márkot, aki azonnal felvette.
-Azt hittük már sosem jössz, és elfelejtettél minket.-mondták.
-Dehogy.. csak bealudtam.-motyogtam.
-Mért ennyire unalmasak?-kérdeztem.
-Nem.. nagyon kedvesek, ritka hülyék, és az egyikük helyes is.. szerintem tetszik nekem.-motyogtam, mire mindannyian nagy "hhúúú"-zásokba kezdtek.
-Na mutasd őket, hívd őket oda melléd.-mondták.
-Niall.. gyertek ide, bemutatom a barátaim.-mondtam mire mind odarohantak.
A srácok elkezdtek angolul dumálni, majd végül magyarul megkérdezték.
-Melyik tetszik?
-A göndör.. annyira édes, nagyon kedves, mindenben segít.-áradoztam. Mi lenne ha ezt mind értené, úristen.
-Mit jelent az hogy göndör?-kérdezte Louis már angolul mire elpirultam.
-Öööö.. kedves.-hazudtam neki.
-Áldásom rátok.-mondta Márk magyarul.
Mindannyian együtt angolul kezdtünk dumálni a srácok jól elvoltak egymással, és legtöbb ideig rólam témáztak.
Mikor "udvariasék" megunták, elmentek én meg nyugodtan beszélhettem az otthoniakkal.
-Na meséljetek, mit csináltatok ma?-kérdeztem.
-Hát.. strandoltunk.. és tervezgettünk.
-Mit?
-Egy bulit.. de még nem biztos hogy összejön.-magyarázták. -És te?
-Én.. semmit.. felkeltem, hülyültünk, aludtam.. és most itt vagyok. A srácok kitalálták, hogy mindannyian egy-egy nap elcipelnek a kedvenc helyeikre, így nem tudom, hogy tudok-e jönni kamerázni, de majd igyekszem.-villantottam meg a legszebb mosolyom.
-Jó, nem baj, teljesen megértjük, majd beszélünk, mikor mindenki ráér, de azért majd egy SMS-t dobhatsz. -mondták.
-Okéé.. na srácok, most leteszem, majd beszélünk. Szeretlek titeket.-mondtam és választ se várva kinyomtam.
A konyhába mentem, és láttam hogy a fiúk, nagyban duruzsolnak valamiről, de mikor beléptem elhallgattak.
-Cseppet sem vagytok feltűnőek.-mondtam, rájuk kacsintva.
-Épp ez a cél.-mondták vihogva.
Semmi ehető nem volt otthon, így kimentem a boltba, vagyis csak akartam.
Elindultam abba az irányba, amit a fiúk megadtak. Minden sarkon arra fordultam, amerre mondták, de teljesen eltévedtem, és fogalmam sem volt hol vagyok. Telefon sem volt nálam, így senkinek nem tudtam szólni. Az utcák sötétek voltak, csak a park, kisebb lámpái világították meg az utat minimálisan. Egy ismeretlen férfi jött velem szembe.
-Elnézést uram.. merre találom a boltot?-kérdeztem, mire elkapott és a fának nyomott.
-Hmm.. jókor császkálsz kint cica, pont nekem való husi vagy.-suttogta a fülembe.
Tömény alkohol szaga volt, csak úgy bűzlött. Éreztem hogy egyre közelebb hajol, majd ajkaimat az enyémekre nyomta, hiába ellenkeztem. Egyik karjával letépte a kabátom, majd a pólómmal küszködött.
Nem tudtam mozdulni, nem engedett szorításán. Lábaim szabadok voltak, így megrúgtam az érzékeny ponján, és rohantam amerre csak tudtam. Könnyek csorogtak az arcomon, majdnem megerőszakolt. Nagyon féltem, nem tudtam hol vagyok. Sötét volt, már egy kósza fénycsóva sem látszódott semerre. Leguggoltam egy fa tövébe és csak sírtam. Mondva, már úgysem lehet ennél rosszabb, felálltam és próbáltam visszaemlékezni merről jöttem. Körülbelül 2 óra múlva, megtaláltam az utcánkat, mire nagy nyugodtság lepett el. Berohantam, majd ledobva a cuccaim, fel a szobámba.
Nem érdekel mit gondolnak a srácok. Nem vagyok az a a fajta lány, aki mindenért sír, de azért akikért szeretek, vagy valami ilyen, durvább dologért, szerintem ez természetes. Kulcsra zártam az ajtót, és próbáltam nem visszagondolni a történtekre.
Pár órával később, rászántam magam, hogy lemegyek a többiekhez, akik végig kopogtattam, dörömböltek és ordítottak. Kinyitottam az ajtót, mire Harry esett be rajta, pont rám. Mindketten elterültünk a földön, ő nevetett, de én nem voltam olyan hangulatban.
-Te.. te végig itt álltál?-kérdeztem már felülve.
-Igen.. nagyon aggódtam mi lehet veled.
-Hát.. elkapott egy férfi az utcán, és egy fának nyomott. Majdnem megerőszakolt, és.. nagyon féltem.-szöktek könnyek a szemembe.
Harry
Mikor kimondta mi történt, annyira mérges lettem. Valaki akarata ellenére is hozzányúlt, megtudnám ölni. Kezeim ökölbe szorítottam, próbálva türtőztetni magamat, nehogy szétverjek valamit. Szorosan átöleltem, mellkasomba bújt, és erősen szorított. Zokogott, látszott, hogy nagyon fél. Belecsókoltam hajába, és próbáltam megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, itt maradok vele.
Késő estig beszélgettünk. Már nem volt annyira szomorú ami jó jel. A karjaim közt elaludt, így ölembe vettem, és óvatosan ágyba tettem, és betakartam. Már épp kiléptem az ajtón, mikor megszólalt.
-Aludj itt velem Harry.-kérlelt.
-Persze..ezer örömmel.-mondtam és behuppantam mellé. Hozzábújtam és átkaroltam, kezem a hasán nyugodott, mire megfogta azt, és megszorította.
-Köszönöm.-suttogta.
Reggel későn ébredtem. Brook még mindig az igazak álmát aludta. A mellkasomra volt hajtva a feje. Annyira édes volt, ahogy szuszogott, nem bírtam levenni ajkairól a tekintetem. Nem is tetszik.. nem tetszik Harry.. bármelyik csajt megkaphatod.-mondtam magamnak. Ez tényleg igaz, vagy csak egy hazugság, amit magamnak próbálok bebeszélni?
Nem értettem, miért kedveltem meg ennyire.. sok lány van, aki szép, kedves.. és olyan mint Ő.. na jó.. hiába áltatom magam, tetszik nekem.. nagyon.
Hallva édes szuszogását, még én is visszaaludtam.
Talán 1 ürával később újra felébredtem, Brook már nem volt mellettem. Hallottam a szoba fürdőjéből, a vízcsobogást.. így bekukucskáltam a kulcslyukon. Éppen zuhanyzott. Nem volt tisztességes amit akartam csinálni, így inkább átmentem a szobámba, nehogy véletlen kísértésbe essek.
Brook
Letusoltam, majd a nappali felé vettem az irányt. Látva az emeletről hogy a göndör hiányzik kopogás nélkül becaplattam a szobájába, és leültem mellé az ágyra. Érezte, hogy besüpped, így azonnal felém kapta a tekintetét.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
-Neked is.-mondta egy 100 wattos mosolyt villantva. -Jobban vagy?-kérdezte, zöld szemei szikrákat szórtak.
-Igen.. mégegyszer nagyon köszönöm a tegnap estét.-nyomtam puszit az arcára, majd leszökdécseltem a nappaliba, és Zayn ölébe vetettem magam, aminek a következménye az lett, hogy magára borította a tejet, és Niall meg kiköpte a szájában lévő kaját. Gusztusosak..
-Neked is jó reggelt.-mondta Zayn, és a tükörben nézegette, nem-e sérült meg a haja véletlenül.
Csináltam tojásrántottát, majd miután mindannyian megtömtük magunkat, elmosogattam, majd Louishoz fordultam.
-Mikor megyünk?-kérdeztem érdeklődve.
-Csinos vagy.-dicsértek meg a srácok, majd elindultunk Louval.
-Séta vagy kocsi?-kérdezte.
-Tőlem sétálhatunk is, jó idő van.-feleltem mire egyetértően bólintott.
-Neked tetszik Harry?-kérdezte.
-Hát.. nem mondom, hogy nem kedvelem.-pirultam el azonnal. -De miért kérdezed?
