Chapter 9

Szaisztok!

Bocsánat, hogy a tegnapi rész nagyon rövid volt, így ma

megpróbállak kárpótolni titeket egy hosszabbal. Remélem tetszik a blog új kinézete. 

Ha van valami tanácsotok, hogyan lehetne jobb akkor kérlek írjatok a CHATBE a bal oldali menüpontban. Jó olvasást L*

Puha ajkai enyémre tapadtak. Nyelveink elbűvölt táncot jártak. Először, meglepődöttségemben azt se tudtam mit tegyek, majd végül engedtem a vágyaimnak és visszacsókoltam. A lepkék csak úgy nekicsapódtak hasfalamnak. Annyira boldog voltam abban az egy pillanatban, semmi sem ronthatta el a kedvem. Csókunk sokáig tartott, majd levegőhiány miatt elhúzódtunk. 

-Én.. sajnálom, nem aka...-kezdte, mire egy csókkal betapasztottam ajkát. 

-Én nem.-mondtam neki végül. 

-Csak..nem mertem lépni, mert hallottam, ahogy mesélted Zaynnek is, hogy tetszik egy srác.-motyogta szégyenlősen. 

-Rólad beszéltem te hülye.-nevettem fel.

-Én meg nem beszéltem senkinek, hanem csak őrlődtem magamban. Tudom, hogy kevés ideje ismerjük egymást, de érzek valamit irántad..

-Én is érzek Harry.. amióta idejöttem..

-Figyelj.. minden porcikám azon van, hogy randira hívjon, de csak most ért véget a kapcsolatom Carolinenal, még mindenki ezen csámcsog, ki sem hűlt a téma. Hajlandó vagy várni?-kérdezte. 

-Eddig is azt tettem.. -motyogtam. 

Nagy sóhaj hagyta el a száját. Csalódott volt, ugyanúgy ahogy én is, azt hittem, hogy talán összejöhetünk, de látszik hogy várni akar..de nem bánom, megvárom őt, mert fontos nekem. 

Szó nélkül felálltam és elballagtam a szobámig. Boldog voltam, elmondhatatlanul boldog. Nem hiszem el, hogy Harry Styles tényleg érez valamit irántam. Beálltam a zuhany alá, és magammal beszélgettem, ha valaki meglátott volna, egyből azt hiszi skizofrén vagyok. Egyfolytában mosolyogtam, akaratlanul is. Mindig jókedvű lány voltam, és még vagyok is, csak ebben a pár napban összejöttek a dolgok, összevesztem a srácokkal, őrlődtem Harry miatt.. stb, de általában sosem vagyok szomorú, és nem is akarok többé. 

Kikászálódtam a zuhany alól, magamra kaptam a pizsamám, és Harry szobája felé indultam. 

Kopogtam párat, majd válaszra se várva benyitotta. Harry az ágyon feküdt, nem aludt, csak bámészkodott. 

-Filmet nézhetünk együtt, vagy ahhoz is várnunk kell?-kérdeztem kacér mosollyal. 

-Én benne vagyok, nem érdekel más, csak te.-mondta és azonnal a filmesszekrényhez rohant és kidobált több száz DVD-t az ágyra. 

-Melyiket akarod?-kérdezte végül, mikor engem már betemetett a DVD kupac. 

-Hát, nézhetnénk mondjuk a Fűrész 1.részét?-kérdeztem félénken. 

-Nekem jöhet.-mondta, majd berakta a lejátszóba. Behúztuk a függönyöket, majd elhelyezkedtünk az ágyon. 

Kezét hátamon nyugtatta, míg én fejemet mellkasára helyeztem. Néha megpiszkálta egy-egy kiálló hajtincsemet, néha belepuszilt a hajamba, egyszóval nem igazán figyeltem a filmre. Nagyon megijedtem egy résznél,mire csak még jobban és erősebben magához húzott. 

-Megvédelek.-suttogta a fülembe. 

-Remélem is.-mondtam, mire mindketten felnevettünk. 