-Mert amióta megjöttél, ha nem vagy ott csak rólad ábrándozik, és rólad mesél, és rólad áradozik, milyen aranyos csaj vagy, meg mennyire jófej. Tudod, Harry olyan srác, aki minden nap új csajjal van, de amióta meglátott, egyel sem találkozott.
-Hát.. nem tudok mit mondani. Kedvelem nagyon.. de én nem fogom neki elmondani. -motyogtam. -Amúgy hová megyünk?-kérdeztem.
-Titok.-mondta majd átkarolt, és beszélgetve mentünk a még ismeretlen úti cél felé.
Megérkeztünk, hogy is mondjam, egy sikátor szerű helyre. Bevezetett maga előtt, és kulccsal nyitott ki, egy régi, öreg házat. Belül minden csupa por, és rom, bár nem igazán zavarta, sem őt, sem engem.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kicsit félve.
-Ez..a nagyszüleim háza. Itt haltak meg mind a ketten, és ha esetleg, szomorú vagyok, vagy esetleg, csak van valami fájdalmam, ami nyomja a szívem, ide jövök gondolkodni, és beszélgetni velük. Most gondolom hülyének tartasz, de néha nagyon jól esik.-magyarázta.
A mindig humoros és vicces Louis megmutatta az érzékeny énjét is. Szemébe könnyek szöktek, mindkettő kicsit piros volt. Azt hitte hogy ezért én elítélem, de ez egyáltalán nem így van.
-Lou.. ez természetes.. szerintem egyáltalán nem ciki, vagy hülyeség vissza jönni ide, inkább egy édes, törődő gesztus. Nekem is jól esne párszor, de nekem nincs rá lehetőségem.-mosolyogtam rá. Látszott rajta hogy egy kő esett le a szívéről. Nem is értem mi van ebben szégyellnivaló.
Megsimítottam a hátát, és magamhoz öleltem. Ez a hely ahova el tud vonulni. Azt mondta néha a srácok elől is menekül,mert néha túl sok neki ez az egész. Én is híres vagyok, de azért nem tudom átérezni ugyan azt amit ő érez, és nem tudok neki tanácsot adni, és megszakad a szívem hogy ilyen szomorúnak látom.
Legördült egy apró könnycsepp az arcomon, majd a csendhez képest nagy zajjal, csöppent le a földre. Azonnal letöröltem, nem akartam hogy észrevegye.
-Te miért sírsz?-kérdezte.
-Mert.. annyira rossz téged szomorúnak látni.-mondtam ajkaimat lebiggyesztve.
-Te most komolyan miattam sírsz? Hihetetlen vagy..-mondta majd erősen magához szorított.
2012. december 1., szombat
Chapter 4
Sokáig törtünk a fejünket majd összeraktuk a tegnap este történéseit.
-Harry.. tegnap..nagyon sokat ittam?-kérdeztem.
-Nem.. -mondta, mire a benntartott levegőt kifújtam, jelezve, hogy ez egy kicsit megnyugtató hír.
-Nem.. te nem ittál.. te vedeltél.-mondta Lou, mire mindenki hangos röhögésben tört ki. Ekkor ugrott be minden. Minden egyes pillanat, minden mozdulat, minden egyes jelenet, minden táncpartner, és lány.
-Fiúk.. tegnap, nagyon durva volt. Beugrott minden. Este megérkeztünk, rengeteget vedeltünk,és nagyban táncoltunk. Harry csókolózott egy csajjal a falnál.-mondtam és bár önkéntelenül is, lehajtottam a fejem. -Aztán.. Niall.. te is nagyban táncoltál lányokkal, egyszerre többel is. Majd jöttek a zsaruk, és bezárták a bulit, így keveredtünk haza, reggel 6-kor.
-De.. Liam és én ugye.. nem csókolóztunk senkivel?-kérdezte Lou idegesen.
-Nem.. legalábbis ilyenre nem emlékszem.-motyogtam. -Mi a mai program?
-Semmi különös dolgunk nincsen ma, csak lazulunk, és nyaralunk. 9 nap múlva, meg kezdődik a turné.-mondták boldogan.
Harry szemszöge
Nagyon megfogott valami benne. A kisugárzása, a mozdulatai, az arca, még smink nélkül is eszméletlenül szép. Ahogy beletúr hosszú, hullámos hajába.
Elmeséltük neki a mai programunkat, mire felnevetett és gondolkodni kezdett.
-Hallod.. befollowolsz minket twitteren?-kérdeztem tőle boldogan.
-Nem.. mármint még nem. Azt ki kell érdemelni.-mondta és nevetgélve szökdécselt fel az emeletre.
Hosszasan bámultam utána, illata még mindig terjengett a szobában.
Louis
-Hahó.. Harry.. élsz még? -kiabáltunk neki, de ránk se hederített.
-Brook.-kiáltottam hangosan, mire azonnal felém fordult.
-Mi.. mivan Brookkal?-kérdezgetett.
-Te teljesen beleestél haver.-mondtam neki, kacér vigyorral. Örülök hogy Harrynek, végre tetszik egy lány, és nem csak futókalandra jó neki.
-Dehogy..-mondta és fejét tenyerébe hajtotta.
Nem értem mi van Harryvel, de nem akarok semmiképpen sem, hogy megbántsa Brook-ot valamilyen módon, mivel nagyon kedvelem a lányt, persze tényleg csak mint barát, de Harry sosem ilyen, ha valami kell neki, mindig megszerzi, és nem őrlődik sohasem.
-Megvan.. vigyük el Brook-ot egyenként a kedvenc helyeinkre.. és ezért cserébe elvisz a kedvenc helyére majd minket egyszerre, és bekövet minket.Benne vagytok?-kérdezte Liam.
-Benne..-kiáltottuk mindannyian.
Megrohamoztuk Brook szobáját, és hevesen kopogtattunk, mire hangokat hallottunk. Annyit tudtunk kivenni, hogy várjatok..
Ahogy mondta, vártunk. Ott álltunk az ajtó előtt, de mikor már elegünk lett, benyitottam.
-Figyelj Br..-kezdtem,de nem tudtam befejezni, mivel Brook ott állt egy szál törölközőben, így azonnal kimentem. Lementünk a nappaliba, és megvártuk míg lejön.
Brook
A srácok rámnyitottak, ott álltam előttük egy szál törölközőben. Kicsit sem volt ciki..
Gyorsan felöltöztem és megszárítottam a hajam, majd levágtattam a nappaliba.
-Itt vagyok.-mondtam. -Mi volt olyan sürgős?-kérdeztem érdeklődve.
-Mindegyikünk elvisz téged a kedvenc helyére, egyenként.-mondták.
-Okéé.. és cserébe én is el kell vigyelek titeket?-kérdeztem.
-Igen.. és bekövetsz minket twitteren.
-Okéé.. benne vagyok.-feleltem.
-Oké.. akkor indulhatunk.-pattant fel Niall.
-Na.. állj.. velem jön ma.-mondta Lou szigorú pillantást vetve Niall-re.
-Nem mert velem..-mondta Liam.
-Állj.. Velem jön és kész.-mondta Zayn.
Elegem lett a veszekedésből, mire felkiáltottam.
-Harryvel megyek.-jelentettem ki, mire Harry rám kapta a tekintetét. Szeme csillogni kezdett, annyira édes volt. -Ha akar egyáltalán részt venni ebben az egészben.-mondtam.
-Persze.. gyere.-mondta és az ajtó felé indult.
Megfogtam a kezét, mire furcsállóan nézett rám, így inkább elengedtem. Ő csak barátnak néz, és ezt nem akarom elrontani. Lesütöttem a szemeim, próbálva ügyet sem vetni, az előbb történtekre.
Tekintete, arcom és kezem közt cikázott, majd végül rákulcsolta kezeit az enyémre. Boldogság járt, nem értem miért, hisz ez csak egy kéz fogás...
Harry
-Harryvel megyek!-jelentette ki, mire meglepődötten néztem rá. -Ha akar egyáltalán részt venni ebben az egészben.fejezte be mondatát. Azonnal felpattantam, és az ajtó felé indultam.
Éppen hogy átléptem a küszöböt, megfogta a kezem. Szívem hevesebben dobogott, meglepődve néztem rá, mire azonnal elengedte kezem, és lesütötte szemeit.
-Hülye vagy Harry.. rettentő hülye vagy.-mondtam magamban.
Erőt vettem magamon, bár félve a visszautasítástól, ujjaimat az övére kulcsoltam. A melegség érzése fogott át, abban a pillanatban rettentő boldog voltam. Érintése égetett és egyben megnyugtatott.