Végignéztük a filmet, majd beszélgetni kezdtünk. 

-Ugye most nem vagy szomorú?-kérdezte.

-Nem.. nyugi. Nem erősségem a várakozás, de megleszek valahogy, kibírom.-nyugtattam meg. 

Harry

Végig mosolygott.. minden nap, minden egyes percében. Ajkai tökéletesek voltak, akkora késztetést éreztem, hogy rávessem magam és megcsókolhassam, de nem.. nem lehetett. Az elmúlt hetek és napok, nekem is és neki is bonyolultak voltak. Nehéz volt neki a költözés, a tánc, velünk is összeveszett és nem hagyhatom hogy még egyszer szomorúnak lássam és ha még egyszer megcsókolnám, csak nehezebb lenne elengedni. 

-Hova megyünk holnap?-kérdezte csilingelő hangján. 

-Az még titok.-mondtam neki.

-De ajj..-játszotta a durcást. -Menjünk le a nappaliba, úgyis fel akarom hívni Márkékat, rég beszéltem velük. 

Brook 

Lefele indultam. A többiek az asztalnál kártyáztak, vagy éppen ettek (Niall) én pedig a laptopot az asztalra téve leültem közéjük. Videohívást indítottam. 

-Sziasztok.-köszöntem boldogan. 

-Sziaaaa.. miújság kiscsaj? Rég hallottunk felőled, azt hittük megettek udvariasék.magyarázták egyszerre. 

-Nem.. annál azért udvariasabbak. Nagyon jó fejek, imádom őket, de ti is hiányoztok.-mondtam. 

-Fel a fejjel.. nemsokára 18 leszel, egészen pontosan 11 nap múlva. 

-Tényleg.-kaptam észhez. Akkor már pont Amerikai valamelyik részén leszünk. 

-Te elfelejtetted a saját szülinapod?-kérdezték meglepetten. 

-Nem.. csak kiment a fejemből, mondjuk úgy.-nevettem. -Mit csináltatok az elmúlt időben?

-Hát.. strandoltunk, buliztunk.. csajoztunk.-mondták mire felröhögtem. 

-És melyik csajozási technikákat alkalmaztátok?-kérdeztem, mire mindegyikük valamilyen kacér, sármos fejet vágott kisebb-nagyobb sikerrel. Fetrengtem a röhögéstől, nem bírtam abba hagyni. Niallék is röhögni kezdtek, de ők már rajtam, ahogyan nevetek, bár.. egyértelmű hogy nevetséges látványt nyújthattam. 

-Húú.. most komoly leszek.-mondtam és nagy levegőt vettem. 

-Úgyse bírod ki.-mondták, mire megint nevetni kezdtem. 

-Na jólvan srácok, lerakom, legyetek jók és majd beszélünk valamikor. Szeretlek titeket. Sziasztok.-mondtam mire mind kiabálni kezdtek és integettek majd lecsuktam a laptopot. 

-Mit jelent az a szó hogy szeretlek?-érdeklődött Liam, már angolul. Furcsán mondta ki a szót, mire akaratlanul is elmosolyodtam. 

-Azt hogy szeretlek.-magyaráztam neki már az anyanyelvén.

-Óóó.. szeretlek.. szeretlek..-mondogatták mindannyian. 

Az órára pillantottam. Este 11 felé járt az idő. Még elég korán volt, így felrohantam a szobámba, átvettem a fürdőruhám és a medence felé igyekeztem. A srácok tekintetét végig éreztem a  hátsó felemen, de ennek nem nyilvánítottam különösebb figyelmet.

Beültem a szaunnába, és ellazultam, nem zavart senki. Nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, még mindig repestem az örömtől Harry miatt, mert tudom hogy az érzelmeim nem viszonzatlanok. 

Még várnom kell, de megéri.. remélem. Zajokat hallottam kintről, így kikászálódtam. Csurom víz voltam, rengeteg izzadságcsepp gyöngyözött a homlokomon. Niall a víz szélén ülve evett, a többiek a vízben labdáztak.