Annyira bennem volt a késztetés, hogy elhívjam randizni, de nem tettem, mivel.. mivel még csak most ért véget a kapcsolatom Carolninenal.
-Hova megyünk?-törte meg végül a csendet.
-Titok.-füllentettem, mert az igazság az, hogy még én sem tudtam pontosan. Brook egy rövid melltartó szerű pólót, és egy magas derekú rövidnadrágot viselt Vans sportcipővel.Haja göndören omlott hátára, egyáltalán nem volt kisminkelve, mégis.. eszméletlenül nézett ki. Elmerengtem gyönyörű kék, igéző szemeiben, nem szóltunk egy szót sem, mégsem volt kínos.
-Mesélj magadról.-kértem meg végül. -Minden fontosat szeretnék tudni.
-Mindent? Biztos?-kérdezte.
-Igen.. mindent.
-Hát.. az életem nem mindig volt ilyen remek. Amikor apa elhagyott minket, összeomlottam, annyiszor lett volna rá szükségem, de nem volt mellettem, inkább a nőivel nyaralgatott valahol. Anyával felhőtlen a viszonyom, ő a legfontosabb számomra a világon. Volt már pár pasim, de.. egyiket sem szerettem annyira.. mint..-mondta de nem fejezte be.
-Szóval.. a srácok akiket szerettem, mind megcsaltak, vagy csak kihasználtak. Néhánynak csak annyira kellettem, hogy féltékennyé tegyen egy még szebb lányt. Rengeteg barátom van, mégis mind inkább fiúk. A lányok mindig nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illettek, ami.. hát, nem volt a legjobb érzés. Van 2 tetoválásom, egy lejjebb a csípőmön a másik pedig itt a fülem mögött.-húzta el a haját füléről, így láthattam a tetoválást. Apró betűkkel volt írva.. Music is my life.
Látszólag kicsit elszomorodott.
-Mi a baj?-simítottam meg az arcát.
-Semmi..nincs semmi.. csak eszembe jutottak a régi szép idők, a próbatermekben. Másnak kínszenvedés beszorulni oda akár csak 1 órára, de én reggeltől reggelig bent voltam, még éjjel is csináltam és csak güriztem, de közben azt csináltam amit a legjobban imádok a világon.. táncoltam.
-De miért nem mész vissza?-suttogtam.
-Őszintén?.. Fogalmam sincs.. félek.-motyogta, mire átkaroltam és magamhoz húztam.
-Figyelj.. menjünk inkább haza, és holnap kezdjük el ezt az "elviszlek a kedvenc helyemre" dolgot jó?
-Ha így akarod.-válaszoltam kedvesen, majd haza indultunk.
Olyan erős késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, vagy csak magamhoz ölelhessem. Már rég nem éreztem ilyent egy lány iránt sem..
Brook
Mikor beléptünk a házba érdekes látvány fogadott. Louis csupa hab volt, és Niallt kergette, aki lányokat megszégyenítő módon visított.
Minden szempár ránk szegeződött, és kérdőn meredt ránk.
-Holnaptól kezdjük, ezt a elviszel a kedvenc helyedre játékot, mert ma már nincs kedvem, és kisorsoljuk hogy melyik nap ki visz. Elő egy kalapot. kiabáltam.-mire Zayn 10 másodperc múlva egy baseball sapkával tért vissza. Mindegyikőjük felírta a nevét egy lapra, majd húztam belőle.
-Első... Lou.-mondtam nevetve.
-Második.. Zayn. Harmadik...Niall.. Negyedik... Liam.. és egyértelműen Harry az ötödik.-néztem rá, mire lebiggyesztette ajkát. Odamentem hozzá és megsimítottam arcát, jelezve hogy ne legyen szomorú.
Felmentem a szobámba, és lefeküdtem aludni, mivel rámtört az álmosság.
-Harry.. tegnap..nagyon sokat ittam?-kérdeztem.
-Nem.. -mondta, mire a benntartott levegőt kifújtam, jelezve, hogy ez egy kicsit megnyugtató hír.
-Nem.. te nem ittál.. te vedeltél.-mondta Lou, mire mindenki hangos röhögésben tört ki. Ekkor ugrott be minden. Minden egyes pillanat, minden mozdulat, minden egyes jelenet, minden táncpartner, és lány.
-Fiúk.. tegnap, nagyon durva volt. Beugrott minden. Este megérkeztünk, rengeteget vedeltünk,és nagyban táncoltunk. Harry csókolózott egy csajjal a falnál.-mondtam és bár önkéntelenül is, lehajtottam a fejem. -Aztán.. Niall.. te is nagyban táncoltál lányokkal, egyszerre többel is. Majd jöttek a zsaruk, és bezárták a bulit, így keveredtünk haza, reggel 6-kor.
-De.. Liam és én ugye.. nem csókolóztunk senkivel?-kérdezte Lou idegesen.
-Nem.. legalábbis ilyenre nem emlékszem.-motyogtam. -Mi a mai program?
-Semmi különös dolgunk nincsen ma, csak lazulunk, és nyaralunk. 9 nap múlva, meg kezdődik a turné.-mondták boldogan.
Harry szemszöge
Nagyon megfogott valami benne. A kisugárzása, a mozdulatai, az arca, még smink nélkül is eszméletlenül szép. Ahogy beletúr hosszú, hullámos hajába.
Elmeséltük neki a mai programunkat, mire felnevetett és gondolkodni kezdett.
-Hallod.. befollowolsz minket twitteren?-kérdeztem tőle boldogan.
-Nem.. mármint még nem. Azt ki kell érdemelni.-mondta és nevetgélve szökdécselt fel az emeletre.
Hosszasan bámultam utána, illata még mindig terjengett a szobában.
Louis
-Hahó.. Harry.. élsz még? -kiabáltunk neki, de ránk se hederített.
-Brook.-kiáltottam hangosan, mire azonnal felém fordult.
-Mi.. mivan Brookkal?-kérdezgetett.
-Te teljesen beleestél haver.-mondtam neki, kacér vigyorral. Örülök hogy Harrynek, végre tetszik egy lány, és nem csak futókalandra jó neki.
-Dehogy..-mondta és fejét tenyerébe hajtotta.
Nem értem mi van Harryvel, de nem akarok semmiképpen sem, hogy megbántsa Brook-ot valamilyen módon, mivel nagyon kedvelem a lányt, persze tényleg csak mint barát, de Harry sosem ilyen, ha valami kell neki, mindig megszerzi, és nem őrlődik sohasem.
-Megvan.. vigyük el Brook-ot egyenként a kedvenc helyeinkre.. és ezért cserébe elvisz a kedvenc helyére majd minket egyszerre, és bekövet minket.Benne vagytok?-kérdezte Liam.
-Benne..-kiáltottuk mindannyian.
Megrohamoztuk Brook szobáját, és hevesen kopogtattunk, mire hangokat hallottunk. Annyit tudtunk kivenni, hogy várjatok..
Ahogy mondta, vártunk. Ott álltunk az ajtó előtt, de mikor már elegünk lett, benyitottam.
-Figyelj Br..-kezdtem,de nem tudtam befejezni, mivel Brook ott állt egy szál törölközőben, így azonnal kimentem. Lementünk a nappaliba, és megvártuk míg lejön.
Brook
A srácok rámnyitottak, ott álltam előttük egy szál törölközőben. Kicsit sem volt ciki..
Gyorsan felöltöztem és megszárítottam a hajam, majd levágtattam a nappaliba.
-Itt vagyok.-mondtam. -Mi volt olyan sürgős?-kérdeztem érdeklődve.
-Mindegyikünk elvisz téged a kedvenc helyére, egyenként.-mondták.
-Okéé.. és cserébe én is el kell vigyelek titeket?-kérdeztem.
-Igen.. és bekövetsz minket twitteren.
-Okéé.. benne vagyok.-feleltem.
-Oké.. akkor indulhatunk.-pattant fel Niall.
-Na.. állj.. velem jön ma.-mondta Lou szigorú pillantást vetve Niall-re.
-Nem mert velem..-mondta Liam.
-Állj.. Velem jön és kész.-mondta Zayn.
Elegem lett a veszekedésből, mire felkiáltottam.
-Harryvel megyek.-jelentettem ki, mire Harry rám kapta a tekintetét. Szeme csillogni kezdett, annyira édes volt. -Ha akar egyáltalán részt venni ebben az egészben.-mondtam.
-Persze.. gyere.-mondta és az ajtó felé indult.
Megfogtam a kezét, mire furcsállóan nézett rám, így inkább elengedtem. Ő csak barátnak néz, és ezt nem akarom elrontani. Lesütöttem a szemeim, próbálva ügyet sem vetni, az előbb történtekre.
Tekintete, arcom és kezem közt cikázott, majd végül rákulcsolta kezeit az enyémre. Boldogság járt, nem értem miért, hisz ez csak egy kéz fogás...
Harry
-Harryvel megyek!-jelentette ki, mire meglepődötten néztem rá. -Ha akar egyáltalán részt venni ebben az egészben.fejezte be mondatát. Azonnal felpattantam, és az ajtó felé indultam.
Éppen hogy átléptem a küszöböt, megfogta a kezem. Szívem hevesebben dobogott, meglepődve néztem rá, mire azonnal elengedte kezem, és lesütötte szemeit.
-Hülye vagy Harry.. rettentő hülye vagy.-mondtam magamban.
Erőt vettem magamon, bár félve a visszautasítástól, ujjaimat az övére kulcsoltam. A melegség érzése fogott át, abban a pillanatban rettentő boldog voltam. Érintése égetett és egyben megnyugtatott.
Annyira bennem volt a késztetés, hogy elhívjam randizni, de nem tettem, mivel.. mivel még csak most ért véget a kapcsolatom Carolninenal.
-Hova megyünk?-törte meg végül a csendet.
-Titok.-füllentettem, mert az igazság az, hogy még én sem tudtam pontosan. Brook egy rövid melltartó szerű pólót, és egy magas derekú rövidnadrágot viselt Vans sportcipővel.Haja göndören omlott hátára, egyáltalán nem volt kisminkelve, mégis.. eszméletlenül nézett ki. Elmerengtem gyönyörű kék, igéző szemeiben, nem szóltunk egy szót sem, mégsem volt kínos.-Mesélj magadról.-kértem meg végül. -Minden fontosat szeretnék tudni.
-Mindent? Biztos?-kérdezte.
-Igen.. mindent.
-Hát.. az életem nem mindig volt ilyen remek. Amikor apa elhagyott minket, összeomlottam, annyiszor lett volna rá szükségem, de nem volt mellettem, inkább a nőivel nyaralgatott valahol. Anyával felhőtlen a viszonyom, ő a legfontosabb számomra a világon. Volt már pár pasim, de.. egyiket sem szerettem annyira.. mint..-mondta de nem fejezte be.
-Szóval.. a srácok akiket szerettem, mind megcsaltak, vagy csak kihasználtak. Néhánynak csak annyira kellettem, hogy féltékennyé tegyen egy még szebb lányt. Rengeteg barátom van, mégis mind inkább fiúk. A lányok mindig nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illettek, ami.. hát, nem volt a legjobb érzés. Van 2 tetoválásom, egy lejjebb a csípőmön a másik pedig itt a fülem mögött.-húzta el a haját füléről, így láthattam a tetoválást. Apró betűkkel volt írva.. Music is my life.
Látszólag kicsit elszomorodott.
-Mi a baj?-simítottam meg az arcát.
-Semmi..nincs semmi.. csak eszembe jutottak a régi szép idők, a próbatermekben. Másnak kínszenvedés beszorulni oda akár csak 1 órára, de én reggeltől reggelig bent voltam, még éjjel is csináltam és csak güriztem, de közben azt csináltam amit a legjobban imádok a világon.. táncoltam.
-De miért nem mész vissza?-suttogtam.
-Őszintén?.. Fogalmam sincs.. félek.-motyogta, mire átkaroltam és magamhoz húztam.
-Figyelj.. menjünk inkább haza, és holnap kezdjük el ezt az "elviszlek a kedvenc helyemre" dolgot jó?
-Ha így akarod.-válaszoltam kedvesen, majd haza indultunk.
Olyan erős késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam, vagy csak magamhoz ölelhessem. Már rég nem éreztem ilyent egy lány iránt sem..
Brook
Mikor beléptünk a házba érdekes látvány fogadott. Louis csupa hab volt, és Niallt kergette, aki lányokat megszégyenítő módon visított.Minden szempár ránk szegeződött, és kérdőn meredt ránk.
-Holnaptól kezdjük, ezt a elviszel a kedvenc helyedre játékot, mert ma már nincs kedvem, és kisorsoljuk hogy melyik nap ki visz. Elő egy kalapot. kiabáltam.-mire Zayn 10 másodperc múlva egy baseball sapkával tért vissza. Mindegyikőjük felírta a nevét egy lapra, majd húztam belőle.
-Első... Lou.-mondtam nevetve.
-Második.. Zayn. Harmadik...Niall.. Negyedik... Liam.. és egyértelműen Harry az ötödik.-néztem rá, mire lebiggyesztette ajkát. Odamentem hozzá és megsimítottam arcát, jelezve hogy ne legyen szomorú.
Felmentem a szobámba, és lefeküdtem aludni, mivel rámtört az álmosság.
2012. november 30., péntek
Chapter 3
Brook
Délután nagyon jót beszélgettünk Harryvel. Igazából, még sosem találkoztam vele, alig tudtam róla valamit, a zenéjébe és az életébe sem volt mélyebb bepillantásom, de olyan volt, mintha már rég óta ismerném, és úgy beszélgettünk, mint régi barátok.
Megígértem a srácoknak, otthon, hogy kamerázunk hatkor, majd Harrynek elígérkeztem egy buliba.
Nagyon gyorsan eltelt az idő. A srácokkal jól szórakoztunk, Niallel nem nagyon beszélgettem, mert aludt és pihent, nagyon beverte szegényke a fejét. 6 órakor míg a srácok lementek szaunázni, csendben a nappaliba lopakodtam a laptopomért, de nem jártam sikerrel.
-Fenn vagyok-ijesztett meg Niall.
-Ajj.. nem vagy normális. Tudod hogy megijedtem? Én itt kémnek képzelem magam, te meg itt ijesztgetsz.-mondtam nevetve, mire felröhögött.
-Azt hittem a kémek nem félnek.-motyogta.
-Jó.. az most részletkérdés.-mondtam, majd lehuppantam a szembe lévő kanapéra. Felcsaptam a laptopomat, és beléptem a videochat programba, mire a srácok azonnal videohívást indítottak, amit azonnal el is fogadtam.
-Sziaa, hogy vagy?-ordították.
-Jól vagyok, és ti? Mi jót csináltatok ma? -kérdeztem, mire egymásra néztek és felröhögtek.
-Nem akarod tudni..-mondták.
-De.. na mondjátok.
-Erik.. feldugott egy nyalókát az orrába, ami sikeresen beleragadt, és mikor kitéptük, jött vele az összes orrszőre.-mesélték vihogva. Fetrengtem a kanapén a nevetéstől.
-Fúúj.. ez egyben vicces és undorító.-mondtam.
-Jajj.. még mielőtt elfelejtem, mikor hárman voltunk itthon, csináltunk neked egy ajándék fotót, de tudd, csak neked, csak most. Limitált kiadás.-mondták.
-Na hadd lássam.-mondtam és megnyitottam az általuk küldött képet. -Úristen..-motyogtam. Nem tudtam többet kinyögni.
-Ennyire rossz?-kérdezték.
Hatásszünet.A kép annyira jó volt, elmerengtem minden részletben.
-Imádom.-suttogtam, mire nagy őrjöngés és jókedv támadt.
-Mi meg téged imádunk.-mondták, mire elpirultam, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Annyira hiányoztok. Gyertek ide. Én nem mehetek vissza, de ti ide jöhettek, annyira hiányoztok, és szeretlek titeket.
-De.. nem lehet.. -motyogták.
-Tudom..-mondtam szomorúan.
-Figyi csajszi.. most letesszük. Szeretünk téged.. sőt imádunk.. és holnap ugyan ilyenkor. Ne felejts el minket udvariasékért, és..aludj jól. Álmodj velünk.-mondták.
-Sosem tudnálak elfelejteni benneteket, hisz örökké a szívemben lesztek.. Szeretlek titeket.-mondtam és kinyomtam a hívást.
Ennyi.. ez a távkapcsolat. 9 sráccal vagyok távkapcsolatban, de mostmár tudom, milyen lenne ha tényleg köztük lenne a pasim. Eszméletlenül hiányoznak, ezek a srácok is rettentő jó fejek, meg viccesek, de.. mégsem ugyan az. Én Magyar vagyok.. ők pedig.. ők pedig nem azok.