Mielőtt bementem volna, felmentem a magnómért, majd üzembe helyeztem és benyomtam egy magyar válogatások albumot, a kedvenc számaim voltak rajta. A srácok kiúsztak a medence szélére, és először figyelmesen hallgatták, majd dúdolni kezdtek.

-Ezek milyen zenék?-kérdezte Harry. 

-Magyar válogatás..otthoni legjobban vannak rajta. -magyaráztam. 

Sokáig hallgatták a zenéket, néhány sort megpróbáltak megjegyezni. Néha megkérdezték mit jelentenek az egyes szavak, amire én szivesen válaszolgattam, majd végül olyan fél 1 felé, felvergődtünk a nappaliba és beraktunk egy filmet. 

Nagyon klassz volt a film, bár egyes részeknél elég ijesztő. Körülbelül a felénél tarthattunk, mikor bealudtam. 

Reggel, ismerős hangokra keltem. Gitárszó, a srácok az ágy körül ugrálnak, vagy éppenséggel rajtam. 

-Hagyjátok abba..fent vagyok.-kiabáltam a szememet dörzsölgetve. Hunyorogva néztem feléjük. 

-Öltözz fel, Harry már vár.-mondták. 

-Oké.-sóhajtottam. 

Gyorsan letusoltam, majd a szekrényemben kotorásztam. 

-Zayn.-kiabáltam, mire a török srác azonnal mellettem termett. 

-Igen törpilla?-kérdezte.

-Mit vegyek fel? Elegáns vagy sportos?

-Köztes. Mindkettő egyben, ne is túl sportos, ne is túl elegáns. Egész napra mentek, több helyre, úgyhogy.. 

-Oké.. köszönöm.-mondtam neki, majd kitessékeltem és felöltöztem. 

Egy farmerdzsekit választottam ujjatlannal és rövidnadrággal, nem túl sportos, a célnak éppen megfelelő. 

Leballagtam a nappaliba, de Harry nem volt sehol. 

-Merre?-kérdeztem őket. 

-Menj ki, onnan nem segíthetünk. 

Megfogadva az utasítást kimentem és egy rózsaszín bicikli állt a ház előtt, rajta egy szivecske alakú papírral. Elolvastam a rajta álló üzenetet. 

"Tekerj el a Hyde Parkig, ott megkapod a következő utasítást". Harry xx

Felpattantam a biciklire és a Hyde Park felé vettem az irányt. Ezt az egy helyet tudom pontosan hol van a városban. Mikor megérkeztem letámasztottam a bicajt majd körbenéztem. A szökőkúthoz egy óriás szívecske alakú lufi volt kikötve, amin az üzenetem állt. 

"A sakk az emberi játékok legfejlettebb kitalációja? Vajon neked menni fog?"

Tudtam mit kell keresnem. Lementem az óriássakkhoz a parkba, majd figyelmesen megnéztem a bábukat. Tudtam hogy egy lépésből kell nyernem, így találom meg a következő üzenetet.. vagyis csak remélni mertem. 20 percig gondolkodtam majd a megfelelő bábut a helyére tettem, mire egy öreg bácsi jelent meg egy rózsaszín borítékkal. 

"Gyere a 2oneO-ba." Harry xx

A kedvenc boltom, gondolhattam volna. 

Visszamentem a bicajomért, majd 15 perc tekerés után megérkeztem. Bementem a boltba. Egy bonbon volt a pénztárnál, rajta az üzenettel. 

"Úgy tudom szeretsz vásárolni. A rám legjellemzőbb ruhadarabot keresd és megtalálsz engem." Harry xx

Harryre legjellemzőbb ruhadarab. Nem kellett sokat törnöm a fejem. Tudtam hogy ez a csokornyakkendő. A kiegészítőkhöz mentem. Egy csokornyakkendős maci volt a széken, kezében egy üzenet. 

"Jó vagy matekból? Mennyi 16 négyzetgyöke?" Harry xx

Nem vagyok egy matekzseni, de ennyit még én is tudok, szóval 4. 