Mire feleszméltem, észrevettem hogy csupa könny az arcom. 5 srác ült velem szemben a kanapén, mind engem fürkésztek. Nem értettek a beszélgetésből semmit, amit őszintén megvallva nem is bánok. A 3 srác gépét nézegettem a számítógépen, majd bezártam a böngészőt és az asztal terült elém. Egy kép rólam és Márkról, a kedvencem ami vele készült. Nem hiszem el, azt hittem ennél sokkal könnyebb lesz ott hagynom őket.
-Mi a baj?-kérdezte Zayn.
-Semmi srácok..-mondtam és halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Utálom mikor mindenki engem sajnál, mert nyomorultnak és kiszolgáltatottnak érzem magam.
-Akkor miért sírsz?-kérdezték.
-Belement valami a szemembe.. -hazudtam.
-És mégis mi?-kérdezte Harry.
-Egy emlék..-válaszoltam és tudom, hogy felelésemnek semmi értelme nem volt, de ki kellett mondanom, mert ez volt az igazság.
-A barátaid?-kérdezte Harry megértően.
-Igen.. azok.. ömm.. srácok, lehet inkább kihagyom a bulit. Menjetek nélkülem.-mondtam, mire mind a fejüket rázták.
-Ha nem jösz.. mi sem megyünk. Amúgy is, te tudsz táncolni, hisz te vagy híres táncos, nélküled beégünk.-mondták mire felnevettem.
-Oh.. jó..legyen, de akkor megyek készülődni.-mondtam, mire integettek.
Felbattyogtam a szobámba, és a ruháim között kezdtem turkálni, majd hajat mosni mentem.
Louis
Brook felment készülődni, de mivel nekünk nem kellett annyi idő, így még maradtunk egy kicsit a nappaliban dumálni.
-Jó fej csaj..-mondta Liam, mire mindannyian egyetértően bólogattunk.
-Szerinted hogy fog kinézni este.. mármint a buli? Tornacsuka, farmer? Mert elég sportos csaj...-kérdezte Zayn.
-Szerintem igen..-mondtam.
-Hip Hopos a csaj, úgyhogy 100%.-mondta Niall.
-Ugye tetszik neked?-nézett Niall Harryre.
-Nem..dehogy.-mondta, és hittem neki. Nem sűrűn hazudik, nekem főleg nem.
20 perc múlva mi is készülődni indultunk, letusoltam, majd felvettem a már megszokott gönceim közül egyet és levarázsoltam magam a nappaliba.
Brook
Nem tudtam, mit vegyek fel. Ha túl dögös ruhát veszek, utcasarkon álló nőnek tartanak, aztán ha visszafogottat azt hiszik, sportos vagyok, és olyan vagyok mint egy fiú.
Végül egy mély dekoltázsú, narancssárga pántnélküli pólót és egy szűk, leopárdmintás mini szoknyát vettem fel. Egy arany színű szögecses magassarkút választottam hozzá, hajamat hullámosra csináltam.
-Gyere már csajszi, indulni kell.-hangzottak az ismerős hangok a földszintről. Kezembe vettem a táskámat, és elindultam lefelé. Siettem amennyire csak tudtam, bár ez nem volt annyira lehetséges a magassarkúk miatt. A lépcsőnél háttal 5 kiöltözött srác állt, majd mikor hallották a cipőkopogást, azonnal megpördültek.
Mikor leértem megpördültem, és rájuk néztem.
-Ömm.. azt hiszem tévedtünk.-mondta Louis, de nem értettem mire céloz.
-Nem jó? Vegyek fel másikat? Tudtam hogy nem ezt kéne.. -morogtam és már épp indultam volna vissza, mikor egy kéz megragadta a csuklómat.
Egy zöld szempárral találtam szemben magam, nem tudtam levenni róla a tekintetem.
-Ne menj sehova.. tökéletes.. gyönyörű vagy.-bókolt, mire én elpirultam és a lábunkat kezdtem pásztázni.
Kint egy hatalmas Range Rover várt minket. Pont olyan mint Márknak van.
Beszálltunk majd 15 percnyi furikázás után, megérkeztünk úti célunkhoz.
Kattogtak a vakuk, én a srácok közt mentem. Osztottunk pár autogrammot, és ami meglepett, tőlem többet kértek mint a srácoktól, sorbaállás nélkül beléptünk a hatalmas épületbe.
-Kicsit vagy híres.-mondták, már a bárnál ülve.
-Hát.. tudod, nem minden szempontból jó, de ezt ugye már ti is tapasztaltátok, amikor nincs egy áldott perc nyugalmad se, mert egyfolytában utánad rohangálnak és követnek, bármit is csinálsz.-mondtam.
-Hát.. igen.. de amúgy Magyarországon is ilyen híres voltál?-kérdezték.
-Hát.. az ottani tehetségkutatóban tűntem fel, amit megnyertem és így utazhattam külföldre, ahol felfedeztek, úgymond.. és így rengeteg munkát kaptam külföldön.. és dolgozhattam híres emberekkel.-mondtam.
-Igen.. ismerős helyzet. -válaszolták, mire ott termett egy pincér, majd leadva a rendelést tovább folytattuk a dumálást. Kihozták az italainkat, amiket egy szuszra le is döntöttünk, majd a táncparkettre mentünk.
A világ..kivilágosodott előttem. Olyan volt, mintha.. újra a színpadon állnék, és visszatérnék annyi év kihagyás után. Hobbiként, még így is rengeteget táncoltam, de azért az mégsem volt ugyan az.
Kizártam a külvilágot, csak magamra figyeltem, és mozdulataimra, Csípőmet kecsesen ringattam az ütemre, és nem tudtam ki áll mögöttem, de attól függetlenül nagyon élveztem. Mindenki körbeállt és ujjongtak, tapsoltak, füttyögtek, ami engem még jobb beindított. Az sem segített a dolgokon, hogy a szoknyám egyre feljebb és feljebb csúszott.
Olyanok voltunk mint a bumeráng. Csapongtunk a bárpult és a parkett között. Kicsit többet ittunk a kelleténél, de abban a pillanatban semmi sem számított.
-Táncolj velem.-nyögte ki Harry nagy nehezen, és egy lassú számnál a táncparkettre húzott. Louis éppen Zaynnel lassúzott, míg Harry a csípőm körül átkarolt, én pedig nyakát simogattam.
Közelebb rántott magához, vállára hajtottam a fejem. Lassan ringatóztunk, majd Niall megjelent egy újabb körrel. Innen képszakadás.
Délután 3 órakor ébredtem. A fejem nagyon fájt, de nem volt annyira elviselhetetlen. Lebattyogtam a nappali felé, láttam a srácok már a nappaliban fetrengenek,nyögdécseltek, nem bírtam ki röhögés nélkül. Előszedtem mindenkinek 2 szem gyógyszert, és egy pohár vizet, majd tálcán beegyensúlyoztam azt. Mindenki bevette a saját adagját.
-Mi volt este? Nem emlékszem semmire..-mondta Harry.
-Én se..-motyogtam.
-Elég durván nyomod csajszi.. nagyon tudsz.. -mondta Lou bólogatva.
-Köszönöm.-mosolyogtam mint egy vadalma.
-De elég sokat ittál.. nem fáj a fejed?-kérdezte Zayn furcsállóan.
-Tudod.. ha buli van, akkor.. rakjuk oda magunkat..Nem fáj a fejem..-mondtam.
-Az hogy lehet? Nincs olyan ember akinek ennyi piától ne fájna a feje.. -mondta Harry.
-Vagy csak annyi, hogy jobban bírom a piát mint ti. Nem kell szégyellni, hogy egy csak lemos titeket.-mondtam és nevetgélni kezdtem.
-Na.. majd meglátjuk.-mondta Niall.
-De.. mielőtt még ivóversenybe kezdenénk, ki kéne deríteni mi volt este.-mondta Liam, mi pedig nagyban gondolkodni kezdtünk.
Délután nagyon jót beszélgettünk Harryvel. Igazából, még sosem találkoztam vele, alig tudtam róla valamit, a zenéjébe és az életébe sem volt mélyebb bepillantásom, de olyan volt, mintha már rég óta ismerném, és úgy beszélgettünk, mint régi barátok.
Megígértem a srácoknak, otthon, hogy kamerázunk hatkor, majd Harrynek elígérkeztem egy buliba.
Nagyon gyorsan eltelt az idő. A srácokkal jól szórakoztunk, Niallel nem nagyon beszélgettem, mert aludt és pihent, nagyon beverte szegényke a fejét. 6 órakor míg a srácok lementek szaunázni, csendben a nappaliba lopakodtam a laptopomért, de nem jártam sikerrel.
-Fenn vagyok-ijesztett meg Niall.
-Ajj.. nem vagy normális. Tudod hogy megijedtem? Én itt kémnek képzelem magam, te meg itt ijesztgetsz.-mondtam nevetve, mire felröhögött.
-Azt hittem a kémek nem félnek.-motyogta.
-Jó.. az most részletkérdés.-mondtam, majd lehuppantam a szembe lévő kanapéra. Felcsaptam a laptopomat, és beléptem a videochat programba, mire a srácok azonnal videohívást indítottak, amit azonnal el is fogadtam.
-Sziaa, hogy vagy?-ordították.
-Jól vagyok, és ti? Mi jót csináltatok ma? -kérdeztem, mire egymásra néztek és felröhögtek.
-Nem akarod tudni..-mondták.
-De.. na mondjátok.
-Erik.. feldugott egy nyalókát az orrába, ami sikeresen beleragadt, és mikor kitéptük, jött vele az összes orrszőre.-mesélték vihogva. Fetrengtem a kanapén a nevetéstől.
-Fúúj.. ez egyben vicces és undorító.-mondtam.
-Jajj.. még mielőtt elfelejtem, mikor hárman voltunk itthon, csináltunk neked egy ajándék fotót, de tudd, csak neked, csak most. Limitált kiadás.-mondták.
-Ennyire rossz?-kérdezték.
Hatásszünet.A kép annyira jó volt, elmerengtem minden részletben.
-Imádom.-suttogtam, mire nagy őrjöngés és jókedv támadt.
-Mi meg téged imádunk.-mondták, mire elpirultam, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Annyira hiányoztok. Gyertek ide. Én nem mehetek vissza, de ti ide jöhettek, annyira hiányoztok, és szeretlek titeket.
-De.. nem lehet.. -motyogták.
-Tudom..-mondtam szomorúan.
-Figyi csajszi.. most letesszük. Szeretünk téged.. sőt imádunk.. és holnap ugyan ilyenkor. Ne felejts el minket udvariasékért, és..aludj jól. Álmodj velünk.-mondták.
-Sosem tudnálak elfelejteni benneteket, hisz örökké a szívemben lesztek.. Szeretlek titeket.-mondtam és kinyomtam a hívást.
Ennyi.. ez a távkapcsolat. 9 sráccal vagyok távkapcsolatban, de mostmár tudom, milyen lenne ha tényleg köztük lenne a pasim. Eszméletlenül hiányoznak, ezek a srácok is rettentő jó fejek, meg viccesek, de.. mégsem ugyan az. Én Magyar vagyok.. ők pedig.. ők pedig nem azok.
Mire feleszméltem, észrevettem hogy csupa könny az arcom. 5 srác ült velem szemben a kanapén, mind engem fürkésztek. Nem értettek a beszélgetésből semmit, amit őszintén megvallva nem is bánok. A 3 srác gépét nézegettem a számítógépen, majd bezártam a böngészőt és az asztal terült elém. Egy kép rólam és Márkról, a kedvencem ami vele készült. Nem hiszem el, azt hittem ennél sokkal könnyebb lesz ott hagynom őket.
-Mi a baj?-kérdezte Zayn.
-Semmi srácok..-mondtam és halvány mosolyt erőltettem az arcomra. Utálom mikor mindenki engem sajnál, mert nyomorultnak és kiszolgáltatottnak érzem magam.
-Akkor miért sírsz?-kérdezték.
-Belement valami a szemembe.. -hazudtam.
-És mégis mi?-kérdezte Harry.
-Egy emlék..-válaszoltam és tudom, hogy felelésemnek semmi értelme nem volt, de ki kellett mondanom, mert ez volt az igazság.
-A barátaid?-kérdezte Harry megértően.
-Igen.. azok.. ömm.. srácok, lehet inkább kihagyom a bulit. Menjetek nélkülem.-mondtam, mire mind a fejüket rázták.
-Ha nem jösz.. mi sem megyünk. Amúgy is, te tudsz táncolni, hisz te vagy híres táncos, nélküled beégünk.-mondták mire felnevettem.
-Oh.. jó..legyen, de akkor megyek készülődni.-mondtam, mire integettek.
Felbattyogtam a szobámba, és a ruháim között kezdtem turkálni, majd hajat mosni mentem.
Louis
Brook felment készülődni, de mivel nekünk nem kellett annyi idő, így még maradtunk egy kicsit a nappaliban dumálni.
-Jó fej csaj..-mondta Liam, mire mindannyian egyetértően bólogattunk.
-Szerinted hogy fog kinézni este.. mármint a buli? Tornacsuka, farmer? Mert elég sportos csaj...-kérdezte Zayn.
-Szerintem igen..-mondtam.
-Hip Hopos a csaj, úgyhogy 100%.-mondta Niall.
-Ugye tetszik neked?-nézett Niall Harryre.
-Nem..dehogy.-mondta, és hittem neki. Nem sűrűn hazudik, nekem főleg nem.
20 perc múlva mi is készülődni indultunk, letusoltam, majd felvettem a már megszokott gönceim közül egyet és levarázsoltam magam a nappaliba.
Brook
Nem tudtam, mit vegyek fel. Ha túl dögös ruhát veszek, utcasarkon álló nőnek tartanak, aztán ha visszafogottat azt hiszik, sportos vagyok, és olyan vagyok mint egy fiú.Végül egy mély dekoltázsú, narancssárga pántnélküli pólót és egy szűk, leopárdmintás mini szoknyát vettem fel. Egy arany színű szögecses magassarkút választottam hozzá, hajamat hullámosra csináltam.
-Gyere már csajszi, indulni kell.-hangzottak az ismerős hangok a földszintről. Kezembe vettem a táskámat, és elindultam lefelé. Siettem amennyire csak tudtam, bár ez nem volt annyira lehetséges a magassarkúk miatt. A lépcsőnél háttal 5 kiöltözött srác állt, majd mikor hallották a cipőkopogást, azonnal megpördültek.
Mikor leértem megpördültem, és rájuk néztem.
-Ömm.. azt hiszem tévedtünk.-mondta Louis, de nem értettem mire céloz.
-Nem jó? Vegyek fel másikat? Tudtam hogy nem ezt kéne.. -morogtam és már épp indultam volna vissza, mikor egy kéz megragadta a csuklómat.
Egy zöld szempárral találtam szemben magam, nem tudtam levenni róla a tekintetem.
-Ne menj sehova.. tökéletes.. gyönyörű vagy.-bókolt, mire én elpirultam és a lábunkat kezdtem pásztázni.
Kint egy hatalmas Range Rover várt minket. Pont olyan mint Márknak van.
Beszálltunk majd 15 percnyi furikázás után, megérkeztünk úti célunkhoz.
Kattogtak a vakuk, én a srácok közt mentem. Osztottunk pár autogrammot, és ami meglepett, tőlem többet kértek mint a srácoktól, sorbaállás nélkül beléptünk a hatalmas épületbe.
-Kicsit vagy híres.-mondták, már a bárnál ülve.
-Hát.. tudod, nem minden szempontból jó, de ezt ugye már ti is tapasztaltátok, amikor nincs egy áldott perc nyugalmad se, mert egyfolytában utánad rohangálnak és követnek, bármit is csinálsz.-mondtam.
-Hát.. igen.. de amúgy Magyarországon is ilyen híres voltál?-kérdezték.
-Hát.. az ottani tehetségkutatóban tűntem fel, amit megnyertem és így utazhattam külföldre, ahol felfedeztek, úgymond.. és így rengeteg munkát kaptam külföldön.. és dolgozhattam híres emberekkel.-mondtam.
-Igen.. ismerős helyzet. -válaszolták, mire ott termett egy pincér, majd leadva a rendelést tovább folytattuk a dumálást. Kihozták az italainkat, amiket egy szuszra le is döntöttünk, majd a táncparkettre mentünk.
A világ..kivilágosodott előttem. Olyan volt, mintha.. újra a színpadon állnék, és visszatérnék annyi év kihagyás után. Hobbiként, még így is rengeteget táncoltam, de azért az mégsem volt ugyan az.
Kizártam a külvilágot, csak magamra figyeltem, és mozdulataimra, Csípőmet kecsesen ringattam az ütemre, és nem tudtam ki áll mögöttem, de attól függetlenül nagyon élveztem. Mindenki körbeállt és ujjongtak, tapsoltak, füttyögtek, ami engem még jobb beindított. Az sem segített a dolgokon, hogy a szoknyám egyre feljebb és feljebb csúszott.