Először nem tudtam mire utal a 4-es, de utána rájöttem. A 4-es próbafülke. Berohantam és elhúztam a függönyt, diadalittas fejet vágva, de egy hölgyre nyitottam rá. Ez nem jött össze. 

Négy.. négy.. négy.. mi négy? Mit jelent ez?

Megvan.. rájöttem. A múltkori klubban ahol voltunk, a 4-es vihar koktélt ittuk, tudtam hogy ott kell keresnem. Kicsit tovább tartott az út, majd mikor megérkeztem berohantam a klubba, egy pincér állt egy arany borítékkal a kezében. 

"Hol vagy legközelebb a csillagokhoz?" Harry xx

Csillagok, közelség.. magas.. ez biztos hogy a London Eye, ami csak 2 percre van innen. A biciklit a klubb előtt hagytam és a London Eyeig sétáltam. Harry egy padon ült, egy csokor rózsaszín rózsával kezében. Honnan tudta hogy ez a kedvencem? 

Odasétáltam hozzá, majd az ölébe ültem és puszit nyomtam az arcára. 

-Megvagy.-mondtam, mire elmosolyodott. 

-Nagyon reméltem hogy megtalálsz..-mondta mire elpirultam. -Elfáradtál?-kérdezte. 

-Ebben?-kérdeztem vissza.

-Hát, azt hittem elfáradsz..-mondta meglepetten. -Még csak meg se izzadtál. 

-12 év, egész napos tánctermi próbák után, ezen még csodálkozol?

-Tényleg.. el is felejtettem. 

Az idő délután 3 körül járhatott. Harry kézen fogott, majd felhelyezte napszemüvegét és kapucniját, majd elindultunk egy ismeretlen helyre. Egy kis utcába tértünk be, egy eldugott étterembe. Annyira otthonos és hangulatos volt, imádtam, egyszerű volt, és nagyon romantikus. 

Rendeltünk, majd megvacsoráztunk. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Egy csomó új dolgot tudtam meg róla, az életéről, a személyiségéről, a családjáról.. 

Mikor végeztünk fizetett és kézen fogva mentünk hazafelé.. vagyis csak azt hittem hogy haza felé. 

Bekötötte a szemem, majd beültetett a kocsijába, és elindultunk valahová.

10 perc kocsikázás után kisegített, és felvezetett valamerre. Nagyon aranyos volt, mindig mondta hogy lépcső, nagyot lépj, küszöb. Felértünk valahová, a szél erősebben fújt. Kirázott a hideg, mivel csak egy szál pólóban voltam, meg egy kis nadrágban. Látta hogy fázom, így rám terítette dzsekijét. Levette a szememről a kendőt. Kinyitottam a szemem, és elámultam. A lélegzetem elállt, annyira gyönyörű volt. Egy tetőn álltunk, a kilátás..egyszerűen bámulatos volt. 

-Brook.. ha nem akarsz várni, teljesen megértem, nem kényszeríthetlek semmire. 

-Shhh..-tettem az ujjamat ajkaira. -Várok, mert szeretlek.-mondtam ki, de azonnal meg is bántam. 

Nem válaszolt, csak értetlenül nézett, csak csendben álltunk.. nagyon kínos volt. Bár ne mondtam volna ki. 

Elindultam a már egyszer megtett úton lefelé, lehajtotta fejjel. Most mindent elrontottam, és nem akartam. Azt hittem ő is viszonozza majd, meg amúgy is csak véletlen mondtam ki ezt a szót. 8 betű, egy aprócska szó, mindent tönkre tett. Harry mellettem sétált, végig engem fürkészett. Egy apró könny gördült le az arcomon, amit azonnal letöröltem, nehogy észrevegye. Beakartam szállni a kocsiba, mire megragadta a csuklóm és maga felé fordított. Megszólalni se tudtam, mert ajkait az enyémekre nyomta. Vad csókcsatába kezdtünk, egyikünk sem akarta hogy véget érjen. 

-Én is szeretlek Brook.