Olyanok voltunk mint a bumeráng. Csapongtunk a bárpult és a parkett között. Kicsit többet ittunk a kelleténél, de abban a pillanatban semmi sem számított.
-Táncolj velem.-nyögte ki Harry nagy nehezen, és egy lassú számnál a táncparkettre húzott. Louis éppen Zaynnel lassúzott, míg Harry a csípőm körül átkarolt, én pedig nyakát simogattam.
Közelebb rántott magához, vállára hajtottam a fejem. Lassan ringatóztunk, majd Niall megjelent egy újabb körrel. Innen képszakadás.
Délután 3 órakor ébredtem. A fejem nagyon fájt, de nem volt annyira elviselhetetlen. Lebattyogtam a nappali felé, láttam a srácok már a nappaliban fetrengenek,nyögdécseltek, nem bírtam ki röhögés nélkül. Előszedtem mindenkinek 2 szem gyógyszert, és egy pohár vizet, majd tálcán beegyensúlyoztam azt. Mindenki bevette a saját adagját.
-Mi volt este? Nem emlékszem semmire..-mondta Harry.
-Én se..-motyogtam.
-Elég durván nyomod csajszi.. nagyon tudsz.. -mondta Lou bólogatva.
-Köszönöm.-mosolyogtam mint egy vadalma.
-De elég sokat ittál.. nem fáj a fejed?-kérdezte Zayn furcsállóan.
-Tudod.. ha buli van, akkor.. rakjuk oda magunkat..Nem fáj a fejem..-mondtam.
-Az hogy lehet? Nincs olyan ember akinek ennyi piától ne fájna a feje.. -mondta Harry.
-Vagy csak annyi, hogy jobban bírom a piát mint ti. Nem kell szégyellni, hogy egy csak lemos titeket.-mondtam és nevetgélni kezdtem.
-Na.. majd meglátjuk.-mondta Niall.
-De.. mielőtt még ivóversenybe kezdenénk, ki kéne deríteni mi volt este.-mondta Liam, mi pedig nagyban gondolkodni kezdtünk.
2012. november 27., kedd
Chapter 2
Elindultam a házban nézelődni. Éreztem az 5 srác tekintetét a hátamon, és egy kicsit lejjebb. Benéztem minden szobába, hatalmas konyha, étkező, edzőterem, belső medence, kint gyönyörű kert, úszómedence, jacuzzi, bowling pálya (?). Mikor a túrám véget ért az 5 srácot, még mindig ugyanyúgy találtam ahogy otthagytam őket. Simon mondta melyik az én szobám, így a 6 bőröndöm, kettesével kezdtem felcipelni a lépcsőn. Egyet elejtettem a lépcső tetején, ami ennek folytán visszagurult a kiindulópontra. A srácok visszafojtott nevetéssel nézték a szerencsétlenkedésem. 3-at bírtam felvinni, majd mikor meguntam, kitúrtam egy lengébb öltözéket a táskámból. Hosszas keresgélés után, egy farmergatyát és egy sötétkék pólót választottam. Bevonultam a legközelebbi fürdőszobába egy törölköző társaságában, és letusoltam.
Milyenek a srácok? Mivan ha nem kedvelnek? Mi lesz ha megutáljuk egymást? Nem is ismerem őket..
Igaz az állítás, hogy egy ember a zuhanyázás 70%-át gondolkodással tölti. Hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem. A többi ruhámat, visszaraktam a bőröndömbe, majd lehuppantam a szabad helyre a kanapén.
A srácok kikapcsolták a tévét, és rám meredtek. Már éppen kérdeztem volna valamit, de a telefonom csörgése megakadályozta. Mosoly húzódott az arcomra, mikor megláttam Márk nevét villogni a kijelzőn.
-Halo.-szóltam bele vidáman.
-Szia cica! Mi újság.. milyen "udvariaséknál"?-kérdezte mire felröhögtem. Amióta megtudta, hogy Londonba költözöm, így nevezi az angolokat.
-Háát.. nem rossz. Luxus villa, limuzin, a One Direction a lakótársam. Tudod.. nem panaszkodhatok.. de valami hiányzik.-mondtam.
-Mi?-kérdezte bambán.
-Te és a srácok. Csak ma jöttem el, és úgy érzem mintha már egy év lenne. Annyira hiányoztok és nem tudom milyenek a srácok.-magyaráztam.
-Hát..nálunk nem lehetnek jobb fejek, arról biztosíthatlak.-röhögött.
-Kicsit vagy egoista szivem.-mondtam már én is nevetve.
-Mennem kell, mert a srácok ordítanak, valami hülyeséget csináltak. Este 6kor webkamera.. várunk. Vigyázz magadra. Szia.. szeretlek.-mondta majd kinyomta.
Körbepillantottam és láttam hogy mind az öt srác engem fürkész.
-Mi az?-kérdeztem zavartan.
-Jó lett volna tudni, mit dumálsz a barátnőcskéddel.-mondta Louis lányos hangon.
-Nem lánnyal beszéltem, hanem Márkkal..de sosem fogjátok tudni miről.-nyújtottam rájuk nyelvet.
-Kinyújtottad a nyelved?-kérdezte Zayn, és egyre közeledni kezdett.
Elkapott és csiklandozni kezdett, én meg csak fetrengtem és vonaglottam a röhögéstől.
-Ha..ha..ha..hagyd abba.-mondtam már sírva a nevetéstől, mire leszállt rólam.
-Kinyújtod még valaha a nyelved?-kérdezte.
-Még nem tudom.. lehet hogy igen.. lehet hogy nem.-mondtam kacér mosollyal.
-Mesélj magadról.-kért Harry.
Harry
Megkértem hogy meséljen magáról, hiszen alig tudunk róla bármit.
-Hát.. Budapesten születtem, Magyarországon, apukám angol, anyukám pedig magyar. Az ovodában háromszög volt a jelem..-kezdte mire mosolyra húzódott a szám.
-Csak alapinfókat ha lehet.. -világosította fel Niall elég bunkón.
Brook arca kicsit elvörösödött és valamit sziszegett a saját nyelvén, amit nem értettünk, de utána folytatta.
-Szüleim elváltak, van tetkóm, megnyertem egy híres tehetségkutatót így lettem táncos,de most egy ideig abba hagytam, mert nincs hozzá erőm, leérettségiztem, van jogsim, szeretek utazni, nem szeretek enni, imádok sportolni, és régen szertornáztam. Szeretem az állatokat, imádok zenét hallgatni, és imádok 5 ismeretlen, ráadásul bunkó sráccal együtt lakni.-vágott vissza, majd felállt és felkapta a maradék bőröndjét és a szobájába ment.
-Ezt most miért kellett Niall?-kérdezte Liam.
-Jó.. bocs.. csak szar napom van, meg éhes vagyok.-motyogta.
-És? Kit érdekel Niall? Nem bánhatsz így vele..-keltem ki önmagamból, bár én sem értettem miért.
Brook
Még hogy az angolok udvariasak... ja.. nagyon.
Kipakoltam a bőröndjeimből, majd 2 óra múlva, mikor befejeztem, átvettem a fürdőruhám, és a medence felé igyekeztem, mivel az idő szép volt, és jó lenne egy kicsit barnulni, míg van rá lehetőség.
Egy törölközőt csavartam magamra, majd lefelé indultam. A fiúk a tévét bámulták, a változatosság kedvéért, én pedig ügyet sem vetve rájuk, kimentem a medencéhez. A törölközőt a fűbe terítettem, nem mintha nem lett volna napágy, majd beugrottam a medencébe. Úszkáltam a víz alatt, mit sem törődve a világgal, majd hirtelen csobbanásokat hallottam, amiből arra következtettem hogy valaki utánam ugrott. Nem valaki.. hanem valakik.
Még úszkáltam egy keveset, majd kimásztam és a törölközőmre telepedtem háttal fekve, így süttetve magamat.
Egy nagy esés zaját hallottam, és mikor felnéztem Niall feküdt a kövön, vérzett a feje. Azonnal felálltam és odarohantam.
-Niall.. Niall.. jól vagy?-mire aprót bólintott. Felsegítettem és a konyhába cipeltem, majd gyorsan kötszert kerestem. Ahogy megtaláltam bekötöttem neki a fejét, majd a kanapéhoz segítettem, és lefektettem. Betakartam egy takaróval, mert láttam hogy elaludt, hogy nincs magánál. A fiúk is nem sokkal később mellettem termettek, és el sem mozdultunk Niall mellől, míg fel nem ébredt.
-Jól vagy Niall?-záporoztak a fiúk kérdései.
-Persze.. köszönöm hogy segítettetek.-mondta.
-Ne nekünk köszönd, hanem Brooknak.-mutattak felém, mire Niall pillantása rám szegeződött.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, és köszönöm.-mutatott a fejére.
-Semmi baj..-mondtam.-De inkább most pihenj.-simítottam meg a karját és visszamentem a napozóhelyemre.
Valaki lehuppant mellém, így kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az. Egy nagy, göndör lobonccal ellátott,gyönyörű szép szemekkel rendelkező srác volt.
-Annyira.. -kezdte, de nem fejezte be mondandóját.
-Annyira mi?-kérdeztem.
-Semmi. -mondta majd ledőlt mellém.
Nem beszélgettünk, csak feküdtünk egymás mellett. Ő engem nézett, míg én elvesztem szemeiben.
-Ma este megyünk bulizni.. ugye te is jössz?-kérdezte végül.
-Bál.. vagy.. party buli?-kérdeztem nevetve.
Harry
-Bál.. vagy party buli?-kérdezte, majd meghallottam csilingelő nevetését.
Annyira elbűvölő volt, úgy ahogy van. A stílusa, a szeme, a haja, a...hagyjuk.
-Party.-kacsintottam rá.
-Ki nem hagynám.-mondta majd kérdezgetni kezdett az x-faktorról, és a mostani életünkről.
Nagyon jót beszélgettünk, nagy kedves lány. Bár még 1 napja sem ismerem, nagyon kedvelem.. persze csak mint barát...
Milyenek a srácok? Mivan ha nem kedvelnek? Mi lesz ha megutáljuk egymást? Nem is ismerem őket..Igaz az állítás, hogy egy ember a zuhanyázás 70%-át gondolkodással tölti. Hajat mostam, megszárítottam, majd felöltöztem. A többi ruhámat, visszaraktam a bőröndömbe, majd lehuppantam a szabad helyre a kanapén.
A srácok kikapcsolták a tévét, és rám meredtek. Már éppen kérdeztem volna valamit, de a telefonom csörgése megakadályozta. Mosoly húzódott az arcomra, mikor megláttam Márk nevét villogni a kijelzőn.
-Halo.-szóltam bele vidáman.
-Szia cica! Mi újság.. milyen "udvariaséknál"?-kérdezte mire felröhögtem. Amióta megtudta, hogy Londonba költözöm, így nevezi az angolokat.
-Háát.. nem rossz. Luxus villa, limuzin, a One Direction a lakótársam. Tudod.. nem panaszkodhatok.. de valami hiányzik.-mondtam.
-Mi?-kérdezte bambán.
-Te és a srácok. Csak ma jöttem el, és úgy érzem mintha már egy év lenne. Annyira hiányoztok és nem tudom milyenek a srácok.-magyaráztam.
-Hát..nálunk nem lehetnek jobb fejek, arról biztosíthatlak.-röhögött.
-Kicsit vagy egoista szivem.-mondtam már én is nevetve.
-Mennem kell, mert a srácok ordítanak, valami hülyeséget csináltak. Este 6kor webkamera.. várunk. Vigyázz magadra. Szia.. szeretlek.-mondta majd kinyomta.
Körbepillantottam és láttam hogy mind az öt srác engem fürkész.
-Mi az?-kérdeztem zavartan.
-Jó lett volna tudni, mit dumálsz a barátnőcskéddel.-mondta Louis lányos hangon.
-Nem lánnyal beszéltem, hanem Márkkal..de sosem fogjátok tudni miről.-nyújtottam rájuk nyelvet.
-Kinyújtottad a nyelved?-kérdezte Zayn, és egyre közeledni kezdett.
Elkapott és csiklandozni kezdett, én meg csak fetrengtem és vonaglottam a röhögéstől.
-Ha..ha..ha..hagyd abba.-mondtam már sírva a nevetéstől, mire leszállt rólam.
-Kinyújtod még valaha a nyelved?-kérdezte.
-Még nem tudom.. lehet hogy igen.. lehet hogy nem.-mondtam kacér mosollyal.
-Mesélj magadról.-kért Harry.
Harry
Megkértem hogy meséljen magáról, hiszen alig tudunk róla bármit.
-Hát.. Budapesten születtem, Magyarországon, apukám angol, anyukám pedig magyar. Az ovodában háromszög volt a jelem..-kezdte mire mosolyra húzódott a szám.
-Csak alapinfókat ha lehet.. -világosította fel Niall elég bunkón.
Brook arca kicsit elvörösödött és valamit sziszegett a saját nyelvén, amit nem értettünk, de utána folytatta.
-Szüleim elváltak, van tetkóm, megnyertem egy híres tehetségkutatót így lettem táncos,de most egy ideig abba hagytam, mert nincs hozzá erőm, leérettségiztem, van jogsim, szeretek utazni, nem szeretek enni, imádok sportolni, és régen szertornáztam. Szeretem az állatokat, imádok zenét hallgatni, és imádok 5 ismeretlen, ráadásul bunkó sráccal együtt lakni.-vágott vissza, majd felállt és felkapta a maradék bőröndjét és a szobájába ment.
-Ezt most miért kellett Niall?-kérdezte Liam.
-Jó.. bocs.. csak szar napom van, meg éhes vagyok.-motyogta.
-És? Kit érdekel Niall? Nem bánhatsz így vele..-keltem ki önmagamból, bár én sem értettem miért.
Brook
Még hogy az angolok udvariasak... ja.. nagyon.
Kipakoltam a bőröndjeimből, majd 2 óra múlva, mikor befejeztem, átvettem a fürdőruhám, és a medence felé igyekeztem, mivel az idő szép volt, és jó lenne egy kicsit barnulni, míg van rá lehetőség. Egy törölközőt csavartam magamra, majd lefelé indultam. A fiúk a tévét bámulták, a változatosság kedvéért, én pedig ügyet sem vetve rájuk, kimentem a medencéhez. A törölközőt a fűbe terítettem, nem mintha nem lett volna napágy, majd beugrottam a medencébe. Úszkáltam a víz alatt, mit sem törődve a világgal, majd hirtelen csobbanásokat hallottam, amiből arra következtettem hogy valaki utánam ugrott. Nem valaki.. hanem valakik.
Még úszkáltam egy keveset, majd kimásztam és a törölközőmre telepedtem háttal fekve, így süttetve magamat.
Egy nagy esés zaját hallottam, és mikor felnéztem Niall feküdt a kövön, vérzett a feje. Azonnal felálltam és odarohantam.
-Niall.. Niall.. jól vagy?-mire aprót bólintott. Felsegítettem és a konyhába cipeltem, majd gyorsan kötszert kerestem. Ahogy megtaláltam bekötöttem neki a fejét, majd a kanapéhoz segítettem, és lefektettem. Betakartam egy takaróval, mert láttam hogy elaludt, hogy nincs magánál. A fiúk is nem sokkal később mellettem termettek, és el sem mozdultunk Niall mellől, míg fel nem ébredt.
-Jól vagy Niall?-záporoztak a fiúk kérdései.
-Persze.. köszönöm hogy segítettetek.-mondta.
-Ne nekünk köszönd, hanem Brooknak.-mutattak felém, mire Niall pillantása rám szegeződött.
-Sajnálom, hogy bunkó voltam, és köszönöm.-mutatott a fejére.
-Semmi baj..-mondtam.-De inkább most pihenj.-simítottam meg a karját és visszamentem a napozóhelyemre.
Valaki lehuppant mellém, így kinyitottam a szemem, hogy megnézzem ki az. Egy nagy, göndör lobonccal ellátott,gyönyörű szép szemekkel rendelkező srác volt.
-Annyira.. -kezdte, de nem fejezte be mondandóját.
-Annyira mi?-kérdeztem.
-Semmi. -mondta majd ledőlt mellém.
Nem beszélgettünk, csak feküdtünk egymás mellett. Ő engem nézett, míg én elvesztem szemeiben.
-Ma este megyünk bulizni.. ugye te is jössz?-kérdezte végül.
-Bál.. vagy.. party buli?-kérdeztem nevetve.
Harry
-Bál.. vagy party buli?-kérdezte, majd meghallottam csilingelő nevetését.
Annyira elbűvölő volt, úgy ahogy van. A stílusa, a szeme, a haja, a...hagyjuk.
-Party.-kacsintottam rá.
-Ki nem hagynám.-mondta majd kérdezgetni kezdett az x-faktorról, és a mostani életünkről.
Nagyon jót beszélgettünk, nagy kedves lány. Bár még 1 napja sem ismerem, nagyon kedvelem.. persze csak mint barát...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)